2014. november 28., péntek

Hurka leveles tésztában, tormás-alma kencével (hamis Wellington)




Itt van a tél, itt van újra... Vagyis a disznóvágások ideje elérkezett. És ha már disznóvágás, akkor pálinka és hurka. Ugyan nem vettem részt személyesen annak a jószágnak a levágásán amiből ez a hurka készült, de tény, hogy ezt a receptet friss, házi hurkából készítettem. Magát a hurkát István készítette, akit még a nyáron ismertem meg horgászat közben, -pontosabban ő horgászott- és nagyon megörültem annak amit mondott, miszerint ő télen hétvégente disznót vág. Amíg Győrben éltem, megvolt a forrásom a friss hús és füstölt portékák beszerzésének céljából, sajnáltam is, hogy az a vonal a költözésem miatt megszakadt.
Szóval egyik nap csörög a telefonom, István hívott miszerint megkezdi a "szezont". Hurkát rendeltem tőle, és nem csalódtam. Sőt olyannyira nem, hogy életem legfinomabb véres illetve májas hurkáját sikerült beszereznem tőle. Ellátott jó tanáccsal ami a sütést illeti. Azt javasolta, hogy légkeveréses sütőben 50-60 fokon süssem 1 óra hosszat a hurkát, semmi víz alá -mondjuk én eddig sem tettem alá, max. kevés zsírt-, semmi szúrka-piszka és higgyem el nem fog kidurrani a hurka. Én mondjuk 100 fokra csavartam fel a sütőt, mivel nem kapcsoltam be a légkeveréses funkciót, és tényleg nem durrant ki. Igaz, nem lett ropogós a bőre a hurkának, na de valamit valamiért. Remek fűszerezése volt a hurkának, a májasban kimondottan érződött a majoranna, finoman megtámogatva a friss máj ízét. Szóval a hurkák egyik felét frissen sütött kenyérrel ettük meg, a másik felét lefagyasztottuk. Mivel hetek óta érett a fejembe a hurka wellington módra, így ezt készítettem a véres hurkák másik feléből. Nem állítom, hogy én találtam fel a spanyol viaszt, de nem találtam ilyen receptet a neten. Mivel ez a prototípus volt, így van még mit fejlesztenem rajta, leginkább azt, hogy kevesebb gombapépet használjak, illetve legközelebb ne felolvasztott leveles tésztával dolgozzak. Ugyanis kicsomagolás után sajnos törött darabokkal találtam magam szemben, és mint anno a technika órákon, úgy kellett össze gyurmáznom a hurka köré a tésztadarabokat.
Mivel ez egy önálló étel, így nem igényel köretet, de én egy tormás-almás kencével azért tovább fokoztam az ízeket.





Hozzávalók:

- 50 dkg véres hurka

- 1 csomag leveles tészta ( én Tante Fannyt használtam)

- 50 dkg barna csiperke

- friss kakukkfű

- tormakrém

- tejfől

- olaj

- 1 db alma

- 1 tojás

- só, bors


Elkészítés:

A gombákat megmossuk és apróra vágjuk majd kevés kevés olajon lepirítjuk. Megsózzuk és addig pároljuk még a levét teljesen el nem fövi, a gyorsabb cél elérése érdekében magasabb lángon végezzük ezt. Amikor már teljesen "száraz" a gomba, akkor adjunk hozzá borsot, és friss kakukkfüvet. Egy botturmix segítségével péppé dolgozzuk össze, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha ez megtörtént akkor a hűtőből elővett leveles tésztát egy sütőlapra terítsük ki, majd a hurka méretének megfelelő méretben kenjük rá a gombakrémet és helyezzük rá a hurkát. Ezután tekerjük fel, hajtsuk rá a tésztát. Szorosan nyomkodjuk össze, hogy jól záródjon. A tészta külsejét finoman sózzuk meg, majd egy felvert tojással kenjük le, és az előmelegített 180 fokos sütőben süssük aranysárgára. Tálaláskor adjuk hozzá a tejfölben elkevert ízlésünknek megfelelő ecetes tormát, és az apró kockára vágott almát.

Tipp:
Aki szeretné az a klasszikus Wellington mód szerint sonkával is feltekerheti a tésztát, illetve a csiperke helyet/mellett más aromásabb gombát is használhat.

2014. november 26., szerda

Rántott zeller fokhagymás tejföllel




Piacozni jó. Piacozni egy élmény, pláne annak akinek a főzés nem csak egy kötelező feladat. És nekem nem az. Nekem fontos az, hogy tudjam kitől és pláne fontos az, hogy mit veszek. Becsülöm azokat akik a kertekben termesztik a zöldséget, gyümölcsöt és utána saját maguk viszik azokat eladni. Ezektől a termelőktől szeretek igazán vásárolni. Minden kiskertnek megvan a maga saját íze. Tovább megyek. Minden tájegységnek megvan a saját íze. Ilyen sajátos finom ízük van a hegykői zöldségeknek is. Kiváltképp a gyökérzöldségeknek kedvez a Fertő-tó közelsége. Ha tehetem akkor hegykői répát, hagymát, és ahogy most is, zellert veszek.Viszont itt Tatán ahol élek nem igazán tudok ilyet beszerezni.
Most hétvégén hazalátogattunk Győrbe, és szombaton végre ismét kilátogathattam a kedvenc piacomra. Anyukám gyerekkorunkba oltotta belénk az öcsémmel a piacozás szeretetét, ezúton is köszönöm neki. Ahhoz képest, hogy november végét írtunk elég sok árus volt a piacon. Sorba jártuk a kedvenc árusainkat, anyukámat -lévén minden hétvégén kijár- több helyen is ismerősként köszöntötték.Van 1-2 árus, akit én is ismerek, mint például azt a mangalica árus hölgyet akitől most egy darab "fain" disznósajtot vettünk, és végül de nem utolsósorban azt a hegykői(?) fertőhomoki(?) -nem tudjuk pontosan melyik településről jár be- árust is, akit Ferinek hívnak és sokan ismernek a piacon. Állítom neki van az egyik legjobb portékája a piacon, mármint ami a gyökér és egyéb zöldségeket illeti. Ha valaki 8 után megy, az már csak a maradékból tud választani nála. Nekünk szerencsénk volt mert mindent tudtunk tőle venni kivéve a petrezselymet, amit szintén az egyik falubelijétől tudtunk beszerezni. A képen látható zellert is Feritől vettük, pontosabban zellereket, amely egyik példányából most rántott zellert készítettem. A rántott zeller receptet még valamikor az "Ízőrzők" adásának hegykői részében láttam évekkel ezelőtt, és azóta is többször napirendre került az elkészítése, de valamiért eddig nem készítettem el. Állítólag nem mindegyik zeller jó erre a célra, így Ferit kértük meg, hogy adjon olyat ami ehhez passzol. Mondta milyen fajtájú a zeller amit ad, -valamilyen "I" betűs- de hát kérem, elfelejtettem.... Tény és való, hogy nem kellett előfőzni, nem kellett besózni és állni hagyni amint azt más oldalakon olvastam, ez a zeller oldalanként amit kb. 3-4 mm-es vastagságra vágtam, 3-4 perc alatt közepes lángon  is megsült. Erre mondaná az olasz: Al dente! Készítettem hozzá egy tejfölös-fokhagymás mártogatóst és egy kis sült krumplival remek hétfői vacsora kerekedett belőle.
Ha van rá lehetőség, keressétek és vegyétek a hegykői zöldségeket, vagy még jobb ha valaki Győrben jár és kilátogat szombaton az Árkád melletti piacra, és megkeresi Ferit. :)






Hozzávalók:

- 1 közepes méretű zeller (hegykői)

- tejföl

- fokhagyma

- tojás

- liszt

- zsemlemorzsa

- olaj

- só

Elkészítés:

A zellert hámozzuk meg, és alaposan mossuk meg. Vágjuk kb. 3-4mm vastagságúra és sózzuk, esetleg borsozzuk meg. A szokásos módon panírozzuk be (liszt, tojás, zsemlemorzsa) és nem túl forró bő olajban szép aranysárgára süssük meg. A tejfölbe keverjünk ízlésünknek megfelelő mennyiségű reszelt fokhagymát és sózzuk meg, majd tálaláskor adjuk a rántott zeller mellé.

Tipp:
Ha valaki szeretné, akkor fűszeres panírban is sütheti a zellert.

2014. november 22., szombat

Rozmaringos sült karaj édesburgonya pürével





Az eddigi megélt 36 évem alatt még sosem ettem édesburgonyát. Rengetegszer találkoztam vele a boltok polcain, fogtam a kezemben, méricskéltem, de a közel 1.000ft/ kg ára miatt nem vettem eddig. Most sem én vettem, hanem az "anyósom" hozott és kért meg, hogy készítsek belőle valamit. Összeült a kétszemélyes stáb, és egyhangúan eldöntöttük, hogy a közel 30-40 dkg-os példányból pürét fogok készíteni. Mivel nem ettünk még sosem édesburgonyát, így nem akartam fűszerezni, tisztán szerettük volna érezni az ízét. A són kívül csak egy diónyi vajat adtam hozzá a pürésítés előtt, és őszinte leszek: nagyon finom lett így is. Hozzá egyben sült rozmaringos-citromos karajt sütöttem. (A fotón nem látszik, de pár gerezd almát is tettem a hús alá sütés előtt).
Akik olvassák a blogomat ők tudják, hogy én minden húst max. 150 fokon sütök, és csak a grillezés idejére csavarom fel a kapcsolót 200 fokra. Kardoskodom a lassú sütés mellett, ugyanis így sokkal szaftosabb lesz a hús, amely a karaj esetében különösen fontos, hiszen eleve szárazabb hús mint mondjuk egy tarja vagy egy lapocka. Másfelől, mivel a húsban lévő fehérjék lassabban csapódnak ki, így a hús is ízletesebb lesz, és kevesebb lesz a súlyveszteség is. Mindezt akkor érjük el, ha a sütés előtt jól körbesütjük a húst, azaz kérgezzük. Ami még nagyon fontos, hogy sütés után legalább 10-15 percet pihentessük a húst, mivel így tudnak a húsban maradt nedvek "megpihenni", és tudjuk majd szépen vágni. Aki még eddig nem próbálta ki ezt a sütési módot, mindenképpen próbálja ki!








Hozzávalók:

- 50 dkg egész csn. karaj

- 1-2 db. édesburgonya

- friss rozmaring

- 1 citrom

- só

- bors

- olaj

- vaj

A húst megtisztítjuk, az esetleges lógó részeket levágjuk. Egy deszkára, vagy egy tányérra friss aprított rozmaringot, borsot és egy citrom reszelt héját szórunk. Ebbe a fűszerkeverékbe forgatjuk, hempergetjük meg a húst. Sózni közvetlenül sütés előtt sózzunk! Hűtőbe legalább 1-2 órára tesszük, de akár egy egész napot  is pácolhatjuk így. Ha eleget pácoltunk a húst, akkor egy serpenyőbe olajat hevítünk és erős láng felett körbesütjük, kérgezzük a húst. Majd egy hőálló tálba helyezzük át, kevés folyadékot öntsünk alá, és egy darabka vajat tegyünk a húsra, végül alufóliával letakarva az előmelegített 150 fokos sütőben kb. 1-1,5 óra alatt -1-2x meglocsolva- készre sütjük. Az utolsó 10 percben a fóliát levéve pirítsuk meg a húst. Az édesburgonya püréhez a "krumplit" megpucoljuk, kockára vágjuk és a sós vízben főzzük puhára. Majd öntsük le a vizet róla, adjunk hozzá egy diónyi vajat, törjük át, és keverjük habosra.

Tipp:
Aki szereti a húst gyümölccsel, az cikkekre vágott almákat is helyezhet a hús alá sütés előtt.

2014. november 20., csütörtök

Céklás-juhtúrós rizottó




Továbbra is szeretjük a rizottót. Nem tudjuk nem szeretni. Meleg, krémes, zöldséges szóval nem lehet nem szeretni. Pláne ilyenkor amikor már eléggé hideg van, az ember fia kívánja a forrót. Legyen az leves, vagy egy krémes rizottó. Ez az az étel, amelyet -szerintem- jó melegen (rögtön elkészülte után) kell enni, hiszen ahogy hűl, úgy "köt" meg a rizs a keményítő miatt. Újramelegítve pedig nem az igazi.
Úgy egy hónapja készítettem utoljára rizottót, akkor sütőtököset, most szintén egy szezonális zöldséghez nyúltam, méghozzá a céklához. A cékla rendkívül egészséges, tele van antioxidánsokkal, amelyek segítenek megkötni a káros szabad gyököket.
Egyetlen hátránya van a céklának mégpedig az, hogy rendesen megszínezi a kezünket, -tudják ezt jól a pancsolt borok készítői is- így ajánlatos kesztyűt húzni akkor amikor céklával dolgozunk. Mivel a céklát én előtte több órán keresztül fóliában puhulásig sütöttem, így azt gondoltam meg fog édesedni. Ezért gondoltam mellé kiegészítő feltétnek a sóssága miatt a  Bryndzát, azaz a juhtúrót. Nem tudom, hogy mi lehetett a baj, de az enyém nem édesedett meg, ettől függetlenül a Bryndza jól passzolt a céklához. Egy kevés kakukkfüvet használtam fűszernek hozzá, de megfordult a fejembe a bazsalikom is. Alaplevet most csirke farhátból és kevés gyökérzöldség elegyéből főztem, aki leveskockát mer használni annak rákoppintok az orrára! :) Tessék elfelejteni a kockát! Az alaplevet le is lehet fagyasztani, illetve levesként is meg lehet enni...







Hozzávalók:

- 2 db kisebb cékla

- 1 db kisebb lilahagyma

- fejenként 1 marék rizs (rizottó rizs, "A" rizs)

- kb. 1 liter alaplé

- kb. 10 dkg Bryndza

- friss kakukkfű

- olaj + vaj

- só

- bors


Elkészítés:

A céklákat alufóliába csomagoljuk és az előmelegített 200 fokos sütőben puhulásig sütjük. Ez a cékla méretétől függően akár több órát is igénybe vesz ezért érdemes ezt akár előző nap is elvégezni. Az alaplevet is elkészíthetjük előzőleg, sőt érdemes akár kisebb adagokban lefagyasztani is. Ha ezekkel megvagyunk, akkor egy serpenyőben olívaolajon a finomra vágott lilahagymát megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a rizst is. Ha valaki szeretne, akkor ezen a ponton adhat hozzá egy kevés fehér bort. Ha bort adunk hozzá, akkor azt jól ki kell forralni, hogy az alkohol tartalma eltávozzon. Ezután apránként a forró alaplevet a rizshez adagoljuk, de mindig csak egy merőkanálnyit, és miután felszívta a rizs csak utána adunk hozzá újabb merőkanálnyit az alapléből. Fontos, hogy a rizst ne hagyjuk magára folyamatosan kevergessük, hiszen az a célunk, hogy a keményítőt kikeverjük a rizsből. Tapasztalatom szerint kb. 5-6x kell alaplevet adagolni mire a rizs megpuhul, és krémesen folyós lesz. Nagyjából 15-20 perc alatt készül el. Sózzuk, borsozzuk menet közben, de ügyeljünk arra, hogy az alaplé is sós. Amikor már majdnem puha a rizs, akkor adjuk hozzá a kockára vágott céklát.Tálaláskor morzsoljunk rá a Bryndzából, és pár levél kakukkfűvel ízesítsük, dekoráljuk.

Tipp:
Bryndza helyett használhatunk feta vagy egyéb sós sajtot.

2014. november 18., kedd

Töltött krumpli gombával és citrommal




Bármennyire is hihetetlen, még sosem készítettem töltött krumplit. Nem is értem az okát, hogy eddig miért is nem, hiszen a krumpli -pláne idén- olcsó, gyorsan elkészíthető és a töltelékek variációja pedig végtelen. Most is csak azért csináltam, mivel volt a hűtőben 4 db csiperke gomba, 2 csomó petrezselyem és nem szerettem volna ha végleg elfonnyadnának. Mondjuk nem a petrezselyem miatt aggódtam, mert azt több mindenben fel tudom használni, a gomba volt a dilemmám. Krémnek, levesnek kevés lett volna ez a mennyiség, így maradt a töltelék verzió. Az íre a pontot az egyik blogger társam adtam meg, aki töltött krumplit készített. Ráadásul éppen kenyeret sütöttem, tehát a sütő amúgy is "üzemelt", így nem volt kérdés: a gomba a krumplik belsejében mint töltelék búcsúzik el a földi pályájától. Nem akartam nagyon bonyolítani a történetet, fűszernek a bors-fokhagyma-petrezselyem kombinációt választottam. Mivel ez így egy picit snasszul hangzott, ezért egy kevés reszelt citromhéjjal csavartam még a történeten. Tipikusan ez az a fajta étel, amely kitűnő akár meleg vacsorára egy hűvös estén, vagy ebédre köretnek remek választás egy fűszeres sült mellé.







Hozzávalók: 

- fejenként 1 közepes méretű krumpli

- fejenként 1 db csiperke gomba

- fokhagyma

- 1 citrom

- 1 csokor petrezselyem

- só

- bors

- olívaolaj


Elkészítés:

A krumplikat alaposan mossuk meg, majd sós vízben puhulásig főzzük meg. Nem kell teljesen szétfőzni, elég addig, amíg a villával bele tudunk szúrni, de a belsejében még érezzük, hogy egy kicsit megakad. Miután ezzel megvagyunk tegyük félre pár percig hűlni. Ez idő alatt a gombákat mossuk meg, majd aprítsuk fel egészen apróra. Egy serpenyőben az olivaolajat melegítsünk fel, és adjuk hozzá a gombákat, sózzuk és borsozzuk. Miután levet engedett adjuk hozzá a nagyon finomra vágott/reszelt fokhagymát. Keverjük el, és közepes lángon addig pároljuk a gombát míg a levét elfővi. Ha ezzel megvagyunk, akkor a krumplikat vágjuk félbe és óvatosan, hogy a héjukat ne szakítsuk el, a belsejüket kaparjuk ki egy keverőtálba. Ehhez adjuk a gombapépet, a finomra aprított petrezselymet és egy alaposan megmosott citrom lereszelt héját. Ezt a tölteléket alaposan dolgozzuk össze, majd töltsük vissza a krumplikba. Egy kiolajozott hőálló edénybe helyezzük a krumplikat, tetejüket csorgassuk meg olivaolajjal, és az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt süssük meg. Tálalkáskor tejfölt és friss petrezselymet adhatunk még hozzá.

Tipp:
Ha valaki szeretné, akkor reszeljen a krumplik tetejére sajtot is.

    



2014. november 16., vasárnap

Csőben sütött kecskesajtos-diós sütőtök



Nem múlhat el hét, hogy valamilyen sütőtökös ételt ne készítsek. Sokszor fejben rakok össze egy-egy receptet, aztán van úgy, hogy nem lesz belőle semmi, és ad hoc jelleggel egy másik verzió kerekedik ki az eredetileg eltervezett helyett. Ez többnyire akkor van így, amikor az üzletben valamilyen "fain" alapanyagot tudok jó áron beszerezni, jelen esetben a füstölt kecskesajtot. Dió van bőven itthon, a kecskesajt meg szereti a diót, így ez a párosítás adott volt. Persze pici aggályom azért volt, mégpedig az, hogy a sütőtök a füstölt kecskesajttal mennyire fog jól működni. De szerencsém volt, mivel egyrészt a tök nem volt túl édes,-ezt ugye előre nem tudja az ember- másfelől a kecskesajt sem volt túl intenzíven füstös. A fűszernek használt zsálya pedig szerintem eleve jól passzol a sütőtökkel, tehát nagy reményekkel vágtam bele késemmel a sütőtökbe. Azaz, nem is a késemmel, de ezt majd lentebb úgy is olvassátok..





Hozzávalók:

- 1 kisebb sütőtök

- 2-3 db közepes krumpli

- 2 marék dióbél

- 10 dkg füstölt kecskesajt

- 200ml tejszín

- 3-4 szál zsályalevél

- só

- bors

- vaj



Elkészítés:

A sütőtök hosszabbik részét vágjuk le, pucoljuk meg. A krumplikat szintén pucoljuk meg. A sütőtököt és a krumplikat egy mandolin szeletelő segítségével szeljük karikára úgy, mintha házi chipset készítenénk, azaz kb. 2-3 mm vastagságúra. A diókat morzsoljuk össze, vagy késsel szaladjunk át rajta, nem kell finomra vágni. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy hőálló tálat kenjük ki vékonyan vajjal, (esetleg morzsázhatjuk is) és kezdjük el a rétegezést, úgy mint ha rakott krumplit készítenénk. Kezdjük a krumplival, majd sózzuk-borsozzuk meg, erre helyezzük rá a sütőtökök chipseket, majd szórjuk meg dióval. Ezt a rétegezést addig végezzük amíg a tálunk pereiméig érünk. Ekkor dióval és a zsályalevelekkel zárjuk le a réteget, és öntsük a tejszínt a sütőtökös-krumplis-diós rétegre. Reszeljük rá a kecskesajtot, és vajdarabkákat is tegyünk rá. Az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 50 perc alatt süssük meg, az utolsó 5-10 percben piríthatjuk is, hogy szép színe legyen.

Tipp:
Tehetünk a rétegek közé is aprított zsályát, esetleg rozmaringot vagy kakukkfűvel is kísérletezhetünk. Ha valaki nem szereti a kecskesajtot, akkor feta sajttal is elkészítheti ezt az ételt.

2014. november 12., szerda

Thai zöld curry-s csirke




Úgy körülbelül egy hónapja szereztem be Thai zöld curry port, amelyet eddig még nem próbáltam ki. Aki ismer az tudja nagyon jól, hogy nem szeretem a "gyári" fűszerkeverékeket, én magam szeretem a fűszereket házasítani. Viszont mivel koriandert, lime levelet nem tudok beszerezni, ezért ebben az esetben muszáj kompromisszumot kötnöm. Maga a Thai curry fűszerkeverékem a következőket tartalmazza: citromfű, koriander, kömény, bazsalikom, lime levél, fokhagyma, bors, chili. Viszont nem szerettem volna csak erre a fűszerkeverékre alapozni a csirkém utolsó földi útját, így én további fűszereket, ízesítőket adtam ehhez az ételhez. Úgymint gyömbér, édeskömény, szójaszósz. Szerintem nagyon "fain" lett az étel, bár az öndicséret büdös, elég legyen az hozzá, hogy Andi másnap is ebből kért estebédre, ami nála -lévén eléggé intenzíven fűszeres- eléggé ritka eset.




Hozzávalók:

- 1 egész csirkemellfilé

- Thai zöld curry fűszer

- friss gyömbér

- 1 édeskömény

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 kisebb fej vöröshagyma

- tejszín (kókusztej)

- szójaszósz

- rízs

- 1 piros húsú paprika

- só

- vaj

Elkészítés:

A csirkemellet megmossuk, megtisztítjuk és közepes méretű kockákra vágjuk. A hagymákat finomra aprítjuk és egy magas falú edényben kevés vajon megfuttatjuk. Amikor már üvegesre párolódtak, egy tk. friss aprított gyömbért adunk hozzá. Jól elkeverjük, majd ehhez adjuk a torzsájától megszabadított, kisebb darabokra vágott édesköményt. A zöld szárát félretesszük a díszítéshez. Pár perc után a csirkemell kockákat is hozzáadjuk ehhez az alaphoz. Miután kifehéredett a csirke, kb. 2-3 tk. curry fűszert adunk hozzá. Megvárjuk még levet enged a csirke, ha esetleg kevés lenne ez a mennyiség akkor vízzel, vagy ha van akkor alaplével pótoljuk a folyadékot. A szójaszósszal ezután "sózzuk" a csirkét, de vigyázzunk vele, inkább többször keveset belőle, mint egyszerre sokat. Ha a csirke megpuhult, és számunkra megfelelően fűszeres már, akkor adjuk hozzá a tejszínt, és egyet forralunk rajta. (Jázmin) rizzsel tálaljuk, és dekoráljuk a kisebb kockára vágott piros húsú paprikával és az édeskömény zöld szárával.

Tipp:
Aki szeretné az friss, vagy szárított chilivel tovább erősíthet az ízeken.

2014. november 10., hétfő

Almás-diós sült zabkása



Ezt a receptet Mautner Zsófi műsorából lestem el, és mivel minden alapanyag adott volt hozzá, így nem volt kétséges számomra, hogy még aznap én is megcsinálom. Már csak azért is, mivel hónapok óta kb. 20 dkg Bio zabpehely árválkodott a polcon, így ez is elfogyott végre valahára, továbbá szép -saját termésű- piros diónk és almánk is van, szóval minden alapanyag adott volt. Egyedül banánt kellett venni hozzá, bár utólag gondolva nekem annyira nem hiányzott volna belőle. Ezért is adtam én az Almás-diós elnevezést a receptnek. Fűszernek pedig a fahéj tökéletesen elég ebbe a.... tulajdonképpen minek is nevezzük? Desszertnek nem igazán mondanám, bár akár abba a kategóriába is belefér(het). Nekem inkább amolyan házi müzli "fílingre" hajaz. Egy biztos. Reggelinek tökéletes, mivel tejet, gyümölcsöt, és nem utolsósorban rostot tartalmaz. A zabpehelyről érdemes tudni, hogy gazdag B vitaminban és E vitaminban, továbbá vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található benne. Szerintem kijelenthetjük, hogy ha ezzel indítjuk a napunkat, akkor nem csak hosszan tartó energiát nyerünk, hanem eleget tettünk az egészségünk megőrzésének érdekében. Másik nagy előnye, hogy gyorsan, bruttó 50 perc alatt elkészíthetjük. Szóval egészséges, gyorsan is elkészíthető mi kell még egy reggelihez? Igen. Egy finom kávé.






Hozzávalók:

- 25 dkg (Bio) zabpehely

- 2 db közepes méretű alma

- 10-15 dkg dió

- 6 dl tej

- őrölt fahéj

- méz

- 1 egész tojás

 - só

- 1 cs. sütőpor

Elkészítés:

Az almák magházait távolítsuk el, majd kisebb darabokra vágjuk fel. A diót aprítsuk fel, de elég az is, ha kézzel összemorzsoljuk. A tejbe kanalazzunk kb. 4 ek. mézet, ha valaki édesebben szeretné akkor tegyen többet, ha valaki kevésbé édesebben szeretné az kevesebbet tegyen belőle. Ebbe a mézes tejbe egy csipet sót, és egy egész tojást tegyünk, majd alaposan keverjük el egy kézi habverővel. Egy keverőtálba a zabpelyhet 2 tk. fahéjjal és a sütőporral keverjünk össze, majd egy kivajazott hőálló tálba a fahéjas-zabpehely felét egyenletesen simítsuk el. Erre tegyük az almákat, és a diót, majd a zabpehely másik felével "takarjuk" be az almákat. Aki szeretné, az egy pici cukorral meg is szórhatja. Simítsuk el a réteget, de nem baj, ha itt-ott kilátszik az alma vagy a dió. Mézes tejjel öntsük le, elsőre soknak fog tűnni a tej, de ezt a zabpehely felszívja majd a sütés közben. Az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt összesül.

Tipp:
Aszalt gyümölcsökkel is készíthetjük, vagy a dió helyett mandulát is használhatunk. 

2014. november 7., péntek

Gyömbéres-zsályás sütőtök főzelék, szalonnapörccel




Az elmúlt közel egy hétben hús túltengésben volt részünk, így kimondottan vágytunk már egy kvázi húsmentes napra. Napok óta érett bennem a gondolat, hogy sütőtökből készítsek főzeléket. Viszont a sütőtök önmagában a maga kellemes édességével kicsit egyhangúnak hat számomra mint főzelék alapanyag. Ezért mindenképpen szerettem volna valamilyen kontrasztot adni neki, így esett a választás a szalonnapörcre. És mivel zsályában szerencsére bővelkedünk, így elsődleges fűszernek ez adott volt, ezt gondoltam tovább fokozni friss gyömbérrel, és bevallom: nem lőttem mellé. Aki pedig még nem kóstolta a pirított zsályalevelet, az ne halogassa tovább. Talán az egyetlen olyan zöldfűszer amely bírja a hőt, ezáltal nem ég meg könnyedén, így akár feltétként is társítható krémlevesekhez vagy jelen esetünkben a főzelékhez. Mivel ez a recept nem tartalmaz tejterméket -a vaj helyettesíthető más zsiradékkal- így laktózérzékenyek és tejallergiások is fogyaszthatják.







