Csirkés-gombás cacciatore

...imádom az ilyen egybensült ételeket, vagy úgyis mondhatnám, a tunkolós ételeket!!

Mert nincs is jobb annál, mikor a tányért, de még jobb mikor az edényt amiben főtt/sült az ételünk, egy vagy több szelet kenyérrel kitöröljük, tunkoljuk a szaftot! Ez az igazi lazaság, amit akár pólóban, de feltűrt ingujjban is lazán megtehetünk.
Némi fordítást illik eszközölnöm a recepthez. A Cacciatore olaszul vadászt jelent. Ebből fakadóan elsősorban nyúlból szokták ezt az ételt készíteni, de a nyúl megosztó....velem együtt sokan nem tudják jóízűen elfogyasztani, mert valahogy a nyúl köthető az aranyos, simogassuk, de ne együk meg kategóriába. Ettem már nyúl húst, de tényleg nem esett jól.... Valószínűleg ezért, inkább csirkéből szokás elkészíteni, de én el tudnám képzelni vad húsból is, ha már a cacciatore jelentése vadász. Ami nem hiányozhat belőle az a paradicsom, és a jófajta vörösbor. Én Jamie Oliver receptjét vettem alapul, de ő pl. nem sofritó alappal dolgozott az általam olvasott receptjében, viszont pancetta-t (bacon) használt. Én nem, és ennek csupán az volt az oka, hogy nem volt. De igazából nem is hiányzott belőle. A gombát és az olajbogyót nem igazán tudtam egyszerre elképzelni, de működött. Nem azt mondom, hogy nem lenne meg egyik a másik nélkül, de valahogy mégis így volt harmóniában a kettő együtt. Ami viszont kell, az a türelem, és a lassú tűzön való főzés. Kell idő amíg az ízek összefőnek, és a hús omlósra fő/párolódik. A vörösbor igenis sokat ad ízben hozzá, de nem kell mondanom, hogy nem valami lőre, hanem tisztességes száraz, minőségi bort kell használnunk!
A friss rozmaring sem hiányozhat, amit én a kertből hoztam, igaz szegényemet teljesen megtépázta az idei kemény tél, de a színét leszámítva az íze teljesen rendben volt. És végül is ez a lényeg.
Nagy családi ebédek alkalmával, vagy kerti partik alkalmához én nagyon tudom ajánlani ezt az ételt, mert igazából nincs vele sok teendőnk, és mégis egy nem túl hétköznapi ételt tudunk elkészíteni, ráadásul egy-egy szelet kenyérrel fényesre tudjuk törölni az edényt, tányérokat, szóval mosogatni sem kell nagyon.......

Hozzávalók 4 személyre

- 4 egész csirkecomb

- 1 doboz hámozott paradicsom konzerv

- 1-2 dl paradicsomlé (opcionális)

- 3 szál angolzeller

- 3 közepes méretű sárgarépa

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 2 babérlevél

- 1 ág friss rozmaring

- só

- frissen őrölt fekete bors

- kb. 1-1,5 dl. száraz vörösbor

- 15-20 dkg barna csiperke gomba

- 1-2 marék fekete olajbogyó

- 1 ek. olaj

Elkészítése

A csirkecombokat alaposan sózzuk-borsozzuk meg. Egy mély edénybe kevés olajon pirítsuk körbe a combokat. Ha ezzel megvagyunk egy tálra tegyük át. A nem túl finomra vágott hagymát dobjuk rá, és pár percig pirítsuk. Ezután adjuk hozzá a karikákra vágott répát, a rozmaringot, és a kisebb darabokra vágott angolzellert, valamint a babérleveleket. Pár percig közepes lángon pirítsuk őket. Ekkor emeljük fel a lángot és öntsük hozzá a vörösbort. Hagyjuk, hogy elpárologjon a bor alkohol tartalma, ez 1-2 perc, majd tegyük bele az edénybe a csirkecombokat. Adjuk hozzá a finomra vágott fokhagymákat, és adjuk hozzá a paradicsomot, és a paradicsomlét. Forraljuk fel, sózzuk, borsozzuk a ragut, és fedő alatt nagyon lassú láng alatt kb. 2 órán át főzzük. Félidőben adjuk hozzá a negyedekbe vágott gombákat, a tönkjükkel együtt, és az olajbogyókat is. A közel 2 órás főzés után fedő nélkül kb. 30 percig főzzük, vagy addig amíg a szaft besűrűsödik. Olyannak kell lenni, hogy "tunkolni" lehessen.

Tipp:
Kakukkfűvel is fűszerezhetjük az ételünket, illetve vargányával vagy más, aromásabb erdei gombával is dolgozhatunk.

Kukoricás tonhalas tészta

...Amikor abból főzöl amit találsz a hűtőben, és max 20 percet szánsz a főzésre.....

Akkor születnek az ilyen típusú ételek, vagy reprodukálódnak a régi, ismert receptek. Így született nálam újjá ez az étel. Bár én még -talán- sosem készítettem korábban. 

A képen nem látszik, de nálam tejszínnel készült a ragu. Viszont a tejszínezést szándékosan visszafogtam. Nem szeretem ha túl sok egy ételben a tejszín, mert egyrészt kiérződik az íze, -ezáltal elnehezíti az ételt-, másrészt elnyomja az ételnek az ízét. Amivel szintén csak módjával bántam, az a fehérbor, amely ugyan ízében nem volt kiérezhető, de nem is szabadna dominálnia. Mivel ez egy villámgyors tészta étel, nem lenne elég ideje elpárolognia az alkoholnak, ha túl sokat használnánk a fehérborból.Viszont a halhoz jól illik a fehérbor, és amúgy is kell egy kevés sav a tejszín zsírosságát ellensúlyozandó. Az interneten böngészve több helyen találkoztam olyan változattal, ahol paradicsomot használtak a kukorica mellé. Színben biztos, hogy jól harmonizálnak együtt, de nekem egy picit sok lenne együtt a kettő, legalábbis ebben a verzióban. Ami a piros színt adja, -na és az erejét- az ételnek, az nem más mint a chili. Egyúttal a bors szerepét is kiváltottam vele, másfelől én szeretem a szép piros színét. 

A tejszínes ragu pont annyi idő alatt -vagy még kevesebb idő alatt- készült el mint amennyi idő alatt a tészta megfőtt, ezért nem vöröshagymát, hanem újhagymát használtam. A vöröshagymának nem lenne elég ideje elveszíteni a nyers hagyma ízét, de aki szeretné az használja bátran, de tanácsos előtte nagyon finomra aprítani. Azért, hogy hagyma íze legyen a ragunak, egy kisebb fej megroppantott fokhagymát tettem bele, amelyet a tálalás előtt eltávolítottam. Az ízét kiadta, más funkciója nem volt. Összességében egy laktató ebéd vagy meleg vacsora lehet ez a tészta étel, amelyhez ha tehetjük egy pohár száraz fehérbort igyunk, mert tudjuk jól: a hal szeret úszni.

Hozzávalók 2 személyre

- 1 konzerv lehetőleg jó minőségű tonhal (nem aprított)

- kb. 3-4 marék tészta (pl. fusilli)

- 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb vöröshagyma)

- 1 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek. konzerv kukorica (lehetőleg ne az extra édes)

- 1 szál chili

- kb. 0,5 dl száraz fehér bor

- kevés olaj

Elkészítése

Tegyünk fel vizet forrni a tésztához. Amíg a víz felforr, addig egy mélyebb falú edénybe kevés olajon futtassuk meg a karikákra vágott hagymát, illetve adjuk hozzá a megroppantott fokhagymát, és mérsékelt láng felett pároljuk meg. Ha már a hagyma kellően illatozik, emeljük fel a lángot és adjuk hozzá a bort. Várjunk pár pillanatot, amíg az alkohol elpárolog, majd adjuk hozzá a kukoricát, és alacsony láng felett keverjük össze. Ezután a tejszínt is adjuk hozzá, és pár perc alatt forraljuk össze a ragut. Az utolsó percben a tonhal felét valamint a tészta főzőlevéből 1-1 ek. mennyiséget adjuk hozzá. Keverjük alaposan össze a tejszínes-tonhalas ragut a lecsepegtetett tésztával, és azonnal tálaljuk. A megmaradt tonhalat ekkor "morzsoljuk" rá a tésztára és friss aprított chilivel, valamint a karikákra vágott újhagyma zöld szárával együtt tálaljuk.

Tipp:
Aprított friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is tálalhatjuk.

Háromsajtos-spenótos gombóc

...amikor kifogyunk az ötletekből, akkor jönnek a legjobbak....

Pláne ha felcsapunk egy jó szakácskönyvet. Nos, velem pont ez történt az elmúlt napokban. Bevallom őszintén: kifogytam az ötletekből ami a főzést illeti, de úgyis mondhatnám: alkotói válságban szenvedtem. Annyit pontosítanék, hogy alapjából lett volna egy-két ötletem, de ezek többnyire halas receptek lennének, viszont pont olyan halat nem kaptam, ami kellett volna. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Miért van az, hogy egy multiban lehet 2-3 fajta (csomagolású) pangasius filét kapni, de mondjuk jobbfajta tőkehalat, uram 'bocsá pl. vajhalat pedig nem? Vagy például süllőt? A pontypatkó pedig nem vonz. Mert azt lehet kapni. Na jó, ez lehet, hogy az én egyéni problémám, de akkor is, na.... Szóval így kerültem alkotói válságba. Aztán Andi javasolta, hogy a decemberben "kiváltott" (pontokért) Széll Tamás, Mautner Zsófi féle "Lidl" szakácskönyvet lapozgassam át, hátha találok benne valamit. És bizony találtam, nem is egyet. Viszont pont ezt a spenótos gombócot találtam meg először, ami elnyerte a tetszésemet. Eredetileg Tiroli spenótos-sajtos gombóc néven "anyakönyvezték", de mivel én nem kaptam Bergkäse-t, azaz hegyi sajtot, így változtattam rajta, és részben azzal dolgoztam amim volt. Kiegészítve a halas beszerzési tapasztalatomat, szintén megjegyezném: illene ha más nem, az osztrák tulajdonban lévő multinak (Spar) az üzleteiben legalább egyfajta, eredeti osztrák Bergkäse-t tartani. Biztos, hogy az Interspar van, -vagy elvileg van- de gondolok arra, hogy pl. itt Tatán, 3 Spar is van, de nem lehet kapni egyikben sem. Pedig biztos, hogy nem csak egyedül vagyok, aki szeretne a trappista, gouda, füstölt sajtok tömkelegén átlátni, azaz vásárolni -akár- ilyen sajtot is.

Mivel nem kaptam Bergkäse-t, így arra jutottam, hogy juh vagy kecskesajtot veszek, és azzal egészítem ki a mozzarella sajtomat. Viszont Andi nem szereti az aromásabb sajtokat, így azt találtam ki, hogy többfajta sajtot, -jelen esetben- három sajtból készíteném el ezt az étel. A harmadik a kecskesajt lett, amit magamnak reszeltem rá a tálaláskor. A mozzarella adott volt, és mivel Andi minden aromás sajtot kizár, -kivéve a camambert és társait-, így esett a választás egy prémium kategóriájú brie sajtra. És be kell vallanom: nem volt rossz döntés. A spenót ízét kellemesen kiegészíti. Magamnak sikerül venni egy darab kemény, reszelhető kecskesajtot, ami -szerintem- még jobban kiegészítette a spenót ízét. Ami viszont abszolút elengedhetetlen, -ha más nem a textúrák játéka miatt-, az a ropogósra sütött bacon. Ezt vétek kihagyni. Ízben is, állagában is sokat tesz hozzá az ízekhez. Ennek az ételnek az egyik legnagyobb előnye, hogy ha marad szikkadt kenyerünk (nem a bóóóóti felfújt, mert azt nem szabad megvenni) akkor azt ebbe a receptbe tökéletesen tudjuk hasznosítani. És pont ez a lényeg. A maradék, jelen esetben a  többnapos kenyér ésszerű felhasználása. 

Mivel ez az étel eléggé laktató, így egy leves után bőségesen elég második fogásnak, vagy önálló ételnek meleg vacsorára is megállja a helyét.

Hozzávalók 4 személyre

- 300 g aprított/leveles spenót

-  5 szelet kenyér

- kb. 3-4 dl tej

- 4 szál újhagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 200 g szeletelt bacon

- 100 g mozzarella

- 125 g brie sajt

- 100 g kecskesajt (reszelhető)

- 1 ek. vaj

- 2 tojás

- őrölt szerecsendió

- só

- bors

- liszt

Elkészítése

A kenyér szeleteket felkockázzuk, ha nem elég száraz, akkor sütőben 50-70 fokon kiszárítjuk. Egy keverő tálba tesszük a kenyérkockákat, és a langyos tejjel felöntjük. Egy mélyebb falú edényben vajat olvasztunk és a karikára vágott újhagymát, fokhagymát rádobjuk. Sózzuk meg, és pár perc után adjuk hozzá a fagyasztott/friss spenótot. Ha fagyasztott spenóttal dolgozunk, addig pároljuk, amíg teljesen fel nem olvad. Sózzuk, borsozzuk, és a frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor adjuk hozzá az áztatott kenyérkockákhoz. Ha a spenót kihűlt, akkor adjuk hozzá a sajtokat, és a 2 tojást, lisztet, és alaposan keverjük össze. Annyi lisztet adjunk hozzá, hogy egy kellemesen lágy masszát kapjunk, amit formázni tudunk. Gombócokat ( pingpong labda méretű) formázunk vizes kézzel, és gyöngyöző sós vízben 10-15 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük, és a ropogósra sült bacon szeletekkel tálaljuk.

Tipp:
Készíthetünk vaj vagy besamel mártást is hozzá, így sokkal tartalmasabb lesz.

Fűszeres bulgurral töltött gombafejek

...azért van élet a húson túl is...

És mégis jól lehet vele lakni. Nagyjából így lehet összefoglalni röviden, tömören ezt az ételt. Ezzel a recepttel igazából azon kedves ismerős, és kevésbé ismert ismerőseimnek, olvasóimnak adózom, akik ritkán, vagy egyáltalán nem esznek húst. De azoknak is tippet adhatok, akik a rizs, krumpli, tészta szentháromság szorító gyűrűjéből akar kilépni, és olyan köretet keres, amely jól illeszthető be egy kevésbé tartalmas húsétel mellé. És most nagyon, de nagyon őszinte leszek. Ezt a köretet mi az elmúlt vasárnap ettük kakukkfüves csirkecombokhoz. Abszolút jól passzoltak egymáshoz, pláne, hogy igyekeztem a bulgurt olyan fűszerekkel kiegészíteni, amelyek a kakukkfű ízét kiegészítik. Tehát nem túl aromás, inkább ízében megjelenő visszafogott fűszert kerestem, amely -lehet, hogy meglepő- de az oregánó volt ebben az esetben. És mivel édes koktélparadicsommal egészítettem ki a bulgurt, így az oregánó tényleg nem volt tolakodó. De most konkrétan a töltött gombán van a hangsúly, mint önálló ételen. Mert tényleg megállja a helyét ebben a kategóriában. Egy tartalmas leves után 2-3 közepes méretű bulgurral töltött gomba pont annyira teszi jó lakottá az embert, mintha egy szelet húst+ köretet evett volna. Szeretem a bulgurt, mert a semleges ízét jól lehet kezelni, azaz fűszerezni. Nem mondom, hogy mindig "vadulni" kell, hiszen ha csak annyit teszünk, hogy a vasárnapi levesből vesszük hozzá az alaplevet, már sokkal ízletesebb lesz tőle. Én pont ezt tettem. A marha+sertés húsos csontokból készített, gazdagon bezöldségelt húslevessel dolgoztam. De végül még darabolt koktélparadicsomot, és friss petrezselymet, és kevés oregánót is adtam a kész bulgurhoz, így lett kellemesen fűszeres, ízletes. És végül ezt a fűszeres tölteléket kanalaztam bele a gombák belsejébe, és sütöttem össze őket.
Nem csak ebédhez köretnek, de önállóan, akár meleg vacsorára is ajánlom ezt az ételt. A fűszerezésének pedig csak a képzelet szab határt....

Hozzávalók 4 személyre

- 8 db tölteni való gomba

- kb. 2-3 marék bulgur

- 3-4 dl. alapé  ( neeeeem kockából!!!)

- 1 csokor friss petrezselyem

- 2 tk. oregánó

- 3-4 db koktél paradicsom

- só

- frissen őrölt fekete bors

Elkészítése

A gombák tönkjét távolítsuk el, és mossuk meg a gombákat. Ha szeretnénk kissé sózzuk, borsozzuk meg a belsejüket. A bulgurt a forró alaplével öntsük fel, és takarjuk le. Időnként keverjük meg, ha kell melegítsük fel mikróban. (A bulgurt főzhetjük is) Ha felszívta a bulgur az alaplevet, akkor sózzuk (vigyázzunk, mert az alaplé is sós), borsozzuk meg, majd az oregánót, a finomra vágott petrezselymet és az aprított paradicsomot adjuk hozzá. Jól keverjük össze, és töltsük meg vele a gombafejeket. Az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15-20 perc alatt süssük meg.

Tipp:
Kevés feta sajtot is morzsolhatunk a bulgurba, így sokkal gazdagabb lesz tőle az étel

Fehérpecsenye steak birsalma chutney-val

... Véresen, közepesen, vagy teljesen átsütve???

Erre csakis az lenne a válasza egy igazi steak fogyasztónak, hogy: csakis véresen. És bevallom valahogy én is jobban effelé hajlok. De mivel kompromisszumot kell kötnöm Andival, -ő átsütve szereti- így megegyeztünk egy közepesen átsütött marha steakben. Sokan tévhitben vannak, ugyanis sem ez a hús, sem semmilyen hús nem  véres, mikor megvesszük a boltból, vagy a hentestől. Ugyanis minden húst kivéreztetnek. Amit mi véresnek titulálunk, az nem más mint a hús nedve, azaz a szaftja. A csirkének világosabb a "szaftja", a sertésé a marha felé hajaz, míg a marháé olyan, mint ha véres lenne. Pedig ez nem vér, hanem húsnedv. Alias szaft.

A marhánál különösen számít, hogy ezt a szaftot megőrizzük. Ez a szaft adja a hús lelkét ha úgy tetszik. Csak és kizárólag akkor nem lesz cipőtalp a steakünk, ha a húst nem sütjük túl, azaz nem szárítjuk ki. Máskülönben rágódhatunk azon, vajon miért rágjuk a húst.... Természetesen a szárnyasokat át kell sütni, arra a fentebb írtak nem igazak! A sertésnél is vigyázni kell, de ott pl. a szűzpecsenyénél elfogadott az úgynevezett rozéra való sütés, ( illetve a kacsamellnél is lehet), de minden más esetben a húst át kell sütni.

Na, de vissza a marha steakhez. Viszonylag jó áron jutottunk hozzá fehérpecsenyéhez, amely azért nem annyira steaknek való, mert eléggé száraz, de.... most ez volt jó áron, ezzel dolgoztam. A steaknél talán még hatványozottabban igaz, hogy legyen a húsnak zsírszövete, hiszen egyfelől ízt ad a húsnak, másfelől ezek a zsírszövetek gondoskodnak arról, hogy a hús, amennyiben jól van sütve, ne száradjon ki. 

Minden nagyképűség nélkül állítom, hogy jól ráérzek arra, hogy mikor és hogyan kell húst sütni úgy, hogy az szaftos maradjon, de azért a marhánál én is sokkal jobban koncentrálok. Nem számolom a perceket, de jobban figyelem a húst, hallgatom a sistergést, figyelem a kifehéredését, illetve nyomkodom a felületét, és figyelem, érzem, hogyan rúg vissza az. Ha könnyen benyomható, akkor azt jelenti, hogy még "véres", ha kissé visszarúg akkor közepes, ha nem tudjuk benyomni, akkor baj van.... teljesen átsült. Erre mondom azt, hogy a marha kétszer halt meg... 

A másik fontos tényező, hogy a húst sütés után fólia alatt legalább 2-3 percig pihentetni kell, ugyanis ennyi idő minimum kell, hogy a húsnedvek, azaz maga a szaft "elterüljön" a húsban. Ha sütés után azonnal felszeletelnénk, akkor egyszerűen kifolyna a szaft, és kárba vészne mindaz ami pont a lényege lenne a marha steaknek.  

Essen szó a fűszerezésről is. A marhahúst nem szabad, sőt egyenesen tilos túlfűszerezni. Csak só és bors. A só használata is megoszlik, hogy sütés előtt közvetlenül, vagy csak a sütés után szabad sózni a húst. Én mindig akkor szoktam, mikor a húst már sütöm, kivéve most. Ugyanis elfelejtettem sózni, csak borsoztam a húst. Viszont nem volt akkora tragédia, mivel a házi steak krumplit jól megsóztam, és a birsalma chutney is eléggé intenzíven fűszeres volt. Szóval egyben kóstolva nem volt akkora gond, hogy a húst nem sóztam meg. 

Chutney-t sosem készítettem eddig. De....ezentúl rendszeresen fogok. Egyfelől nem bonyolult, másfelől annyira egyszerű és izgalmas a fűszerezés határtalansága miatt, hogy nem akarom kihagyni ezt a lehetőséget. Egy nagyobb darab birsalma árválkodott kb. 3 hete a spejzban, így jött az ötlet, hogy valamit kellene kezdeni vele. Szóval így lett belőle chutney.

Mindent egybevéve egy nem túl hétköznapi, nem túl bonyolult étel ez a steak, amely kiváló ebéd, de akár egy könnyű vacsora is lehet, amely egy pohár vörösbor mellé remek választás. Vagy fordítva. 

Hozzávalók 2 személyre

- kb. 25 dkg fehérpecsenye

- 2db közepes méretű sütni való krumpli

- 2 tk. kakukkfű

- só

- bors

- olaj

Birsalma chutney-hoz 

- 1 birsalma

- 1 fej lilahagyma

- 1 angolzeller

- 2 ek. barna cukor

- 2 tk. fehérbor ecet

- 1tk. gyömbér

- fahéj

- szegfűbors

- 1tk. őrölt kardamon

-  1db babérlevél 

- 1 chili

- só

-vaj


Elkészítése

A szobahőmérsékletű húst borsozzuk meg, majd egy felforrósított serpenyőben kevés olajon kérgesítsük meg. Ha ezzel megvagyunk akkor az előmelegített sütőben 130 fokon kb. 4-5 percig süssük a húst. Ezután egy tányérra tegyük át, és alufóliával takarjuk le legalább 5-6 percig. A birsalma chutney-t előző nap is elkészíthetjük. A meghámozott, magházától megszabadított, és kisebb kockára vágott birsalmát egy szegfűborsos, fahéjas, babérleveles, cukros vízben harapható állagúra főzzük. Ezután kevés főzőlevet felfogunk, a többi levet leöntjük. Egy edényben kevés vajat olvasztunk, majd az apróra vágott lila hagymát közepes láng felett pároljuk, pirítjuk. Ne sózzuk, hogy a természetes cukor tartalma miatt könnyebben tudjon karamellizálódni. Ha ezzel megvagyunk, akkor a félkarikára vágott angol zellert rádobjuk, átforgatjuk, és az előzőleg megfőtt birsalmát hozzáadjuk. Alaposan elkeverjük, és a birsalma főzéséhez használt, visszafogott kevés fűszeres főzőlével felöntjük. Ezt elforraljuk a későbbiekben. Amikor elforrt, akkor hozzáreszeljük a gyömbért, hozzáadjuk a kardamont, a finomra vágott chilit, kevés fehérborecetet és csipetnyi sót. Ha összeforrt akkor kóstoljuk meg. Végeredménynek egy édes-savanyú csípős fűszerese íznek kell lennie. Ha valamelyik ezek közül hiányzik, akkor adjunk hozzá belőle. Ha rendben vannak az ízek, egy villával törjük össze a fűszeres birsalmát, de maradhatnak kisebb darabkák is. Tálaláskor a hús és krumpli mellé adjunk ebből a forró chutney-ből.

Tipp:
A krumplit helyettesíthetjük ruccolával vagy más zöld salátával, így könnyű vacsora is lehet ebből az ételből.

Pikáns édesköményes burgonyafőzelék

... két ünnep között simán belefér egy jó főzelék. Pláne ha eltér a klasszikustól...

Mert valljuk meg, a burgonyafőzelék legyen klasszikus burgonyafőzelék. De. Azért jó néha letérni a jól bevált útról.

Ezt a receptet a maradékok, azaz a "készleten" lévő alapanyagok, -azon belül is az édeskömény- hasznosításának ötlete szülte. Még karácsony előtt vettem egy gyönyörű édesköményt, amit eredetileg halas recepthez akartam felhasználni, de végül nem vettem halat, így az édeskömény is megmaradt.... Mivel szemlátomást veszített szépségéből, így gyorsan cselekednem kellett, mert nem szeretek kidobni élelmiszert. Burgonya alias krumpli mindig van "készleten", így arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a kettőt egybe raknám, és mondjuk főzeléket, esetleg  krémlevest készítenék belőlük. Volt még 1-1 megfárad répa, illetve hagyma is "készleten", így ezekből alaplevet főztem egy babérlevéllel együtt. Mielőtt összeállt a recept a fejembe, segítségül hívtam a google-t, hogy milyen recepteket dob ki az édeskömény-krumpli kombóra. Nem kellett sokat keresgélnem, főzelékes Ferinél találtam egy ilyen receptet, és nagyon megtetszett, szóval innen indultam ki. De. Nem szeretek egy az egyben koppintani, így muszáj volt "belenyúlnom" a receptjébe, de nem túl agresszívan. Arra gondoltam, hogy a chilit és a gyömbért vetem be ízfokozónak, vagy ha úgy tetszik fűszernek, és ezzel tuningolom fel a főzelékemet. És ami a pikánságát adta ennek a főzeléknek, az a mustár amit a tejföllel együtt kevertem ki. Ez megegyezett a Ferinél olvasottakkal. Én mindig szemmel-érzéssel fűszerezek, így a mustárral is így jártam el. És pont jól találtam el. Ott van az ízében az ételnek, de nem tolakodó, nem túl savas. Amikor a mustárt a tejföllel kikevertem, akkor jött a szikra, mi lenne ha ebbe a keverékbe reszelnék friss gyömbért? És -megint nem öndicséret miatt- jó ötletnek bizonyult. Utólag visszagondolva talán még egy picivel több gyömbért is elbírt volna, de összességében ott volt ízében. Chilit csak az én tányéromba tettem, igazából sokat nem dobott az egészen, de az is igaz: nem túl erős chilim van most. Sajnos még mindig úgy veszem észre, hogy a multikban chili néven árusított paprikák "magyarosítva' vannak, azaz éppen csípnek. Nem bánnám, ha ezen változtatnának a multik, és lehetne kapni kimondottan erős chilit is.

Összességében nagyon bejött ez a főzelék, olyannyira, hogy amennyire csak tudtam, az edényből kikanalaztam a maradék főzeléket, miután megettük az adagjainkat.

Biztos, hogy újra elkészítem valamikor az új évben....

Hozzávalók 2 személyre

- 1db édeskömény

- 2db közepes krumpli

- 1db vöröshagyma

- 600ml alaplé (ha nincs akkor a víz is jó)

- 1 babérlevél

- 1tk friss gyömbér

- 1 ek. mustár

- 1 kis pohár tejfől (legalább 20%-os)

- kb. 1 tk. keményítő

- 1 chili (opcionális)

- só

- vaj (kb. 2 tk.)

Elkészítése

A krumplikat pucoljuk meg, és vágjuk közepes méretűre. Az édeskömény külső héját távolítsuk el, vágjuk ketté és a torzsáját ki, a szárait a zölddel együtt vágjuk le. A gumóját vágjuk hasonló méretűre mint a krumplikét. A vöröshagymát szintén vágjuk fel, nem kell túl apróra. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy edényben olvasszuk fel a vajat, és dobjuk rá az aprított vöröshagymát. Sózzuk meg, így hamarabb puhul és a vaj sem ég meg. Pár percig dinszteljük fedő alatt, majd adjuk hozzá a feldarabolt édesköményt. Keverjük össze, majd pér percig pároljuk őket. Ezután adjuk hozzá a kockára vágott krumplikat, keverjük össze majd öntsük fel az alaplével. Fedő alatt főzzük "harapható" puhára, majd vegyük ki a krumpli-édeskömény 2/3 részét. A maradék 1/3 részt egy botturmixall pürésítsük le. Adjuk hozzá a kivett 2/3 részt, és forraljuk újra fel. A tejfölt keverjük ki a mustárral és reszeljük hozzá a gyömbért valamint a keményítőt. Ha ezzel megvagyunk adjuk hozzá ezt a pikáns sűrítő anyagot a főzelék alapunkhoz, és forraljuk fel. Ha túl sűrű lenne, kevés folyadékot adjunk hozzá. Ha esetleg híg lenne, akkor keverjünk ki hideg vízben keményítőt, hogy tovább sűrítsük. Viszont vegyük figyelembe, hogy ahogy hűl a főzelék, úgy sűrűsödik is. Tálaláskor az édeskömény zöld részével és chilivel tálaljuk a főzelékünket.

Tipp:
Pirított kenyérkockákkal is tálalhatjuk, ezáltal dúsíthatjuk a főzelékünket.

Paradicsomos zöldborsós tészta

...és eltelt a Karácsony... amennyire vártuk, annyira gyorsan telt el....

