Lilabab ropogós tésztaköntösben fűszeres paradicsom mártogatóssal

....pont azért szeretek piacra járni, mert mindig látok valami újat.....

És tegnap bizony láttam. Pár hete megörültem, hogy frissen szedett színes répákat is be tudok szerezni  egy helyi termelőtől, most pedig már lilababot is tudok venni. Jelentem, ilyen babot nem láttam eddig sehol, tehát nem is tudtam a létezéséről. De ahogy a piacon a sorokat, árusokat róttam, hirtelen szembetaláltam magam a lila babbal. Pontosabban az volt kiírva: rántani való bab. Gyorsan felhívtam anyut, hogy ő hallott-e már erről a babról, de mondta, hogy nem.... visszamentem az árushoz, akitől infókat gyűjtöttem be a lilababról. Nagyon kedvesen az árus felesége elmondta, hogy igazából ők palacsinta tésztába forgatják, amit jól megborsoznak, és ropogósra sütnek ki, és mint egy "nasit", kvázi chipset esznek meg. Na, én ezt egy alap receptnek fogtam fel, és arra gondoltam, hogy készítek hozzá egy mártogatóst, méghozzá friss, kertben termet paradicsomból. Jó fűszereset. Mivel friss fűszernövényeim is vannak, így azokat is bevetem. Ezekkel a gondolatokkal jöttem el a piacról, igaz vettem még sötét színű (nem fekete, de ahhoz hasonló) friss koktél paradicsomokat is, amelyekkel kiegészítettem a kertben szedett paradicsomokat. A paradicsom mártogatóst, azaz a deep-et, feldobtam egy kevés indiai fűszerkeverékkel, fokhagymával, és oregánóval, amelyet épp csak összeturmixoltam, hogy darabos legyen. Mivel Andi az erőset nem szereti, így csak mértékkel csípőztem meg a deep-et. Kevés balzsam ecettel és némi cukorral egyenlítettem ki a savakat, és lett a közel 40 perces lassú tűzön való pöszörgetés eredménye a képen látható paradicsomos deep. A lilabab a forró olajban pár perc alatt ropogós lett, igaz a szép lila színét elveszítette, de az íze így is nagyon finom volt.

Hozzávalók 4 főre  

- kb. két marék lilabab ( én így vettem)

- kb. 30-40 dkg paradicsom (lehetőleg édesebb, és többfajta)

- frissen őrölt feketebors

- friss oregánó

- 1 tk. indiai fűszerkeverék

- 1 gerezd fokhagyma

- olaj

- só

- sűrű palacsinta tészta (kb. 20 dkg lisztből)

Elkészítése

A fűszeres paradicsom mártogatóshoz egy kisebb edényben olajat melegítünk, majd rádobjuk a megroppantott fokhagymát. Pár percig lassú láng felett kevergetjük, majd rádobjuk a darabolt paradicsomokat. Sózzuk, és borsozzuk, adjuk hozzá az oregánót. Pár perc lassú főzés után mikor kiengedte a paradicsom a levét, egy botturmix segítségével pürésítsük le. Nem kell, hogy homogén legyen, sőt az a jó, ha kissé darabos marad. A pürénket fűszerezzük az indiai fűszerkeverékkel, és kevés balzsamecetet, és kevés cukorral együtt addig főzzük lassú lán felett, amíg be nem sűrűsödik.

A sűrű palacsinta tésztába forgatott lilababokat forró olajban süssük ropogósra, majd az olajból kivéve papírtörlőn itassuk le a felesleges olajat. Tálaljuk a paradicsom mártogatóssal, és fogyasszuk el frissen.

Tipp:

Kevés friss chilivel még tovább fokozhatjuk a tüzességét a mártogatósnak.

 

Tonhallal és ricottával töltött cukkini

....ha nyár, akkor könnyed étel, és ha könnyed étel akkor mondjuk  cukkini vagy hal. Vagy mindkettő.

Persze nem csak e kettő alapanyaggal lehet dolgozni nyáron, de nekem most ez adatott meg. A múlt héten szabadságon voltunk, és egy röpke családi látogatást tettünk keresztanyukáméknál, akinél a kertben megterem minden mi szem és szájnak ingere, így pl. a cukkini is. Ugyan a kertje végében csorgadozik a Keszeg-ér, de tonhal sajnos abban nincs. :) Viszont van hivatalos kenupálya. Ha valakit érdekel..... (A település neve egyébként Sopronnémeti, Csornától pár km.)

Na, de vissza az ételünkhöz. Szóval a családi látogatás során kapott cukkinikből gondoltam valami finom, és gyors ebédet készíteni a héten. Kolléganőm szintén hasonló dilemmában volt, neki is volt a konyhájában néhány cukkini, így közösen "agyaltunk". Végül ketten raktuk össze fejben ezt a nem túl bonyolult receptet, pontosabban ő javasolta, hogy túróval keverjem össze a tonhalat. Ugyanis a töltelék részét képezi a túró, azaz nem túró, mert végül a krémes ricotta mellett döntöttem, és ebbe morzsolta bele a tonhalat. Apropó tonhal. Óva intek mindenkit, hogy bedőljön a mindenfajta, Isten tudja milyen és honnan származó aprított tonhalnak csúfolt halkonzervnek, és azt használja ehhez a recepthez. Azt gondolom pár száz forint plusszot megér a minőségi tonhalkonzerv, amely valóban jó ízű, esztétikus, de úgy is mondhatnám, hogy gusztusos. Én a két német diszkont áruházból szoktam beszerezni a tonhalkonzervet, az "L"-betűsé néhány éve díjat is nyert. Mi sokszor veszünk, általában krémet készítünk belőle, vagy simán pirítósra kis citromlével meglocsolva vacsorára esszük.
A mostani receptben is használtam citromot, friss kaprot, illetve egy szál apróra vágott angolzellert, hogy egy kis roppanósága legyen a töltelékünknek, amikor ráharapunk. Bár, a cukkinit sem sütöttem túl, hiszen az sem jó ha az egész ételünk egy "lötty" lesz. Jó magyar szokás szerint sajtot is tettem a töltött cukkinik tetejére, méghozzá mozzarellát, tapasztalatom szerint ez sokkal jobban pirul, mint a trappista. Meg jobban is áll ennek az ételnek.

Egy könnyű ebéd, vagy vacsora lehet ez az étel, hozzá egy pohár bor, és kerek lesz a világ.

Hozzávalók 2 személyre 

- 1 közepes méretű cukkini

- 250 g ricotta

- 1 tonhal konzerv

- 1 citrom

- 1 csokor kapor

- 1 szál angolzeller

- 1 csomag mozzarella

- só

- frissen őrölt bors

Elkészítése

A cukkinit mossuk meg, töröljük szárazra. Vágjuk ketté, a magjait egy kanállal kaparjuk ki, vigyázva arra, hogy ne ne kaparjuk ki a cukkini "csónakok" alját. Sózzuk, borsozzuk meg a kikapart cukkinik belsejét. Egy keverőtálba tegyük bele a ricottát, ehhez adjuk a lecsepegtetett tonhalat (morzsoljuk bele), és reszeljük hozzá az alaposan megmosott, letörölt citrom héját. A kaprot aprítsuk, az angolzellert vágjuk fel kisebb kockákra és adjuk hozzá a citromos-ricottás tonhaltöltelékhez. Finoman sózzuk-borsozzuk, és alaposan keverjük össze a tölteléket, majd töltsük bele a cukkinikbe. A cukkinik tetejére szeleteljünk a mozzarellából, végül az előmelegített sütőben süssük meg 180-190 fokon addig a cukkiniket, míg a mozzarella szép aranybarna nem lesz. (kb. 20-30 perc)

Tipp:
Tonhal helyett használhatunk akár füstölt halat is, vagy ha halat grilleztünk és maradt belőle, akkor abból is dolgozhatunk.

Gazpacho, azaz hideg leves a kánikulai napokra

...és tényleg eljött végre a tartós nyári meleg.....

