2015. december 31., csütörtök

Vöröslencse krém

....és eljött a 2015-ös év utolsó napja, annak is délutánja, mikor ezeket a sorokat írom.

Minden év utolsó napján számot vetünk arról, hogy milyen is volt az eltelt esztendő, és tervezzük, hogy milyen legyen az új. Milliónyi fogadások hangzanak el ezekben az órákban, amelyeket vagy megtartunk, vagy nem. Szerintem az utóbbi inkább valósabb. De ki tudja? Lehet, hogy most rácáfolunk. Én mindenesetre most nem megyek bele különösebb fogadalmakba, azaz, egy valamit megígérhetek neked kedves olvasóm: Igyekszem jövőre is folytatni ezt a blogot, lelkes amatőrként újabbnál újabb recepteket hozok, amit te is el tudsz otthon készíteni profi módon!
Koccintsunk erre, és kívánom neked, hogy egészségben és  sikerekben gazdag új év köszöntsön rád!


Az év utolsó receptje nem is lehetne más, mint egy lencsés recept. Azt gondolom mostanában egyre divatosabbak az úgynevezett fingerfood ételek, amelyek tulajdonképpen nem mások mint egyfajta party falatok. És mivel az új évhez a lencse köthető, így a kettőt ötvöztük, és egy lencse krémet készítettünk, amelyet bagettra fogunk kenni ma este.
Szeretem a lencsét, -na nem a hagyomány miatt- különösen a vörös lencsét szeretem. Azt gondolom, hogy mind ízben, mind állagában ez a fajta lencse alkalmasabb krém készítésére. Nagyon hamar megfő, nem kell beáztatni. Nem variáltam túl a dolgot, minimál fűszereket használtam, és rengeteg vajat. Szerencsére volt még abból a kedvenc osztrák vajunkból amit a múlt hónapból hoztunk Ausztriából, így azzal dolgoztam. Alpesi tejből készült, zsíros, krémes... pont jó volt ebbe a receptbe.
Azt gondolom, hogy a pezsgő mellé, vagy bármilyen jófajta ital mellett megfér, -csókálló is- hiszen mindösszesen 1 gerezd "foki" van benne, amely szinte nem is érezhető.
És persze nem csak szilveszterkor fér meg az asztalon ez a "kence", hanem bármikor, amikor már unjuk a felvágottat, meg a májkrémet....


Hozzávalók 4-6 személyre  

- 200g vörös lencse (1 zacskó)

- kisebb vöröshagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- mustármag  (kb. 10-15db)

- koriandermag (kb. 3-4db)

- só

- bors

- vaj + olaj






 Elkészítése

Egy edénybe olvasszunk fel egy tk. vajat + pár csepp olajat. Ezen a zsiradékon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát, illetve az apróra vágott fokhagymát. Fedő alatt kis lángon pároljuk 5-10 percig. Ha kell adjunk hozzá kevés folyadékot. Ha a hagyma elveszítette a nyers ízét, akkor adjuk hozzá a lencsét, adjunk hozzá annyi vizet, hogy éppen elfedje a lencsét. Sózzuk, borsozzuk és fedő alatt főzzük addig, míg fél puha nem lesz (kb. 15 perc). Ha a lencse már félpuha, akkor egy mozsárban, vagy annak hiányában egy sodrófával megtört mustár- és koriander magot adjunk hozzá és főzzük teljesen puhára a lencsét. Időközben kóstoljunk, és ha kell fűszerezzük, sózzuk, ha kell adjunk hozzá folyadékot, de csak keveset. Amikor már teljesen elfőtte magát a lencse, és krémesen puha, akkor egy botturmix segítségével pürésítsük. Nem kell teljesen homogénre, maradhatnak benne lencse darabkák is. Adhatunk hozzá még vajat, attól sokkal krémesebb lesz. Mikor kihűlt a lencsekrém, akkor friss bagettel, pirítóssal fogyasszuk el.

Tipp:
Snidlinggel dekorálhatjuk tálaláskor, illetve kolbász chipssel is fogyaszthatjuk



2015. december 28., hétfő

Villámgyors tejszínes-gombás tészta zöldfűszerekkel

Elmúlt az idei karácsony, és gondolom mindenki úgy van vele, hogy húst egy pár napig biztosan nem kíván meg. Az ilyen napokon jöhet jól olyan étel mint pl- ez a gombás tészta étel, ami amolyan jolly joker, hiszen nem csak ebédre, hanem vacsorára is remekül passzol. Annyi hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi ezt ebédre, ráadásul 24-én ettük tudván jól, hogy kacsamellet készítek vacsorára, ugyanis az volt az ünnepi fogás. Viszont ebédre is jólesett valamilyen gyorsan elkészíthető meleg étel, így esett a választásunk erre a -tényleg- villámgyorsan elkészíthető ebédre. A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy 24-én délelőtt elmentem a multiba, hogy vegyek még ezt-azt, és a zöldséges részlegen találtam magam szembe ezekkel a gyönyörű, nagyon apró barna csiperke gombákkal, amik úgy vonzottak magukhoz, mint mágneshez a szegek. Szívem szerint legalább 2-3 dobozzal vettem volna belőlük, de mivel másnap, és utána Győrben az anyukám látott el minket ebéddel, így attól féltem, hogy mire visszajövünk, "meggyengülnek" a gombáink. Végül nem is baj, hogy így döntöttem, mert anyukám verhetetlen gombócos káposztájából még mára is maradt, így biztos nem tudtam volna mit kezdeni több doboznyi gombával.
Szóval a vásárlástól számított 10 percen belül már a konyhában találták magukat a gombáim, és azonnal mozgósítottam Andit, hogy a kertből szedjen pár ág kakukkfüvet, és petrezselymet, mert bizony ezek a zöldfűszerek a legjobb barátai a gombának, pláne ha tényleg frissen használjuk őket. A gomba másik legjobb barátja a frissen tekert fekete bors, amelytől tüzessé válik. Azt észrevettem, hogy a gomba és a bors valahogy felerősíti egymást, sokkal karakteresebb a gomba íze, és intenzívebb a bors is.
Mindent egybevéve 15 perc alatt elkészült ez a finom ebéd, amely kellően megalapozta a késő délutáni kacsa vacsoránkat. Mert azt tudjuk jól, hogy az Olaszok elő-, és nem főételként eszik a tésztát. Igaz, nem biztos, hogy tartanak közötte 3-4 órás pihenőt, de mi itt Tatán addig is míg nem készítettük el a rozéra sült kacsamelleket- lesétáltuk a tó körül ezt a "csekély" szénhidrát mennyiséget.




Hozzávalók 2 személyre

- 1 doboz (250-300g) barna apró csiperke gomba

- kb. 250g tészta (nálunk bolti, friss tészta)

- kb. 1/2 ek. vaj

- 200ml tejszín ( min. 30%-os)

- só

- bors

- friss kakukkfű

- petrezselyem

- olívaolaj


Elkészítése

A gombákat mossuk meg, a tönkjeiket nem kell levágni. Egy edénybe forraljuk vizet a tésztához. Amikor felforrt, sózzuk meg, majd adjuk hozzá a tésztát. Amíg a tészta fő, elkészül a gomba is. Egy serpenyőbe fél diónyi vajat olvasszunk meg pár csepp olívaolajjal együtt. Ha elolvadt a vaj, tekerjük fel magasra a lángot, adjuk hozzá a szárazra törölt gombákat, és pirítsuk meg őket alaposan. Sót NE adjunk hozzá ilyenkor, mert vizet von el a gombából, és akkor párolódik, és nem pirul a gomba! Ha megpirult a gomba, (pár. perc) akkor sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a tejszínt és forraljuk össze. Egy kevés hideg vajat adhatunk hozzá, hogy még krémesebb, selymesebb legyen. Ha elkészültünk, vegyük le a tűzről, és aprított petrezselyemmel, és tépkedett kakukkfűvel ízesítsük. A megpuhult (harapható állagú), leszűrt tésztával alaposan forgassuk össze a tejszínes-zöldfűszeres gombákat, és azonnal tálaljuk.

Tipp:
Tálalás után valamilyen keményebb típusú sajttal (pl. grana padano) megszórhatjuk a tésztánkat. 

2015. december 20., vasárnap

Bőrös karaj aszalt paradicsomos gersli rizottóval

...és elérkeztünk Advent 4. vasárnapjához.
Tegnap reggel mikor felébredtünk és megterveztük ezt a hétvégét, egyben biztos voltam: ma nem akarok főzni. Legfeljebb csak köretet. Nem akartam ma az időt a konyhában tölteni, mert számolva az arany vasárnap "hozadékával", tömegre számítottam a boltokba, így minél előbb gondoltam az ebédet elfogyasztani, hogy utána -kora délután- beleveselkedjünk a tömegbe. Majd mindezek után még a tatai adventi vásárba gondoltuk kimenni, hogy egy bögre forralt borral lezárjuk ezt a napot. Nos, ez sikerült is, de ehhez az kellett, hogy tegnap megsüssem a húst amelyet mára, és holnapra gondoltam ebédre. Mivel tegnap Győrben barangoltunk az ottani adventi vásárban, így nem tudtam máshogy kivitelezni a történetet, csak úgy, hogy tegnap este mikor visszajöttünk Győrből -9-kor- betettem a húst a sütőbe, hogy ma, azaz éjjel 1 óra előtt nem sokkal vegyem ki azt.
Milliószor elmondtam már itt, hogy nálam a hús sütése egy félnapos művelet, mivel fanatikus elkötelezett híve vagyok a lassan, alacsony hőfokon történő, akár 4-5 órán át tartó sütési módnak. Amely jelen esetünkben még jobban kellett, hiszen a 1,5 kg-os csontos, bőrös karajnak kellett ez az idő. Tegnap délután mielőtt elindultunk volna Győrbe, jó alaposan befűszereztem ezt a gyönyörű példányt, amiért közel 15 percet álltam sorba a multinál, de megérte, mert tényleg szép karajt sikerült megkaparintanom. Kellő vastagságú zsír réteg volt a hús és a bőr között, amely gondoskodott arról, hogy a hús szaftos legyen, ami a karaj esetében nem hátrány. A fűszerezésről csak annyit, hogy nem vittem túlzásba, hiszen a fokhagymát jelöltem ki fő csapásiránynak, olyannyira, hogy visszatértem egy -általam régen használt- módszerhez, azaz a húst több helyen is megszúrtam. és a lyukakba 1-1 gerezd fokhagymát dugtam. Kívülről pedig egy saját magam kikísérletezett fűszerkeverékkel alaposan bedörzsöltem a húst, hogy mire este a sütőbe kerül, jól átjárják a fűszerek. Ebbe a fűszerkeverékben van frissen őrölt fekete bors, őrölt kömény, szegfűbors, és fokhagyma.
A köret pedig úgy jött, hogy mivel mostanában ettünk krumplit, rizst eleget, kerestem egy harmadik alternatívát, amely végül a gersli, alias árpagyöny lett. Erről azt érdemes tudni, hogy rendkívül egészséges, jótékony hatással van az emésztésre, könnyen emészthető és antioxidáns hatásokkal bír. Tudom, hogy sokan bátortalanul közelítik meg ezt a gabonafélét, félnek használni. Nekik üzenem, hogy feleslegesen ódzkodnak tőle. 30-40 perc alatt elkészíthető belőle egy jó gersli rizottó, ha beáztatják, talán előbb is "megpuhul". Azét írtam így, mert nem lesz teljesen puha, de érezhető, hogy amikor ráharapunk, már könnyen pattan szét a fogunk között. Én szeretem ezt a fajta textúrát, pláne ha több, különböző alapanyaggal dolgozunk. Mivel nincs túl szép színe a gerslinek, így mindenképpen érdemes valami zöldet hozzáadni, én a petrezselyem mellett tettem le a voksot, hiszen a kertben még ez található meg most is frissen, harsányan zölden. Az aszalt paradicsom ad hoc jelleggel jött, a rizottó készítése közben ugrott be, hogy anyukám barátnője pár hete küldött nekem egy jó adaggal, így jött, hogy akkor használjam. Az aszalt paradicsom nem más mint a koncentrált nyár, édes íze kitűnően passzolt a gersli kellemesen sós, ízekben gazdag alaplevével, amelyet a tegnap előtt főtt húslevesből mentettünk meg. Én SOSEM használok bolti kockákat, meg porokat, MINDIG valódi zöldségekből, és csontból főzök alaplevet.
Nekünk nagyon bejött ez az étel, biztos, hogy ezen a télen még elfogom készíteni újra...és újra....







Hozzávalók 4 személyre

- 1,5 kg bőrös karaj

- kb. 4 marék gersli (árpagyöny)

- 1 fej fokhagyma

- 8-10 db aszalt paradicsom

- őrölt szegfűbors

- őrölt kömény

- fekete bors

- fokhagyma granulátum (nem a sós!)

- só

- olaj

- kb. 1,5 liter alaplé

- petrezselyem

- 1 vöröshagyma, gyökérzöldségek ( sütéshez, a hús "ágyazásához)

- 2 ág rozmaring


Elkészítése

Elkészítjük a fűszerkeveréket. Az őrölt szegfűborsból, fekete borsból, fokhagyma granulátumból, köményből készítünk egy keveréket, amellyel a húst alaposan bedörzsöljük. A hús bőrős részét beirdaljuk, majd a hús hegyével több helyen kisebb lyukakat csinálunk, majd ezekbe a lyukakba teszünk 1-1 fokhagyma gerezdet. Ez azért jó, mert a fokhagyma íze belülről is átjárja a húst. Ha ezzel megvagyunk legalább 3-4 órára pácoljuk a húst. Akár 1 éjszakát is hagyhatjuk. Sütés előtt alaposan sózzuk a húst, és az előmelegített 200 fokos sütőbe tesszük be úgy, hogy a sütőtál aljába teszünk pucolt, darabolt gyökérzöldségeket, darabolt vörös- és fokhagymát. Erre a "zöldségágyra" ültetjük a húst, mellé/rá tesszük a rozmaring ágakat, és kevés olajjal meglocsoljuk. Lefóliázzuk és a sütőben 200 fokon kezdjük a sütést, majd 20 perc elteltével levesszük 170, majd újabb 20 perc elteltével 130 fokra a hőfokot, és így sütjük 3-4 órán át. A sütési idő elteltével grill funkcióra kapcsolunk, és 200 fokon ropogósra sütjük a bőrt. Sütés után legalább 1 órán át pihentetjük a húst, és utána vágjuk fel. A legjobban akkor tudjuk vágni, ha mát kihűlt. A gersli rizottót úgy készítjük, hogy a megmosott rizottót olajon átfuttatjuk, majd ahogy a hagyományos rizottót készítjük, mindig apránként adjuk hozzá a forró alaplevet. Amikor felszívja az alaplevet, akkor adjuk hozzá az újabb adag forró alaplevet. Ha kell sózzuk. Kb. 30-40 perc alatt készül el, a főzési idő előtt 10 perccel hozzáadjuk az aprított szárított paradicsomot, majd a főzés legvégén aprított friss petrezselyemmel gazdagítjuk.

Tipp:
A hús sütése után a zöldségekből, és a kifolyt húsléből készíthetünk pecsenyelevet, amellyel a húst tálaláskor meglocsolhatjuk. 

2015. december 11., péntek

Chilis bab ahogy én készítem

És igen, végre megcsináltam!
Tudom, hogy ez most úgy hangzott mintha valamilyen eget verő nagy tettet hajtottam volna végre, de higgyétek el, végre megcsináltam.
Legalább már 1 éve készülök chilis babot készíteni, de mindig voltak olyan ételek, receptek, amelyek beelőzték őt. Végül is a jó munkához idő kell, nem igaz? Az, hogy mennyire sikerült jól, nos azt kell mondanom: nagyon jól sikerült. És nem öndicséret miatt mondom ezt, hanem mert tényleg jól sikerült. Egyszerre volt kellemesen csípős a chilitől, kellemesen kesernyés a kakaóportól, és friss a  gyömbértől, no meg illatos a római köménytől és fahéjtól. A savasságáról a paradicsom gondoskodott, szóval szép kerek lett ez az egész étel.
Óvatosan bántam ezekkel a fűszerekkel, most tényleg követtem a többször kevesebb elvét, különösen a kakaópor használatával. Nem akartam elvinni az étel valami olyan irányba, amely már talán az édesség határát súrolná, így sokszor keveset adtam belőle. A legjobban az tetszett, sőt: inkább ízlett ebben az ételben, hogy nem lehetett megállapítani benne külön-külön az összetevőket, hanem komplex, egészben adták meg az étel karakterét. Talán a paradicsom savasságát lehetett egy picit jobban érezni, de az sem volt vészes. Ma (pénteken) mikor írom ezeket a sorokat, még mindig érzem az ízeket a számban, pedig egyfelől eltelt 5 nap mióta készítettem, másfelől a jelenleg kitöltött sörömet kortyolgatom. De mégis érzem az ízét a számban ennek az ételnek. És szerintem valahol itt kezdődik az, amit kulináris élvezetnek mondunk. Az emlékek újra és újra előhozzák az ízeket bennünk.
Tudom, hogy mi magyarok kicsit félreértelmezzük ezt az ételt, mert sajnos nagyon magyarosítjuk, mint oly sok más ételt. Van aki még chilit sem tesz bele, más meg a paradicsomot túlozza el, és inkább "olaszos" irányba viszi ezt az ételt. Pedig a lelke egyfelől a chili, másfelől a marha hús, és a fűszerek. A csavar pedig a kakaópor, vagy a fekete csoki. Egy kis játékosság kell bele.
Nem állítom, hogy az én chilis babom autentikus volna, de azt viszont bátran állítom, hogy ez talán hasonlít ahhoz amit eredetileg chili con carne-nak hívnak.

Hozzávalók 4 személyre

- 500g darált marha hús (nálam nyak)

- 1 konzerv hámozott paradicsom

- 1 konzerv vörösbab

- 1 kisebb konzerv édes kukorica

- 1 fej hagyma

- 1 tk. őrölt római kömény

- 2 csipet őrölt fahéj

- 1 tk. őrölt chili

- 1 tk. friss reszelt gyömbér (elhagyható)

- kb. 1 tk. kakópor

- só

- olívaolaj





Elkészítése:

Egy serpenyőben olajt melegítünk, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk. Ehhez adjuk hozzá a darált húst, majd fehéredésig pirítjuk, közben alaposan kevergetjük, hogy jól szétessen. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy mélyebb edénybe átöntjük ezt a húsos-hagymás keveréket, és felöntjük a hámozott paradicsommal, kevés vizet adva hozzá. Közepes láng felett kezdjük el főzni. Fűszerezzük a római köménnyel, gyömbérrel, sóval, chilivel, fahéjjal. Fedő alatt legalább 1 órán át pároljuk, időnként megkeverve. Ha kevés lenne a folyadék alatta azt pótoljuk. Ha a hús már kellően puha, akkor a kakaóport apránként hozzáadjuk, de folyamatosan kóstoljuk, mert nem szabad túlzásba vinni. Ehhez a ragúhoz adjuk hozzá a kukoricát, babot és pár percig összeforraljuk. Kóstoljuk újra, ha kell a fűszerekkel újra erősítsünk rá.
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy korianderrel tálaljuk, és tortilla chipssel vagy friss kenyérrel együk meg.

Tipp:
Egy kevés barna sörrel is lehet ízesíteni, ebben az esetben akár el is hagyható a kakaópor.

2015. december 8., kedd

Krémsajtos-spenótos rakott tészta

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én szeretem az ilyen típusú egybesült tésztaételeket. Mindegy, hogy mivel sül össze a tészta, az én egyetlen kritériumom, hogy nagyon krémes legyen. Nos, ez ebben a receptben pontosan ilyen. Nagyon krémes. Ebben a receptben az alapot a besamel adja, ehhez adtam jó sok lágy, krém(es) sajtokat. Az egyik az egy francia lágy sajt volt (sajnos a doboza már nem volt meg, így a nevét nem tudom leírni). Ez a sajt olyan fajta amelyről én azt mondom, hogy illatos sajt, Andi ezt hevesen cáfolja, mondjuk úgy, neki nem illatos sajt.. Mivel volt itthon natúr krém sajtunk is, így adtam ehhez az alaphoz ilyet is, a krémesség további fokozása érdekében. És ez még mindig nem volt elég. Amikor a tésztát már a tepsibe tettem, egy darabka mozzarellával még "megkínáltam". Az ilyen sütőben készült ételekre szeretek mozzarellát tépkedni, mert nagyon jól pirul, semleges íze pedig nem befolyásolja az ételünk ízét.
A besamel nálam zsírdús 3,6%-os tejből készült, és rengeteg vajat adtam hozzá. Ha ezt most egy kardiológus, diabetikus szakember olvassa, biztos a szívéhez kap. Nos igazuk van, mert ez nem egy kalóriaszegény étel, de Uram bocsánat: egy évben egyszer-kétszer belefér az életünkben. Nem igaz?
Most így utólag belegondolva a spenót hozta egyedül az egészséges vonalat.
Még egy előnye van ennek az ételnek. Mivel nagyon, sőt extrán krémes, így másnap amikor újra melegítjük, akkor sem fog kiszáradni.

Hozzávalók 4 személyre

- kb. 250g tészta ( most szarvacska)

- 2-3 marék friss spenót

- 3-4 dl zsírdús tej

- 150g lágy, "illatos" sajt  ( camambert is jó)

- 125g natúr krém sajt

- 150g vaj

- liszt (kb. 1ek.)

- só

- bors

- szerecsendió

- őrölt görög szénamag (kihagyható)

- 1 duci fokhagyma





Elkészítése:

Egy lábasban tegyünk fel vizet forrni a tésztának. Amikor már forr, kevés sót adjunk hozzá és tegyük bele a tésztát. Ezután készítsük el a besamelt. Egy kisebb edénybe olvasszuk meg a vajat, adjunk hozzá a lisztet majd keverjük el. Ha sok a liszt és rögtön egybeáll a liszt, akkor sincs semmi baj, rögtön adjunk hozzá annyi tejet amellyel homogénre tudjuk elkeverni. Én szemre érzésre szoktam főzni, most pont így jártam. Apránként adjuk hozzá a tejet, egy kézi habverővel pedig folyamatosan keverjük csomómentesre lassú láng felett. Kevés sóval, ízlésünknek megfelelő mennyiségű frissen tekert borssal, frissen reszelt szerecsendióval, illetve reszelt fokhagymával fűszerezzük. Én kevés őrölt görögszénamagot is adtam hozzá, tapasztalatom szerint jól áll a tejes, tejszínes ételeknek ez a fűszer. A besamel akkor jó ha a kanál hátát úgy vonja be, hogy lassan folyik le róla. Ha ezt elértük, akkor a megmosott, száraitól megtisztított spenótot keverjük hozzá, és az időközben megfőtt, leszűrt tésztával alaposan keverjük össze, majd egy kivajazott sütőtálba kanalazzuk át ezt a sajtos-tésztás alapot. A tetejére tépkedjünk el egy darab mozzarellát, majd az előmelegített 180 fokos sütőbe addig tegyük be, amíg a mozzarella megpirul.

Tipp:
Érdemes különböző érett, "illatos" sajtokkal kísérletezni, illetve akár durvára vágott diófélével is gazdagíthatjuk a receptünket.

2015. december 3., csütörtök

Tarte Tatin

Bevallom az eltelt bő 1,5 évben mióta a blog elindult nem túl sok édesség került bele. Mint mindig, úgy most is elmondom, -pardon- leírom, hogy én nem vagyok eléggé "képzett" édesség vonalon, így most is Andira jutott a kivitelező szerepe. Sőt, magát a receptet, az ötletet is neki köszönhetem.
Több vonalról futottak össze a szálak ennél a receptnél. Egyfelől "Zolikanéni zöldséges boltjának" irányából, ahol a szép birsekkel szemeztünk már hetek óta, másfelől Andi valamelyik csajos magazinjának irányából, ahol is eredetileg látta ezt a receptet. Ott viszont sima almából készült el ez az édesség. Nekem a birsről egy gyerekkori élményem jut eszembe, amikor a Bakonyban az egyik szomszédunk kertjében szedtük a lehullott termést, és -talán- anyukám készített belőle valamit (lekvárt). Mivel anyukám is olvassa ezeket a sorokat, így vagy megtudja ezt erősíteni, vagy nem. De a story első része biztos, hogy igaz. Illetve eszembe jutott még egy story, pontosabban párosítás a birssel kapcsolatban. Az pedig nem más, mint az amikor már felnőtté válásom sorén folyékony, közel 40%-os állapotában kerültem kapcsolatba vele...... Úgy is finom....
Na, de vissza a recepthez.
Szerintem, ha valaki gyorsan szeretne egy viszonylag nem túl bonyolult, ám mégsem hétköznapi desszertet, édességet készíteni ezekben a hűvös hónapokban, az jól dönt akkor, amikor ezt, vagy egy ilyen receptet vesz alapul. Mivel szezonja van a sütőtöknek, akár azzal is el lehet készíteni..... (csak egy ötlet)
Az illatok amelyek belengik a konyhát mialatt sül ez a finomság, leírhatatlan...
De nem is írok róla többet, inkább bátorítok mindenkit, hogy készítse el otthon. Akár most hétvégén....




Hozzávalók

- 2 db birsalma (kb. 400g)

- 12 + 5 dkg vaj

-25 dkg liszt

- 1 tojás

- csipet só

- 3 ek. víz

- 2 ek. porcukor

- kb. 1 ek. barna cukor


Elkészítése:

Kimérjük a hozzávalókat. Egy keverőtálba a lisztet, sót, tojást és a vizet beletesszük, majd a hideg vajjal együtt összemorzsoljuk, végül tésztává gyúrjuk. Az így kapott tésztát hűtőben legalább 30 percig, de inkább 1 órán át letakarva pihentetjük. A hűtőből kivéve a tésztát egy lisztezett deszkán kb. 2-3mm vastagságúra kinyújtjuk, majd a formákkal -amiben sütni szeretnénk- kiszaggatjuk. A formákat kivajazzuk, és a barna cukorral alaposan körbeforgatjuk. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem ragad le a tészta, a másik, hogy ropogósabb lesz tőle a tésztánk. Ha ezzel megvagyunk, egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk és a megpucolt és cikkekre vágott birseket átforgatjuk rajta. Ízlésünknek megfelelő mennyiségű barna cukorral megszórjuk, és addig pároljuk amíg még éppen harapható az állaguk. Nem kell teljesen puhára, mert a sütőben még úgy is tovább sütjük. Ha ezzel is megvagyunk, félretesszük hűlni az almákat, és amikor már kihűltek, utána belekanalazzuk a tésztás formákba. Tetejükre kevés barna cukrot szórunk, és az előmelegített 170 fokos sütőbe tesszük őket sűlni kb. 35 percre.
A sütőből kivéve megvárjuk amíg szobahőmérsékletűre hűlnek, és utána vagy kivesszük a formából, vagy abból esszük ki.

Tipp:
Aki szeretné kevés fahéjat, vagy őrölt szegfűszeget is szórhat a birsre párolás közben, vagy sütés előtt. Ezzel is fokozható a karácsonyi hangulat.