2018. február 25., vasárnap

Spenótkrémleves kéksajttal és dióval

Szinte napra pontosan 4 hónapja, hogy nem került fel semmi új a blogra.... 

Sok minden történt az elmúlt hónapokban ami befolyásolta a szünetemet. Persze főzni azért főztem ez idő alatt is, de nem gondoltam arra, hogy bejegyzés legyen belőle. Meg aztán azt gondolom a szünet néha jót is tesz. Tavaly többször éreztem, hogy "pihennie" kell a blognak,  hát eddig tartott.

Nem mondom, hogy valami túl bonyolult recepttel térek vissza, de azért azt gondolom nem is feltétlenül mindennapi az a leves amit hoztam. Ez a leves pedig nem más mint a spenótkrémleves kéksajttal és dióval. Nagyon egyszerű ennek a levesnek az elkészítése, mondhatjuk, hogy szinte gyerekjáték. Sőt, akár munkahelyre is elvihetjük másnap, és könnyedén kanalazhatjuk ki melegítés után akár egy csatos üvegből.
Azt tudjuk, hogy a sajt(ok) a dióval remekül kiegészíti(k) egymást. Amin viszont én magam is meglepődtem, hogy a spenót a kéksajttal mennyire jól harmonizál. A dió pedig a textúra miatt is szerepet kap az ételben, hiszen a krémleves állagát megtöri, "haraphatóbbá" teszi azt. A dióról annyit érdemes tudni, hogy Móni nagypapájának keze munkáját dicséri, aki minden héten pucolja, tisztítja, csomagolja az újabb adagokat. Tökéletesen tiszta, hártya nélküli diót kapunk tőle. (Csak érdekességképen: formákba öntve diós-csokit is készít hétről-hétre, amely verhetetlenül finom) Innen is köszönjük.
Na de vissza a levesünkhöz. Maga az étel 30 perc alatt elkészíthető. Javaslom, hogy alaplét és ne kockát használjunk. Az alaplé fagyasztható, ezért érdemes a vasárnapi hús/zöldséglevesből lefagyasztani egy adaggal, ami ilyenkor jószolgálatot tehet.
Lehet friss spenótot használni, -úgy még finomabb- de a fagyasztott is tökéletesen megfelel.
A recept alapját innen vettem.




Hozzávalók 4 személyre

- kb. 30 dkg spenót

10 dkg. kéksajt

-  2 marék tisztított dió (durvára vágva)

- 3-5 dl. alaplé (nálam zöldség)

- 1 tk. vaj

- frissen reszelt szerecsendió

- frissen őrölt fekete bors

- kb. 1dl. tejszín (nálam 30%-os)

- 1 ek. keményítő

- só




Elkészítése

Egy edényben vajat olvasztunk és rádobjuk a friss vagy fagyasztott spenótot. Sózzuk, frissen őrölt borssal fűszerezzük. Ha friss spenóttal dolgozunk akkor pár perc alatt összeesik és már adhatjuk is hozzá az alaplevet. Ha fagyasztottal dolgozunk, akkor várjuk meg míg teljesen felolvad a pürénk, és utána adjuk csak hozzá az alaplevet. Ezután forraljunk fel a levest, és turmixoljuk össze. A kéksajt közel felét már most morzsoljuk bele a levesbe és hagyjuk, hogy beleolvadjon. Néha keverjünk rajta. Ha ezzel megvagyunk, akkor adjuk hozzá a tejszínt, és reszeljük hozzá a szerecsendiót. Kóstoljuk meg, ha kell erősítsünk a fűszereken. A keményítőt keverjük ki kevés hideg vízzel, majd a forrásban lévő leveshez adjuk hozzá, és forraljunk ki. Akkor jó a levesünk állaga, ha a kanálon bevonatot képez amely csak lassan folyik le. Ha hígnak találjuk további keményítő hozzáadásával sűríthetünk rajta, ha túl sűrű lenne a levesünk, akkor alaplé/víz hozzáadásával hígíthatunk rajta. Tálaláskor a száraz serpenyőben pirított dióval és a maradék kéksajttal tálaljuk.

Tipp:
Tejszín helyett használhatunk akár mascarponét is.

2017. október 1., vasárnap

Csirkemell zellerropogóssal és lila répa pürével

és eltelt egy hónap, blogbejegyzés nélkül....

Mostanában kevesebb idő jut blogolásra, pedig főzök én rendesen, higgyed el kedves olvasóm. De valahogy nem úgy jöttek össze a dolgok, pontosabban az ételek, amiket szerettem volna megosztani veled. Most viszont megtöröm a csendet.
Lévén tegnap piac volt, így én is felkerekedtem, hogy beszerezzem a hétvégi alapanyagokat, amelyekből ma, vasárnap főztem. Már hónapok óta van egy zöldségárus aki helyi termelő, tőle veszem a levesnek való zöldségeket. A legszebb az egészben, hogy a nappalinkból pont telibe látok a Látó-hegyre, ahol ez a termelő termeli a zöldségeit, így amikor kanalazzuk a levest, mindig plusz érzés kap el, pontosabban az a kellemes tudat, hogy látom, honnan származnak a zöldségek. Ennek az árusnak van egyedül a piacon színes répája. Sárga és lila egyaránt. Már megismer, hiszen mindig veszek tőle ilyen répákat is, így mikor megállok a standja előtt, rögtön mondja: van ám még neked répa, tudom, hogy jössz..... és ez jó. Tudom, hogy számít rám. A lila répáról annyit, hogy eszméletlenül fog, még főzés után is, szinte kékes-fekete lesz minden, ami vele érintkezik, így véletlenül se tegyük a vasárnapi levesbe, ha csak nem szeretnék lila/fekete levest enni...
Mivel erősen megkezdtük az őszt, így gondoltam, valami őszi étellel jövök elő a szünetem után, és azt gondolom ez az étel pont hozza az őszi jegyeket. Mikor megtálaltam az ételt, és a fotózáshoz készültünk, megállapítottam, hogy ez egy tipikusan bisztróba való étel. Semmi extra hozzávalók, semmi komoly konyhai technika. Ha meg kellene nevezni, hogy milyen stílus áll közel hozzám, akkor most bizton mondanám: a bisztrós vonal.
A zellerropogós mint olyan, nekem új volt. Pontosabban sosem készítettem eddig. De hiba volt. Mármint nem készítenem.... eszméletlenül jó lett, és TÉNYLEG ropogós lett a sütés után. A diós íze pedig nagyon hozta az ősz ízét. Kevés friss petrezselyemmel és frissen őröl borssal fűszereztem. Az már csak hab a tortán, hogy egészségesebb mint a krumpli, és azt gondolom van olyan finom is, Na jó... azért a krumplit is fogom ezután szeretni.
A csirkére kevesebb "figyelem" összpontosult a részemről. Az"S" betűs multiban szoktam venni azt a fajta csirkét, amely a címke szerint legalább 50%-ban kukoricán nevelt csirke és mindenfajta antibiotikumtól lett megkímélve. Az ára ugyan kissé borsos, de megéri, hiszen mind a színén, mind az állagán látszik, nem ipari csirke.... jelen esetben csirkemell.
Még a nyáron anyukámtól kaptam csopaki fűszerkeveréket, ez amolyan provence-i fűszerkeverék, ezzel fűszereztem a csirkemelleket. Nem vittem túlzásba, mivel nem ipari csirkével dolgoztam, így nem akartam elnyomni a csirke "természetes" ízét.
A lila répa pürét kakukkfűvel ízesítettem, és kevés vajjal krémesítettem.
Szerintem egy könnyű ételt tettem le az asztalra, amely vacsorára is épp úgy jó, mint egy könnyű ebédre.




 
Hozzávalók 2 személyre

- 2 egész csirkemell

- nagy zellergumó

- lila répa (2 közepes)

- petrezselyem

- provence-i fűszer

- só

- bors

- 2 tojás

- liszt

- olaj

- vaj

- kakukkfű





Elkészítése

A csirkemelleket egészben fűszerezzük meg a provence-i fűszerkeverékkel, és sózzuk meg őket. Egy sütőtálba téve, kevés olajjal meglocsolva süssük meg őket. Ez idő alatt készítsük el a lila répa pürét. Hámozzuk meg a répákat, és daraboljuk fel őket nagyobb batonokra. Sós vízben főzzük meg őket, majd ha puhák, akkor tegyük át egy turmixgépbe vagy egy olyan edénybe ahol tudjuk turmixolni botmixerrel. Kevés főző levet adjunk hozzá, és fűszerezzük kakukkfűvel. Ez ízlésünknek megfelelő legyen, én kb. 1 tk. mennyiséget adtam a répához. Adjuk hozzá a vajat, és pürésítsük a répákat.
A zellert hámozzuk meg, és reszeljük le egy keverőtálba. Sózzuk, borsozzuk, és adjuk hozzá az aprított petrezselymet. Tojással és liszttel készítsünk belőle egy masszát, amelyet adagonként forró olajban mint a berét/cicegét/tócsit (ki hogy ismeri) süssük meg ropogósra.

Tipp:
A petrezselyem helyett rozmaringgal is fűszerezhetjük a zellert.




2017. augusztus 30., szerda

Rozmaringos flat iron steak házi sült krumplival

imádok steak-et sütni, enni... és amint az a képen is látszik, nem átsütve. De nem ám!!!

Bárki, bármit is mond a steak maximum közepesen átsütve élvezhető. Aki teljesen átsütve kéri, az ne kérjen steak-et. Vannak ételek amelyek kimondottan élvezhetetlenné válnak azáltal, ha túl sokáig kapnak hőt, hiszen a szaftosságát elveszítve a hús szerkezete megkeményedik, ezáltal válik "cipőtalppá". 
Most eredeti Ír Flat iron steak-et vettem, azt érleltem még kb. 1 hétig a hűtőben, és pácoltam be a sütés napján.
Néhány mondat a Flat Iron steakről. Ez a hús a marha lapockájának része, ám mégsem izmos szerkezetű, hanem szinte vaj puha, azaz alkalmas steak-ként való sütésre. Az én példányom is az volt, szinte kenni lehetett, annyira puha volt a hús. Kimondottan öröm volt vele dolgozni. A sütés napján egy rozmaringos-fokhagymás balzsamecetes pácban pácoltam kb. 5 órán át a húst, hogy legyen egy kellemesen fűszeres íze. Mivel a pácba nem teszünk sót, de szerettem volna ha a sós íz is megjelenik a pácban, így kb. 1/2 ek. szójaszószt is adtam a páchoz. Valamint frissen őrölt borsot, és kevés olajat is. Mivel szabadságon vagyok, így volt időm a körettel is többet foglalkozni, pontosabban a házi sült krumplit elkészíteni. Nem mirelitből, hanem hagyományos módon. A krumplit előfőztem, és utána sütöttem ki. Heston Blumenthal egyik műsorában láttam, hogy az előfőzött krumplit kissé meg kell rázogatni -én egy szűrőben tettem, úgy rázogattam- mert így a krumpli szerkezete megtörik, ezáltal sokkal ropogósabb lesz a sült krumpli. Na és ízletesebb is a házi, mint a mirelit. A steak amúgy sem kíván jobb társat magának mint a sült krumpli, esetleg saláta ami szóba jöhetett volna. Na jó... az egészségesebb lett volna, de néha megengedhető hogy ne csak egészségeset együnk. Bár díszítésnek egy kevés csírát használtam, azzal talán mentettem valamit e téren.
Estére egy pohár borral biztos, hogy finomabb a steak, de természetesen bor nélkül, akár ebédre is nagyon 
jól tud esni.




Hozzávalók 2 személyre

 - kb. 30 dkg flat iron steak

- 1 ág friss kakukkfű

- 1 fej fokhagyma

- 2 tk. balzsamecet

- 1/2 ek. szójaszósz

- 1/2 ek. olíva olaj

- frissen őrölt feketebors

- só

- 4 db. közepes méretű krumpli

- olaj a krumpli sütéséhez

- csíra (dekoráció, elhagyható)




Elkészítése

Készítsük el a pácot az olívaolaj, aprított rozmaring, (megroppantott) fokhagyma, szójaszósz, bors keverékéből. Ha esetleg kissé savanykás lenne a pácunk, kevés barna cukorral/ mézzel javíthatunk rajta. Egy lezárható edénybe tegyük a steak-et, majd öntsük rá a pácot. Alaposan forgassuk meg a húst a pácban, majd zárjuk le az edényt és tegyük a hűtőbe 4-5 órára. Félidőben forgassuk meg a húst a pácban. A sütés előtt kb. 1 órával vegyük ki a húst a hűtőből, és hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletűre. Ha ez megtörtént egy serpenyőt szárazon forrósítsunk fel, majd pár csepp olajat öntsünk a serpenyőbe. A pácból a húst emeljük ki, csöpögtessük le, majd a forró serpenyőbe tegyük bele. Ne mozgassuk, ne maceráljuk a húst! Kissé megsózhatjuk, majd kb. 2 perc elteltével fordítsunk a húson. Újabb 2 perc sütés következik. Ezután egy langyos tányérra helyezzük át a steak-et, és azonnal takarjuk le. kb. 3-5 perc pihentetés után a kifolyt húslével együtt tálaljuk a sült krumplival vagy salátával.

Tipp:
Pácoláskor arra ügyeljünk, hogy ne legyen nagyon intenzív a fűszerezés, mert a hús eredeti ízét elnyomhatja az erős fűszerezés!

2017. augusztus 13., vasárnap

Lilabab ropogós tésztaköntösben fűszeres paradicsom mártogatóssal

....pont azért szeretek piacra járni, mert mindig látok valami újat.....

És tegnap bizony láttam. Pár hete megörültem, hogy frissen szedett színes répákat is be tudok szerezni  egy helyi termelőtől, most pedig már lilababot is tudok venni. Jelentem, ilyen babot nem láttam eddig sehol, tehát nem is tudtam a létezéséről. De ahogy a piacon a sorokat, árusokat róttam, hirtelen szembetaláltam magam a lila babbal. Pontosabban az volt kiírva: rántani való bab. Gyorsan felhívtam anyut, hogy ő hallott-e már erről a babról, de mondta, hogy nem.... visszamentem az árushoz, akitől infókat gyűjtöttem be a lilababról. Nagyon kedvesen az árus felesége elmondta, hogy igazából ők palacsinta tésztába forgatják, amit jól megborsoznak, és ropogósra sütnek ki, és mint egy "nasit", kvázi chipset esznek meg. Na, én ezt egy alap receptnek fogtam fel, és arra gondoltam, hogy készítek hozzá egy mártogatóst, méghozzá friss, kertben termet paradicsomból. Jó fűszereset. Mivel friss fűszernövényeim is vannak, így azokat is bevetem. Ezekkel a gondolatokkal jöttem el a piacról, igaz vettem még sötét színű (nem fekete, de ahhoz hasonló) friss koktél paradicsomokat is, amelyekkel kiegészítettem a kertben szedett paradicsomokat. A paradicsom mártogatóst, azaz a deep-et, feldobtam egy kevés indiai fűszerkeverékkel, fokhagymával, és oregánóval, amelyet épp csak összeturmixoltam, hogy darabos legyen. Mivel Andi az erőset nem szereti, így csak mértékkel csípőztem meg a deep-et. Kevés balzsam ecettel és némi cukorral egyenlítettem ki a savakat, és lett a közel 40 perces lassú tűzön való pöszörgetés eredménye a képen látható paradicsomos deep. A lilabab a forró olajban pár perc alatt ropogós lett, igaz a szép lila színét elveszítette, de az íze így is nagyon finom volt.





Hozzávalók 4 főre  

- kb. két marék lilabab ( én így vettem)

- kb. 30-40 dkg paradicsom (lehetőleg édesebb, és többfajta)

- frissen őrölt feketebors

- friss oregánó

- 1 tk. indiai fűszerkeverék

- 1 gerezd fokhagyma

- olaj

- só

- sűrű palacsinta tészta (kb. 20 dkg lisztből)








Elkészítése

A fűszeres paradicsom mártogatóshoz egy kisebb edényben olajat melegítünk, majd rádobjuk a megroppantott fokhagymát. Pár percig lassú láng felett kevergetjük, majd rádobjuk a darabolt paradicsomokat. Sózzuk, és borsozzuk, adjuk hozzá az oregánót. Pár perc lassú főzés után mikor kiengedte a paradicsom a levét, egy botturmix segítségével pürésítsük le. Nem kell, hogy homogén legyen, sőt az a jó, ha kissé darabos marad. A pürénket fűszerezzük az indiai fűszerkeverékkel, és kevés balzsamecetet, és kevés cukorral együtt addig főzzük lassú lán felett, amíg be nem sűrűsödik.
A sűrű palacsinta tésztába forgatott lilababokat forró olajban süssük ropogósra, majd az olajból kivéve papírtörlőn itassuk le a felesleges olajat. Tálaljuk a paradicsom mártogatóssal, és fogyasszuk el frissen.

Tipp:
Kevés friss chilivel még tovább fokozhatjuk a tüzességét a mártogatósnak.
 

2017. július 30., vasárnap

Sörben párolt marhaszegy sült kakukkfüves színes répával

....a legjobb dolog ami  egy marhával történhet....

Legalábbis a konyhában. Abszolút híve vagyok a lassan, alacsony hőmérsékleten párolt, vagy sütött húsnak. Mondhatjuk úgy is: rabja lettem ennek a technológiának. Itt a blogon sokszor leírtam ezt, de azt gondolom: nem lehet eléggé reklámozni ezt a konyhai technológiát.
Általában ha az ember marhát süt/párol, akkor vagy combot, esetleg lábszárt választ, de a marhaszegyet még mindig kevesen választják. Igaz, nem mindenhol lehet beszerezni ezt a szaftos, ám de olcsó alapanyagot. És itt a hangsúly a szaftosságon van. Tőlünk nyugatra előszeretettel használják a marhaszegyet grillezéshez vagy éppen rommá főzésre, amikor is szálaira esik szét a hús. Ez utóbbi esetben akár szendvicsbe (Pastrami) használják, és nagyon finom. Szaftos, ízletes, egyszóval: tökéletes alapanyag.  Szóval így esett a választásom a marhaszegyre, ugyanis nem titkolt szándékkal  készítettem el ezt a receptet. A munkám során összehozott az élet Norbival, aki a Vaskakas sörfőzde tulajdonosa. Az eltelt hetekben többször kóstoltam a söreit, és nem tudom nem szeretni őket. Igazából két kedvenc söröm van tőle, és az egyiket most felhasználtam ehhez az ételhez. Ez pedig nem más, mint a Charlatan Belga típusú félbarna söre, amely egy felsőerjesztésű sör, csodás fűszeres jegyekkel, egy kevés kandiscukros lecsengéssel. Nos, én ezt a sört gondoltam méltó párjának ennek a szép marhaszegynek, és nem döntöttem rosszul. Mivel tegnap piaci nap volt, így kinéztem a tatai piacra. A sorokat, árusokat járva megláttam egy tatai árust, aki többek között  árult többféle színű, például lila színű répákat is. Egyből összeállt a kép, azaz a recept. Sütőben, némi kakukkfűvel megsütöm a répákat, ami pont illik mind textúrában, mind ízben és színben az omlósra párolt marhaszegyhez. 
A marhaszegyet "sima" répával, gyömbérrel, és egy egész vöröshagymával, na és Norbi Charlatan sörével pároltam 5 órán át, lassan, takarék láng felett.
Akár vacsorára, vendégeknek is remek választás is lehet ez az étel, csak az időt kell rá szánni.




Hozzávalók 4 személyre:

- kb. 80 dkg marhaszegy

- 1 üveg félbarna sör (nekem a Vaskakas sörfőzde Charlatan söre volt)

- 1 fej vöröshagyma

- 1 diónyi gyömbér

- 2 szem borókabogyó

- 1 babérlevél

- 1 ág rozmaring

- 1 nagyobb sárgarépa

- só

- bors

- színes répa

- 1 tk. kakukkfű

- olaj





 Elkészítése

A húst tisztítsuk meg, majd dörzsöljük bele a frissen őrölt fekete borsot. Egy forró serpenyőben kevés olajon kérgezzük le, majd tegyük át egy mélyebb falú edényben. Öntsük fel a sörrel, adjuk hozzá a darabolt megpucolt sárgarépát, a darabka gyömbért,a borókabogyót, rozmaringot, babért és a vöröshagymát. Alacsony láng felett, szinte csak pöszörögve főzzük 4-5 órán át fedő alatt, 30-40 percenként megforgatva a húst. Félidőben sózzuk, és ha kell pótoljuk az elpárolgott folyadékot. 
A színes répákat hámozzuk meg, olajjal kenjük be, sózzuk és kakukkfűvel fűszerezzük. Egy sütőlapon 200 fokon 15-20 perc alatt süssük meg, és a tálaláskor a hús mellé adjuk.

Tipp
A szálaira szedett húst szendvicsekbe, vagy tortilla lapokba tekerve is kínálhatjuk, valamint a fűszeres sörös szaftot beforralva szintén tálaláskor a hús mellé kínálhatjuk

2017. július 22., szombat

Tonhallal és ricottával töltött cukkini

....ha nyár, akkor könnyed étel, és ha könnyed étel akkor mondjuk  cukkini vagy hal. Vagy mindkettő.

Persze nem csak e kettő alapanyaggal lehet dolgozni nyáron, de nekem most ez adatott meg. A múlt héten szabadságon voltunk, és egy röpke családi látogatást tettünk keresztanyukáméknál, akinél a kertben megterem minden mi szem és szájnak ingere, így pl. a cukkini is. Ugyan a kertje végében csorgadozik a Keszeg-ér, de tonhal sajnos abban nincs. :) Viszont van hivatalos kenupálya. Ha valakit érdekel..... (A település neve egyébként Sopronnémeti, Csornától pár km.)
Na, de vissza az ételünkhöz. Szóval a családi látogatás során kapott cukkinikből gondoltam valami finom, és gyors ebédet készíteni a héten. Kolléganőm szintén hasonló dilemmában volt, neki is volt a konyhájában néhány cukkini, így közösen "agyaltunk". Végül ketten raktuk össze fejben ezt a nem túl bonyolult receptet, pontosabban ő javasolta, hogy túróval keverjem össze a tonhalat. Ugyanis a töltelék részét képezi a túró, azaz nem túró, mert végül a krémes ricotta mellett döntöttem, és ebbe morzsolta bele a tonhalat. Apropó tonhal. Óva intek mindenkit, hogy bedőljön a mindenfajta, Isten tudja milyen és honnan származó aprított tonhalnak csúfolt halkonzervnek, és azt használja ehhez a recepthez. Azt gondolom pár száz forint plusszot megér a minőségi tonhalkonzerv, amely valóban jó ízű, esztétikus, de úgy is mondhatnám, hogy gusztusos. Én a két német diszkont áruházból szoktam beszerezni a tonhalkonzervet, az "L"-betűsé néhány éve díjat is nyert. Mi sokszor veszünk, általában krémet készítünk belőle, vagy simán pirítósra kis citromlével meglocsolva vacsorára esszük.
A mostani receptben is használtam citromot, friss kaprot, illetve egy szál apróra vágott angolzellert, hogy egy kis roppanósága legyen a töltelékünknek, amikor ráharapunk. Bár, a cukkinit sem sütöttem túl, hiszen az sem jó ha az egész ételünk egy "lötty" lesz. Jó magyar szokás szerint sajtot is tettem a töltött cukkinik tetejére, méghozzá mozzarellát, tapasztalatom szerint ez sokkal jobban pirul, mint a trappista. Meg jobban is áll ennek az ételnek.
Egy könnyű ebéd, vagy vacsora lehet ez az étel, hozzá egy pohár bor, és kerek lesz a világ.

Hozzávalók 2 személyre 

- 1 közepes méretű cukkini

- 250 g ricotta

- 1 tonhal konzerv

- 1 citrom

- 1 csokor kapor

- 1 szál angolzeller

- 1 csomag mozzarella

- só

- frissen őrölt bors



Elkészítése

A cukkinit mossuk meg, töröljük szárazra. Vágjuk ketté, a magjait egy kanállal kaparjuk ki, vigyázva arra, hogy ne ne kaparjuk ki a cukkini "csónakok" alját. Sózzuk, borsozzuk meg a kikapart cukkinik belsejét. Egy keverőtálba tegyük bele a ricottát, ehhez adjuk a lecsepegtetett tonhalat (morzsoljuk bele), és reszeljük hozzá az alaposan megmosott, letörölt citrom héját. A kaprot aprítsuk, az angolzellert vágjuk fel kisebb kockákra és adjuk hozzá a citromos-ricottás tonhaltöltelékhez. Finoman sózzuk-borsozzuk, és alaposan keverjük össze a tölteléket, majd töltsük bele a cukkinikbe. A cukkinik tetejére szeleteljünk a mozzarellából, végül az előmelegített sütőben süssük meg 180-190 fokon addig a cukkiniket, míg a mozzarella szép aranybarna nem lesz. (kb. 20-30 perc)

Tipp:
Tonhal helyett használhatunk akár füstölt halat is, vagy ha halat grilleztünk és maradt belőle, akkor abból is dolgozhatunk.

2017. július 13., csütörtök

Indiai paradicsomos csicseriborsó ragu csapatival

.... még mindig imádom a fűszeres, indiai vagy az ahhoz nagyon hasonló ételeket....

Több heti kihagyás után újra fakanalat fogtam, és újra blogolok. Pontosabban az eltelt hetekben is főztem, de szándékosan nem blogra valót. Egyfelől úgy éreztem, hogy kellett egy kis szünet, másfelől (pozitív) változások történtek az életemben amelyek lekötötték az időm nagy részét. 
A héten szabadságon vagyunk, így minden együtt volt arra, hogy az új konyhában tevékenykedjek. Mivel a héten többnyire 30 fok felett volt a hőmérséklet, így nem szándékoztam több órát a konyhában izzadni, így mindenképpen valamilyen egytálételben gondolkoztam. A költözés során a konyhai/spejzi termékek, polcok/szekrények mélyén meglapuló fel nem használt konzervek, tartós alapanyagok ráébresztettek arra, hogy ezekkel bizony ideje kezdeni valamit. Találtam egy flakon barna mártást, amely mivel a szav. ideje lejárt, elköszöntem, de például a csicseriborsó még felhasználható volt. Itt jött a képbe, hogy akkor ne tartogassuk tovább. Friss paradicsomunk a kertből folyamatosan van, de a biztonság kedvéért mindig tartok polcon konzerv paradicsomot, vagy üveges passatát. Idén elég édes paradicsomok nőnek a kertben, így nagy örömmel használtam fel néhány szemet ehhez az indiai csicseriborsó raguhoz. De annyi nem volt most, hogy egy az egyben friss paradicsommal dolgozzak, így egy doboz hámozott bio paradicsom konzervet is bevetettem. Na, meg amit találtam. Volt 3 szál megfáradt sárgarépa, (kidobni nem akartam), így azt is belefőztem a raguba. A hűtő mélyén találtam pár szem padron paprikát is amelyet hetekkel ezelőtt vettem, hogy megsüssem/töltsem, de nem került rá sor, így néhány darabot beleaprítottam ebbe a raguba. Valamint a főzés végén a csicseriborsót, és kb. 1 marék spenótot, amelyet direkt ehhez a recepthez vettünk. 
Mivel ez amolyan "tunkolós" étel, ezért arra gondoltam, készítek hozzá csapatit (lepény kenyér) amelyet megbolondítottam kevés római köménnyel. Inkább úgy fogalmaznék: megillatosítottam, hiszen óvatosan kell ezzel a fűszerrel bánni, mert nagyon erős, így tényleg csak 1 csipetnyit használtam belőle.
Egy óra alatt elkészültem ezzel az illatos-fűszeres egytálétellel, amely akár vacsorára is megállná a helyét.




 Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg csicseriborsó

- 1 konzerv hámozott/darabolt paradicsom

- 3-4 db friss paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 2-3 db padron paprika (elhagyható)

- 2-3 szál kisebb sárgarépa

- 2 marék friss spenót

- kb. 3 tk. indiai fűszerkeverék (én tekerőset vettem, így intenzívebb)

- olaj

- só

Csapati

- kb. 180 g liszt

- 1dl langyos víz

- csipet őrölt római kömény

- só




Elkészítése

A raguhoz egy mélyebb falu edényben kevés olajon dinszteljük meg az aprított vöröshagymát, majd az aprított, -esetleg- reszelt sárgarépát is. Ha ezzel megvagyunk, adjuk hozzá a szintén aprított fokhagymákat, alaposan keverjük el, és adjuk hozzá a konzerv paradicsomot, majd ugyanannyi vizet (kimossuk a konzerv dobozt). Forraljuk fel, majd fedő alatt alacsony láng felett főzzük kb. 1 órát. Félidőben adjuk hozzá a friss, darabolt paradicsomot, a darabolt paprikát. A főzés alatt fokozatosan adjuk hozzá az indiai fűszerkeveréket, kinek-kinek a szája szerint legyen fűszeres. A főzési idő vége előtt kb. 10 perccel adjuk hozzá a csicseriborsót, keverjük el a fűszeres paradicsomos raguval, és pár perccel ezután adjuk hozzá a megmosott spenót leveleket. Keverjük el, és zárjuk el a lángot, majd fedő alatt pár percig hagyjuk pihenni a ragut. Ez idő alatt összeesik a spenót. A csapatihoz a lisztet a sóval, a csipetnyi római köménnyel, valamint a vízzel gyúrjuk össze (lágy, de formázható tésztát kell kapni) és fedjük le egy konyharuhával. Pihentessük kb. 1 órát. A tésztából gombócokat formáljuk, és egy lisztezett deszkán próbáljunk korongokat formázni belőle. Száraz, forró serpenyőben süssük meg oldalanként kb. 2 percig, (akkor jó, ha megfeketedik itt-ott).
Tipp:

Ugyan ez egy egytálétel, de pl. egy szelet marhahús (steak) mellé is adhatjuk, mint köretet.