Korábban írtam Istvánról, akitől veszem a hurkát. Akkor hamis wellingtont készítettem az általa készített hurkából mindamellett, hogy egyébként friss kenyérrel eszük a hurkát, mint más "normális" ember. Most megint gondoltam egy merészet. Mi lenne, ha rizottót készítenék a véres hurkához? Sokat ötleteltem, hogy mi jöhet szóba, mármint ami a rizottóba kerülhet. Gondoltam a céklára és/vagy az almára is, de utóbbi azért sem jöhetett szóba, mert a párom nem kultiválja a húst gyümölcsökkel. Tudom, hogy ez gyakorlatilag nem hús, de ebben az esetben sem hiszen, hogy bejött volna neki az a kombó. A céklát meg most én nem kívántam meg.
Ekkor ugrott be az, hogy mi lenne, ha valamilyen savanykás ízt csempésznék a rizottóba? Megfordult a savanyú káposzta is, illetve az uborka is a fejembe, de mivel az egyik multi katalógusában éppen ott virított az ecetes gyöngyhagyma, így nem volt kérdés: ez lesz a befutó. Szerencsére ez a fajta gyöngyhagyma cukorral és nem édesítőszerrel készült, szóval nem volt semmilyen kellemetlen mű íze a hagymának.
Mivel az alaplevet zöldségekből főztem, a hurka házi és kellően fűszeres volt, így nem gondoltam erős fűszereket a rizottóba tenni. Mindösszesen egy kevés borsikafüvet használtam, ami szerintem nem lógott ki a sorból.
Hozzávalók:
- 200g véres hurka
- fejenként 1 marék rizottó rizs
- 0,5-0,6l alaplé
- ecetes gyöngyhagyma
- borsikafű
- olaj + vaj
Elkészítése:
A rizottó elkészítéséről korábban írtam már, ettől természetesen el lehet térni. A hurkát én előző nap megsütöttem, de aki akarja az készítheti úgy is, hogy a héját lehúzza, karikára vágja és kevés zsiradékon egy serpenyőben megsütheti. Tálaláskor a hurkákat a rizottóra ültetjük és még frissen, melegen elfogyasztjuk.
Tipp:
Aki szereti, az a gyöngyhagyma mellé párosíthat valamilyen karamellizált apróra vágott zöldséget (répa, cékla) vagy gyümölcsöt (alma, körte) is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése