Egy újabb -eddig csak a tv-ből ismert- zöldséggel volt szerencsém megismerkedni. A minap amikor a zöldségesemhez mentem, szembetalálkoztam VELE. Igen, így nagy betűkkel. Mert kérem szerelem volt ez első látásra amely a Pagoda Karfiol és közöttem szövődött.
Örülök minden olyan újításnak amit a zöldségesek azért tesznek, hogy minél színesebben és ízben kicsit másképpen főzhessük, különösen ilyenkor télen. Sajnos tapasztaltam ott a helyszínen, hogy legalább 3-an is visszatették ezt a gyönyörű zöldséget, lévén nem ismerik. Hiába magyarázta a zöldséges, hogy nem kell tőle félni, ugyanúgy kell vele bánni mint mondjuk a brokkolival vagy a karfiollal, mégsem vették meg. Na de én! Büszkén vittem haza, és magamban mosolyogtam azokon a csodálkozó tekinteteken amelyekkel akkor találkoztam, mikor szembe jött velem 1-1 ember és méricskélték a szemükkel a pagodámat. Pedig nem új keletű zöldség a pagoda karfiol, csak ugye a hipermarketek nem árulják, legalábbis itt vidéken nem. És tudjuk jól, ha valami nincs a "teskkkkkóban' akkor az vagy nem jó, vagy olyan izéééé.. fura.
Szemfüles olvasóim kérdezhetnék tőlem, hogy miért nem krémleves a pagodám, miért csak leves? Nekik és másoknak üzenem: krémleves ez, csak nem a tejszíntől, hanem a buggyantott tojástól. Ugyanis egyre jobban elfordulok attól az iránytól, miszerint egy krémleves csak akkor jó, ha belezuttyantunk egy "veder" tejszínt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt megcáfoljam. Ugyanis már ott elkövetik -szerintem- sokan a hibát, hogy 10, 20%-os főzőtejszínt használnak. A tejszín ugyanis kérem nem 10-20, hanem 30%-os. És nem főző, hanem (hab)tejszín. Én mindig habtejszínt használok főzéshez is. Viszont ennek az a hátránya, ha véletlenül meglódul a matéria, akkor a tejszín zsírossága miatt elvész az ételünk elsődleges íze. Nagyon nehéz eltalálni az arany középutat ahhoz, hogy ne legyen sok, és ne legyen kevés a tejszín az ételbe.Viszont a tojássárgája pont annyira teszi krémessé -jelen esetünkben- a levest amennyire krémesnek kell lennie. Még egy ok amiért nem tettem ebbe az ételbe sem tejszínt sem vajat az az, hogy érezni akartam a pagoda ízét. Amit viszont használtam de a zsírossága miatt szintén kizárta a tejszínt ebből az ételből, az a csirke alaplé. Lévén van egy szép kandúrunk, hetente egyszer a gyári macskaeledelen felül 1 kg farhátat egyszerre megfőzök neki, ennek az az előnye, hogy nekem lesz alaplevem, hátránya, hogy eléggé zsíros. Ha ehhez még a tejszínt hozzáadnám, akkor az orvos eltiltana a főzéstől...
Hozzávalók:
- 1 db pagoda karfiol
- kb. 0,5l csirke alaplé
- fejenként 1 tojás
- só, bors
Elkészítés:
A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk. A kisebb rózsákat félretesszük levesbetétnek. Egy edényben a nagyobb karfiol rózsákat belehelyezzük és annyi alaplével öntsük fel, amennyi ellepi őket, illetve egy kevés csapvízzel még felhúzathatjuk, hiszen úgyis elpárolog a főzés során. Finoman sózzuk, borsozzuk meg, egyéb fűszert nem igényel. Teljesen főzzük puhára majd turmixoljuk le. Ha túl híg lenne akkor keményítővel, ha sűrű lenne, akkor alaplével javíthatunk a konzisztencián. Időközben egy kisebb edényben, vagy párolóban a kisebb fej karfiol rózsákat roppanósra, haraphatóra pároljuk meg. A buggyantott tojást pedig úgy készítsük el, hogy egy edényben annyira melegítsünk fel vizet, hogy az finoman gyöngyözzön, de ne forrjon. Ha ez megtörtént, akkor egyesével helyezzük bele a tojásokat, nem kell kavargatni, nem kell örvénylő víz, nem kell ecet, hanem 3 perc türelem kell. Ennyi idő alatt a fehérje kicsapódik, a sárgája pedig krémes marad. Tálaljuk a levest a megpárolt karfiol rózsákkal és a buggyantott tojással.
Tipp:
Aki szeretné az natúr vagy esetleg sajtos bagettel, pirítóssal is fogyaszthatja a levest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése