2017. március 24., péntek

Paradicsomos-gombás sertésszelet

... amikor nem az készül el, amit tervezünk....

Nem szépítem a dolgot: bakonyi sertés ragut akartam készíteni. De nem jött össze, ugyanis elfelejtettem a tejfölt hozzákeverni a raguhoz, meg amúgy is a sűrített paradicsom kissé túlsúlyba került, szóval amatőr szintén mozogtam a konyhában. De..... végül is jó lett az étel, olyannyira, hogy nem is bántuk, hogy nem az lett amit eredetileg gondoltuk. Utólag persze magyarázhatnék ezt-azt, meg tejfölt is keverhettem volna bele, de ha már a paradicsompüré kissé túlsúlyba került, akkor már elvittem az olasz vonalra a történetet. Persze nem igazi olaszos ízvilágot kell itt elképzelni, mert került a mártásba jó kis házi fűszerpaprika, amely szerencsére nem dominált, de mégis benne volt. Illetve semmi olyan tipikus olasz ízvilágra hajazó fűszer sem került a szaftban (mártásba), ha csak a fokhagymát nem vesszük annak. Egyszóval: egy kellemes ízű paradicsomos-gombás sertésszeletet ettünk tésztával ebédre. 
Ja, és ami nagyon fontos volt, hogy a serpenyőt friss igazi kovászos kenyérrel "tunkoltam" ki, így a húsleves után nekem elvileg már tele is volt a gyomrom.... De most őszintén: ki nem szeret tunkolni??? Tudjuk jól, hogy az igazi, valódi jó ízek a serpenyőben vannak...... És szerintem ez a sertés zsírnak is köszönhető, amelyet az olaj helyett használtam.
Mivel nem kell hosszú órákat várni az ételre amíg elkészül, így akár egy gyors(abb) ebédre, vagy akár meleg vacsorára is elkészíthető.
És a legjobb benne, hogy mindösszesen egy serpenyő kell hozzá. 





Hozzávalók 4 személyre

- 4 szelet sertés karaj vagy comb

- 1 kis üveg sűrített paradicsom (kb. 1 ek.)

- 3 dl. alaplé ( a legjobb a húsleves)

- 2 tk. fűszerpaprika

- 25 dkg. gomba

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 fej vöröshagyma

- só

- bors

- zsír

- köretnek tészta  (tunkolni pedig kenyér)




Elkészítése

A hússzeleteket gyengéden kiveregetjük, és sózzuk, borsozzuk. Egy serpenyőben kevés zsíron megpirítjuk a húsokat mindkét oldalukon. Ezután egy tányérra tesszük át őket, és lefedjük alufóliával. Amíg a hús sül, a gombákat negyedeljük, vagy ha kisebbek, felezzük. A serpenyőbe -ha kell- tegyünk még zsírt, és erős láng felett pirítsuk meg a gombákat. Fontos! A pirítás alatt ne sózzuk a gombákat! A pirítás utolsó perceiben adjuk hozzá a zúzott fokhagymákat, majd tegyünk is félre a gombákat egy tányérra. A visszamaradt zsiradékban pirítsuk le a paradicsompürét és kevés alaplével öntsük fel, majd adjuk hozzá a finomra vágott vöröshagymát és dinszteljük meg azt. Tegyük a hagymás alapra a húsokat, és adjuk hozzá annyi alaplét amely félig ellepi a húsokat. Ezután fűszerezzük pirospaprikával, majd ha kioldódott a színe, fedjük le alufóliával a serpenyőt, és alacsony láng felett 30 perc alatt pároljuk meg a húsokat. Félidőben forgassuk meg a húsokat. Ha letelt az idő, vegyük le a fedőt, és adjuk hozzá a gombákat. Addig pároljuk a ragut, míg kellően sűrű, azaz mártás alapú nem lesz a szaftja.
Tésztával tálaljuk ragut.

Tipp:
Friss bazsalikommal fűszerezhetjük a mártást.

2017. március 13., hétfő

Leveles tésztában sült szarvas vadasragu

...és mégsem telt el úgy a tél (vége), hogy ne csináltam volna vad ételt...


Mondom ezt úgy, hogy már tavasz van. Bár, tegnap, de különösen ma inkább kabátos idő volt, mint sem pulóveres. Ez végül is a recept szempontjából nem annyira fontos infó, nekem annyiból igen, hogy vad ételt inkább télen kívánok meg, minimum is ősszel. De hát akkor van az igazi keletje, az ilyen ételeknek. Nem igaz?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a receptet eredetileg Mautner Zsófi és Széll Tamás közös, az egyik multi neve alatt futó nagyon jó kis szakácskönyvében láttam. Hetek óta fentem a fogam erre az ételre, amelyet jó szokásomhoz hívem kissé átalakítottam, pontosabban racionalizáltam. Egyébként Zsófi ezt vaddisznó raguból készítette, amelyet én is be tudtam volna szerezni, de mivel a szarvast jobban szeretjük, így lett az. Imádom az ilyen, vagy ehhez hasonló ragukat, az elkészítésüket még annyira is. Soha nem sikerül 2x egyformára. Mindig van valami ami ad hoc módon hozzákerül, vagy éppen kifelejtődik. Ami rám abszolút jellemző, hogy az ilyen ragukat is, nagyon alacsony hőmérsékleten, hosszú órákon át főzöm-párolom. Sokkal omlósabb, szaftosabb lesz a hús, illetve teltebb ízű a ragu. Hiszen van ideje az ízeknek összeérniük. Sőt, pl. ezt az ételt is úgy készítettem, hogy tegnap este készítettem el a ragut, és csak ma, ebédre raktam össze a leveles tésztával, és úgy ment be a sütőbe. Sok dolgunk nincs a raguval miután feltettük a lángra, max. óránként 1-2x keverünk, kóstolunk. Ennyi. Csak egy kis érdekesség, kvázi kulissza titok. A recepthez használt 2 szelet vékony citrom karikát, mikor ma kiakartuk venni a raguból, nem találtuk.... Aztán megfejtettük, hogy valószínűleg belefőtt a raguba. Mindenesetre az ízét nagyon kellemesen hozzáadta a raguhoz. Bátran kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb raguját sikerült elkészítenem. Mindehhez persze kellett a jó minőségű vadhús, illetve az édeskés ízű Fertő-tó melletti sárgarépa, amelyet ha csak tehetem, mindig veszek. Szerencsére sok multiban is be lehet szerezni, keressétek, megéri..... 
Az eredeti receptben nem szerepelt, de én kakukkfüvet, és tárkonyt is használtam, utóbbi kifejezetten jót tett a vadasnak. Nem szeretnék reklámot csinálni senkinek, de az "L" betűs multi leveles tésztája kifejezetten jónak bizonyult, olyannyira, hogy legközelebb is ilyet veszünk. 
Ha mindent egybevetünk, akkor ugyan nem egy gyorsan,valamit finoman kategóriájú recept ez, de azt gondolom, a jó ízekhez bizony idő kell, és ezt néha muszáj rászánni. Megéri.






Hozzávalók 4 személyre

- 1 kg szarvas apró hús

- 1 csomag leveles tészta

- 4-5 közepes méretű sárgarépa (lehet több is)

- 2 fehér répa

- 1 egész nagy vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 3-5 szem borókabogyó

- 1 citrom

- 1 kis pohár tejföl

- 2 ek. mustár

- 1tk. kakukkfű

- 1 tk. tárkony

- 2 babérlevél

- só

- bors

- cukor (ízlés szerint)

- 1 tojás

- olaj



Elkészítése

A gyökérzöldséget megtisztítjuk és 3-4 cm-es darabokra vágjuk. A húst megtisztítjuk a hártyáktól, inaktól és ízlésünknek megfelelő kockákra vágjuk. A citromot forró vízben áztatjuk, majd alaposan lesikáljuk. Egy mélyebb falú edényben kevés olajat forrósítunk, majd a gyökérzöldségeket beletesszük és néhány percig erős láng felett karamellizáljuk. Nem baj, ha kissé megégnek itt-ott. Ha ezzel megvagyunk, vegyük ki őket, és ha kell adjunk kevés olajat az edénybe, majd a húst adjuk hozzá. Szintén magas láng felett pirítsuk meg a húst, gyakran kevergessük. Ha a hús elkezdte a levét kiengedni, akkor adjuk hozzá a hagymákat, és a lepirított zöldségeket. Keverjük el alaposan, majd adjuk hozzá a borókabogyókat, és a kakukkfüvet, babért, 2-3 szelet citromkarikát illetve a borsot. Még ne sózzuk! Ha ismét felforrt a kiengedett húslé, akkor vegyük lejjebb a lángot takarékra, és annyi vizet adjunk hozzá amely éppen ellepi a húst. Újra forraljuk, majd ezután sózzuk meg. Fedő alatt, takarék láng felett időnként kevergetve 3-4 óra alatt főzzük meg a ragut. Ha kell kevés vizet adjuk a raguhoz, ha az elpárologna. Amikor elkészült a ragu, akkor távolítsuk el a babért, borókabogyót, és ha nem főt bele a citromkarikákat. A húst is vegyük ki egy tálra. Az edényben csak a gyökérzöldségek maradjanak. Ha esetleg túl sok lé maradna benne, akkor öntsünk belőle. A répákat egy botturmix segítségével pépesítsük. Ebbe a sűrű mártásba adjuk hozzá a tejfölt, a mustárt, a cukrot. Ha kell sózzuk, és ízlésünknek megfelelő mennyiségű cukrot adjunk hozzá. Forraljuk fel, és adjuk hozzá a tárkonyt. Kóstoljuk meg, és ha kell utánafűszerezzük. Ha kellően ízletes, akkor tegyük bele a húst. Egy sütőtálat vajazzunk ki, és oszlassuk el a vadas-ragut benne. Ha marad, akkor két tálban süssünk. A ragut igazgassuk el, és a tetejét fedjük be a leveles tésztával. Kenjük le a felvert tojással, szurkáljuk meg a tésztát és az előmelegített 200 fokos sütőbe toljuk be, ahol kb. 20 perc alatt, amíg a tészta megpirul süssük meg. A sütőből kivéve langyosra hűlve szeleteljük fel.

Tipp:
Gombával is dúsíthatjuk a ragut, illetve akár salátát is kínálhatunk mellé tálaláskor.

2017. március 11., szombat

Magic cake alias "varázs süti"

...nem, ez nem "olyan" varázs süti, amitől jól fogod magad érezni....vagy mégis?

Kicsit félreérthető a "varázs süti" elnevezés, vagy fordítás, mert ugye van a varázsgomba, ami halucinogén... 
Na, de azt gyorsan felejtsük is el, és véletlenül se tévesszük össze ezzel a finom, trendi süti okozta mámorító érzéssel. A magic cake nem új keletű sütemény, de mégis az elmúlt években kapták fel idehaza, pontosabban az elmúlt hónapokban találkoztunk vele más bloggereknél is. Maga a sütemény nagyon egyszerű összetevőkből áll. A "varázslat" igazából a sütés közben történik. Sütés közben a rétegek elválnak egymástól, az egyik réteg szilárdabb lesz, a másik krémes állagú lesz. Kinézetre olyan mint egy krémes, vagy egyfajta puding kocka, pedig nem az. A jófajta tejtől nekem a szilárdabb réteg (a süti alsó rétege) olyan ízt adott, mintha tejbedarát ettem volna, szóval nem tudnám pontosan meghatározni, hogy milyen is valójában ez a süti. Mivel nem túl drága alapanyagokból áll össze ez a süti, én mindenképpen javasolnám, hogy zsírdús tejjel, azaz 3,6%-os tejjel dolgozzunk, vagy még jobb a házi tej. Mi mostanában az 'A' betűs áruházban veszünk osztrák 3,6%-os Bio tejet, nagyon telt ízű, tényleg érezhető a különbség a többi tejtől. Sajnos házi tojást nem tudtunk beszerezni, de ha valakinek az van otthon + házi tejet is tud szerezni, az volna a legjobb. 
Mivel nem én, hanem Andi sütötte, így nem mondhatom, hogy könnyű elkészíteni, de annyit megtudtam, hogy nem olyan bonyolult. Konyhai mérleg legyen, mert ez a lelke minden édességnek, pontosabban az elkészítésének. A többi pedig megy magától...

Hozzávalók:

- 115 gr liszt

- 4 tojás

- 1 ek. hideg víz

- 125 gr vaj

- 150 gr cukor

- 500 ml tej

- 1 kisebb citrom leve

- 1 tk. vaníliakivonat

- csipet só





Elkészítése:

Először a vajat egy lábosban felolvasztjuk, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Ezután szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjét félretesszük. A tojássárgájához hozzáadjuk a cukrot és robotgéppel addig verjük, amíg világos, habos masszát nem kapunk, majd hozzáadjuk az egy evőkanál hideg vizet és a vaníliakivonatot. Amint felvertük a keveréket, hozzáadhatjuk az olvasztott vajat, egy csipet sót, lisztet, citromlevet és a tejet. Mindeközben folyamatosan keverjük robotgéppel.(Érdemes kisebb részletekben adagolni a hozzávalókat) A tojásfehérjét felverjük pici citromlével. A tojássárgás viszonylag híg masszához adagoljuk óvatosan a felvert tojásfehérjét. A masszát egy kivajazott, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 150 fokon 80 percig sütjük, akkor jó, ha szép aranybarna a teteje. Ha kihűlt szeletelhetjük és tálaláskor porcukorral meghintjük. 

Tipp:
Elkészíthető csokis változatban is


2017. március 5., vasárnap

Kacsamell, fehérboros körtével

....nem kell, hogy így szeresd, de ez így a tuti...

Mondtam Andinak mikor letettem a képen látható tányért elé. A képre nézve azt hiszem kellő bizonyítékot kapunk a kacsamell szaftosságát illetőleg. Mivel most nem volt túl sok időnk az ebéd elkészítésére, és a fotózást is gyorsan meg kellett ejteni, így a húst csak 2-3 percig tudtam pihentetni. Ennek következménye lett, hogy a szeletelés során a húslé szépen kicsordogált a tányérra. Szerencsére nem volt vészes a helyzet, a hús kellően szaftos maradt, nem kellett rágódni rajta.... Viszont Andi kissé ferde szemmel nézett rám, mikor mondtam neki, hogy akkor jó étvágyat.... De végül bevállalta, így ette meg ő is. Szerepel már itt a blogon néhány kacsamell receptünk, és azt gondolom szó szerinti újat nem nagyon lehet  kitalálni, hiszen a kacsamell általában gyümölccsel kerül tányérra, de azért érdemes néha kísérletezni. Én most nem cifráztam, sőt annyira minimálra, lazára vettem a történetet, hogy mindent, azaz a húst + köretet egy ugyanabba a serpenyőben készítettem el. Ezzel persze megint csak nem én találtam fel a spanyol viaszt, de a mosogatási időt mindenesetre lerövidítettem.Viszont a hús sütése során leégett ízek, húsnedvek kellően meggazdagították az amúgy meglepően édeskés körtét. Nem szoktunk ilyenkor körtét venni, de annyira formás kis körtéket találtam a multiban, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és pár darabot magammal vittem. Az ízeket egy kevés száraz fehérborral hoztam össze, amely egyúttal a savakat is adta, így lett komplex a recept. A kacsamellet csak sóztam, és éppen csak megmutattam a frissen őrölt borsnak. A madársaláta pedig ugyan nem adott sokat az egészhez, de színben mindenképpen jól harmonizált a kacsával és a körtével.
Aki nem szeret órákat tölteni a konyhában, de nem áll be a mirelit pizzázók táborába, neki tudom ajánlani akár ebédre, de vacsorára még annyira is, egy pohár bor mellé.



Hozzávalók 2 személyre

 - 2 kisebb (vagy 1 nagyobb kacsamell)

- 2 kisebb körte

- 1dl. száraz fehér bor (nálunk Irsai)

- kevés cukor (elhagyható, vagy cserélhető mézre)

- só

- bors

- 1 csomag madársaláta




Elkészítése

A kacsamelleket irdaljuk be a bőrös oldalukon. Alaposan sózzuk meg mindkét oldalukon és kevés frissen őrölt borsot tekerjünk rá. Legalább 30 percig pihentessük szobahőmérsékleten. A sütőt melegítsük fel 160 fokra. Egy serpenyőt szárazon forrósítsunk fel, és a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé 3-5 percig közepes láng felett süssük-pirítsuk. Nem szabad a húst mozgatni, "macerálni", fontos, hogy szépen olvadjon ki a zsír a serpenyőbe. Ha már letelt ez az idő, akkor fordítsuk át a másik oldalára a húst, és 1-2 percig süssük tovább. Közben a kifolyt zsírral locsolgassuk a húst. Az előmelegített sütőbe tegyük be a serpenyőt -csak olyan serpenyőt, amelynek a nyele bírja a sütést- (vagy csavarjuk körbe a nyelet alufóliával) és 3-4 percig süssük 160 fokon a húst. Ezután egy tányérra tegyük át a megsült húst, és alufóliával takarjuk le tálalásig. A kisült zsírt a serpenyőből öntsük ki, és kevés cukrot karamellizáljunk a megmaradt zsiradékon, öntsük hozzá a bort, és adjuk hozzá a hámozott, szeletekre vágott körtéket. Közepes láng felett 2-3 perc alatt süssük meg a körtéket. A visszaforralt boros-körtelé, tálaláskor a salátára kerül mint dresszing. 
Átlósan szeleteljük fel a langyos kacsamelleket, ültessük a sült körtékre és tálaljuk salátával.

Tipp:
Kevés gyömbérrel vagy szegfűszeggel a körtét fűszerezhetjük.

2017. február 26., vasárnap

Csirkés-gombás cacciatore

...imádom az ilyen egybensült ételeket, vagy úgyis mondhatnám, a tunkolós ételeket!!

Mert nincs is jobb annál, mikor a tányért, de még jobb mikor az edényt amiben főtt/sült az ételünk, egy vagy több szelet kenyérrel kitöröljük, tunkoljuk a szaftot! Ez az igazi lazaság, amit akár pólóban, de feltűrt ingujjban is lazán megtehetünk.
Némi fordítást illik eszközölnöm a recepthez. A Cacciatore olaszul vadászt jelent. Ebből fakadóan elsősorban nyúlból szokták ezt az ételt készíteni, de a nyúl megosztó....velem együtt sokan nem tudják jóízűen elfogyasztani, mert valahogy a nyúl köthető az aranyos, simogassuk, de ne együk meg kategóriába. Ettem már nyúl húst, de tényleg nem esett jól.... Valószínűleg ezért, inkább csirkéből szokás elkészíteni, de én el tudnám képzelni vad húsból is, ha már a cacciatore jelentése vadász. Ami nem hiányozhat belőle az a paradicsom, és a jófajta vörösbor. Én Jamie Oliver receptjét vettem alapul, de ő pl. nem sofritó alappal dolgozott az általam olvasott receptjében, viszont pancetta-t (bacon) használt. Én nem, és ennek csupán az volt az oka, hogy nem volt. De igazából nem is hiányzott belőle. A gombát és az olajbogyót nem igazán tudtam egyszerre elképzelni, de működött. Nem azt mondom, hogy nem lenne meg egyik a másik nélkül, de valahogy mégis így volt harmóniában a kettő együtt. Ami viszont kell, az a türelem, és a lassú tűzön való főzés. Kell idő amíg az ízek összefőnek, és a hús omlósra fő/párolódik. A vörösbor igenis sokat ad ízben hozzá, de nem kell mondanom, hogy nem valami lőre, hanem tisztességes száraz, minőségi bort kell használnunk!
A friss rozmaring sem hiányozhat, amit én a kertből hoztam, igaz szegényemet teljesen megtépázta az idei kemény tél, de a színét leszámítva az íze teljesen rendben volt. És végül is ez a lényeg.
Nagy családi ebédek alkalmával, vagy kerti partik alkalmához én nagyon tudom ajánlani ezt az ételt, mert igazából nincs vele sok teendőnk, és mégis egy nem túl hétköznapi ételt tudunk elkészíteni, ráadásul egy-egy szelet kenyérrel fényesre tudjuk törölni az edényt, tányérokat, szóval mosogatni sem kell nagyon.......

Hozzávalók 4 személyre

- 4 egész csirkecomb

- 1 doboz hámozott paradicsom konzerv

- 1-2 dl paradicsomlé (opcionális)

- 3 szál angolzeller

- 3 közepes méretű sárgarépa

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 2 babérlevél

- 1 ág friss rozmaring

- só

- frissen őrölt fekete bors

- kb. 1-1,5 dl. száraz vörösbor

- 15-20 dkg barna csiperke gomba

- 1-2 marék fekete olajbogyó

- 1 ek. olaj





Elkészítése

A csirkecombokat alaposan sózzuk-borsozzuk meg. Egy mély edénybe kevés olajon pirítsuk körbe a combokat. Ha ezzel megvagyunk egy tálra tegyük át. A nem túl finomra vágott hagymát dobjuk rá, és pár percig pirítsuk. Ezután adjuk hozzá a karikákra vágott répát, a rozmaringot, és a kisebb darabokra vágott angolzellert, valamint a babérleveleket. Pár percig közepes lángon pirítsuk őket. Ekkor emeljük fel a lángot és öntsük hozzá a vörösbort. Hagyjuk, hogy elpárologjon a bor alkohol tartalma, ez 1-2 perc, majd tegyük bele az edénybe a csirkecombokat. Adjuk hozzá a finomra vágott fokhagymákat, és adjuk hozzá a paradicsomot, és a paradicsomlét. Forraljuk fel, sózzuk, borsozzuk a ragut, és fedő alatt nagyon lassú láng alatt kb. 2 órán át főzzük. Félidőben adjuk hozzá a negyedekbe vágott gombákat, a tönkjükkel együtt, és az olajbogyókat is. A közel 2 órás főzés után fedő nélkül kb. 30 percig főzzük, vagy addig amíg a szaft besűrűsödik. Olyannak kell lenni, hogy "tunkolni" lehessen.

Tipp:
Kakukkfűvel is fűszerezhetjük az ételünket, illetve vargányával vagy más, aromásabb erdei gombával is dolgozhatunk.

2017. február 11., szombat

Kukoricás tonhalas tészta

...Amikor abból főzöl amit találsz a hűtőben, és max 20 percet szánsz a főzésre.....

Akkor születnek az ilyen típusú ételek, vagy reprodukálódnak a régi, ismert receptek. Így született nálam újjá ez az étel. Bár én még -talán- sosem készítettem korábban. 
A képen nem látszik, de nálam tejszínnel készült a ragu. Viszont a tejszínezést szándékosan visszafogtam. Nem szeretem ha túl sok egy ételben a tejszín, mert egyrészt kiérződik az íze, -ezáltal elnehezíti az ételt-, másrészt elnyomja az ételnek az ízét. Amivel szintén csak módjával bántam, az a fehérbor, amely ugyan ízében nem volt kiérezhető, de nem is szabadna dominálnia. Mivel ez egy villámgyors tészta étel, nem lenne elég ideje elpárolognia az alkoholnak, ha túl sokat használnánk a fehérborból.Viszont a halhoz jól illik a fehérbor, és amúgy is kell egy kevés sav a tejszín zsírosságát ellensúlyozandó. Az interneten böngészve több helyen találkoztam olyan változattal, ahol paradicsomot használtak a kukorica mellé. Színben biztos, hogy jól harmonizálnak együtt, de nekem egy picit sok lenne együtt a kettő, legalábbis ebben a verzióban. Ami a piros színt adja, -na és az erejét- az ételnek, az nem más mint a chili. Egyúttal a bors szerepét is kiváltottam vele, másfelől én szeretem a szép piros színét. 
A tejszínes ragu pont annyi idő alatt -vagy még kevesebb idő alatt- készült el mint amennyi idő alatt a tészta megfőtt, ezért nem vöröshagymát, hanem újhagymát használtam. A vöröshagymának nem lenne elég ideje elveszíteni a nyers hagyma ízét, de aki szeretné az használja bátran, de tanácsos előtte nagyon finomra aprítani. Azért, hogy hagyma íze legyen a ragunak, egy kisebb fej megroppantott fokhagymát tettem bele, amelyet a tálalás előtt eltávolítottam. Az ízét kiadta, más funkciója nem volt. Összességében egy laktató ebéd vagy meleg vacsora lehet ez a tészta étel, amelyhez ha tehetjük egy pohár száraz fehérbort igyunk, mert tudjuk jól: a hal szeret úszni.



Hozzávalók 2 személyre

- 1 konzerv lehetőleg jó minőségű tonhal (nem aprított)

- kb. 3-4 marék tészta (pl. fusilli)

- 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb vöröshagyma)

- 1 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek. konzerv kukorica (lehetőleg ne az extra édes)

- 1 szál chili

- kb. 0,5 dl száraz fehér bor

- kevés olaj




Elkészítése

Tegyünk fel vizet forrni a tésztához. Amíg a víz felforr, addig egy mélyebb falú edénybe kevés olajon futtassuk meg a karikákra vágott hagymát, illetve adjuk hozzá a megroppantott fokhagymát, és mérsékelt láng felett pároljuk meg. Ha már a hagyma kellően illatozik, emeljük fel a lángot és adjuk hozzá a bort. Várjunk pár pillanatot, amíg az alkohol elpárolog, majd adjuk hozzá a kukoricát, és alacsony láng felett keverjük össze. Ezután a tejszínt is adjuk hozzá, és pár perc alatt forraljuk össze a ragut. Az utolsó percben a tonhal felét valamint a tészta főzőlevéből 1-1 ek. mennyiséget adjuk hozzá. Keverjük alaposan össze a tejszínes-tonhalas ragut a lecsepegtetett tésztával, és azonnal tálaljuk. A megmaradt tonhalat ekkor "morzsoljuk" rá a tésztára és friss aprított chilivel, valamint a karikákra vágott újhagyma zöld szárával együtt tálaljuk.

Tipp:
Aprított friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is tálalhatjuk.

2017. január 23., hétfő

Háromsajtos-spenótos gombóc

...amikor kifogyunk az ötletekből, akkor jönnek a legjobbak....

Pláne ha felcsapunk egy jó szakácskönyvet. Nos, velem pont ez történt az elmúlt napokban. Bevallom őszintén: kifogytam az ötletekből ami a főzést illeti, de úgyis mondhatnám: alkotói válságban szenvedtem. Annyit pontosítanék, hogy alapjából lett volna egy-két ötletem, de ezek többnyire halas receptek lennének, viszont pont olyan halat nem kaptam, ami kellett volna. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Miért van az, hogy egy multiban lehet 2-3 fajta (csomagolású) pangasius filét kapni, de mondjuk jobbfajta tőkehalat, uram 'bocsá pl. vajhalat pedig nem? Vagy például süllőt? A pontypatkó pedig nem vonz. Mert azt lehet kapni. Na jó, ez lehet, hogy az én egyéni problémám, de akkor is, na.... Szóval így kerültem alkotói válságba. Aztán Andi javasolta, hogy a decemberben "kiváltott" (pontokért) Széll Tamás, Mautner Zsófi féle "Lidl" szakácskönyvet lapozgassam át, hátha találok benne valamit. És bizony találtam, nem is egyet. Viszont pont ezt a spenótos gombócot találtam meg először, ami elnyerte a tetszésemet. Eredetileg Tiroli spenótos-sajtos gombóc néven "anyakönyvezték", de mivel én nem kaptam Bergkäse-t, azaz hegyi sajtot, így változtattam rajta, és részben azzal dolgoztam amim volt. Kiegészítve a halas beszerzési tapasztalatomat, szintén megjegyezném: illene ha más nem, az osztrák tulajdonban lévő multinak (Spar) az üzleteiben legalább egyfajta, eredeti osztrák Bergkäse-t tartani. Biztos, hogy az Interspar van, -vagy elvileg van- de gondolok arra, hogy pl. itt Tatán, 3 Spar is van, de nem lehet kapni egyikben sem. Pedig biztos, hogy nem csak egyedül vagyok, aki szeretne a trappista, gouda, füstölt sajtok tömkelegén átlátni, azaz vásárolni -akár- ilyen sajtot is.
Mivel nem kaptam Bergkäse-t, így arra jutottam, hogy juh vagy kecskesajtot veszek, és azzal egészítem ki a mozzarella sajtomat. Viszont Andi nem szereti az aromásabb sajtokat, így azt találtam ki, hogy többfajta sajtot, -jelen esetben- három sajtból készíteném el ezt az étel. A harmadik a kecskesajt lett, amit magamnak reszeltem rá a tálaláskor. A mozzarella adott volt, és mivel Andi minden aromás sajtot kizár, -kivéve a camambert és társait-, így esett a választás egy prémium kategóriájú brie sajtra. És be kell vallanom: nem volt rossz döntés. A spenót ízét kellemesen kiegészíti. Magamnak sikerül venni egy darab kemény, reszelhető kecskesajtot, ami -szerintem- még jobban kiegészítette a spenót ízét. Ami viszont abszolút elengedhetetlen, -ha más nem a textúrák játéka miatt-, az a ropogósra sütött bacon. Ezt vétek kihagyni. Ízben is, állagában is sokat tesz hozzá az ízekhez. Ennek az ételnek az egyik legnagyobb előnye, hogy ha marad szikkadt kenyerünk (nem a bóóóóti felfújt, mert azt nem szabad megvenni) akkor azt ebbe a receptbe tökéletesen tudjuk hasznosítani. És pont ez a lényeg. A maradék, jelen esetben a  többnapos kenyér ésszerű felhasználása. 
Mivel ez az étel eléggé laktató, így egy leves után bőségesen elég második fogásnak, vagy önálló ételnek meleg vacsorára is megállja a helyét.

Hozzávalók 4 személyre

- 300 g aprított/leveles spenót

5 szelet kenyér

- kb. 3-4 dl tej

- 4 szál újhagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 200 g szeletelt bacon

- 100 g mozzarella

- 125 g brie sajt

- 100 g kecskesajt (reszelhető)

- 1 ek. vaj

- 2 tojás

- őrölt szerecsendió

- só

- bors

- liszt





Elkészítése

A kenyér szeleteket felkockázzuk, ha nem elég száraz, akkor sütőben 50-70 fokon kiszárítjuk. Egy keverő tálba tesszük a kenyérkockákat, és a langyos tejjel felöntjük. Egy mélyebb falú edényben vajat olvasztunk és a karikára vágott újhagymát, fokhagymát rádobjuk. Sózzuk meg, és pár perc után adjuk hozzá a fagyasztott/friss spenótot. Ha fagyasztott spenóttal dolgozunk, addig pároljuk, amíg teljesen fel nem olvad. Sózzuk, borsozzuk, és a frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor adjuk hozzá az áztatott kenyérkockákhoz. Ha a spenót kihűlt, akkor adjuk hozzá a sajtokat, és a 2 tojást, lisztet, és alaposan keverjük össze. Annyi lisztet adjunk hozzá, hogy egy kellemesen lágy masszát kapjunk, amit formázni tudunk. Gombócokat ( pingpong labda méretű) formázunk vizes kézzel, és gyöngyöző sós vízben 10-15 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük, és a ropogósra sült bacon szeletekkel tálaljuk.

Tipp:
Készíthetünk vaj vagy besamel mártást is hozzá, így sokkal tartalmasabb lesz.