Viszont pont az idei volt az első Karácsony, amikor sikerült nem túl ennem magam, azaz nem mondom azt, hogy nem akarok húst látni idén.... És mégis egy húsmentes napot tartottunk ma. Szerintem tök rendben van az, ha az ember heti 1-2 napot kihagy amikor nem eszik húst. Szeretem a főzelékeket, de még jobban a tésztákat. Gyakorlatilag minden nap tudnék enni tésztát. Az olaszok tudják mi a jó. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy a tésztát azt  leginkább előételként eszik, és nem főételként. A rendszerváltásig nálunk sajnos olyan olasznak mondott ételeket nyomtak le a torkunkon, amelyeknek semmi, de semmi közük nem volt az olasz konyhához. Szerencsére az elmúlt egy évtizedben rengeteget fejlődött a hazai gasztrokultúra, és helyére kerültek bizonyos dolgok, azaz ma már mindenki tudja például, hogy a bácskai rizses-hús, az nem egyenlő az olaszok rizottójával, vagy nem illik a pizzára ketchupot kérni, legalábbis egy olasz étteremben nem.... Sorolhatnám még reggelig ezeket, de nem teszem. Az olasz konyhára pozitív értelemben lehet mondani, hogy egyszerű. És ezért is szeretjük, na meg azért mert alapjában véve paradicsomos. És én imádom a paradicsomot. Minden formájában. Reggel kitaláltam, hogy ma paradicsomos tésztát eszünk, viszont nem szimplán, hanem teszünk hozzá valami "feltétet". Eredetileg gombát akartam hozzá párosítani, de a multiban sajnos nem találtam olyan gombát amit jó szívvel eltudtam volna hozni, így jött a "B" terv, hogy akkor veszek zöldborsót, és lesz paradicsomos-zöldborsós tészta. De itt nem álltam meg, ugyanis volt 2 db hegykői sárgarépám, angolzeller alias szárzeller, és természetesen vöröshagymám. Mi következik ebből?? Egy jó sofrito alap, amely az olasz konyha egyik alapja. Friss cserepes bazsalikomom is volt, amely utolsó napjait élte, így egyértelmű volt, hogy ő is csatlakozik majd az ételhez, ráadásul a zöldborsó egyik jó barátja a bazsalikom. Az egész ragut kb. 1,5 óra alatt raktam össze, pontosabban lett kész, szóval ez azért nem annyira gyors étel, de a passata-t azt vissza kell redukálni, amihez idő kell. Minimál fűszerekkel dolgoztam, mert kizárólag sót, frissen őrölt fekete borsot, friss chilit és kevés oregánót használtam. Én nem teszek cukrot a passatához, hiszen a vöröshagyma karamellizálásával és a répa természetes édességével ellensúlyozni lehet a paradicsom savasságát.
Eredeti angol Cheddar sajtom volt itthon, így azzal tálaltam a tésztát, de természetesen ha parmezán sajt lapul a hűtőben, ne legyünk restek használni....

Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg Paradicsom Passata (nálam Dm Bio passata)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 2 szál angolzeller

- 2 közepes méretű sárgarépa

- kb. 15 dkg zöldborsó ( 2 marék)

- friss bazsalikom

- 2 tk. oregánó

- 1 egész chili

- bors

- só

- olaj

- tészta (nálam Barilla fusilli)

- kemény sajt (nálam Cheddar)

 Elkészítése

Vágjuk apró kockára a hámozott sárgarépát, és a szintén apró kockára vágott angolzellert. A hagymát apróra vágjuk és egy edényben kevés olajon megdinszteljük. Sózzuk meg és pár percig közepes láng felett dinszteljük. Ha a hagyma "megizzadt" akkor adjuk hozzá a paradicsompürét. Alaposan keverjük el, sózzuk, borsozzuk, aprított chilivel fűszerezzük, és alacsony láng felett kb. 1 órán át főzzük. Adjuk hozzá a répát és az angolzellert, valamint az oregánót. További 15-20 percig főzzük a paradicsomos ragunkat, arra ügyeljünk, hogy a répa roppanós maradjon, ne főzzük "rommá". Egy másik edényben a zöldborsót blansírozzuk, azaz a forrásban lévő sós vízbe maximum 2-3 percig főzzük a zöldborsó majd hideg -de még jobb a jeges- vízben merjük át a borsót ha letelt a főzési ideje. Így a színe megmarad, és roppanós is marad. Ha a paradicsomos ragu, és a zöldborsó és kész, akkor főzzük ki a tésztát, és tálaljuk azonnal a paradicsomos raguval. A tészta tetejére sajtot reszelhetünk, és friss bazsalikommal együtt fogyasszuk el.

Tipp:
A sárgarépát reszelhetjük is, így a hagymával együtt piríthatjuk-dinsztelhetjük, sokkal édesebb ízeket érhetünk el.