2016. december 30., péntek

Pikáns édesköményes burgonyafőzelék

... két ünnep között simán belefér egy jó főzelék. Pláne ha eltér a klasszikustól...

Mert valljuk meg, a burgonyafőzelék legyen klasszikus burgonyafőzelék. De. Azért jó néha letérni a jól bevált útról.
Ezt a receptet a maradékok, azaz a "készleten" lévő alapanyagok, -azon belül is az édeskömény- hasznosításának ötlete szülte. Még karácsony előtt vettem egy gyönyörű édesköményt, amit eredetileg halas recepthez akartam felhasználni, de végül nem vettem halat, így az édeskömény is megmaradt.... Mivel szemlátomást veszített szépségéből, így gyorsan cselekednem kellett, mert nem szeretek kidobni élelmiszert. Burgonya alias krumpli mindig van "készleten", így arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a kettőt egybe raknám, és mondjuk főzeléket, esetleg  krémlevest készítenék belőlük. Volt még 1-1 megfárad répa, illetve hagyma is "készleten", így ezekből alaplevet főztem egy babérlevéllel együtt. Mielőtt összeállt a recept a fejembe, segítségül hívtam a google-t, hogy milyen recepteket dob ki az édeskömény-krumpli kombóra. Nem kellett sokat keresgélnem, főzelékes Ferinél találtam egy ilyen receptet, és nagyon megtetszett, szóval innen indultam ki. De. Nem szeretek egy az egyben koppintani, így muszáj volt "belenyúlnom" a receptjébe, de nem túl agresszívan. Arra gondoltam, hogy a chilit és a gyömbért vetem be ízfokozónak, vagy ha úgy tetszik fűszernek, és ezzel tuningolom fel a főzelékemet. És ami a pikánságát adta ennek a főzeléknek, az a mustár amit a tejföllel együtt kevertem ki. Ez megegyezett a Ferinél olvasottakkal. Én mindig szemmel-érzéssel fűszerezek, így a mustárral is így jártam el. És pont jól találtam el. Ott van az ízében az ételnek, de nem tolakodó, nem túl savas. Amikor a mustárt a tejföllel kikevertem, akkor jött a szikra, mi lenne ha ebbe a keverékbe reszelnék friss gyömbért? És -megint nem öndicséret miatt- jó ötletnek bizonyult. Utólag visszagondolva talán még egy picivel több gyömbért is elbírt volna, de összességében ott volt ízében. Chilit csak az én tányéromba tettem, igazából sokat nem dobott az egészen, de az is igaz: nem túl erős chilim van most. Sajnos még mindig úgy veszem észre, hogy a multikban chili néven árusított paprikák "magyarosítva' vannak, azaz éppen csípnek. Nem bánnám, ha ezen változtatnának a multik, és lehetne kapni kimondottan erős chilit is.
Összességében nagyon bejött ez a főzelék, olyannyira, hogy amennyire csak tudtam, az edényből kikanalaztam a maradék főzeléket, miután megettük az adagjainkat.
Biztos, hogy újra elkészítem valamikor az új évben....

Hozzávalók 2 személyre

- 1db édeskömény

- 2db közepes krumpli

- 1db vöröshagyma

- 600ml alaplé (ha nincs akkor a víz is jó)

- 1 babérlevél

- 1tk friss gyömbér

- 1 ek. mustár

- 1 kis pohár tejfől (legalább 20%-os)

- kb. 1 tk. keményítő

- 1 chili (opcionális)

- só

- vaj (kb. 2 tk.)




Elkészítése

A krumplikat pucoljuk meg, és vágjuk közepes méretűre. Az édeskömény külső héját távolítsuk el, vágjuk ketté és a torzsáját ki, a szárait a zölddel együtt vágjuk le. A gumóját vágjuk hasonló méretűre mint a krumplikét. A vöröshagymát szintén vágjuk fel, nem kell túl apróra. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy edényben olvasszuk fel a vajat, és dobjuk rá az aprított vöröshagymát. Sózzuk meg, így hamarabb puhul és a vaj sem ég meg. Pár percig dinszteljük fedő alatt, majd adjuk hozzá a feldarabolt édesköményt. Keverjük össze, majd pér percig pároljuk őket. Ezután adjuk hozzá a kockára vágott krumplikat, keverjük össze majd öntsük fel az alaplével. Fedő alatt főzzük "harapható" puhára, majd vegyük ki a krumpli-édeskömény 2/3 részét. A maradék 1/3 részt egy botturmixall pürésítsük le. Adjuk hozzá a kivett 2/3 részt, és forraljuk újra fel. A tejfölt keverjük ki a mustárral és reszeljük hozzá a gyömbért valamint a keményítőt. Ha ezzel megvagyunk adjuk hozzá ezt a pikáns sűrítő anyagot a főzelék alapunkhoz, és forraljuk fel. Ha túl sűrű lenne, kevés folyadékot adjunk hozzá. Ha esetleg híg lenne, akkor keverjünk ki hideg vízben keményítőt, hogy tovább sűrítsük. Viszont vegyük figyelembe, hogy ahogy hűl a főzelék, úgy sűrűsödik is. Tálaláskor az édeskömény zöld részével és chilivel tálaljuk a főzelékünket.

Tipp:
Pirított kenyérkockákkal is tálalhatjuk, ezáltal dúsíthatjuk a főzelékünket.

2016. december 28., szerda

Paradicsomos zöldborsós tészta

...és eltelt a Karácsony... amennyire vártuk, annyira gyorsan telt el....

Viszont pont az idei volt az első Karácsony, amikor sikerült nem túl ennem magam, azaz nem mondom azt, hogy nem akarok húst látni idén.... És mégis egy húsmentes napot tartottunk ma. Szerintem tök rendben van az, ha az ember heti 1-2 napot kihagy amikor nem eszik húst. Szeretem a főzelékeket, de még jobban a tésztákat. Gyakorlatilag minden nap tudnék enni tésztát. Az olaszok tudják mi a jó. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy a tésztát azt  leginkább előételként eszik, és nem főételként. A rendszerváltásig nálunk sajnos olyan olasznak mondott ételeket nyomtak le a torkunkon, amelyeknek semmi, de semmi közük nem volt az olasz konyhához. Szerencsére az elmúlt egy évtizedben rengeteget fejlődött a hazai gasztrokultúra, és helyére kerültek bizonyos dolgok, azaz ma már mindenki tudja például, hogy a bácskai rizses-hús, az nem egyenlő az olaszok rizottójával, vagy nem illik a pizzára ketchupot kérni, legalábbis egy olasz étteremben nem.... Sorolhatnám még reggelig ezeket, de nem teszem. Az olasz konyhára pozitív értelemben lehet mondani, hogy egyszerű. És ezért is szeretjük, na meg azért mert alapjában véve paradicsomos. És én imádom a paradicsomot. Minden formájában. Reggel kitaláltam, hogy ma paradicsomos tésztát eszünk, viszont nem szimplán, hanem teszünk hozzá valami "feltétet". Eredetileg gombát akartam hozzá párosítani, de a multiban sajnos nem találtam olyan gombát amit jó szívvel eltudtam volna hozni, így jött a "B" terv, hogy akkor veszek zöldborsót, és lesz paradicsomos-zöldborsós tészta. De itt nem álltam meg, ugyanis volt 2 db hegykői sárgarépám, angolzeller alias szárzeller, és természetesen vöröshagymám. Mi következik ebből?? Egy jó sofrito alap, amely az olasz konyha egyik alapja. Friss cserepes bazsalikomom is volt, amely utolsó napjait élte, így egyértelmű volt, hogy ő is csatlakozik majd az ételhez, ráadásul a zöldborsó egyik jó barátja a bazsalikom. Az egész ragut kb. 1,5 óra alatt raktam össze, pontosabban lett kész, szóval ez azért nem annyira gyors étel, de a passata-t azt vissza kell redukálni, amihez idő kell. Minimál fűszerekkel dolgoztam, mert kizárólag sót, frissen őrölt fekete borsot, friss chilit és kevés oregánót használtam. Én nem teszek cukrot a passatához, hiszen a vöröshagyma karamellizálásával és a répa természetes édességével ellensúlyozni lehet a paradicsom savasságát.
Eredeti angol Cheddar sajtom volt itthon, így azzal tálaltam a tésztát, de természetesen ha parmezán sajt lapul a hűtőben, ne legyünk restek használni....



Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg Paradicsom Passata (nálam Dm Bio passata)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 2 szál angolzeller

- 2 közepes méretű sárgarépa

- kb. 15 dkg zöldborsó ( 2 marék)

- friss bazsalikom

- 2 tk. oregánó

- 1 egész chili

- bors

- só

- olaj

- tészta (nálam Barilla fusilli)

- kemény sajt (nálam Cheddar)





