2014. szeptember 29., hétfő

Képviselőfánk




Andi mindig kéri, hogy havonta legalább egy desszertet tegyünk fel az oldalra, hát most teljesült a kívánsága.
Aki ismer az tudja nagyon jól, hogy nem tudok sütni. Nem véletlenül vallom azt, miszerint minden cukrász kicsit szakács is, de nem minden szakács cukrász. Azért sem igazán sütöttem eddig, mert a sütés nekem túl komplex. A főzésben azt szeretem, hogy nincsenek igazán mennyiségek amikhez ragaszkodni kell, ott tényleg a tapasztalatokra, megérzésre hagyatkozik az ember. Mondhatom úgy is, hogy szabadabb az ember mikor főz. De a cukrászat teljesen más. Pontosan kimért mennyiségek, arányok ismerete nélkül nehéz egy desszertet megalkotni. Anyukám szerencsés, mivel az öcsém "cukrász" én pedig "szakács" vagyok, így lett kerek a világ az ő szemében. No de most olyat tettem amit még eddig nem sűrűn.. belecsaptam a lecsóba, akarom mondani a fánkba, abba a fánkba amely a gyerekkoromat idézi fel. Ezt a klasszikus édességet Andi nagynénje "felügyelete" mellett készítettem el, remélem az arányokra is jól emlékeztem..






Képviselőfánk - tészta

- 10 dkg liszt

- 1 dl olaj

- 4 tojás

- 1 dl víz

- só

A krémhez

- 7,5 dl tej

- 2 tojás

- 2 csomag vanília pudingpor

- 2 ek. cukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 3 dl habtejszín 

- 10 dkg Rama

Egy lábasba öntöm a vizet, a vajat és a csipet sót, majd felforralom. Amikor már jól felforrt a víz, akkor a lisztet hozzákeverem, és addig keverem a masszát amíg az, az edény falától el nem válik. Félrehúzom a tűzről és a tojásokat egyesével egy kézi habverő segítségével hozzákeverem. Az így kapott masszát habzsákba töltöm, és kb. diónyi méretű halmokat nyomok egy zsírpapírral kibélelt sütőlapra, majd sz előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20-30 perc alatt szép zsemleszínűre sütöm. Amikor kihűltek a fánkok, a kalapjukat levágom és a krémmel megtöltöm őket. A krémet úgy készítem, hogy a tojásfehérjéből kemény habot verek, a tojások sárgáját a pudingporral, kevés hideg tejjel és a cukorral kikeverem, majd ezt az időközben felmelegített tejhez öntöm. Hozzá adom a Rama-t és addig keverem, forralom míg sűrű krémmé nem válik, gyakorlatilag el nem válik az edény falától. Ekkor félrehúzom, és rövid hűlési idő elteltével a felvert tojásfehérjehabot hozzákeverem. Ezzel a krémmel töltöm meg a fánkokat, majd erre jön még egy rétegben a felvert tejszínhab.

Tipp:
Keverhetünk a krémbe szezonális jelleggel gyümölcsöt is. 

2014. szeptember 27., szombat

Osso buco ízletes vargányával és hajdinával






Van az úgy, hogy az ember elkészít egy ételt és miután elfogyasztotta, még órákig képes felidézni az ízét. Én pontosan ezt éreztem miután elkészítettem ezt a remek olasz ételt, bár az igazat megvallva az én receptem eltér az eredeti recepttől. A receptembe nem került paradicsom, viszont került bele Karamalz (alkoholmentes maláta ital) és került bele egy kevés friss gyömbér, illetve a raguba tettem pirított ízletes vargányát is a sütés végén. A hajdina is új szereplő volt az életünkben, sosem ettünk korábban, és őszinte leszek, vegyes fogattatása volt. Az Osso buco-t eredetileg borjúlábszárból illene készíteni, de egyrészt drága, másrészt nehezen szerezhető be, legalábbis nálunk. Évekkel ezelőtt amikor először készítettem el ezt a receptet, akkor borjúból készítettem, és követtem az autentikus receptet, de ha megköveznek is, akkor is azt mondom: amit most (marhából) készítettem el ebben a változatban, ez jobban ízlett. És talán azért is lett finomabb, mert bizony nem sajnáltam az időt a sütésére, pontosan 4 órán keresztül fürdött a "jószágom" a 130 fokos sütőben. A végeredmény pedig egy omlós, szaftos, ízletes hús lett....





Osso buco

- fejenként 1-1db csontos marha/borjúlábszár

- 1-2 db sárgarépa

- 1-2 db fehérrépa

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- friss gyömbér

- 1 doboz 0,33l-es Karamalz

- vargánya

- hajdina

- só, bors

- petrezselyem

- rozmaring

- kakukkfű

Az eredeti receptet követve egy sofrito alapot készítettem, igaz nálam a zeller kimaradt. Vagyis a gyökérzöldségeket nagyobb kockákra vágtam és kevés olajon (sózás nélkül!) magas lángon szó szerint addig pirítottam amíg halvány pörzsanyag nem képződött rajtuk. Következő lépésként a sózott, borsozott marhalábszárakat kérgeztem, azaz magas hőmérsékleten elősütöttem. Nem kell megijedni, ha a serpenyőben itt-ott lekapódik, ugyanis a félkarikákra vágott hagymákkal a lekapódott részeket gyönyörűen fel lehet "szedni", ahogy tettem én is. Ezekben a teflonban lekapódott (éget), pörzsanyagokban vannak az ízek, kár lenne elmosni... A lepirított hagymákat pár gerezd összenyomott fokhagymával és kisebb darabokra vágott gyömbérrel, a répával lazán összekevertem majd a sütőtálba elhelyeztem, és erre az alapra ültettem az elősütött lábszárakat. Felöntöttem a Karamalz-al, majd pár szál rozmaring és kakukkfűágakat helyeztem a húsokra. Alufóliával letakarva az előmelegített 130 fokos sütőben 4 órán keresztül sütöttem a húsokat, 2 óra elteltével a szeleteket megfordítottam. A sütés végeztével a visszamaradt zöldséges-húslevet átszűrtem, és egy gyorsforralóban beforraltam. Ezzel a redukcióval a tálaláskor a húst meglocsoltam. A hajdinát 3x mennyiségű sós vízben megfőztem, a vargányákat lepirítottam, és a zöldséges raguhoz adtam. 

Tipp.:
Karamalz helyett lehet barna sört vagy vörösbort is használni, illetve fele-fele arányban alaplével is lehet az ízeket tovább gazdagítani.

2014. szeptember 25., csütörtök

Hónapos retek főzelék





Bevallom, hogy nem vagyok egy túlzott nagy főzelékfaló, viszont havonta 1-2 alkalommal kimondottan megkívánom, és tudjuk azt, ha valamit megkíván a szervezet, akkor azt meg kell adni neki. A történet tegnapra tehető mikor is bementem az egyik hipermarketbe és miközben a zöldség kínálatot nézegettem, egyszer csak szembe találtam magam egy sárga táblával amely táblán a leárazott retket, "kemény" 59ft-ért/csomó áron hirdették. Gyakorlatilag semmi baja sem volt, a levele valóban leharcolt volt, de maga a retek jól nézett ki. Szóval hazakísért a retek. Mivel tegnap friss kenyeret sütöttem, gondoltam a kolbász-sonka-hagyma trió quartet-té változik a retek színre lépésével. Tévedtem. Ugyanis a hűtőben volt 2 csomag friss petrezselyem, és a nénitől akitől vásárolom, péntekre ígérte, hogy hoz újabb 2 csomóval, így erősödött bennem az a gondolat, hogy valamilyen főzeléket kellene készíteni amelyhez a petrezselyem egy részét is fel tudom használni. Így jött az ötlet, mi lenne ha főzeléket készítenék a retekből. Az alaplét hozzá közel 1 óra alatt elkészítettem, amely 1-1 sárga és fehérrépából, illetve 1 kisebb fej vöröshagymából állt. Időközben vettem észre, hogy nincs itthon tejszín, így arra gondoltam tejjel fogom "krémessé" tenni a főzeléket némi vaj kíséretében. És őszintén mondom, hogy nem bántam meg, hogy nem tejszínnel dolgoztam. Maga a főzelék elkészítése 15 perc alatt megvolt, hiszen nem akartam a retket rommá főzni. Egy biztos, nem utoljára készítettem el ezt a receptet.





Hónapos retek főzelék

- 2 csomó retek

- 0,5l zöldség alaplé

- 3 dl tej vagy tejszín

- 2-3 szál újhagyma

- petrezselyem

- étkezési keményítő

- vaj

- só

- bors

A retkeket nem túl vékony karikákra vagy tetszés szerinti formára vágjuk. Az újhagymát apróra vágjuk és egy kevés vajon alacsony hőmérsékleten megpároljuk. A retkeket ehhez az alaphoz adjuk, sózzuk, borsozzuk. A sózással vigyázzunk, mert az alaplében is van só! A lángot továbbra is tartsuk kisebb fokozaton, mert nem az a cél, hogy megégjenek a retkek. Pár perc folyamatos kavargatás után az alaplével felöntjük, majd röviddel ezután a tejet is hozzáöntjük. Folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, rövid ideig főzzük, és a keményítővel besűrűsítjük a főzelékünket. A friss petrezselymet csak ezután adjuk hozzá.

Tipp:
Ha krémesebbé szeretnénk tenni a főzeléket, akkor pár kocka hideg vajat is adhatunk hozzá.  

2014. szeptember 23., kedd

Konfitált sertéskaraj zsályával, és krumplipuffanccsal





A karaj az egyik legnemesebb és egyben a legkényesebb (sütés szempontjából) része a sertésnek. Halálos áldozattá válik karajunk abban az esetben ha klopfoljuk, (helyette inkább ha már muszáj, inkább tenyérrel lapogassuk meg), ha natúr szeletként oldalanként több mint 1-1 percnél tovább sütjük teflonon, illetve szintén kiszárad(hat) ha nagyon vékonyra szeljük. Klasszikusan, rántva végzi földi pályafutását ez az "alkatrész" a legtöbb konyhában, és mivel száraz húsról beszélünk, így a sütés -elvileg- kizárt. De.... Létezik egy olyan sütési mód, amellyel kíméletesen tudjuk megsütni, és mondhatjuk, hogy "vaj puha" lesz a húsunk. Ezt a sütési módot konfitálásnak hívunk. Korábban ebben a bejegyzésemben már írtam a konfitálásról. Alapvetően 3 dolog kell a konfitáláshoz, mégpedig a bő zsiradék, alacsony sütési hőmérséklet (max. 120 fok) és nem utolsó sorban a türelem.





Konfitált sertéskaraj

- Sertéskaraj

- zsír (!)

- mustár

- 1 egész fej fokhagyma

- zsálya

- kakukkfű (opcionális)

- só

- bors

Nem véletlenül tettem a zsír mellé felkiáltójelet. Ha sertést konfitálunk szentségtörést követnénk el, amennyiben olajat használnánk. Persze ha valaki ragaszkodik az olajhoz... A recept elkészítése nem igényel különösebb nagy előkészületet. Szerencsésebb ha mi magunk szeljünk fel a karajt, hiszen ebben az esetben a szeleteket vastagabbakra is szelhetjük, így garantáltabb a "szaftos" végeredmény. A zsír mennyisége függ a szeletek számától, vastagságától, a lényeg az, hogy ellepje a húsokat a zsiradék. Ha felszeltük a karajokat, akkor nagyon vékonyan mustárral bekenjük őket, és a reszelt, vagy aprított fokhagymákkal jól bedörzsöljük őket. Érdemes picit pácolni, de ez el is hagyható. Az időközben felolvasztott zsiradékba helyezzük a szeleteket, és csak ekkor sózzuk, borsozzuk meg őket. A szeletek tetejére 1-1 kisebb zsálya levelet helyezünk el, fokhagymákat is tehetünk még rá, és/vagy közvetlenül a zsiradékba is. Mivel nekem volt kakukkfüvem is, így 2 kisebb ágat is helyeztem a húsokra. Fólia alatt 110 fokos sütőben 1-1,5 óra alatt megsütjük a húsokat. Ez függ a szeletek vastagságától, a sütőnk teljesítményétől. Érdemes 1 óra elteltével egy db húst kivenni, és vágás után ellenőrizni a húsunk állagát. Amit nem javaslok, az az, hogy a sütés végén rápirítsunk a húsra, mert gyakorlatilag kárba vész a munkák, hiszen ugyan színe lesz a húsnak, de azonnal ki is szárad(hat).

Krumplipuffanccs

- 3 + 3 nagyobb főzni való krumpli

-

- bors

- őrölt szerecsendió

- 1 tojás

Ezt a puffancsot Anne Burrell-nél láttam, és emlékezetből készítettem el, remélem nem felejtettem ki semmit belőle. Ha jól dolgozunk, akkor a sütés végén kívül egy ropogós, belül pedig egy krémesen lágy puffancsot kapunk. A krumplik felét hájastól feltesszük puhulásig főni, majd lehetőség szerint még melegen megpucoljuk, és egy krumplinyomó segítségével áttörjük őket. A másik 3 krumplit nyersen megpucoljuk és egy reszelő segítségével egy tálba reszeljük. Sózzuk és pár percig állni hagyjuk, majd a jól kinyomkodott krumplireszeléket az áttört krumplihoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval ízesítjük, és a tojás hozzáadását követően jól összedolgozzuk a krumplit. Az így kapott masszánkból kb. tenyérnyi korongokat formázunk és forró, bő olajban mindkét oldalon aranybarnára megsütjük a puffancsokat. Érdemes egy próbasütést végezni, nekem az első szétesett a megfordítás során, ezért picivel több olajjal és magasabb hőfokon sütöttem a többit, nálam ez vált be. Legközelebb kipróbálom a sütőben, szerintem az is tökéletes. 

Tipp:
A krumplihoz adhatunk valamilyen zöldfűszert, (rozmaring, petrezselyem) esetleg valamilyen mártogatóst is készíthetünk, így a megmaradt puffancsokat külön is ehetjük.

2014. szeptember 17., szerda

Paprikás krumpli, a saját értelmezésem szerint






Nem is tudom megmondani az idejét, hogy mikor ettem utoljára paprikás krumplit. Csinálni meg talán sosem csináltam. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy kizárólag kagylót, bélszínt és efféle ételeket eszem, eszünk mindennap, az messze jár az igazságtól. Egyszerűen nem is jutott eddig az eszembe. Most is csak azért, mert elkezdtem fejben "játszani" az ételek újraértelmezésével, mint pl. a rakott krumpli újragondolásával, és ebből már csak egy lépés volt a paprikás krumpli. Mostanság divatos is a régi ételek újraértelmezése. Szerény véleményem szerint akkor szabad valamit újragondolni, ha az alapaktól egyáltalán nem térünk el, meghagyjuk azokat az ízeket amelyek arra az ételre abszolút jellemzőek. Jelen esetben -talán- a textúrával játszottam egy picit, és büszkén tettem le az asztalra, mint életem első újragondolt ételét.







Paprikás krumpli

- 3 db közepes méretű főzni való krumpli

- 2 db lecsó paprika

- 2 db paradicsom

- 1 nagyobb fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- őrölt kömény

- házi, vagy jó minőségű "bolti" füstölt kolbász

- só

- bors

- zsír


Ezt az ételt végtelenül egyszerű elkészíteni. Gyakorlatilag egy lecsós alapot készítünk. A zsíron vagy az olajon az aprított fokhagymát és a vöröshagymát megfuttatjuk, majd mikor üvegesre párolódott akkor megsózzuk, és a lángról félrehúzva az őrölt pirospaprikával megszórjuk. A paprika színe zsírban, zsiradékban oldódik, de vigyázzunk nehogy megégjen, ezért érdemes egy löttyintésnyi vizet azután hozzáadni, miután elkevertük a zsiradékkal és kiadta színét. A paradicsomokat cikkekre, a kicsumázott paprikákat félkarikákra vágjuk, és hozzáadjuk a hagymás-pirospaprikás alapunkhoz. Ekkor adjuk hozzá a többi fűszert is. A kömény szerintem meghatározó fűszer ebben az ételben, így érdemes bátran használni, de inkább 2x adjunk belőle keveset, mint egyszer sokat. Közepes lángon, fedő alatt kb. 30 perc alatt megpuhul a paprika, és a paradicsom is összeesik. Ha kevés a folyadék akkor azt pótoljuk, de ügyeljünk arra, hogy nem levest készítünk, a végeredménynek egy lecsómártásnak kell lennie. Ez idő alatt egy lábasban vizet teszünk fel, adunk hozzá sót, és a megpucolt, tetszés szerinti méretűre vágott krumplikat megfőzzük benne. A kolbászokat megszabadítjuk a héjuktól, karikákra vágjuk és egy serpenyőben zsiradék nélkül kisütjük. A megsült kolbászkarikákat egy konyhai papírtörlőre tesszük, amellyel az esetlegesen visszamaradt zsírcseppeket leitatjuk. Miután a lecsónk elkészült, egy botturmix segítségével pürésítjük, ez lesz tulajdonképpen az alapja a krumplinak, erre emeletszerűen rakunk a megfőtt krumplikból, és a tetejére halmozzuk a kolbászkarikákat.

Tipp:
Dekorálhatjuk apróra vágott zöldpaprikával, és a kisült kolbászok zsírjával is meglocsolhatjuk a lecsónkat.

2014. szeptember 14., vasárnap

Szőlőkrémleves





Itt van az ősz, itt van újra. Sajnos a kertekből elfogynak a friss zöldségek, viszont felváltja a helyüket más, őszi gyümölcsök, mint például a szőlő. Magam az "ivólé" változatát szeretem, úgy mint fehér, rozé, vörös... No de mi most krémlevest készítettünk belőle, szó szerint pikk-pakk elkészült. Szerencsére van egy elég komoly gyümölcs centrifugánk, így adott volt, hogy friss gyümölcsből készítjük, azaz nyerjük a levet hozzá. Kb. 3,5 kg szőlőt vettem, abból 1,5 liter tiszta szőlőlevet nyertünk. Csókos vagyok a zöldségesnél, így olyan szőlőt ajánlott, amely viszonylag lédús. Kicsit ugyan savanykás volt, na de mit is várhattunk ilyen nyár után? Eső ugye volt, na de a napsütés, az bizony eléggé kevésnek bizonyult a cukrosodáshoz. Sebaj, mi most "megkereszteltük" Petőházival, de mézzel is el lehet érni a kívánt édes ízvilágot.





Szőlőkrémleves

- 1 liter szőlőlé vagy must

- 1-2 dl tejszín (habtejszín)

- vaj

- cukor

- 1 tk. őrölt fahéj

- só

- étkezési keményítő

- mentalevél

- citrom


A 2 evőkanálnyi cukrot karamellizáljuk egy diónyi vajon, majd a szőlőlevet hozzáöntjük és ízesítjük az őrölt fahéjjal. Hozzáadunk egy csipetnyi sót, ez bármi meglepő is, de az édes ízt fokozza. Esetleg ha szükséges további cukrot, vagy mézet adhatunk hozzá. A cukor mennyisége csak irányadó nálam, hiszen ez függ a szőlő édességétől, illetve az ízlésünktől. Ha elértük a kívánt ízhatást akkor a tejszínt hozzáadjuk és egy kézi habverő segítségével szép simára keverjük. Én mindig habtejszínt használok, most 35%-os tejszínnel dolgoztam. Figyeljünk arra, hogy a vaj is eléggé zsírdús, ezért inkább apránként adjuk a tejszínt hozzá, kóstolgassunk, mert akár el is viheti a szőlő ízét, azaz elnyomhatja a zsírosságával. A tejszín hozzáadását követően pár perc forralás után a vízzel kikevert étkezési keményítővel beállítjuk a megfelelő konzisztenciát.   

Tipp:
Egy fél citrom levével pikánsabbá tehetjük a levesünket, és érdemes félbevágott szőlőt hagynunk levesbetétnek.




2014. szeptember 10., szerda

Lassan sütött tarja lecsós gerslivel




Gersli alias árpagyöngy. Szerintem egy remek, ámde méltatlanul nélkülözött köret a gersli. Én tavaly vettem először gerslit, és így is vagy 6 hónapig pihent a konyhaszekrényben mire felhasználtam. Majd ekkor, majd akkor!.. ismételgettem ezeket a mondatot akkor, amikor véletlenül rápillantottam időnként a szekrényben. Szóval először gersli rizottót készítettem belőle, bevallom nem túlzottan nyerte el a tetszésünket. Tovább is kellett kavargatni mint a rizst, valahogy talán a színe sem volt olyan megnyerő, viszont a textúrája tetszett. Azóta eltelt majdnem egy év. Az elmúlt hetekben mikor anyukámnál voltunk, emlékeztetett arra, hogy a költözésem során "átmenetileg" nála tárolt fűszer és egyéb alapanyagaimmal legyek szíves csináljak valamit... Ekkor találtam szembe magam újra a gerslivel.
Magunkkal hoztuk Tatára, és itt végezte be földi pályafutását némi lecsóval összefőzve és lassan sült tarja társaságában. A tarját én MINDIG zsírban sütöm, mert egyrészt finomabb, másrészt a sütés végén a leöntött zsírból "zsíros deszkát" is tudunk enni, paprikával, hagymával, paradicsommal....




Lassan sütött tarja lecsós gerslivel

- 4 szelet tarja

- 1-2 marék gersli

- 4 db lecsónak való paprika

- 3 db közepes paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- 1 fej fokhagyma

- só, bors

- zsír vagy olaj

A tarját nem fűszerezem túl, szerintem a só és a bors áll neki a legjobban. Viszont amit a felvezetőben is írtam, én MINDIG zsírt teszek alá, higgyétek el, hogy sokkal finomabb így mint ha olajban sütnénk. Nem kell spórolni a zsírral, 4-5 ek. mehet bele. Utána mennyei zsíros deszkát ehetünk belőle valamelyik este! Sőt, szoktam egy kisebb sült húst is beleaprítani, úgy milyen finom! Teszek a tepsibe héjastól jól megmosott, kettévágott fokhagyma fejet, esetleg ha marad hely akkor vöröshagymát is. A fokhagyma a héjában való sütés során megédesedik, emellett jól meg is ízesíti a zsírunkat, közvetlenül a húst. Az előmelegített 110 fokos sütőben kb. 2 órát fólia alatt sütöm a húsokat, utána a fóliát levéve 10-15 perc alatt 200 fokon megpirítom, vagy serpenyőben megkapathatjuk, ha valakinek így jobban tetszik. A lecsó elkészítést külön nem írom le, szerintem mindenki ismeri, hogyan kell készíteni. Jelen esetben tojás nélküli lecsót kell készítenünk, és amikor a paprika közepesen megpuhult, akkor tegyük bele az előzőleg 1-2 órára beáztatott, jól átmosott gerslinket. Amikor a gerslit beletesszük a lecsós alapunkba ügyeljünk arra, hogy bőven legyen folyadék a lecsóban. Ha kevés a folyadék akkor a gersli mennyiségének 2x mennyiségű vízzel öntsük fel a lecsót. Nem baj ha picit több a víz, mert azt el lehet főzni, vagy ha kevés, akkor sűrűn, apránként pótoljuk a folyadékot. Ha valaki ennek ellenére bizonytalan, akkor főzze külön a gerslit és a végén keverje össze a lecsóval. A gerslinek kb. 40-50 perc kell. 

Tipp:
Aprított petrezselyemmel és/vagy friss, apróra vágott paprika, paradicsom kockákkal tovább fokozhatjuk a lecsónk ízét.



2014. szeptember 5., péntek

Gombás-szalonnás-zöldborsós rizottó




Az úgy volt, hogy... Szóval az elmúlt egy hétben szinte alig telt el olyan nap, hogy ne ettünk volna húst, -vendégeskedtünk 1 hetet anyukámnál, keresztfiam szülinapi grill partija, idehaza vendégség fogadása külföldről- és már nagyon, de nagyon vágytam valami húsmentes ételre. Még terem a kertben paprika, paradicsom, így kézenfekvő lett volna egy lecsó, de most azért valami másra vágytunk. Ismerős gondolom az, mikor nagyon akarunk valamit kiötleni, de valahogy nem akaródzik beugornia a megoldásnak. Kávézás közben nézem az egyik kedvenc műsoromat, amely műsorban a meghívott vendég vargányás rizottót készített a "nézőknek". És mint akit villámcsapás ért úgy ugrottam fel, hogy akkor ez lesz nálunk is! Imádjuk a rizottót, a gombát is, igaz a héten egyik este már ettünk pöffeteg gombát, na de sebaj, ez más lesz. Beindult a fantáziám, mivel is tudnám még feldobni ezt a rizottót. Láttam a hűtőben van fagyasztott zöldborsó, és egy darab füstölt szalonnával is szembetaláltam magam. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Istennek hála, nem csak ez a két alapanyag volt a hűtőben. Fejben összeállt a recept, és nagy lendülettel neki is álltam az étel elkészítésének első fázisához, az alaplé elkészítéséhez. Tudni illik én nem használok porokat, kész leveskockákat, meg efféle dolgokat. Én megfőzöm -jelen esetben zöldségekből- az alaplevet.
Annyi azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt itthon rizottó rizs, így sima "A" rizst használtam, és hát kövezzetek meg, de parmezánt sem tartok itthon. Ettől még finom lett, és biztos, hogy le merném tenni egy olasznak úgy, mint rizottó.




 Gombás-szalonnás zöldborsós rizottó

- rizs (2-3 marék ez kb. 2 főre elég)

- 1 kisebb fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- füstölt szalonna

- gomba (bármilyen megteszi, én erdei gombát használtam)

- alaplé (répa, gyökér, zeller, karalábé, vöröshagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom)

- zöldborsó

- só, bors

- kakukkfű

- vaj

Ahogy a bevezetőben is írtam, először az alaplevet készítettem el a leírt zöldségekből, amelyből bőven annyit készítettem, hogy levesként is ettük a maradékot. Az alaplé elkészülte után ami kb. 1- 1,5 órát vett igénybe, a vöröshagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágtam. Szintén apró kockára vágtam a szalonnát, ebből egy marékkal is elegendő, de aki "húsosabban" szeretné az használjon többet, de ebben az ételben nem ez a főszereplő. A szalonna  füstössége a gomba földességével harmonizál, a sóssága pedig a zsenge zöldborsó édességét ellensúlyozza. Miután az aprításokkal megvagyunk, egy mély edényben kb. 1 tk. vajat olvasztunk és erre dobjuk a szalonnakockákat, majd pár pillanat múlva a hagymákat, és nagyon lassú tűzön megpároljuk őket. Amikor ez megtörtént, (kb. 5 perc) emeljük fel a lángot, és adjuk a hagymás-szalonnás keverékhez a rizst, és jól forgassuk össze őket. És most jön az a pont amikor nem megyünk sehova, nem telefonálunk, hanem ott állunk a tűzhely mellett és folyamatosan az alaplevet adagoljuk a rizshez, és kevergetjük. A szabály az, hogy mindig forró legyen az alaplé, és egyszerre csak egy merőkanálnyi mennyiséget adunk a rizshez, majd ha ezt felszívta, akkor öntjük az újabb adagot. Rizs fajtája válogatja, ezt a műveletet kb. 5-6x kell elvégezni, és kb. 15-20 perc alatt készül el a rizottó. A főzési idő közepénél adtam hozzá előbb a gombát, ami jelen esetben nekem előzőleg beáztatott, szárított erdei volt, és a főzési idő utolsó 5 percében adtam hozzá a zöldborsót, hogy szép üde zöld maradjon. Sóval és borssal is csak ekkor fűszereztem a rizottót, mert az alaplé amúgy is sós volt, ezt mindig vegyük figyelembe. Én mindig picit előbb zárom el a lángot, pontosabban akkor amikor a rizs olyan "al dente", mivel ezután lefedem, a gőzben úgyis tovább puhul a rizs. Szoktam egy darabka vajat még hozzáadni ilyenkor, és a kb. 5 percnyi pihentetés után lazán átkeverem a rizottót. Ha van parmezán vagy olyan kemény reszelhető sajt, akkor azt adjunk hozzá, de őszinte leszek, nekem nem nagyon hiányzik belőle, pedig imádom többek között a parmezánt.

Tipp:
Friss kakukkfűvel tovább gazdagíthatjuk a rizottónkat.






2014. szeptember 1., hétfő

Konfitált csirkemáj kenyér kanapén, paradicsomlekvárral







Szeretek konfitálni. Mielőtt rosszra gondolna az aki nem ismerné a szó jelentését, el kell, hogy mondjam neki: ez egy nagyon lassú, és bő olajban vagy zsírban való sütési mód. Méghozzá egy remek sütési mód. Ha gyorsan szeretnénk valamit elkészíteni, akkor ezt most felejtsük el, mivel ennél a sütési módnál több órára lesz szükségünk. És, hogy mi értelme van mondjuk egy csirkemájat 2 órán át sütni? Nos, azért, hogy krémesen lágy májat kapjunk a sütés végén. És aki nem hiszi, hát járjon, azaz "süssön" utána!
Pirítóssal, és egy kevés paradicsomlekvárral tökéletes Brunch (reggeli+ebéd egyben), vagy este egy pohár rozé pezsgővel kitűnő vacsora.


Konfitált csirkemáj



- 50 dkg csirkemáj

- zsír vagy olaj

- vöröshagyma

- kakukkfű

- só

- bors

A recept végtelenül egyszerű. Egy sütőtálban vagy hőálló tálba a megtisztított csirkemájakat egy félbevágott vöröshagymával együtt elhelyezünk. Sózzuk, borsozzuk a májakat és 1-2 szál kakukkfű ágakat teszünk rájuk. Ráöntünk annyi felolvasztott zsírt vagy olajat amennyi bőven ellepi a májakat, és az előmelegített 100-110 fokos sütőben fólia alatt kb. 2 óra alatt megsütjük a májakat. Miután megsült a máj, egy kiszúróval a kenyér belsejét a sütőben vagy egy serpenyőben szép aranyszínűre pirítjuk. Erre a kanapéra helyezünk 1-2 db májat, dekoráljuk kakukkfűvel és kínálunk mellé paradicsomlekvárt.

Tipp:
Kalácsot is piríthatunk a májhoz, sokkal finomabb lesz vele.