2014. december 23., kedd

Erdei gombaleves krumplival




A minap Fűszermánia Gabi készítette el az ő bécsi vargányás krumplilevesét, amely engem is megihletett. Tudvalevő, hogy én nem tudok egy az egyben receptből főzni, így az övét is egy picit átalakítottam a magam ízlésének megfelelően. Az interneten is rákerestem osztrák oldalakra, hogy a "szomszédban" hogyan is készítik a wiener kartoffelsuppe mit steinpilzen -t. Mondhatom úgy is, hogy ahány ház annyi recept, de nagyjából mindegyikre hasonlít az én általam is elkészített változat.
Az én levesembe került sárga illetve fehér répa, a pikáns íz eléréséhez tárkonyecetet használtam, amelyet egy vékony tejfölös kötéssel tettem krémesebbé, végül pedig friss zöldfűszerekkel illatosítottam.
Egy ilyen tartalmas leves mellé jól passzol a sajtos vagy tepertős pogácsa, amit legközelebb én is elkészítek.







Hozzávalók:

- Szárított gomba (vargánya vagy más illatos erdei)

- 2 db közepes méretű krumpli

- 1-1 sárga vagy fehér répa

- 1 liter alaplé

- tárkonyecet (kb. 1ek.)

- babérlevél

- tejföl  (2 ek.)

- só

- friss kakukkfű és rozmaring

- olaj


Elkészítése:

A krumplikat illetve a répákat pucoljuk meg, és tetszőleges -lehetőleg egyforma- méretűre vágjuk. Egy magas falú edénybe kevés olajat melegítsünk és dobjuk rá a répákat, majd pár percig pirítsuk. Ezután öntsük fel az alaplével és adjuk hozzá a babérlevelet. Ha kell sózzuk, de vegyük figyelembe, hogy az alaplé is sós. (Én az alaplébe szoktam tenni vöröshagymát is, így ebbe a levesbe nem tettem, de aki szeretné az használhat hozzá.)
Amikor a répa mér félpuha, akkor tegyük bele a krumplit és a szárított gombákat. A gombákat előzőleg be is lehet áztatni, ebben az esetben később is beletehetjük a levesbe. Főzzük puhulásig a zöldségeket, majd tárkonyecettel állítsuk be a savanyú ízt. Érdemes többször keveset hozzátenni, mint egyszerre sokat. A főzés végén -hőkiegyenlítés után- tejföllel tegyük krémesebbé.

Tipp:
A gombához jól passzol a kakukkfű, a tálaláskor illatosíthatjuk vele a levesünket. 




2014. december 19., péntek

Joghurtos-gránátalmás sütőtök főzelék





Pár nappal karácsony előtt azt gondolom kell lennie olyan napnak, amikor húsmentesítjük -előre- magunkat. Bár én osztom azt a javaslatot, miszerint hetente legalább 1x kell tartani egy húsmentes napot, ami nálam általában péntekre esik. Nem kőbevésett szabályként, sőt nem is vallási szokás szerint, de tartom ezt a szokást már egy ideje. Na jó, azért péntek esete a friss kenyér mellett egy darabka kolbász vagy virsli lecsúszik azért...
A joghurtos sütőtök főzeléket több ok miatt is választottam most. Kezdeném a joghurttal. A minap az egyik gasztroblogger társammal (Fűszermánia Gabi) a joghurtokról váltottunk pár mondat erejéig eszmecserét. Pontosabban a boltokban kapható görög joghurtokról. Szerinte a görög vagy török joghurtok finomabbak, míg én a házi joghurtok mellett kardoskodtam. Ismeretlen ismerősként már többször cseréltünk gondolatokat Gabival gasztrotémában, és -szerencsére- nem mindenben értünk egyet. Én alapjában hiszek a BIO és a házi alapanyagok (pl. joghurtok) létezésében, míg ő ezeket -részint- megkérdőjelezi. Pontosabban, szerinte nem minden "házi" amiről azt állítják, hogy az. Tiszteletben tartom a véleményét, és biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így van.
Megfogadtam, hogy most akkor bolti görög joghurtot veszek, és letesztelem mennyire van igaza Gabinak. Be kell vallanom, valóban finom volt a bolti görög joghurtnak nevezett termék. Gyorsan leszögezem, eddig  is boltit vettem nagyobbrészt, de -családtagjaim jól tudják- én az Osztrák (alpesi) termékeket részesítem előnyben a Magyar házi(!) vagy manufakturális készítésű tejtermékek mellett.
Szóval kedves Gabi: Igazad van, valóban finom volt a görög joghurt! Kellően krémes, tejszínes és pikánsan savanykás volt az íze. Valahol félúton a joghurt és a tejföl között tudnám elhelyezni.
A másik amiért a sütőtököt és a gránátalmát választottam az az, hogy mindkettőnek most van a szezonja. A főzeléket egy picit édesebbre hangoltam, ezt hivatott ellensúlyozni a gránátalma savanyúsága, no és a csirkealaplé sóssága. A kontrasztok további fokozása érdekében pedig a krémes főzeléket töri meg az apró magok robbanása a szájban, egy pici játékosságot megengedve ezáltal is.
Mindenkinek aki szereti a sütőtököt, csak ajánlani tudom ezt a receptet. És annak is, aki nem szereti, mert könnyen elképzelhető, hogy ebben a formában megkedveli azt.








Hozzávalók:

- 1 sütőtök

- 1 gránátalma

- 0,5 l alaplé

- 1 kisebb vöröshagyma

- görög joghurt

- friss gyömbér

- étkezési keményítő

- cukor

- só

- olaj

- vaj (1 tk.)


Elkészítése:

A sütőtököt hámozzuk meg és vágjuk kisebb kockákra. Egy edényben olvasszuk fel a vajat és pár csepp olajat adjunk hozzá, hogy ne égjen meg. Adjuk hozzá a finomra vágott hagymát és pároljuk puhára. Majd keverjük hozzá a sütőtököt, és nagyobb láng felett picit karamellizáljuk, de vigyázzunk rá, nehogy megégjen. Sózzuk, és reszeljünk hozzá ízlésünknek megfelelő mennyiségű gyömbért. Gyakorlatilag ennyi fűszer elegendő ebbe az ételbe, de aki szeretné az további fűszereket is adhat hozzá. Forgassuk jól össze, és öntsük fel annyi alaplével (vízzel), hogy éppen ellepje a sütőtököt. Fedjük le, és harapható állagúra főzzük meg. Ekkor 1-2 merőkanál mennyiséget vegyünk ki, többit egy botturmixal pürésítsünk le. Tegyük vissza a kivett részt  is, kóstoljuk meg, ha kell, akkor cukorral esetleg sóval állítsuk be az ízeket. Érdemes egy picit édesebbre készíteni. Ha ezzel megvagyunk, akkor 1-2 ek. joghurtot adjunk a főzelékhez, kóstoljunk újra majd a kellő konzisztencia eléréséhez a hideg vízben elkevert keményítővel sűrítsük be. Tálaláskor a gránátalmával szórjuk meg a főzeléket.

Tipp:
A gránátalma magjait a legkönnyebben úgy tudjuk kinyeri, hogy a tenyerünkre helyezzük a félbevágott gránátalmát, és egy kanállal kiütögetjük a magokat.


2014. december 17., szerda

Az én marokkói csirkém




Rájöttem, hogy szeretem a marokkói konyhát. Igaz, sosem ettem még autentikus marokkói ételt, sőt Marokkóban sem jártam még sosem. Akkor, hogyan is szerethetem? Végtelenül egyszerű a válasz. Szeretem a fahéjat, a köményt, a kurkumát, a chilit és még sorolhatnám azokat a fűszereket amelyeket a marokkói konyha használ. Na és a couscous-t, amit én most bulgurra cseréltem lévén ez volt itthon, és sáfrány helyett kurkumát használtam.
Az internetre és Jamie Oliver-re voltam hagyatkozva amikor kitaláltam, hogy tegnap én bizony marokkói csirkét fogok készíteni. J. O. ezt a receptet bárányból készítette ugyan, de én megelégedtem a csirkével is, ráadásul a bárány beszerzése sem túl könnyű. Meg különben is... Magát a receptet kissé átalakítottam, ezért is adtam azt a nevet az ételnek, hogy az én marokkói csirkém. Ezzel az étellel gyakorlatilag magamat örvendeztettem meg a leginkább, mivel a párom sem a padlizsánt, sem a bulgurt sem a hús-gyümölcs kombót nem kedveli, de ennyi önzőség így az év végén nekem is jár. Javára legyen mondva, azért megkóstolta.
Maga az étel tokkal-vonóval 40 perc alatt elkészül, és ebből maga a padlizsán sütése volt a legtöbb, ami közel 30 percet vett igénybe. Pont ezért, akár előzőleg is meg lehet sütni a padlizsánt így ez az étel egy remek, gyors vacsora is lehet akár egy hétköznap estén is.












Hozzávalók:

- 1 padlizsán (fejenként egy fél)

- bulgur

- 40 dkg csirkemellfilé

- 0,5 liter alaplé (víz)

- aszalt füge

- friss gyömbér

- 1 gerezd fokhagyma

- őrölt kömény

- őrölt fahéj

- őrölt chili

- kurkuma

- 1 citrom

- só

- bors

- olaj

Elkészítése:

A padlizsánt az előmelegített 220-230 fokos sütőben kb. 20-30 perc alatt megsütjük. Kivesszük és hűlni hagyjuk. Ez idő alatt a csirkét megmossuk, és csíkokra vágjuk. Egy keverőtálban az őrölt fűszereket (1-1 tk-nyi) és ízlésünknek megfelelő mennyiségű reszelt gyömbért és fokhagymát a sóval, 1/2 citrom levévell és az 1 ek.-nyi olajjal elkeverünk. Ebbe a pácba alaposan beleforgatjuk a csíkokra vágott húst, és legalább 30 percig pácolni hagyjuk. Egy másik tálba a bulgurt elkeverjük egy csipet sóval és 1 tk. kurkumával és felöntjük a forró alaplével (vízzel) , letakarjuk és hagyjuk megpuhulni. Egy serpenyőbe olajat hevítünk és megsütjük a húsokat, ügyelve arra, hogy ne száradjanak ki. Tálaláskor a félbevágott (sült) padlizsánba töltjük a bulgurt, ráhalmozzuk a csirkét és aszalt fügével vagy más aszalt gyümölccsel tálaljuk.

Tipp:
Ha hozzájutunk akkor korianderrel is dekorálhatjuk, illetve használhatunk még mandulát, pisztáciát is.

2014. december 15., hétfő

Szimplán paradicsomos marharagu





Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a marhafartőből 2 különböző ételt készítettem. Most a második verziót prezentálom nektek, amely egy kellően fűszeres paradicsomos marharagu. Mondanám, hogy olaszos, de nem mondom. Bár tény, hogy inkább az olasz konyhára (is) jellemző fűszereket használtam, no és a tészta is inkább az olasz konyhára hajaz, de maradjunk annál, hogy szimplán paradicsomos marharagu. Szerintem a marhafartő eléggé jól tűrte a paradicsomos fürdőt, hogy így fejezzem ki magam. Hálájának jeléül kellőképp puhára főtt. Szerintem jól harmonizált a fűszerekkel is amiket használtam, ezek a következők voltak: zsálya, kakukkfű, fokhagyma. A végeredmény egy kellően pikáns, kissé édeskés ragu lett, amelyet akár egy szelet kenyérrel is lehetett volna elfogyasztani egy testes, száraz vörösbor mellett.





Hozzávalók:

- kb. 40 dkg marhafartő

- 1 konzerv paradicsompüré (vagy házi paradicsomlé)

- 4 gerezd fokhagyma

- friss zsályalevél

- friss kakukkfű

- 1 vöröshagyma

- olaj

- só, bors

- tészta

Elkészítése:

A húst megtisztítjuk az esetleges inaktól, hártyáktól és olyan "emberes" méretű kockákra vágjuk. Egy magasfalú edényben kevés olajat hevítünk és a húsokat erős lángon jól megpirítjuk. Ennek azért van jelentősége, hogy a hús magában tarthassa a húsnedveket, így kellően ízletes, és puha is lesz a főzés végére. Ha a húsokat jól megpirítottuk, akkor egy tányérra szedjük ki őket. Az edényben lekapott, égett részeket ne mossuk el, hiszen azokban is ott vannak az ízek, kár lenne ha elvesznének. Ezeket a leégett részeket vagy alkohollal vagy apróra vágott vöröshagymával tudjuk felszedni. Tehát a hagymát is megdinszteljük, ha szükséges kevés olajat adhatunk hozzá. Ha ezzel megvagyunk, akkor a paradicsompürét pirítsuk le, sózzuk, borsozzuk, és adjuk hozzá a fűszernövényeket is. A fokhagymát apríthatjuk is, de reszelve sokkal intenzívebb lesz az íze. Helyezzük a húsokat -a kiengedett levükkel együtt- a fűszeres, paradicsomos szószba, kevés folyadékkal (víz, alaplé, vörösbor, barna sör) öntsük fel, és fedő alatt főzzük puhára. Ha ezzel megvagyunk, akkor főzzük ki a tésztát, és azonnal tálaljuk.

Tipp:
Aki szeretné, az a tálaláskor reszelhet hozzá parmezán vagy pecorino sajtot. Illetve a raguba használhat más zöld fűszernövényt is, jól illik bele az oregánó és/vagy a bazsalikom is.


2014. december 12., péntek

Párolt marhafartő, csicsókapürével




Két új alapanyaggal volt szerencsém megismerkednem. Mégpedig a marhafartővel és a csicsókával. Marhát évente többször is eszem, leginkább nyak vagy rostélyos formájában, de a fartővel eddig nem volt szerencsém megismerkedni. Most is nyakat szerettem volna venni, viszont a multinál nem volt. Azt mondta az eladó, akkor van ha akciós... Na pufff...
Így elmentem abba a húsboltba ahonnan előtte való héten szép bőrös karajt sikerült vennem, gondoltam ott biztos lesz.Tévedtem.Viszont nem akartam tovább keresgélni, így az eladóra bíztam magam, mondtam mihez lenne, (főzni, párolni, illetve ragunak) így ajánlotta a fartőt. Hát legyen, legalább most kiderül mennyire alkalmas mindezekre. Ugyanis két különböző ételt készítettem el a fartőből. Az egyik részéből olaszos ragút készítettem el tésztával, a másikból pedig a képen látható sütve-párolt verziót. Nekem a ragus jobban bejött, igaz azt tovább is főztem, viszont jelen receptünkben a marha elsődleges íze jobban érvényesült. Ehhez az ételhez egy pürét gondoltam amelyet az eddig számomra ismeretlen csicsókából készítettem, amit egyébként egy nénitől vettem 2 csomag petrezselyem kíséretében. Mindenkinek csak ajánlani tudom a csicsókát, azonkívül, hogy egészséges, nagyon finom is! Csak ne lenne olyan macerás a pucolása. Valaki csak egyszerűen megsikálja, de az enyémek totál földesek voltak, így inkább pucoltam. És pucoltam...






Hozzávalók:

- 50 dkg marhafartő

- gyökérzöldségek

- vöröshagyma

- fokhagyma

- friss zsálya

- friss kakukkfű

- 50 dkg csicsóka

- só

- olaj

- petrezselyem

Elkészítése:

A húst tisztítsuk meg, az esetleges inaktól szabadítsuk meg. Ajánlatos a felhasználása előtt a hűtőből legalább 1 órával kivenni. Egy serpenyőben olajat forrósítsunk fel, és a húst süssük körbe, azaz kérgezzük. Ha ezzel megvagyunk akkor tegyük át egy tányérba, majd ugyanabba a serpenyőben amelyben a húst kérgeztük, a kockára vágott gyökérzöldségeket pirítsuk le a durvára aprított hagymával együtt. Ezután egy tepsibe halmozzuk a megpirított zöldségeket, egyfajta zöldséges alapot adunk a húsnak. Erre ültessük rá a kérgezett húst, sózzuk, borsozzuk meg és öntsük rá a tányérba összegyűlt húslét is. A tepsibe helyezzünk el pár gerezd fokhagymát, majd a húsra tegyünk pár ág kakukkfüvet és néhány zsályalevelet. Öntsünk alá 3-5 dl vizet vagy alaplevet és alufóliával szorosan zárjuk le és az előmelegített 150 fokos sütőben 2-3 órát süssük-pároljuk meg. Fontos, hogy 30-40 percenként locsoljuk meg a húst, és félidőben forgassuk is meg. Ha megsült, akkor legalább 20-30 percet pihentessük a húst, és csak utána szeleteljük fel. A csicsókapüréhez a csicsókát hámozzuk meg, és annyi sós vízbe tegyük fel főni amennyi ellepi. Ha már puha, akkor pürésítsük egy botturmix segítségével, végezetül egy darabka vajjal montírozzuk. (szeretem ezt a szót) :)

Tipp:
Ha valaki biztosabbra akar menni a hús puhulását illetőleg, akkor gyakorlatilag mint egy húslevest, úgy is készítheti (főzheti) ezt az ételt. Ebben az esetben a kérgezés elmaradhat, viszont a már forró vízbe tegye bele a húst, és főzze meg.


 

2014. december 6., szombat

Kolbászos Pappardelle




Imádom a tésztát. Tésztát, tésztával tudnék enni. Hetente 1x biztos készítek valamilyen tésztát, mégsem került fel a blog eddigi 4 hónapos megléte során tésztás recept. Ennek csupán az volt az oka, hogy az eddigi szülő-és egyben lakó városomban Győrben maradtak egyes konyhai felszereléseim, így a képen látható pasta-s tányér is. Legutóbb mikor hazalátogattunk, akkor viszont magunkkal hoztuk, így már semmi akadálya annak, hogy egy pasta-s tányérban tudjam prezentálni a világnak az éppen aktuális tészta receptemet. Amely jelen esetben kolbászos, ceruzababos, házi aszalt paradicsomos, mozzarellás tészta. Semmi flanc, csak így egyszerűen. Ezért az egyszerűségért is szeretem az olasz konyhát.
Egyébként azért is szeretem a tésztás ételeket mert gyorsan elkészíthetőek még akkor is, ha szószos tésztát készítünk. Hiszen amennyi idő alatt felforr a víz és meg fő a tészta, addig a szósz is elkészíthető. Akkor meg miért is nem lehet szeretni a tésztás ételeket? Egy jó üveg bor a tészta mellé -mondjuk az mindenhez, mindenkorra passzol- egy kis (olasz) zene, és minden rendben van...
Nekem egyébként olyan nyarat idéző feelingem támad a kép alapján. És neked?





Hozzávalók:

- 1 cs. Pappardelle tészta

- egy kisebb szál füstölt kolbász

- 15 dkg ceruzabab

- 1 csomag mozzarella

- aszalt paradicsom

- olívaolaj

- só

Elkészítése:

Annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem is leírni. Szóval a ceruzababot ress, roppanósra főzzük. A kolbász héját eltávolítjuk, és az ujjunkkal szétnyomkodjuk kisebb darabokra, gombócokra és egy serpenyőben az olívaolajon ropogósra sütjük. Az aszalt paradicsomot félbe vágjuk. A mozzarellát kézzel széttépkedjük. Úgy szép ha rusztikus. A tésztát fogkeményre főzzük. Ha ezzel megvagyunk akkor egy tésztás tányérban a leszűrt tésztát elhelyezzük, és tetszőlegesen elrendezzük a "feltéteket" rajta és a kolbász kisült zsírjával meglocsoljuk.

Tipp.:
Érdemes puhább kolbászt vennünk mert azt könnyebben tudjuk az újainkkal szétnyomkodni, illetve ha megengedhetjük magunknak akkor bivaly mozzarellát használjunk. 
  

2014. december 5., péntek

Joghurtos sült csirke, illatos rizzsel





A napokban megint vágytam valami nagyon fűszeresre. Ilyenkor automatikusan húsban gondolkodom, és akkor is csirkében. Ugyanis -szerintem- a csirke húsa tipikusan az a "minden fűszert felvevő" hús. Régebben készítettem már joghurtos csirkét, így mivel a neten bogarászva szintén szembetaláltam magam vele, eldöntöttem, hogy ezt az ételt fogom elkészíteni. A lelke ennek az ételnek maga a joghurtos pác, érdemes akár egy egész napot is pácolni a csirkét mielőtt megsütjük. Javaslom, hogy erőteljesebben fűszerezzük ilyenkor a húst, mivel tapasztalatom szerint a joghurt tompít a fűszerek erősségén. Nyugodtan lehet karakteresebb fűszereket is használni, (pl. kakukkfű) bár én inkább a keleti fűszereket preferálom. És mivel közeledik a karácsony, így próbáltam egy kevés karácsonyi illatot, ízvilágot belecsempészni az ételbe. Ezt pedig a fahéj, szegfűszeg, illetve a reszelt Bio narancshéj illatával értem el, legutóbbit egy drogériában vettem. Ha "kezelt" narancsot veszünk, és annak a héját reszeljük le, akkor azt mindenképpen forró vízben alaposan mossuk meg, és töröljük szárazra. Utóbb gondolva a narancshéjból többet is használhattam volna, de nem tudtam mennyire fog kiérződni a csirkén. Ez is egy példa arra, hogy érdemes kísérletezni, játszani az ízekkel.







Hozzávalók:

- 6 db csirke alsócomb

- 2 kis pohár zsíros joghurt

- 1 tk. friss gyömbér

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 tk. csilipor

- 1 tk. őrölt római kömény

- 1 tk. őrölt fahéj

- 1 tk. Bio reszelt narancshéj (Alnatura (DM) márkájút használtam)

- pár szem szegfűszeg

- 1 rúd fahéj

- zacskós rizs

- só

- cukor

Elkészítés:

A csirkéket megmossuk, bőrüket lehúzzuk. Egy késsel a húson pici bevágásokat ejtünk, ezzel segítve a pácolást. Egy keverőtálba öntjük a joghurtokat, ehhez adjuk hozzá a reszelt gyömbért, fokhagymát, a csiliport, római köményt, őrölt fahéjat, a narancshéjat, a sót, és egy kevés cukrot. Ha kikevertük a fűszerekkel a joghurtot és kellemesen fűszeresnek, sósnak-édesnek ítéltük meg, akkor ebbe a páclébe forgatjuk bele a csirkecombokat. Hűtőbe tesszük és legalább 2 órát pácolódni hagyjuk őket. Ha ennél több időnk van, akkor 2-3 óránként érdemes megforgatni a húsokat. A sütés előtt legalább 1 órával kivesszük a húsokat a hűtőből, és az előmelegített 180 fokos sütőben egy sütőtálban a joghurtos páclével együtt, fólia alatt kb. 1 órán át sütjük őket. A sütés vége előtt 10 perccel érdemes levenni a fóliát, kicsit rápirítani a húsokra. A rizshez a vizet feltesszük főni az 1 rúd fahéjjal, a pár szem szegfűszeggel és kevés sóval. Ha már forr a vizünk beletesszük a rizst, és a gyártó szerinti ideig főzzük azt.

Tipp:
Ha hozzá tudunk jutni friss korianderhez, akkor dekorálhatjuk vele a csirkénket tálaláskor. Illetve a kész forró rizshez keverhetünk friss bébi spenótot vagy mángoldot is.

2014. december 1., hétfő

Pagoda karfiol leves, buggyantott tojással




Egy újabb -eddig csak a tv-ből ismert- zöldséggel volt szerencsém megismerkedni. A minap amikor a zöldségesemhez mentem, szembetalálkoztam VELE. Igen, így nagy betűkkel. Mert kérem szerelem volt ez első látásra amely a Pagoda Karfiol és közöttem szövődött.
Örülök minden olyan újításnak amit a zöldségesek azért tesznek, hogy minél színesebben és ízben kicsit másképpen főzhessük, különösen ilyenkor télen. Sajnos tapasztaltam ott a helyszínen, hogy legalább 3-an is visszatették ezt a gyönyörű zöldséget, lévén nem ismerik. Hiába magyarázta a zöldséges, hogy nem kell tőle félni, ugyanúgy kell vele bánni mint mondjuk a brokkolival vagy a karfiollal, mégsem vették meg. Na de én! Büszkén vittem haza, és magamban mosolyogtam azokon a csodálkozó tekinteteken amelyekkel akkor találkoztam, mikor szembe jött velem 1-1 ember és méricskélték a szemükkel a pagodámat. Pedig nem új keletű zöldség a pagoda karfiol, csak ugye a hipermarketek nem árulják, legalábbis itt vidéken nem. És tudjuk jól, ha valami nincs a "teskkkkkóban' akkor az vagy nem jó, vagy olyan izéééé.. fura.
Szemfüles olvasóim kérdezhetnék tőlem, hogy miért nem krémleves a pagodám, miért csak leves? Nekik és másoknak üzenem: krémleves ez, csak nem a tejszíntől, hanem a buggyantott tojástól. Ugyanis egyre jobban elfordulok attól az iránytól, miszerint egy krémleves csak akkor jó, ha belezuttyantunk egy "veder" tejszínt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt megcáfoljam. Ugyanis már ott elkövetik -szerintem- sokan a hibát, hogy 10, 20%-os  főzőtejszínt használnak. A tejszín ugyanis kérem nem 10-20, hanem 30%-os. És nem főző, hanem (hab)tejszín. Én mindig habtejszínt használok főzéshez is. Viszont ennek az a hátránya, ha véletlenül meglódul a matéria, akkor a tejszín zsírossága miatt elvész az ételünk elsődleges íze. Nagyon nehéz eltalálni az arany középutat ahhoz, hogy ne legyen sok, és ne legyen kevés a tejszín az ételbe.Viszont a tojássárgája pont annyira teszi krémessé -jelen esetünkben- a levest amennyire krémesnek kell lennie. Még egy ok amiért nem tettem ebbe az ételbe sem tejszínt sem vajat az az, hogy érezni akartam a pagoda ízét. Amit viszont használtam de a zsírossága miatt szintén kizárta a tejszínt ebből az ételből, az a csirke alaplé. Lévén van egy szép kandúrunk, hetente egyszer a gyári macskaeledelen felül 1 kg farhátat egyszerre megfőzök neki, ennek az az előnye, hogy nekem lesz alaplevem, hátránya, hogy eléggé zsíros. Ha ehhez még a tejszínt hozzáadnám, akkor az orvos eltiltana a főzéstől...








Hozzávalók:

- 1 db pagoda karfiol

- kb. 0,5l csirke alaplé

- fejenként 1 tojás

- só, bors


Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk. A kisebb rózsákat félretesszük levesbetétnek. Egy edényben a nagyobb karfiol rózsákat belehelyezzük és annyi alaplével öntsük fel, amennyi ellepi őket, illetve egy kevés csapvízzel még felhúzathatjuk, hiszen úgyis elpárolog a főzés során. Finoman sózzuk, borsozzuk meg, egyéb fűszert nem igényel. Teljesen főzzük puhára majd turmixoljuk le. Ha túl híg lenne akkor keményítővel, ha sűrű lenne, akkor alaplével javíthatunk a konzisztencián. Időközben egy kisebb edényben, vagy párolóban a kisebb fej karfiol rózsákat roppanósra, haraphatóra pároljuk meg. A buggyantott tojást pedig úgy készítsük el, hogy egy edényben annyira melegítsünk fel vizet, hogy az finoman gyöngyözzön, de ne forrjon. Ha ez megtörtént, akkor egyesével helyezzük bele a tojásokat, nem kell kavargatni, nem kell örvénylő víz, nem kell ecet, hanem 3 perc türelem kell. Ennyi idő alatt a fehérje kicsapódik, a sárgája pedig krémes marad. Tálaljuk a levest a megpárolt karfiol rózsákkal és a buggyantott tojással.

Tipp:
Aki szeretné az natúr vagy esetleg sajtos bagettel, pirítóssal is fogyaszthatja a levest.