 Elkészítése

Vágjuk apró kockára a hámozott sárgarépát, és a szintén apró kockára vágott angolzellert. A hagymát apróra vágjuk és egy edényben kevés olajon megdinszteljük. Sózzuk meg és pár percig közepes láng felett dinszteljük. Ha a hagyma "megizzadt" akkor adjuk hozzá a paradicsompürét. Alaposan keverjük el, sózzuk, borsozzuk, aprított chilivel fűszerezzük, és alacsony láng felett kb. 1 órán át főzzük. Adjuk hozzá a répát és az angolzellert, valamint az oregánót. További 15-20 percig főzzük a paradicsomos ragunkat, arra ügyeljünk, hogy a répa roppanós maradjon, ne főzzük "rommá". Egy másik edényben a zöldborsót blansírozzuk, azaz a forrásban lévő sós vízbe maximum 2-3 percig főzzük a zöldborsó majd hideg -de még jobb a jeges- vízben merjük át a borsót ha letelt a főzési ideje. Így a színe megmarad, és roppanós is marad. Ha a paradicsomos ragu, és a zöldborsó és kész, akkor főzzük ki a tésztát, és tálaljuk azonnal a paradicsomos raguval. A tészta tetejére sajtot reszelhetünk, és friss bazsalikommal együtt fogyasszuk el.

Tipp:
A sárgarépát reszelhetjük is, így a hagymával együtt piríthatjuk-dinsztelhetjük, sokkal édesebb ízeket érhetünk el.
 

2016. december 25., vasárnap

Porchetta zöldfűszeres sertésszűzzel töltve

...azt hiszem ez a húsok császára.  Legalábbis nekem.

Szó szerint mondom ezt, hiszen sertéscsászárból készítettem, amelybe sertésszűzet göngyöltem rengeteg friss zöldfűszerrel együtt. Nálunk ez volt az ünnepi karácsonyi vacsora, és még maradt mára is, amelyet most -szintén- vacsorára hidegtál formájában esszük meg kenyérrel. Életem leghosszabb sütését, illetve egyben előkészítését végeztem akkor, mikor nekiálltam életem első Porchettájának előkészítésének péntek este. Mert ezt a jó 2kg-os darab császárhúst, nem lehet csak úgy megsózni, borsozni és gyorsan megsütni, mert akkor nem lesz az igazi. Ehhez a húshoz, -ha finomat szeretnénk- bizony sok-sok idő kell. Ahogy mondtam, én pénteken este álltam neki, azaz alaposan bedörzsöltem sóval és frissen őrölt borssal, valamint a kertből szedet friss zöldfűszerekkel, amelyek a következőek voltak: kakukkfű, rozmaring, zsálya, illetve -lévén tél van- a boltból vett bazsalikommal. Ezeket a fűszereket nem túl finomra vágtam és ezzel dörzsöltem be a húst. Egész este, pontosabban tegnap reggelig pácoltam a húst, és pontosan reggel 9-kor tette be a húst sülni alacsony hőfokon, amelyet délután 4-kor nyilvánítottam késszé. Nem, nem elírás. Ez a recept nem a gyorsan, egyszerűen kategóriába tartozó recept, de pont a lassú sütésnek köszönhetően egy omlós, szaftos húst kapunk úgy, hogy mindekőzben a bőre ropogós lesz. Igazából a sütés másnapján lesz az igazi a sültünk, amikor a hűtőből, -vagy mint mi a hideg spejzból kivéve- kisebb-nagyobb darabokat tépkedve a roládból egy szelet kenyérrel elfogyasztja az ember. Pont ezért érdemes előző este elkészíteni a húst, hogy másnap hidegen szépen lehessen szeletelni. Mert melegen nem lehet.
Mi polentával (kukorica prószával) ettük, és a hússal együtt sült zöldségekkel, valamint a hús szaftjával amit beforraltunk. Apropó szaft. Sajnos a tanulóleckét meg kellett fizetnem, mert elkövettem azt a hibát, hogy a sütés után visszamaradt szaftot nem zsírtalanítottam, így a zsír a redukció végére a szaft tetején külön életet élt, azaz "úszott". És ez így nem volt szép látvány.... Ekkor úgy döntöttem, hogy teszek hozzá kevés lisztet, amellyel azt értem el, hogy a zsír megmaradt, de a zsír alatti szaft-réteg rögökbe állt össze. Itt majdnem feladtam. Vettem egy nagy levegőt és a hús locsolására használt megmaradt fél doboz sört lehörpintve, összeszedtem minden tudásomat, és Andi tanácsát megfogadva leszűrtük a szaftot. A szűrűn fenmaradt "rögöket" amelyek ízbombák voltak tulajdonképpen, egy gyorsforralóba visszakanalaztam, és kevés víz+sör keverékében szépen csomómentesre kevertem, és jól beforraltam. Így mentettem meg az ízletes szaftot. Pedig Gordon Ramsay is mutatta egyszer az egyik műsorában, hogy le kell zsírtalanítani a hús visszamaradt szaftját, mielőtt beforraljuk. És mennyire igaza volt.... most már tudom.



Hozzávalók 6-7 főre

- 2-3kg-os csont nélküli bőrös sertés császárhús

- 1db sertésszüz

- 2-3 ág friss rozmaring

- 2-3 tk. friss kakukkfű (jó a szárított is)

- 4-5 levél zsályalevél

- 1 marék friss bazsalikom

- só

- frissen őrölt bors

- kis üveg paradicsompüré

- 1-1 sárga és fehér répa

- 2 fej vöröshagyma

- 1 egész fej fokhagyma

- olaj




Elkészítése:

A sütést megelőző napon a húst alaposan sózzuk borsozzuk. A kiterített hús húsos részét a paradicsompürével bedörzsöljük, amelyre az aprított zöldfűszerek nagyobb részét rászórjuk és alaposan bedörzsöljük a húsba. A sertésszüzet lehártyázzuk, sózzuk, borsózzuk és a maradék zöldfűszerekben meghempergetjük. Ha kell ketté vágjuk, hogy ne lógjon ki a császárhúsból. Feltekerjük a császárhússal, és egy kötöző zsineggel jó szorosan megkötjük a roládot. Hűvös helyen legalább egy éjszaka pácoljuk a húst. Sütés előtt szobahőmérsékletűre melegítjük fel a húst. Egy sütőtálba a darabolt gyökérzöldségeket, hagymákat kevés sóval és olajjal átforgatjuk, és erre a zöldségágyra helyezzük a húsroládot. Kevés olajat öntünk a húsra, valamin folyadékot a hús alá. Fólia alatt 200 fokon 30 percig, majd 140 fokon 5-6 órán át sütjük. Óránként locsolgatjuk a folyadékkal, ha kell pótoljuk azt. Az utolsó 30 percben vegyük le a fóliát, sörrel öntsük le a bőrös részt, és 190 fokon süssük ropogósra.
Legalább 1 órát hagyjuk hűlni, és utána szeleteljük.

Tipp:
A maradék hideg húst akár szendvicsben is elfogyaszthatjuk, vagy készíthetünk hozzá krumpli salátát is.

2016. december 23., péntek

Csokis-narancsos-diós-gyömbéres fudge

....holnap szenteste, és azt hiszem nem biztos, hogy idén végre nekiállok bejglit sütni....

Meg tulajdonképpen semmit, ami édes. Mert ez továbbra sem az én asztalom. Azt érzem, hogy már nem is lesz az.. De azért nem leszünk édesség nélkül, hiszen Andi elkészítette ezt a tömény csoki -általam parány csoki- kockának nevezett édességet, ami hozza a karácsonyi ízeket, illatokat.. Na, és bejgli nélkül sem maradunk, mert anyukám végül is beadta a derekát és utolsó előtti pillanatban mégis izzította a sütőt, amiben a bejgliket megsütötte.
Szerintem ezekben az órákban nem egy lakás illatozik a mákos, diós bejglik illatától. És ez így van jól. De van élet a bejglin túl is, példának okáért álljon itt ez a recept, amely hivatalosan a Fudge nevet kapta. Alapjában nem mondanám tipikus karácsonyi édességnek, de ha belemegyünk abba, hogy dió is van benne, meg narancs is, meg azért a gyömbért is vegyük figyelembe, akkor ez van annyira karácsonyi, mint a diós bejgli. Amit megszerettem ebben az édességben az az, hogy tömény csoki. Ebből tényleg elég 1-2 kocka és megvan az az öröm, amit máskor egy tábla csoki "lenyelése" okoz nekem. Mert nálam hamar eltűnik egy tábla csoki.. mondjuk 1-2 perc alatt..... csak nyelem és nyelem.. Na ezt nem lehet csak úgy nyelni. Ezt szó szerint élvezni kell. Nem baj ha feltapad a szájpadlásra a csoki kocka, annál jobb. Ennek talán pont ez a lényege. Létezik olyan verziója is a Fudge-nak, amely tejkaramell, nekem az annyira nem tetszetős, én maradok a csokis verziónál.
És ami még előnye a Fudge-nak más édességekkel szemben, hogy ezt napokig lehet tartogatni, és semmit, de semmit nem veszít az élvezeti értékből.
De most őszintén, hol marad ebből akár 2 napnál is tovább??? Mert nálam nem, az biztos.....

Hozzávalók:

- 17 dkg étcsokoládé

- 1 tubus sűrített tej ( 17,5 dkg )

- 1 narancs reszelt héja

- 1 mk. friss gyömbér

- 5 dkg dió

- 1 csipet só

- 1 tk. méz




Elkészítés:

Egy lábasban vizet forralunk és gőz fölött felolvasztjuk az összetört csokit, mézet és belekeverjük a sűrített tejet. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a felaprított diót, a reszelt gyömbért, narancshéjat és a csipet sót. A csokis masszát egy sütőpapírral bélelt dobozba simítjuk. Hűtőbe tesszük dermedni. Hűtés után sütőpapírral együtt kiemeljük és kockára vágjuk.

Tipp:
Különböző aszalt gyümölcsökkel is érdemes próbálkozni, sőt egy kevés chilivel is feldobhatjuk a fudge-t

2016. december 16., péntek

Fűszeres csirkemellel töltött krumplis palacsinta

....ez a recept ékes bizonyítéka annak, amikor egy nagy chef-et emlékezetből akarunk utánozni, és mégis valami új születik....

Az úgy volt, hogy 2-3 hete egyik szombat délelőtt láttam a nagy Gordon Ramsay-t egy ilyen hasonló receptet elkészíteni. Akkor azt mondtam Andinak, hogy ez az az étel amit mi nagyon szeretnénk, mert gyorsan elkészíthető, és mondjuk mert szeretjük a fűszeres ételeket. És mivel egy hét múlva itt a karácsony, pont jó lehet akár 24-én egy könnyedebb ebédnek, amivel kihúzzuk az ünnepi vacsoráig. Csakhogy rosszul emlékeztem a receptre. De ez csak előnyére vált a történetnek. Ugyanis én hússal töltöttem meg a krumplis palacsintáinkat.... mert én így emlékeztem. Pedig nem így volt Ramsay-nél, ezt ma már tudom. Ugyanis ő fűszeres krumplival töltötte meg a palacsintáit, és nem hússal. Én pedig a palacsinta tésztát úgy sütöttem, hogy az előfőzött krumplit a tésztával együtt sütöttem meg, és bitang fűszeres csirkemell csíkokkal töltöttem meg azokat. Végül is így születik valami új, ami a miénk. Mint az a bizonyos magyar citrom, a Tanú című filmben. Pardon. Narancs. Ugye emlékszünk rá, mikor Bástya elvtársat meg akarták kínálni, de a gyerekek  megették a narancsot?? És hát kellett valami helyette. Így lett citrom a narancsból. Ami magyar.
Nos, pont így voltam én is ezzel a recepttel: kicsit húsosabb, kicsit fűszeresebb, de legalább a miénk.....
Nem hiszem, hogy nagyon mellé lőttem volna vele, sőt mondom ezt annyira biztosra, hogy akár holnap is el tudnám készíteni. Mi ras el hanout fűszerrel dolgoztunk, de akár teljesen el lehet menni a magyaros ízvilág felé is. Mert ez pont az az recept, amire rá lehet húzni az: ahány ház, annyi szokás mondatot.

Hozzávalók 3 óriási palacsintához

Tésztához: 

- liszt (kb. 30 dkg)

- 1 tojás

- tej

- só

- friss gyömbér

- 1 fej fokhagyma

- 2 tk. kurkuma

Töltelékhez:

- 40-50 dkg csirkemellfilé

- 2 tk. ras el hanout fűszerkeverék

- olaj

- 2 közepes méretű krumpli

- 2 tk. egész kömény

- 2 ek. creme fraiche (vagy sűrű tejföl)





Elkészítése:

Szokásos módon palacsintatésztát készítünk, annyi különbséggel, hogy friss gyömbért, és fokhagymát, valamint kurkumát keverünk a liszthez. Egy nagyon sűrű tésztát kell kapnunk. Ha ezzel megvagyunk, legalább 1-2 órát, de még jobb ha többet hűtőben pihenni hagyjuk a tésztát. Mielőtt a palacsintákat megsütjük, a ras el hanout fűszerrel bepácolt csirkemell csíkokat egy forró serpenyőben kevés olajon szép pirosra sütjük. Letakarva addig pihentetjük, amíg a palacsintákat megsütjük. Egy lábasban az apró kockára vágott krumplikat megfőzzük, de csak annyira, hogy ne essen szét. Ha ezzel megvagyunk, egy száraz  serpenyőben kevés köménymagot kipattogtatunk, majd a főtt krumplik egy részét (arányosan elosztva) összeforgatjuk vele, és a palacsinta tésztát hozzá öntjük. Ezt ismételjük mindaddig amíg van tésztánk. Ha megsütöttük a palacsintákat, megtöltjük őket a fűszeres csirkemell csíkokkal, és félbehajtjuk őket.

Tipp:
Salátával is tálalhatjuk, így kissé könnyebbé teszi az ételünket.



2016. december 12., hétfő

Barna sörben párolt marhalábszár, sajtos krumplipürével

...olcsó(bb) alapanyagokból is lehet fejedelmi ételt készíteni..

Biztos vagyok abban, hogy sokan arra a kérdésre, miszerint mit készítene marhalábszárból, azt felelné, hogy pörköltet. És végül is jól felelnének, mert valóban mi magyarok ezt hallottuk szüleinktől, nagyszüleinktől. De van élet a marhapörin túl is. Mármint ha lábszárról beszélünk. Ha jobban megnézzük ezt a képet, akkor megkockáztatom, hogy valakinek a vagdalt jut eszébe róla. És valóban nem áll tőle messze. De. Amíg eljutunk oda, hogy "felvagdaljuk" ezt a húst, bizony 4-5 órán át főzzük egy barna sörös, intenzív ízű-fűszeres lében, illetve hagyjuk dermedni legalább fél napot. De inkább egyet. Ugyanis a lábszárban lévő kollagén anyagok a hús hűlése során egyfajta ragasztóanyagként tapasztja össze a forró összedarabolt húst.. Mert ezt tesszük, mikor "rommá" főztük a sörös-fűszeres lében a marhalábszárunkat. Essék szó a sörről is. Az idei év legnagyobb felfedezettje a Csíki sör. Szerintem már mindenhol kapható, legalábbis én szinte mindenhol látom. Szerencsére nem csak a világos változat, hanem a barna változata is kapható, sőt úgy tudom létezik mézes Csíki is. Mivel ez a recept már korábban megszületett a fejemben, így  pont kapóra jött, hogy a győri Pedró pékségben betudtam szerezni ezt a sört, és innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy ezzel a sörrel fogom a marha utolsó földi útját megédesíteni. De a sör önmagában kevés lett volna hozzá. Általában ha marhahússal dolgozom, akkor nekem a gyökérzöldségek rögtön beugranak, mint társai a marhának. Főleg a sárgarépa. Pláne ha megkaramellizáljuk. De tulajdonképpen minden gyökérzöldség jól passzol a marhához. Na, és rozmaring, meg a kakukkfű. Én babérlevelet, és borókabogyót, valamint egy darabka gyömbért is tettem a főzethez, és tényleg nem öndicséretből, de egy nagyon harmonikus fűszeres levet kapott a marha.  A bevezetőben írtam, hogy olcsóbb alapanyagból is lehet fejedelmi étel készíteni. A marhalábszár valóban olcsó, legalábbis ahhoz képest, hogy marháról beszélünk. A krumpli viszonylag szintén olcsó. És, hogy mitől fejedelmi? Egyfelől a sörös-fűszeres létől, amit a marha a közel 5 órás főzés során magába szív, másfelől attól a  rúzsflórával érlelt sajttól, amit a krumplipürébe csempésztem. Tettem ezt úgy, hogy Andi ne tudjon róla. Mert akkor biztos nem evett volna belőle jóízűen. De nem szóltam neki előre, csak miután kértem, hogy kóstolja meg a krumplipürét. És mivel mondta, hogy nagyon finom, nos után a mondtam neki, hogy mitől...
Mivel nem egész két hét is itt a karácsony, én bátran ajánlom ezt az ételt akár az ünnepi asztalra, pláne, ha délutáni/esti vendégek érkeznek. Pont az a jó benne, hogy előtte nap kell elkészíteni a húst, és a csak a krumplipürét kell aznap megcsinálni.

Hozzávalók 4 személyre

- 80 dkg marhalábszár

- 1 üveg barna sör (nálunk Csíki barna sör)

- 2 sárgarépa

- 1 tk. friss gyömbér

- 4-5 db borókabogyó

- 1 angol zeller

- 1 vöröshagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- friss kakukkfű

- friss rozmaring

- 2 babérlevél

- kb. 1 kg krumpli

- vaj

- érlelt sajt (lehet kék vagy zöld penészes)

-  tej

- só

- víz

- olaj



Elkészítése:

Egy serpenyőben kevés olajon a szobahőmérsékletű marhalábszárt erős láng felett kérgezzük, azaz körbesütjük. Egy leveses edényben kevés olajon a nagyon darabokra (batonokra) vágott sárgarépát erős láng felett karamellizáljuk. Hozzáadjuk a kérgezett húst és felöntjük a sörrel és annyi vízzel ami bőven ellepi. Hozzáadjuk a borókabogyót, angol zellert, gyömbért, vöröshagymát, fokhagymát, friss fűszernövényeket, és alacsony láng felett 4-5 órán át főzzük pároljuk. Óránként forgatjuk a húst, hogy a sörös-fűszeres páclét egyenletesen beszívja a hús. Ha a főzési idő letelt, egy deszkára emeljük át a húst, és egy késsel amennyire lehet felaprítjuk. Egy tetszőleges formába kanalazzuk át a felaprított húst, és hagyjuk kihűlni. Ezután lefedjük alufóliával és hűtőben legalább fél napot, de még jobb ha egy napot dermesztjük. A krumplipürét szokásos módon elkészítjük és amikor összetörtük a krumplit, az érett sajttal megfűszerezzük. Tálaláskor a hideg húst felszeleteljük mint a vagdaltat, és a forró krumplipürével tálaljuk.

Tipp:
A sörös-fűszeres főzőlevet szűrjük le, és forraljuk be, hogy egy koncentrált levet kapjunk, amivel tálaláskor a húst meg tudjuk locsolni

2016. december 10., szombat

Karácsonyi illatos-fűszeres keksz

...Pont két hét és itt a karácsony.... pont van annyi idő, hogy megtervezzük az idei menüt...

A karácsonyi ünnep alatt, illetve az azt megelőző adventi időszakban egyre többször illatozik a levegő -különösen a tereken, nagyobb forgalmú utcákban- a forralt boroktól, kürtöskalácsoktól, valamint a különböző fűszeres kekszektől. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a napokban egyre többen állnak neki a mézeskalács készítéséhez, hogy kellően megpuhuljon mire a fára -ha egyáltalán addig még marad- kerüljön.
Andi pár nappal korábban már említette, hogy készítene egy karácsonyi kekszet, amely nekem annyira nem a kedvencem, mert nincs benne krém. Akik ismernek ők tudják, én minden olyan sütit szeretek ami 99% krémből áll... Na, ez pont nem ilyen. Mondhatnám, hogy egyfajta illatos-fűszeres keksz ez, de az úgy nem mondana semmit első hallásra. Ha meg azt mondom, hogy mézeskalácsfűszeres, az már előrevetíti az ízét, jellegét, azaz köthető az ünnephez. Rendkívül jól passzol a forralt borhoz vagy egy jó teához, akár egy délutáni- esti beszélgetős alkalomhoz, vagy reggel egy pohár tej mellé is. Ha teát iszunk mellé, akkor érdemes olyan teát választani, amely ízében harmonizál a keksz fűszeres karakterével. Én most egy marokkói menta teát választottam hozzá. Nem mondom, hogy ying-yang effektus alakult ki a keksz és tea között, de azért annyira nem lőttem mellé. Így utólag talán egy alma ízű tea jobb lett volna. A forralt borral meg úgy vagyok, hogy ahhoz elég hidegnek kell lennie, hogy igazán meg tudjam kívánni. Nem meglepő, hogy az idei télen ez még nem történt meg, hiszen az elmúlt években többnyire enyhe teleink voltak. Ma pl. annyira megenyhült, hogy én a kabátot is le tudtam volna venni a nappal szemben mikor egy padon ültünk a tatai Öreg-tó partján.
Érdemes egyszerre nagyobb adagot sütni, mert elég jól eláll, és bizony jól elzárni, mert az ember könnyen rájár és akkor bizony hamar elfogy....




Hozzávalók:

- 5 dkg méz

- 10 dkg vaj

- 10 dkg porcukor

- 2 db tojás

- 35 dkg liszt

- 1 ek. mézeskalács fűszerkeverék

- egy csipet só




Elkészítés:

Egy edényben feltesszük a vajat a mézzel, elkeverjük, hogy a vaj felolvadjon, majd összekeverjük a porcukorral. Ezután ezt a keveréket átöntöm egy fém keverőtálba és amikor már nem forró, akkor hozzáadjuk a 2 tojást. Majd hozzáadjuk a fűszeres lisztet és a csipet sót. Ez egy kicsit ragacsos tészta lesz, ha szükséges pici lisztet még lehet hozzáadni. Folpackba csomagoljuk és legalább egy órát pihentetjük. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd formára szaggatjuk és 180 fokon 8-10 perc alatt megsütjük. Halvány színe marad.

Tipp:
További friss fűszereket pl. gyömbért vagy fahéjat lehet adni a tésztához, de a bátrak akár chilivel is próbálkozhatnak

2016. december 4., vasárnap

Kacsamell marinált céklával és paszternák tortával

...szeretek kicsit játszani, kísérletezni, de mégis megmaradni a viszonylag egyszerű dolgok mellett.  