Ami nem meglepő így június elsején. De ha azt mondjuk, hogy pár hete még volt, hogy napközben alig ütöttük meg a 20 fokot, akkor valóban nagy a kontraszt. Egyébként idén valahogy lassan jött el a meleg. Emlékszem, húsvét előtt pár nappal pl. Sopronban térdig álltak az emberek a hóban.... vagy legalábbis így rémlik. De vissza a mához. Pontosabban a múlt vasárnaphoz. Akkor készítettem ezt a spanyol/andalúz levest, amely az egyik kedvenc levesem nyáron. Mondjuk én megenném ezt máskor is, de tény: ez tényleg nyáron esik jól, amikor olyan meleg van, hogy ránk tapad a ruha. És mivel a folyadékot pótolni kell, így jól esik egy hideg leves, jelen esetben egy paradicsom-uborka kombó alapú leves. Én ezt a levest kb. 8-10 éve láttam először Jamie Oliver egyik műsorában, és bár nem emlékszem pontosan a részletekre, arra nagyon is, hogy egy szikkadt kenyeret turmixolt a levesbe. Mivel minden pénteken hozok Győrből -az egyik legjobb győri péktől- igazi kovászolt kenyeret, így vasárnapra mindig marad legalább 1/2 kg. Jelen esetben ebből a maradék kenyérből tudtam szelni a leveshez. Kellően besűrítette azt, illetve másnap -nyilván bizonyos természetes folyamatoknak köszönhetően- kissé "felpezsdítette" azt. Eleve összeértek az ízek, illetve az a bizonyos plusz "pezsgés" amit a kovászos kenyérnek köszönhető, kimondottan jól esett. Ha jobban belegondolok, akkor ez egy vega leves. Hiszen semmi állati eredetű alapanyag nincs benne. Sok paradicsom, uborka, kenyér, fokhagyma, kevés borecet, és ennyi. Illetve friss oregánó, valamint a dekoráció miatt került bele friss kapor, amely bármely meglepő is, jól állt a levesnek. A képen látható, hogy pohárban tálaltuk, de mivel kellően besűrűsödött, így  kanállal ettük ki a levest. Ami a legnagyobb előnye, hogy szó szerint pikk-pakk elkészíthető, és nem kell főzni sem.... akkor meg miért is ne együk gyakrabban?

Hozzávalók 4 személyre

- 1 liter paradicsomlé

- 2 nagyobb paradicsom

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 nagyobb kígyóuborka

- 1 szelet kenyér

- kb. 3 ág friss oregánó

- só

- frissen őrölt bors

- olíva olaj

 

 Elkészítése

 A hozzávalókat a nagyobb méretűre vágjuk, a fokhagymát egészben hagyjuk, majd a paradicsomlébe keverjük. Sózzuk, borsozzuk, és oregánóval fűszerezzük. Egy botturmix segítségével pürésítsük, ha kell ásványvízzel hígítsuk.  Egy kevés olívaolajjal még finomabbá tehetjük a levest. Ha az íz és az állag megfelelő, akkor tálalásig hűtőben pihentetjük. Tálaláskor üvegpoharakba, egy kevés apróra vágott kaporral vagy bazsalikomlevéllel díszítsük. 

Tipp:
Kaliforniai paprikát is használhatunk, illetve olívabogyóval is dekorálhatjuk a levest tálaláskor.

 

Kenyérsaláta fügével és bébispenóttal

...amikor egy saláta is lehet laktató, és flancos...

Gyakorlatilag ezzel tudnám a legjobban jellemezni ezt a receptet, hiszen tényleg laktatós: a kenyértől, flancos: a fügétől, na és attól a dresszingtől amit készítettem hozzá.
Maga a recept szerintem végtelenül egyszerű, és ami a legjobb: nincs is igazán recept. Ezeknek a kenyérsalátáknak pont az a legjobb tulajdonságuk, hogy a maradékok szülik az éppen aktuális "létüket", hiszen az olaszok, ahonnan a kenyérsaláta (alias Panzanella) származik, a maradékok felhasználásával született. Az igaz, hogy nekem nem volt maradék fügém, de minden más tényleg maradék volt. Ugyanis pénteken voltam Győrben, és mint mindig olyankor mikor Győrbe megyek, akkor hozok "A PÉK'-től igazi -forró- kenyeret, amit aznap este kolbásszal, töpörtyűkrémmel, meg efféle"egészségtelen" dolgokkal fogyasztunk el. De mindig marad a kenyérből, így most is maradt. Ennek a péknek viszont olyan kenyere van, amely kenyér még 4-5 nap múlva sem esik atomjaira, finom íze van, viszont a kérge kellemesen szikkadt már. Ez a pék valódi kovásszal dolgozik, -ez lehet a sikerének a titka- mielőtt valaki azt hinné, hogy azért nem esik szét, mert tele van műanyaggal..... Szóval 2-3 nap után már kellően alkalmas mondjuk egy melegszendvicsnek, vagy pirítósnak, vagy mint most: kenyérsaláta elkészítéséhez. A bébispenót is már napok óta várta sorát, a füge viszont friss szerzemény volt, így adott volt, hogy ebből egy salátát dobok össze. De ez nekem nem volt elég. Arra gondoltam, hogy mivel tudnám feldobni a kenyérsalátát, hiszen kellene valamilyen dresszing, ami csúszóssá teszi a salátát. Arra gondoltam, hogy készítek egy édes-sós-savanykás-csípős dresszinget, amely az egész salátát feldobja. De itt még mindig nem álltam meg, mert -bár lehet, hogy merész ötlet volt- de pár szelet füstölt Brandenburgi sonkát is csíkoztam a salátába, amelyet próbáltam egy kevés semleges ízű mozzarellával kiegészíteni. A sonkát megkóstoltam mielőtt felhasználtam, és szerencsére nem volt erősen füstölt, mert akkor nem használtam volna. Elnyomta volna az ízeket, és nem kiegészíti azokat. De szerencsére kellemesen volt csak füstölt.
Így lett komplett, egész a saláta, amely kellően elég volt vacsorára, hozzá 1-1 pohár borral méltó lezárása volt az estének, illetve a nyárnak, hiszen ez az étel egyfajta nyárbúcsúztató étel is volt.
Lezártuk az idei nyarat, amelyről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy időjárás szempontjából igazi nyár lett volna, azt nem. De semmi baj, majd az ősz kellemesen meleg lesz, és hosszú.... legalábbis ebben bízunk.

Hozzávalók 2 személyre

- 3 szelet kenyér

- 2db füge

- 2 marék bébispenót

- 1 zacskó mozzarella golyó

- 3 szelet füstöt sonka (opció)

- 1 tk. szójaszósz

- 1 tk. méz

- 1tk. vörösbor ecet

- 1db kisebb chili

- frissen őrölt bors
 .

Elkészítése:

A szikkadt kenyereket tetszőleges méretű kockákra vágjuk, és egy száraz serpenyőben megpirítjuk, majd tálalásig félretesszük. Egy keverőtálban elkészítjük a dresszinget. A szójaszószt, a mézet, az aprított chilit, a vörösbor ecetet alaposan összekeverjük. Kóstoljuk meg, és ha kell állítsuk be a kellemes egyensúlyt az édes-sós, savanyú arány tekintetében. Ha ezzel megvagyunk, állítsuk össze a salátát. A sonkát csíkozzuk fel, majd egy egy mélyebb keverőtálba tegyük a kenyérkockákat, ehhez adjuk a bébispenótot, a csíkokra vágott sonkákat. Szervírozzuk külön tálkákban, és adjuk hozzá a negyedelt fügéket, és a mozzarella golyókat. Végül csorgassuk meg a dresszinggel és fogyasszuk el azonnal.

Tipp:
A  mozzarella helyett fetát vagy brindzát is adhatunk a salátánkhoz

Koriandermagos sertés rizses hús

....fűszerek amelyek megosztóak. Nem. Nagyon megosztóak....

Valahogy így jellemezném a koriandermagot. Ugyanis alapjában mi magyarok nem nagyon használjuk ezt a fűszert, pontosabban fűszermagot. Pedig nem csak curry-k, mediterrán ételek ízesítője lehet, hanem feldobhatjuk vele a menzán megismert -bár arra azért ne nagyon legyünk büszkék- bácskai rizses húst. Nagyon szeretem az afféle rizses egytálételeket, sőt a rizst igazából így tudom csak megenni. Rizottónak, egytálételnek, de önálló köretnek nem igazán kedvelem. Szóval ez az étel amit most készítettem, tulajdonképen egyfajta bácskai rizses hús, de mégsem az. És ez kimondottan a koriandermag miatt lett más. A bácskai rizses hús is olyan mint a pörkölt. Ahány ház, annyiféleképpen készítik. Talán egy közös pontja van mindegyiknek: a kovászos uborka. Mert szerintem anélkül olyan, mint a kenyér ropogós héj nélkül. Tulajdonképpen az ilyen egytálételeknek az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell órákat a tűzhely mellett állni, -vagy minimum 15 percet, mint a rizottónál, és kevergetni azt- és mégis valami mennyei étel készül el a főzés végére, amely laktató és finom. Kicsit magyaros, kicsit nem, ez attól függ, merre visszük el a fűszerezést. Mint ahogyan azt tettem én is, a koriandermaggal. Nem kell belőle sok, amolyan szemre-érzésre, de valahogy mégis feldobja az ételünket. És pont ez a lényeg. Egy régi, megszokott ételnek adjunk egy friss lendületet. Nem mondom, hogy ezentúl csakis így készítem a "lánykori nevén ismerté vált bácskai rizses húst", de néha érdemes újítani. És akkor nem lesz annyira megszokott, unalmas.

Hozzávalók 4 személyre

- 60 dkg sertés lapocka

- 25 dkg rizs

- 1 nagyobb vöröshagyma

- 1 db paprika

- 1 nagyobb paradicsom

- kb. 1 ek. őrölt pirospaprika

- 1,5 tk. koriandermag

- frissen őrölt bors

- só

- olaj

- petrezselyem

Elkészítése:

A húst felvágjuk körülbelül 1,5x1,5 centis kockákra. A hagymát finomra vágjuk, majd egy mélyebb falú edénybe olajon megfuttatjuk Sózzuk, hogy a levét kiengedje. Ha már üvegesre pirult, akkor adjuk hozzá a húst, majd fehéredésig pirítsuk magas láng felett. Ha ezzel megvagyunk akkor adjuk hozzá a pirospaprikát, és fűszerezzük borssal, és a durvára tört koriandermaggal. Ezután adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot és paprikát is. Főzzük addig amíg a hús meg nem puhul, ha szükséges, öntsük fel vízzel, de nem levest készítünk, ezért csak annyit amennyi nem lepi el a húst. Ha a hús már majdnem puha, akkor adjuk hozzá a rizst, és kb. annyi vizet mint amennyi a rizs. Keverjük el alaposan, majd fedjük le az edényt, és takarék lángon főzzük meg puhára a rizst. Ha a folyadék kevés lenne, akkor pótoljuk, de apránként, és keverjük meg gyakran. Akkor dolgoztunk jól, ha a nem marad folyadék a rizses hús alatt, és a rizs is megpuhult.

Tipp:
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy ha sikerül beszereznünk friss, aprított korianderrel tálaljuk.

Fűszeres padlizsánkrém aszalt paradicsomos házi kenyérrel

...nem tudok annyit készíteni ami ne fogyna el szinte azonnal...

Mármint a padlizsánkrémből. Persze, aki nem szereti a padlizsánt, az valószínűleg ezt cáfolja.
Andi nem túlzottan rajong a padlizsánért, de még ő is megevett vagy 2 szelet kenyérrel belőle. Nekem hűtő hidegen ízlik a legjobban, pláne ezekben a meleg napokban. Semmi faxni, mindösszesen pár fűszer, és szinte egy flancos kencét lehet összehozni ebből a zöldségből, amely nagyon egészséges is. A hab a tortán, hogy -most- saját sütésű, aszalt paradicsomos kenyérre kentük ezt a fűszeres krémet. Nem kell külön ecsetelnem, miért is finom a házi kenyér. Nem gépben, hanem kézzel dagasztom a tésztát, -szerencsére szeretem ezt a fajta műveletet-, amelyet azért is ajánlok másoknak, mert az esetlegesen felgyülemlett energiáinkat is letudjuk vele vezetni.
Azt pláne nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyivel egészségesebb a házi kenyér, pontosabban a saját sütésű kenyér, mint az ipari. (sajnos sok pékség hirdeti házi kenyérnek az ipari kenyeret) Mert én csak így hívom. Vannak annyira -bocsánat a szó használatért- bóvli kenyerek, amelyekbe szerintem még lisztet sem tesznek. Legalábbis az a tapasztalatom. Engem nem érdekelt, hogy 32 fok volt kint, begyúrtam a tésztát, és a sütőbe tettem. Szerintem a lángon való főzés, pláne ha folyadékot melegítünk, sokkal rosszabb a melegben, mint a sütő használata. Mivel szabadság alatt sütöttem, így délután már "védőitalt" is magamhoz vehettem, hogy a gyúrás-dagasztás során elvesztett folyadékot pótoljam.... ha már kenyeret sütöttem, így folyékony kenyérrel pótoltam a folyadékot amit kiizzadtam...
Az aszalt paradicsom is házi volt, anyukám barátnőjétől kapok minden évben, ő maga aszalja. Ezúton is köszönet érte neki.
Mivel a padlizsán alapjában szereti az erősebb, aromásabb fűszereket, így most ebben az irányban mentem, mondjuk úgy: keleti irányban. Római kömény, fekete fokhagyma (ritkaság, de megéri beszerezni), citrombors, őrölt fahéj és durvára tört koriandermag, kevés citromlé, valamint petrezselyem került a padlizsánkrémbe.
A hűtőben legalább 2-3 órát érdemes pihentetni, mivel legalább ennyi idő kell, még az ízek összeérnek. Én másnap még jobban szerettem, addigra váltak eggyé a fűszerek.
Tökéletes vacsorára, vendégváró ételnek, hiszen viszonylag gyorsan elkészíthető a krém, és mivel nem kell frissen tálalni, így bármikor elővehetjük a hűtőből.

Hozzávalók 4 személyre

- 2 db nagyobb méretű padlizsán

- 2 gerezd fokhagyma (nálam most fekete fokhagyma)

- 1 tk. őrölt fahéj

- 1 tk. őrölt római kömény

- 1 tk. citrombors, vagy sima fekete bors

- 1 tk. durvára tört koriandermag

- fél citrom leve

- petrezselyem

- só

- olívaolaj

Elkészítése
 
A sütőt melegítsük fel 200 fokra. A megmosott padlizsánokat szurkáljuk meg, majd tegyük egy sütőlemezre, és kb. 40-50 perc alatt süssük meg puhára. Ha ez az idő letelt, vegyük ki a sütőből, és mikor már kéz melegre hűltek, a belsejüket kaparjuk ki egy tálba. Egy villával alaposan törjük össze, és a fűszerekkel keverjük össze. Sózzuk, és ha kell, még tegyünk hozzá a fűszerekből a saját ízlésünknek megfelelően. Szintén keverjük hozzá az olajat, ez nálam kb. 1 ek. volt. Amikor kihűlt a krém, hűtőben legalább 2-3 órát pihentessük, de még jobb ha egy fél napig is bent van, az ízek összeérése érdekében.
A kenyér sütéséről itt írok bővebben.

Tipp:
Ha kapunk, koriander levéllel  helyettesítsük a petrezselymet.

Málnás Semmifreddo

.... ebben a melegben csakis a fagyi az egyetlen hű(s) társ...