Hozzávalók:

- 1-1,5 kg sütőtök

- 1 közepes krumpli

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma 

- zsályalevelek

- friss gyömbér

- húsos szalonna (kb. 10 dkg)

- só, bors

- Vaj + olaj

Elkészítés:

A sütőtököt megpucoljuk, magjait eltávolítjuk és kisebb kockákra vágjuk. A krumplit szintén megpucoljuk és nagyjából akkorára vágjuk mint a sütőtököt. Egy magasabb falú edényben diónyí vajat olvasztunk és a finomra aprított hagymát, fokhagymát megfuttatjuk rajta. Mikor üveges lesz a hagyma, akkor 2-3 szál aprított zsályalevelet és kb. egy teáskanálnyi mennyiségű aprított (reszelt) gyömbért adunk hozzá. Sózzuk, borsozzuk és alaposan elkeverjük, majd ehhez a fűszeres alaphoz adjuk a sütőtököt, és pár perc keverés után a krumplit. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és fedő alatt addig főzzük amíg meg nem puhulnak. Ekkor egy merőkanál segítségével  kb. 1/3 mennyiségű sütőtök kockát veszünk ki, és félretesszük. Majd az edényben maradt  fűszeres, sütőtökös-krumplis alapot egy botturmix segítségével összeturmixoljuk. Nem kell teljesen homogénnek lennie, maradhatnak benne "rusztikus" darabkák is. Ha esetleg nem lenne eléggé sűrű a texturája a főzeléknek, akkor keményítővel tovább sűríthetjük azt. Egy serpenyőben  kevés olajat melegítünk, és a kis kockákra vágott húsos szalonna darabokat szépen megpirítjuk, ha ez megvan akkor a serpenyő szélére egy halomba húzzuk, és ízlés szerinti mennyiségű zsályalevelet pirítunk a szalonnás-olajban. Tálaláskor a főzelékhez adjuk az előzőleg kivet sütőtökkockákat, tetejére feltétnek pedig a szalonnapörcöket és ízlés szerinti sült zsályaleveleket.

Tipp:
Chilivel és/vagy római köménnyel is fokozhatjuk az ízeket, érdemes kísérletezni.

2014. november 4., kedd

Szabolcsi töltött káposzta kukoricadarával



Életemben eddig mindösszesen 1x csináltam töltött káposztát, és mivel akkor -máig is érthetetlen okból- nem sikerült a levelekben tartanom a darált húst, így évekig, azaz pontosan 2 nappal ezelőttig nem is próbálkoztam vele újból. Pedig azóta talán -az eltelt éveknek köszönhetően- rutinosabbá is váltam a konyha terén, de mégsem mertem ezt az ételt bevállalni. Rendszerint inkább rakott káposztát készítettem, bevallom azt jobban is szeretem.
Ismerjük a mondást miszerint ahány ház annyi szokás, jelen esetünkben annyi töltött káposzta. Eredendően ezt a receptet pár éve Bódi Margó TV Paprikában futott -és azóta többször is ismételt- műsorában láttam, és már akkor eldöntöttem, hogy ha egyszer újra megpróbálkozom a káposztalevelek töltésével, akkor az ő receptjét fogom kipróbálni. Ízre nagyon finom lett, hála a lecsós tölteléknek, és ami még talán eltér a hagyományos töltött káposzta recepttől, hogy ez kukoricadarával és nem rizzsel készült. Házi paradicsomlét használtam a főzés során, illetve a még múlt héten leszedett szép zöld paprikát is felhasználtam a töltelékbe. Különösebb fűszerezést ez az étel nem igényel, de aki szeretné az kísérletezzen bátran.
A fotón is jól látszik, hogy van még mit gyakorolnom a káposztagöngyölés terén, de annyi mentségünkre legyen mondva, hogy édes káposztát használtunk, és sajnos nem igazán tudtuk egyben leszedni a leveleit, így legközelebb savanyított leveleket fogunk használni, biztos ami biztos alapon. Vagy szorgalmasan gyakorolom minden egyes alkalommal, és "ciccegek" amikor eltörik egy-egy édes káposzta levél. :)
És mivel ettük? Saját sütésű kenyeremmel, igaz most nem mediterrán jellegű virágcserépben sütöttet, hanem lilahagymásat, amelyet sütőtálban sütöttem.



 


Hozzávalók:

- 70 dkg darált sertéshús

- 20 dkg kukoricadara

- 1 nagyobb fej édes káposzta

- 1 üveg házi paradicsomlé

- 1-2 db TV paprika

- 1 db paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- pirospaprika

- 1 tojás

- ecet

- só, bors


Elkészítés:

Az édes káposzta leveleit leszedjük és sós, ecetes vízben megfonnyasztjuk. Egy serpenyőben vagy kisebb edényben készítünk egy lecsós alapot az apróra vágott vöröshagymából, paprikából, paradicsomból, és kevés pirospaprikából. Egy keverőtálban a darált húst, a kukoricadarával a lecsós alappal, sóval, borssal és egy egész tojással jól összedolgozunk. Ha lágy lenne a masszánk, akkor kukoricadarát adhatunk még hozzá. Az így kapott masszát a megfonnyasztott levelekbe töltjük, és egy nagy kizsírozott fazékba rétegezve lerakjuk. Felöntjük a paradicsomlével, ha ez kevés lenne, akkor még annyi vizet adunk hozzá, amennyi ellepi a káposztákat. A maradék kisebb, szakadt levelekkel lefedjük, és kb. 1 órát fedő alatt főzzük.

Tipp:
Ha marad darált húsunk amit nem tudtunk levelekbe tölteni, akkor azokból gombócokat formázhatunk és a káposzta levelek mellé tehetjük. Ha esetleg sok káposzta levelünk marad amibe nem jut töltelék, akkor a fazék alját is kibélelhetjük velük. Aki szeretné, füstölt sonkát is helyezhet a fazékba.   

2014. november 1., szombat

Almakrémleves (őszi változat)




Nagyon leveses lettem az elmúlt 1-2 évben, különösen a hidegebb hónapokban kívánom a levest. A forró "lé", szó szerint felmelegíti az ember testét-lelkét. Na nem mondom, hogy egy-egy finom pálinkát visszautasítok, vagy 1-2 pohár bort hasonló eredmény elérésnek céljából, de napközben a leves tökéletesen megfelel erre a célra. És ha már hideg, és ősz, akkor stílusosan egy krémleves mégpedig almából. Bevallom, almából még nem készítettem eddig krémlevest. Ha gyümölcsből készítek levest akkor azt nyáron teszem, és hidegen esszük. De ez az almaleves, kimondottan finom volt melegen is. Az alma elengedhetetlen társa a fahéj, így most sem hagytam ki, de mivel próbáltam kicsit ősziesebbre venni a stílust, így az almát házasítottam egy szál sárga répával, és egy kisebb fej vöröshagymával is. Mivel ez egy kevésbé dekoratív étel, így mindösszesen csak egy-egy vékonyra szelt karamellizált almával dobtam fel ezt a meglehetősen egyszerű, ám annál finomabb levest.




Almakrémleves

- 4-5 db alma

- 1-2 szál sárgarépa

- 1 kisebb fej vöröshagyma

- 2-3 szem kisebb krumpli

- fahéj

- cukor

- só

- vaj

Az almákat meghámozzuk és magházukat eltávolítjuk, majd kisebb kockákra vágjuk. A répát és a hagymát szintén megpucoljuk, előbbit kisebb, utóbbit finomra aprítjuk. A krumplit is meghámozzuk, és szintén kisebb darabokra vágjuk. Gyakorlatilag nincs jelentősége a darabolás nagyságának, mivel úgyis pürésítve lesznek az alapanyagok. Miután az előkészületekkel megvagyunk egy edényben egy kevés vajon a répát és a hagymát pár percig pirítjuk, de arra vigyázzunk, hogy meg ne égjenek. Ezután hozzáadjuk az almát és a krumplit, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Pici sót, fahéját adunk hozzá, majd felforraljuk. Megkóstoljuk mennyire savanykás a levesünk, mivel ehhez mérten adunk hozzá cukrot, pontosabban ízlésünknek megfelelő mennyiséget. Addig főzzük amíg minden alapanyag meg nem puhul, ha ezt az állagot elértük akkor már csak pürésíteni kell a leveset. Ha esetleg túl híg lenne, akkor további sűrítést végezhetünk keményítő segítségével, esetleg visszaforralással is próbálkozhatunk.Viszont ha túl sűrű lenne, akkor kevés víz hozzáadásával hígíthatjuk a leveset. A megfelelő konzisztencia elérése után újra kóstoljuk meg, ha kell további fűszerekkel (fahéj, szerecsendió) és/vagy cukorral állíthatjuk be a számunkra megfelelő ízt. Én menet közben többször kóstolgattam, adtam hozzá cukrot, fahéjat. Ha még krémesre szeretnénk tenni a levesünket, akkor egy kis tejszínt adhatunk még hozzá. A karamellizált almához egy serpenyőt -szárazon- jól felmelegítünk, és a vékonyra szeletelt almákat pár perc alatt mindkét oldalukon megsütjük (karamellizálunk).

Tipp:
Fűszerként használhatunk még szegfűszeget és/vagy szerecsendiót is.