Az egész úgy kezdődött, hogy a héten kaptam ehető virágokat. Mivel ezt nem gondoltam csak úgy magában megenni, és azért a pörkölthöz mégsem lenne túl jó, így maradt a valós opció: vagy egy steakhez használom fel, vagy mondjuk egy kacsamellhez, amely ugyan nem túl flancos alapanyag, de azért nem is mondanám túl snassznak. Pláne, hogy majdnem hasonlóan illik megsütni, mint egy steaket, azaz minimum rozéra. Azt gondolom, hogy a képek elárulják, nekem sikerült. Szeretek húst sütni, valahogy érzem, tudom, mikor kell "lezártnak" tekinteni a sütés fázisát, ezt minden nagyképűség nélkül állíthatom. A mai húsleveshez vett paszternákból maradt egy nagyobb darab, így kezdődött az ötletelésem. Gondoltam arra, hogy pürét készítek belőle, de sokszor csinálok ilyet, így most másra gondoltam. Mivel cékla is volt a spejzban, arra gondoltam, hogy azt legyalulom és egyfajta cékla carparcciot készítek belőle. Részint így is lett, hiszen hajszálvékonyra szeltem, és a kacsamell alá egyfajta alapként került tálalásra. Először a paszternákra jött a megoldás. Felkarikáztam, és egy vajas-morzsás mini pite formában, tejszínes-kakukkfüves "krémben" sütöttem meg. Kvázi tortát készítettem belőle. Mivel a kacsamellet szokás egyfajta édes-gyümölcsös körettel enni, így fogjuk fel az édesre sült paszternák tortát ennek. Mert tényleg édes lett. Kellemesen édes, és a kakukkfű jól passzolt a paszternák édes ízéhez. A céklával azonban még mindig gondban voltam, de az már megvolt, hogy ha már a paszternák tortát megsütöm, akkor a cékla is bemehet mellé sülni. Így is lett, egy alufóliába kevés sóval becsomagoltam, és kb. 1 órán át sütöttem a céklát. Mivel alapjában "íztelen" volt, így jött az ötlet, hogy egy marináló lében "érlelem", amely végül jól sikeredet.
A kacsát most tényleg minimál fűszerezéssel készítettem el. Csak sóztam, és a sütés felénél tettem hozzá egy ág friss rozmaringot, amellyel locsolgattam a húst, és ezzel egyúttal kellemesen meg is fűszereztem.
Mindent egybevéve egy nem túl hétköznapi, ám de mégis kicsit különlegesebb, mondjuk őszi-téli alapanyagokból készült kacsamellet sikerült letenni az asztalra, amely akár karácsonykor is megállná a helyét az ünnepi asztalon.





Hozzávalók 2 személyre

- 400 g kacsamellfilé

- 1 cékla

- 1 nagyobb paszternák

- 1 tojás

- 100 ml tejszín

- friss rozmaring

- friss kakukkfű

- só

- bors

- fehérbor ecet

- cukor

- víz

- chili

- vaj

- zsemlemorzsa



Elkészítése

A paszternákot pucoljuk meg, majd vékony karikára vágjuk fel. Egy mini sütőtál formát vajazzunk és morzsázzunk ki, majd rétegezzük a paszternákot úgy, hogy sózzuk és kevés kakukkfüvet adunk a rétegekhez. Egy tojást verjünk lazán fel a tejszínnel, ha túl sűrű lenne, kevés tejjel hígítsuk. Sózzuk, borsozzuk meg, majd friss kakukkfűvel fűszerezzük, végül ezt a fűszeres keveréket öntsük rá a paszternákra. Az előmelegített 200 fokos sütőbe tegyük be, és a céklát is, amelyet előzőleg alufóliába csomagoltuk kevés sóval együtt. Amikor a paszternák torta megpirult (kb. 30 perc) vegyük ki, de a céklát még tovább 30 percig süssük. A kacsamell filéket irdaljuk be a bőrüknél, majd alaposan sózzuk meg. Egy száraz serpenyőt közepes láng felett forrósítsunk fel, és ebbe helyezzük a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé. Amikor szépen kiolvadt a zsír, és piros a bőre a kacsamellnek, fordítsuk át, és minden oldaláról kapassuk meg. Ekkor tegyük bele a rozmaring ágat, és az így kapott ízesített zsírral locsolgassuk a húst pár percig, majd a sütőbe tegyük át, kb. 4-5 percre 180 fokon. Félidőben locsoljuk a zsírral. A megsült, kissé meghűlt céklát pucoljuk meg, és gyalu segítségével szeljük vékony karikákra, és egy cukros-ecetes, sós chilis lében marináljuk tálalásig. A megsült húst egy tányérra tegyük át, alufóliával fedjük le, és kb. 10-15 percig pihentessük mielőtt felszeljük.

Tipp:
A paszternák helyett használhatunk sima fehérrépát is, viszont akkor számoljunk azzal, hogy nem lesz kellően édeskés ízű, így kevés cukrot adjunk hozzá.