Vagy a Semmi Freddo. Ez az eredetileg Olaszországból származó recept egyre népszerűbb idehaza is, pláne azért is, mert viszonylag gyorsan ellehet készíteni mindamellett, hogy nem kell túl nagy gyakorlat az elkészítéséhez. Mondom én, aki még sosem készített ilyen, vagy ehhez hasonló jégkrém-desszertet. Andi vette át a fakanalat most, -akarom mondani a robotgépet-, hogy elkészítse ezt a jégkrémet. Gyakorlatilag bármilyen gyümölcs jól illik ebbe az édességbe, de szerintem a savanykás gyümölcsök a legjobbak hozzá. Hiszen ebben a melegben úgyis valami savanykásra vágyunk, pláne ha hideg. Mindegy hogy folyékony, vagy szilárd, egy a lényeg: hideg és savanykás legyen. A málna ugyan nem kimondottan savanykás, de ki ne szeretné a málna alapú fagyit, jégkrémet?? Én mindenesetre nagyon szeretem, és mindig emlékeztet a gyerekkoromra, pontosabban arra, amikor sorban álltunk a ABC-ben az éppen beérkező málnahabért. A mai fiatalok nem is tudják, milyen volt az, amikor nem volt mindig minden a boltokban, de ez egy másik sztori...
Mivel bőven tartalmaz ez a recept tejet, tejszínt, így azok akik erre érzékenyek, azok se csüggedjenek, hiszen szerencsére ma már egyre több üzletben lehet kapni laktózmentes tejterméket, így ők is eltudják készíteni abból. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy van, hogy én is laktózmentes terméket, (pl. túrót) veszek, hiszen ugyanolyan az íze mint a hagyományos tejterméknek. Sajnos ezt kevesen tudják. Közel 10 évig jártam ki rendszeresen Ausztriába, így tapasztaltam, hogy ott már szinte minden második termék alpból laktóz, illetve gluténmentes...
Mivel a jégkrém elkészítése kb. 20 perc, a fagyasztása viszont több óra, így érdemes minél előbb elkészíteni, hogy bármikor, amikor megkívánjuk, akkor elő tudjuk venni a fagyasztóból. Másik előnye a bolti jégkrémekkel szemben, hogy tudjuk, miből készítettük, és biztos, hogy gyümölcsöt tartalmaz.

Hozzávalók:

- 5 dl habtejszín

- 2 egész tojás

- 4 ek. porcukor

- 10 dkg málna

- 2 ek. szeletelt mandula

Elkészítése:

A tojássárgákat a cukorral habosra kikeverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A tejszínt szintén habbá verjük. A tojássárgához hozzáadjuk a málnát és a szeletelt mandulát és a tejszínt, majd óvatos mozdulatokkal a kemény fehérje habot is. Egy őzgerinc formát kibélelünk folpackkal és beleöntjük a masszát, majd ráhajtjuk a tetejére a fóliát. Fagyasztószekrénybe tesszük minimum 3 órára. Én egész éjszaka hagytam dermedni, másnap tálalás előtt kb. 10 perccel előbb kivettem a fagyasztóból, a könnyebb szeletelés végett.

Tipp:
Vegyes gyümölccsel is készíthetjük, és/vagy más desszert, pl. Brownie mellé is adhatjuk.

Rizottó busa chipsszel

.....úgy is mondhatnám, hogy textúrák találkozása

Úgy kb. 3 hete egyik délután felhívott Andi, hogy a multiban mi akadt a kezébe. Ez nem volt más, mint a busa chips. Mivel sem ő, sem én nem találkoztunk ezzel az alapanyaggal korábban, -elképzelni el tudtam, hogy milyen lehet- és közel volt a szavatossága, így kértem Andit, hogy csak egyet vegyen belőle. Óvatosságom másik oka az volt, hogy sosem ettem még korábban busát, így nem ismertem a busa ízét. Szóval hiba volt...mármint, hogy csak egyet vettünk meg. Ugyanis nagyon kellemes ízű hal volt ez, és ami még érdekessége, hogy bio minőségű volt a busánk. Maga a termék, a Hortobágyi (Bio) Halgazdaságból származott. Bio ide, bio oda, a busának nem volt sem iszap, sem semmilyen mellékíze, úgy írnám le, hogy "víz" ízű volt. Igaz, a hajszálvékonyra szelt hal nem is tudta volna nagyon éreztetni azt, ha kellemetlen íze lett volna, de így eszméletlenül finom volt. Sajnos sem előtte, sem azóta nem láttuk a multiban ezt a halat, valószínűsítem, hogy leosztásban került ide. Erősen gondolkodom, hogy lobbizok ennek a terméknek a rendszeres polcon tartásáért. Tény, hogy nem olcsó eredeti áron, de mi kedvezménnyel vettük, így azt mondanám, hogy kellemes az ára. Lévén, hogy chips, így sok variáció nem adódik az elkészítésére vonatkozólag, marad a viszonylag bő olajban történő kisütése, és.... szóval innen jönne dilemma. Vagy készítünk hozzá egy mártogatóst, divatosabb nevén deep-et, vagy mint én egy krémes rizottó kiegészítőjeként, mondjuk úgy: feltéteként fogyasszuk el. Esetleg még szóba jöhetne a salátában való megjelenése is. Én a rizottó mellett döntöttem, és nem bántam meg. Ez pont az az étel, amelyben a két különböző textúra kellemesen kiegészíti egymást, pláne ha egy olyan alaplével dolgozunk, amely illeszkedik a hal ízéhez. Milliószor leírtam már, hogy én mindig friss zöldségekből, vagy csontból készítem az alaplevet, és KERÜLÖM, a kockák, porok használatát. Értem én, hogy nincs mindig idő 1-2 óra arra, hogy elkészítsük az alaplevet, de érdemes a vasárnapi húslevesből kb. 0,5 l-et félretenni (1-2 napig fel lehet használni) vagy lefagyasztani, és akkor bármikor elő lehet venni egy jó kis rizottóhoz, vagy krémleveshez. Sokkal finomabb a házi alaplé, mint a bolti kocka, ráadásul egészségesebb is. És ez utóbbin nagyobb a hangsúly.
A rizottó elkészítéséhez csakis két dologra van szükségünk: kb. 18 percre, és türelemre. Ebben a közel 20 percben nem nyomkodjuk a telefont, nem "facsebúkozunk" meg ilyesmiket csinálunk, hanem szépen kevergetjük a rizshez apránként adagolt alaplevet. Slussz. Ennyi. Ha jól dolgoztunk, akkor a közel 20 perc elteltével egy főzelékállagú, krémes egytálételt kapunk. Sajnos még mindig vannak akik a bácskai rizses húst, vagy annak állagát hívják rizottónak, illetve nem egy képet találni a neten, ahol formákba öntik a rizottót, amely megszilárdul, egybeáll, ezáltal elveszíti a lényegét: a krémes, folyós állagát. Szintén elengedhetetlen kelléke a rizottónak a megfelelő fajtájú rizs. Kimondottan a kerek, apró szemű rizs alkalmas erre a célra, bár kíváncsiságból készítettem korábban "A" minőségű rizsből is rizottót. Nem mondom, hogy nem sikerült, de maradjunk abban, hogy az apró, kerek szemű rizs való ehhez.
Amit mindenképpen tanácsolok, hogy a rizottó elkészítéséhez vajat használjunk, esetleg vaj+olíva keveréket. Én a főzés végén, mikor a lángot lezártam az edény alatt, egy kb. diónyi hideg vajat mindig adok a rizottóhoz. Ezzel egyrészt krémesebbé, másrészt finomabbá is teszem az ételt.

Hozzávalók 2 személyre

- kb. 2 maréknyi rizs

- 0,5 l alaplé +0,5 dl száraz fehér/rozé bor

- 5-7 dkg vaj

- 10 dkg busa chips

- reszelt citrom

- 1 szál újhagyma

- só, bors

Elkészítés

Forraljuk fel az alaplevet, majd tartsuk melegen alacsony láng felett. Egy mélyebb lábasban kb. 1 tk. vajat olvasszunk meg, majd adjuk hozzá a rizst. Keverjük alaposan össze, hogy a vaj bevonja a rizsszemeket. Emeljük fel a lángot közepesre, és öntsük hozzá a bort. Ettől kezdve folyamatosan keverjük a rizst. Amikor magába szívta a bort, egyúttal az alkohol elpárolgott, adjunk a rizshez egy merőkanálnyi alaplevet. Folyamatos keverés mellett végezzük mindaddig, míg a rizs puha nem lesz. Ha esetleg az alaplé elfogyna, vagy mert úgy érezzük, hogy túl erős az íze, meleg vízzel helyettesíthetjük, pótolhatjuk a folyadékot. Kb. 18-20 perc alatt készül el a rizottónk. Ha kell sózzuk, borsozzuk, és az aprított újhagymát ekkor adjuk hozzá. Adjunk hozzá még egy darabka vajat, és pár percig fedő alatt pihentessük. Ez idő alatt egy serpenyőben kb. 2 ujjnyi olajon süssük ropogósra a busa chipsszeket. Amikor már szép aranyszínűek, ropogósok, akkor egy papírtörőre szedjük ki őket, itassuk le róluk a felesleges olajat. Tálaláskor a meleg, krémes rizottó tetejére tegyünk a ropogósra sült busa chipsszből.

Tipp:
Tálaláskor megmosott reszelt citromhéjat is adhatunk a rizottóhoz, ezáltal fokozhatjuk az ízeket. Illetve a busa chipsszre is szórhatunk kevés durva sót.

Sertés steak gremolatás fűszervajjal, cukkini lepény ágyon

...végre valami régi hozzávaló, ami ízbombaként hat rám...

Nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára fűszervajat.... úgy talán 10 éve??? Pedig nagyon szeretem. Azt pedig már nem is tudom, hogy miért maradt ki legalább ennyi év??? Most is egy magazinban láttam viszont egy steak-en, illetve a közösségi oldalon a Street Kitchen oldalán. Szóval ez a két bejegyzés adott egy löketett arra, hogy felelevenítsem ezt az általam, -de megkockáztatom: mások által is- elfeledett ízbombát. Mert a fűszervaj tulajdonképen nem más. A steakek, vagy régebben flekkenként ismert szelethúsok kiváló ízesítője a fűszervaj, és ami a legjobb benne, hogy a variációk száma végtelen. Nyilván valamelyest alkalmazkodni kell a hús és a köret jellegéhez, de alapvetően bátran lehet kísérletezni a vaj ízesítésével. Sőt, mivel egyszerre többet, többfajtát is lehet készíteni, így akár a fagyasztóban is tehetjük, hogy egy másik alkalommal, akár egy másik ételhez fel tudjuk használni hónapok múlva.
Én a sertés steaket mindig sertésszűzből készítem. Az egyik kedvenc húsrészem, azt gondolom nem kell különösebben magyaráznom, hogy miért. A steaket nem szokás túlzottan fűszerezni, só és bors a jó barátja a steaknek. Az, hogy ki mikor fűszerezni, az már "iskolája" válogatja, én sütés előtt szoktam közvetlenül, de van egy másik "iskola"  amely azt tanítja, hogy a sütés után fűszerezzük, különösen sózzuk a steaket. Ez hatványozottan igaz ha marhával dolgozunk, de a sertésszűznél is fennállhat az a veszély, hogy a sózás következtében kiszáradhat a hús... de nem nálam. Minden nagyképűség nélkül állítom, hogy jól tudok húst sütni. Igaz, ez több évnyi gyakorlat, tanulás után alakult ki nálam, de erre büszke vagyok. Nálam száraz hús eddig elvétve fordult meg a tányéron.... Most sem szárítottam ki a húst, és nem is készült alul, azaz nem maradt élénk rózsaszín a belseje. Bár az én szeletemet 2 perccel előbb vettem ki a sütőből mint Andiét, ugyanis én szeretem ha egy picit még rózsaszín a hús közepe, Andi viszont úgy szereti ha már kihúzódott a hús. (figyelem: nem kiszáradt!!!)
Mivel egyrészt meleg is van, és a steak amúgy sem igényel bonyolult köretet, így nyúltam a cukkinihez, amelyből 2 db volt készleten. Hagyományos fűszere a cukkininek a kapor, de én valami mást akartam. A kertben hatalmas bokrokban nő a rozmaring, kakukkfű és a bazsalikom, így ebből gondoltam választani. Valami azt súgta, hogy a kissé édeskésebb ízű bazsalikommal próbálkozzak. És most tessék figyelni: ettől fogva, amíg van friss bazsalikomom, kizárólag bazsalikommal ízesítem a cukkinit. Eszméletlenül jól harmonizált vele, legalábbis ebben a receptben. A két kisebb méretű lereszelt cukkinihez, kb. 4-5 csíkokra vágott bazsalikomlevelet adtam. Eszméletlenül jól egészítette ki a Gremolátás fűszervajat, amiben reszelt citrom, aprított petrezselyem és fokhagyma, őrölt bors és egy csipet só van.
Bátran ajánlom akár egy nyári estére egy pohár rozéval, vagy egy illatos irsaival, hiszen hamar elkészül, és valamelyest nem túl hétköznapi fogás.

Hozzávalók 3 főre

- egy egész sertésszűz

Cukkini lepényhez

- 2 kisebb cukkini

- só

- friss bazsalikom

- 1 tojás

- liszt (amennyit felvesz a massza)

- étkezési keményítő (kb. 2 tk.)

- olaj a sütéshez

Gremolátához

- 20 dkg vaj

- egy citrom lereszelt héja

- fél citrom leve

- kisebb csokor petrezselyem

- 3 gerezd kisebb fokhagyma

- só

- bors

Elkészítése

A Gremolátát a sütés előtt legalább 3-4 órával elkészítjük. Ehhez a szobahőmérsékletűre melegedett vajhoz hozzáadjuk a hozzávalókat, és alaposan kikeverjük a vajjal. Egy folpackra helyezzük a masszát, majd mint a szaloncukrot megformázzuk, és egy alufóliával együtt feltekerjük. (a folpackot ki is lehet hagyni) Hűtőbe tesszük legalább 3-4 órára. A cukkinit lereszeljük, sózzuk, majd legalább 15-20 percig hagyjuk állni, hogy a só kivonja a vizet a cukkiniből. Ha ez megvan, a kicsavart, lereszelt cukkinihez adjuk a tojást, az aprított bazsalikomot, a frissen őrölt borsot, a lisztet (annyit amennyivel lágy masszát kapunk) és az étkezési keményítőt. Egy felforrósított serpenyőben kevés olajon a cukkini korongokat megsütjük. (közepes lángon oldalanként 2-3 perc) Egy papírtörlővel leitatjuk a felesleges olajat a lepényekről, és tálalásig lefedve tartjuk.
A húst sütés előtt legalább 1 órával kivesszük a hűtőből, lehártyázzuk és közvetlenül sütés előtt 1-2 perccel megsózzuk. Most nem borsoztam, mert a fűszervaj adta meg az ízét a húsnak, de aki szeretné borsozza is meg bátran. A sertésszűz fejét és a végét levágtam, majd a "derék" részből vágtam 3 vastagabb szeletet. A felforrósított serpenyőben kevés olajon kérgeztem a steakeket, majd az előmelegített 140 fokos sütőbe tettem be a sütésálló serpenyőt úgy, hogy minden szelet húsra egy kevés vajat tettem, és 1 ág rozmaringot tettem a serpenyőben, hogy a rozmaring illata átjárja a húsokat. Kb. 10-13 percig sütöttem így a húsokat, majd egy tányérra szedtem ki őket, letakartam 2-3 percre, majd még melegen tálaltam. Minden szelet húsra tettem egy karika fűszervajat, amelyet a tálaláskor vettem csak ki a hűtőből. A meleg hús hatására a vaj megolvad a húson, és bevonta azt a fűszerekkel. (a maradék fűszervaj mehet vissza a hűtőbe, vagy a fagyasztóba)

Tipp:
Ezt a receptet akár halból, pl. lazacból is el lehet készíteni.

Bulgurral és gombával rétegezett padlizsán

.... egy étel, amely muszakának indult, de más lett belőle...

Szabadságom 3 napján végre fakanalat ragadtam, így a sok-sok betervezett recept közül, az egyiket elkészítettem. Azaz majdnem azt, amit elterveztem. Ugyanis muszakát (húsos, rakott padlizsánt) terveztem, de valahogy annyira felteltem az elmúlt hetekben a hússal, hogy -rövid eszmecsere után, amit anyukámmal folytattam ez ügyben- sikerült meggyőznöm magamat, hogy nem kell ebbe az ételbe hús. És bizony, nagyon jó volt ez az étel hús, sőt, sajt nélkül is. Ugyanis a másik vesszőparipám az efféle rakott ételekkel, hogy szinte mindenki reszeli a trappppístát, meg a füstölt sajtot, mint ha muszáj lenne. Elnézést, ha valakit megbántottam ezzel a mondattal, de jó volna ha végre eljutnánk már oda, hogy nem kell mindent magyarosítani. Nem kell minden tetejére sajtot reszelni. Ha valaki, akkor én imádom a sajtokat, napi szinten is eszem, főleg a finom, érett sajtokat szeretem, de már unom, amikor olvasok recepteket, és szinte a vége az, hogy "szórjuk meg sajttal"...  Amint az a képen látható, nekem is megpirult a rakott padlizsánnak a teje, de nem a sajttól, hanem a besamelltől. Igen, a jó zsíros vaj, liszt, és tej csodákra képes. Nem mondom, hogy egy jófajta kecskesajtot nem tudtam volna rámorzsolni a rétegek tetejére, de az nem volt, így maradt a besamell.
Mikor a receptet fejben összeraktam, picit féltem, hiszen a padlizsán nem túl gyakran párosodik a gombával. Viszont a bulgurral igen. És talán ezért is bíztam a sikerben. A paradicsomragu mindkét alapanyaggal jól harmonizál, a viszonylag semleges ízű beamell meg eleve megy minden ilyen rakott ételhez. Mivel a kert tele friss fűszernövényekkel, így nem spóroltam velük. A gomba pirításának utolsó fázisában friss kakukkfüvet, a paradicsomragu utolsó percében pedig egy hatalmas csokor friss bazsalikomot adtam hozzá. Külön-külön egyik fűszer sem éreztette magát, viszont a végén szépen kiegészítették egymást.
A bulgurt én mindig alaplével öntöm fel, így történt ez most is. A "Triumvirátusnak" (Bobby, Rody, Dorka macskák) főztem csirkefarhátat amit: zellerzölddel, és gyömbérrel ízesítettem, így ezzel a fűszeres, ízes alaplével adtam az íztelen bulgurnak egy alapízt.
A besamelt sem szoktam kihagyni a jóból, azaz fűszerezem. Most frissen reszelt szerecsendiót, és őrölt görögszénamaggal ízesítettem.
Majd elfeledkeztem a paradicsomraguról. 2 doboz hámozott paradicsomot használtam, amelyet fokhagymával, frissen őrölt borssal, és fahéjjal fűszereztem, és mivel eléggé savas volt a paradicsom, így kevés barnacukorral "kereszteltem" meg.
Fűszerek, ízek házasodtak, sültek egybe ebben a receptben, amelyet nyugodt szívvel ajánlok akár ebédre, akár vacsorára. Egy biztos: ha elkészíted, nem fog maradni belőle.....

Hozzávalók 4 személyre

- 2 db közepes méretű padlizsán

- 3 gerezd fokhagyma

- 2 doboz hámozott vagy aprított paradicsom

- 200 g bulgur

- 250 g apró csiperke gomba

- kb. 5 dl tej

- 10 dkg vaj

- kb. 2 ek. liszt

- só

- bors

- friss bazsalikom (ízlés szerint)

- friss kakukkfű (ízlés szerint)

- kb. 5 dl alaplé (csirke, zöldség, NEM KOCKÁBÓL!!!)

- 1tk. szerecsendió

- 1tk. őrölt görögszénamag

Elkészítése

A padlizsánokat vágjuk vékony, kb. 2-3mm vastag szeletekre. Sózzuk, borsozzuk meg őket, és olajat csurgassunk rájuk, majd az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 15 percig süssük őket. Vegyük ki ezután majd hagyjuk kihűlni. Készítsük el a paradicsom ragut. Egy edényben kevés olajon futtassuk meg az aprított fokhagymákat, majd öntsük rá a paradicsomot. Fakanállal törjük össze, majd sózzuk, borsozzuk, őrölt fahéjjal ízesítsük. Forraljuk be annyira, hogy sűrű, főzelék állagú legyen. (közepes lángon kb. 40-50 perc). A főzés végén, friss, aprított bazsalikommal fűszerezzük. Egy serpenyőben kevés olajon a szeletelt/darabolt gombákat erős láng felett pirítsuk meg, (pár perc) sózzuk, és friss kakukkfűvel ízesítsük. A bulgurt forró alaplében főzzük meg puhára, majd szűrjük le, tegyük félre. A besamellt vajból, lisztből, tejből készítsük el, végül fűszerezzük az őrölt szerecsendióval, és görögszénamaggal.
Egy tűzálló edényt kenjünk ki vékonyan olajjal, és kezdjük el a rétegezést. Padlizsán, bulgur, gomba, paradicsomragu. Ezt ismételjük amíg van alapanyagunk, majd a tetejére öntsük a besamellt. Az előmelegített 200 fokos sütőben addig süssük, míg a besamell pirulni nem kezd. (kb. 30 perc)

Tipp:
Morzsolt fetasajtot is tehetünk a besamellre.

Rozmaring nyárson sült sertésszűz

...szerintem pont az a legjobb a nyárban, hogy annyira lazán lehet sütni-főzni, hogy csak a kertkapu szab határt a lazaságnak...

Legalábbis nálunk. Annyira lazára vettük a figurát, hogy a képen látható rozmaring nyárson sült húst a fotózás után a kertben, "lazán" kézzel-lábbal ettük meg, és csak úgy lazán dobtuk el a csupasz rozmaringágakat a földre, azaz adtuk vissza a természetnek, ahol már évek óta nevelkedtek. A kertes háznak az az egyik előnye, hogy az ember fia szabadon tud nevelni többek között zöldfűszereket, és nincs is annál jobb érzés, mint amikor közvetlen főzés előtt az ember kisétál a kertbe, és frissen leszakítva a tőről, -mit tőről- bokorról, a konyhában felhasználja azt a fűszert, amelyet azért nevelt, hogy valami más ízeket tudjon adni annak az ételnek, amit szívvel és lélekkel készít el. Nálunk a kertben 2 hatalmas rozmaring bokor, 1 bazsalikom, 1 chili, és egy kakukkfű bokor található meg. Ebből most a rozmaring, és a kakukkfű kapott főszerepet. A kakukkfű a pácolásban vállalt szerepet, míg a rozmaring a sütésnél lépett színpadra. Nem mondom, hogy egy nagy találmány, sőt mások is készítettek már rozmaring nyársat, de mégis büszkén írom ezeket a sorokat a fentebb írtak miatt.
Gyönyörű sertésszüzet vett Andi tegnap, (protekciónk van, az igaz) és ezt a húst pácoltam be tegnap este olajos-fokhagymás-kakukkfüves pácba. A kakukkfű azért is jött be a képbe, mert a rozmaringnyárs egyik fő eleme a gomba volt, amelyről tudjuk, hogy nagy barátja a kakukkfűnek.
A sertésszűz egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon hamar elkészül, így a nyársra feltűzdelt gomba, lilahagyma, kaliforniai paprika nem lett túlsütve, azaz valamelyest megmaradt a ress-roppanós vonalon belül.
Mivel hamar elkészül a rozmaring nyárs, így egy nyári estén, mondjuk egy grill party-n tökéletes választás lehet, és lehet hozzá inni finom borokat, vagy söröket....

Hozzávalók kb. 10 rozmaring nyársra

- 10 rozmaring ág (lecsupaszítva)

- egy darab sertésszűz

- 1 lilahagyma

- 1 kaliforniai paprika

- 250g apró csiperke gomba

-1 erős zöldpaprika (opcionális)

- só

A páchoz:

- bors

- fokhagymapor

- olaj

- 2 ág kakukkfű (vagy 1 tk. szárított kakukkfű)

Elkészítése

A sertésszüzet lehártyázzuk, majd vastagabb csíkokra vágjuk. A pácoláshoz elkészítjük a fűszerkeveréket. A borsból, fokhagyma porból 1-1 tk. mennyiséget veszünk, a frissen morzsolt kakukkfüvet hozzáadjuk, és kb. 2 ek. olajjal jól elkeverjük, majd a csíkokra vágott húsokat jól bedörzsöljük vele. Zárható edényben tesszük, és másnapig a hűtőben pácoljuk. Felhasználás előtt a hűtőből kb. 1 órával kivesszük. A lecsupaszított rozmaringágakra tetszőleges sorrendben feltesszük az alapanyagokat, majd megsózzuk a nyársakat, és a pácoláshoz használt olajjal megkenjük a nyársakat, és vagy grillen, vagy serpenyőben folyamatos forgatás mellett átsütjük a nyársakat (oldalanként kb- 3 perc) Vigyázzunk arra, hogy a hús ne száradjon ki, ezért lassan süssük, és forgassuk gyakran.

Tipp:
Sült krumplival és szósszal tálalhatjuk

Levendulás-citromos keksz

.... amikor nem csak molyirtásra használjuk a levendulát.... 

Tisztában vagyok vele, hogy a levendula mint fűszer nagyon megosztja az embereket. Ha 10 évvel ezelőtt kérdeztek volna engem, akkor én is azt mondom: kösz, nem...... de ma már, pontosabban 2 éve nem így gondolom. Akkor kóstoltam először levendulás ételt, és valami megváltozott bennem. Nem állítom, hogy töményen, és mindig, minden ételhez jól passzol, de főleg édességekben igen. És ezt határozottan állítom. Egyébként úgy 7-8 évvel ezelőtt a TV-ben láttam Jamie Olivernél, hogy az egyik desszerthez levendulát használt, így nem mondhatom, hogy annyira új keletű volt amikor Andi bejelentette, hogy elkészíti ezt a sütit. Szerencsére van saját levendulánk, -nem is kevés- így abból dolgoztunk. Bőven maradt így is még a bokrokon, ezért akár szappant is tudunk készíteni levendulából. Apropó szappan, azaz tisztálkodás. Szintén kb. 5-6 éve történt, hogy az egyik neves mosó-és öblítő gyártó Ausztriában/Németországban piacra dobta a levendula illatú öblítőjét. Mivel én mindig ugrottam az újdonságokra, így eladásra hoztam 1-2 kartonnal, és meglepő módon pikk-pakk eladtam. Aztán egyre többet kellett hoznom, annyira kelendő volt az a termék. Nyilván ebben az is közre játszik a mai napig, hogy a levendula reneszánszát éli, mindegy, hogy milyen formában.
De vissza a recepthez, pontosabban a sütihez.
Maga a süti meghatározó fűszere a levendula, de kellett mellé valami, ami kissé tompítja, kiegészít annak meghatározó ízét, illatát, és ez nem volt más, mint a citrom. Szerintem tökéletes kombó a kettő együtt, ezt okvetlenül ajánlom ha elkészíted.
Ez a süti amolyan tea mellé való süti, vagy éppen elalvás előtt jól jön, mivel megkönnyíti azt. Ezt konkrétan megtapasztaltam szombaton délután a tóparton napozás közben.....

Hozzávalók: kb. 25 db-hoz

- 15 dkg liszt

- 10 dkg hideg vaj

- 5 dkg cukor

- fél tk. sütőpor

- 1 db tojás

- 1-1,5 ek. levendulavirág

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 citrom reszelt héja, felének a leve

- 1 csipet só

Elkészítése:

A sütőporral elkevert lisztbe a hideg vajat egy almareszelőn belereszeljük ( így nagyon könnyű eldolgozni ) majd elmorzsoljuk. A kétféle cukrot összekeverjük a levendulával, a reszelt citrom héjjal és a fél citrom levével. A liszthez adjuk a cukros keveréket és a tojást és jól összedolgozzuk a tésztát. Hűtőbe tesszük fél órára pihentetni, én egy egész éjszakát pihentettem, sőt akár fagyasztóban is tárolhatjuk. Majd lisztezett deszkán fél centire kinyújtjuk és formára szaggatjuk. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 percig sütjük.

Tipp:
Sűrű tejfölbe is mártogathatjuk, ezzel kissé tompíthatjuk a levendula ízét  

Meggyes-málnás túrótorta

.... és még mindig szeretem ezt a kombót... vagy triót..

Ugyanis idén trióra változott ez a recept. Mármint az eddigi túró-málna kombó egészült ki a meggyel. És ami még fontos: mindkét gyümölcs a kertből van.
Gyorsan leszögezem: Andi készítette, pontosabban sütötte ezt a tortát. Én csak fotóztam, és írtam a blogot. Azt gondolom, hogy jól van ez így, hogy én továbbra is a húsok, és egyéb "sós" szekciót viszem, Andi pedig az édességet képviseli.
Tegnap lent voltunk Tihanyban és Füreden, így nem terveztünk mára különösebb sütés-főzést. Viszont ma elromlott az idő, és így érdemes volt gondolkodni valami desszerten is. Volt a hűtőben túró, tojás és tejföl, a gyümölcs pedig szó szerint frissen várt minket a kertben, így egyértelmű volt, hogy egy túrótortát készít mindebből Andi. Amíg én a pörköltet készítettem, addig Andi a tortát, így lett kerek a mai ebéd. Nagyjából egyszerre készültünk el, ez már kérem a profizmus határát súrolja. Az más kérdés, hogy a tortából csak most tudtunk -este- kóstolni, mert nem árt neki, hogy pár órát a hűtőben pihen, de ez nem nagy tragédia. Amit külön szeretnék kiemelni, hogy a cukor a legminimálisabban jelenik meg ebben a receptben, így mondhatjuk azt is, hogy "egészséges(ebb)".
Egy biztos: nem szabad a túróval fukarkodni, és lehetőség szerint nem holmi "lájtos" túrót használni ehhez a recepthez, és a tejfölből is vegyük meg a 25%-os fajtát.... megéri..... az íze miatt. Aztán legfeljebb lemozogjuk, de az ízekkel nem szabad spórolni. És hát tudjuk jól, hogy az ízek a zsírban rejlenek. (Bocs Norbi)

Hozzávalók:  (18 cm-es tortaformához)

- 50 dkg túró

- 3 egész tojás

- 15 dkg cukor

- 35 g keményítő

- 2 dl tejföl

- kevés reszelt citromhéj

- fél rúd vanília kikapart magja

- 30 dkg gyümölcs ( málna, meggy)

Elkészítése:

Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. Kibéleljük a tortaformát sütőpapírral, ki is vajazhatjuk. A gyümölcs kivételével az összes hozzávalót egy tálban botmixerrel pépesítjük, majd a formába öntjük. A közepére halmozzuk a gyümölcsöket. 40-50 percig sütjük, majd 180 fokon további 15 percet sütjük, míg szép aranybarna lesz. Pihentetés után lehet szép szeleteket vágni.

Tipp:
Túró helyett ricottát is használhatunk

Epres-citromos sajttorta

...csak nyelni kell.... ráadásul még epres is

Rám abszolút igaz, hogy szinte minden olyan sütit, vagy tortát szeretek, ami 99% krémből, és 1% tésztából áll..... Csak nyelni kelljen. Persze vannak kivételt képező sütik, mint pl. a zserbó, de alapjában a krémes sütiket részesítem előnybe.
Ez a mostani süti, vagy pontosabban sajttorta is ebbe a kategóriába tartozik. Manapság eléggé divatosak a sajttorták, hiszen nem túl bonyolult elkészíteni. Persze nem a 40 fokban, -hiszen sütni kell- de az elmúlt napokban pont az a kellemes 20-24 fok volt, amibe ez még bőven belefért. Épp mikor ezeket a sorokat írom, kellemesen friss a levegő, így ha valakinek épp ma támadna kedve elkészíteni ezt a sütit, szerintem ne habozzon, ráadásul még mindig eper dömping van. Bár az utóbbi napok záporos, zivataros időjárása valószínűleg lerövidíti az eperszezon hátralévő idejét, -és persze az árát megemeli- én azt mondom most kell venni epret.
Azt sem állítom, hogy kalóriaszegény lenne ez a süti, de hát valamit valamiét. Tudomásul kell venni, hogy a jó ízek a zsírokban rejlenek. Egy zsírdús tejföl, mascarpone köszönő viszonyban sincsen a 'lájtos' társaival. A húsoknál is alapvetően egy tarja sokkal szaftosabb, ízletes, mint mondjuk egy karaj.
De vissza a sütihez. A mascarpone zsírosságát kellően ellensúlyozza a citrom, illetve az eper frissessége, így talán nem érezhetjük annyira nehéznek. Ahol lehet spórolni, az a cukor mennyisége. Mi nem szeretjük, ha valami nagyon "gej", édes, szerintem a kevesebb néha több, ebben az esetben hatványozottan igaz. De ahány száj, annyi szokás...
Abszolút egy hétvégi menü részébe beilleszthető, utána egy ház limonádé, szörp, vagy egy rozé fröccs, és kerek lesz a világ. Legalábbis gasztronómiailag.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:

Az alaphoz:

- 20 dkg darált háztartási keksz

- 10 dkg puha vaj

- 1 ek. cukor

- 2-3 ek. víz

- ízlés szerint csipet fahéj

A krémhez:

- 25 dkg natúr krémsajt

- 1 kis pohár 20%-os tejföl ( 140 gr. )

- 7,5 dkg cukor

- 3 egész tojás

- 1,5 dkg étkezési keményítő

- fél citrom héja és leve

- 10 dkg eper + a díszítéshez

Elkészítés:

Az alap hozzávalóit elmorzsoljuk, egy csatos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, majd a morzsát a forma alján egyenletesen elsímítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük, majd kivesszük és langyosra hűtjük.
A krémhez a krémsajtot, a tejfölt, a cukrot, a tojásokat, a keményítőt, a citrom reszelt héját és levét alaposan elkeverjük, de nem habosítjuk. A megsült alapra öntjük, majd beledobáljuk a darabokra vágott epret. Először 170 fokon 20-25 percig sütjük, majd 150 fokon kb. 40 percig, míg "remegős lesz". Szeletelés előtt néhány órát, de akár egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Tálaláskor friss eperrel díszítjük.

Tipp:
Érdemes más, fanyar gyümölccsel is elkészíteni, hiszen most jön a málna, egres, ribizli szezon is. 

Joghurtos eperkrémleves bazsalikomos császármorzsával

....itt a nyár, itt van újra!

Azt gondolom, hogy így május utolsó napjaiban nem annyira meglepő ez. Az, hogy eddig a május inkább tavaszias volt, az már talán jobban az. Viszont tegnap óta ránk szakadt a 30 fok, és még tartani is fog legalább egy napig. Na most ilyenkor van az, hogy az ember menekül a konyhából, mint mókus az erdőtűz elől... de enni meg kell, ráadásul a melegben a folyadékot is pótolni kell, -én most éppen egy rozéfröccsel- ezért a leves mint ilyen, fokozottan jólesik. Hetek óta eper dömping van, így az sem meglepő, hogy Andi javaslatára ma eperkrémlevest készítettünk. Pár blog bejegyzéssel ezelőtt már írtam, hogy annyi epret mint idén még sosem ettem. Naponta veszünk "zolikanénitől" 30dkg epret, csak úgy este megenni. Idén tényleg finom epreket lehet kapni, így érdemes kihasználni ezt, ráadásul az ára is kedvezőbb mostanában mint egy hónapja. Szóval Andi javaslatára eperkrémleves készült ma, de egy kis csavarral. Hogy ne legyen snassz a levesünk, így betétet is készített hozzá, méghozzá császármorzsát. Az ötlet -sajnos- nem tőlünk származott, az egyik partnerem napi ajánlatában láttuk, így onnan jött, hogy akkor készítsük el mi is a saját verziónkat. A mi verziónkban a császármorzsa tésztájába került szárított bazsalikom, amely fűszer jól illik az eperhez.
Imádom a császármorzsát, gyerekkoromban az egyik szomszédunknál ettem ilyet először, azóta anyukámnak sokszor kellett készítenie. Házi lekvárral, -pláne eperlekvárral- mennyi étel volt akkor is. Mostanra kicsit háttérbe szorult sajnos. Olyannyira, hogy ugyan Andival közel 3 éve vagyunk együtt, de még sosem ettünk együtt császármorzsát. Most azért annyit készített, hogy maradt külön is, így a tavaly készített rebarbarás-eperlekvárunkkal holnap desszertnek meg is esszük.
Tegnap üzleti ügyben Győrben voltam, és ha már így alakult, akkor anyukámnál ebédeltem. Nagyon finom paradicsomos káposztát készített, és kértem, hogy legyen valamilyen leves is. Fokhagymakrémlevest készített, de itt a krém szót tegyük idézőjelbe. Ugyanis nem tett bele tejszínt, sőt semmilyen zsiradékot amitől krémes lett volna, mégis finom volt. Miközben kanalaztuk a levest, megállapítottuk, hogy mennyire nem kell bele tejszín. Ugyanis a tejszínnel hajlamosak vagyunk túl bőkezűen bánni. Ezáltal elnyomjuk vele a zöldség, vagy éppen a gyümölcs természetes ízét. Pont ezért, úgy egy éve lecseréltem a tejszínt joghurtra. A joghurt annyira krémes mint amilyennek kell lenni, de egyben a kellemes savanyúsága miatt pont jól illik ezekben a nyári melegekben a levesekhez. Én az "I" betűs multiban szoktam venni egy osztrák joghurtot, nagyon meg vagyok vele elégedve, most sem hagyott cserbe. Az eper ízét nem nyomta el, és mégis adott neki egyfajta tartást, visszafogott krémességet.
Ezen a nyáron még biztos, hogy fogunk ilyen levest készíteni, sőt más gyümölccsel is kifogjuk próbálni.

Hozzávalók: ( kb. 3 főre )

A krémleveshez:

- 30 dkg eper

- 150 gr joghurt

- étkezési keményítő

A császármorzsához:

- 150 ml tej

- 5 ek. búzadara

- 2 ek. liszt

- 1 ek. barnacukor

- 2 ek. olaj

- 2 tojás

- 1 citrom reszelt héja

- 1 kk. bazsalikom

- csipet só

Elkészítés:

Az epret feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi.Ízléstől függően cukrozzuk. Épphogy megfőzzük, közben a joghurttal kikeverünk keményítőt és hőkiegyenlítéssel az eperhez adjuk, pár percet főzzük és aztán jól kihűtjük.
A császármorzsához a tejet felmelegítjük. A tojás kivételével minden alapanyagot összekeverünk egy tálban. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját a tésztához adjuk, a fehérjét külön tálban kemény habbá verjük. A felvert habot óvatosan a tésztába dolgozzuk. A serpenyőben 1 ek. olajat forrósítunk, majd az egész tésztát beleöntjük, addig sütjük amíg barna nem lesz, majd megfordítjuk - ahogy sikerül - és a másik oldalát is barnára sütjük, ezután fakanál segítségével apró darabokra tördeljük. A darabokat is kicsit pirítjuk.

Tipp:
Tálaláskor egy kevés tejföllel még krémesebbé tehetjük a levesünket.

Zöldséges felfújt

Ez a recept gyakorlatilag ad hoc jelleggel született meg. Történt ugyanis, hogy valahogy nem kívántuk ebédre a húst, -enni meg hát kell azért- és lévén elég sok zöldségünk volt, így kitaláltam, mi lenne ha egyfajta zöldséges felfújtat készítenénk belőlük. Tojás is volt, illetve tejszín is, szóval az alap megvolt. Azért nem a klasszikus felfújtról beszélhetünk jelen esetben, hiszen nincs benne liszt, de tény: a sütés végére egyfajta felfújt került ki a sütő "poklából". Vagy hívhatnánk akár sült lecsónak is, ha nem néznénk a tejszínt benne.
Mikor nekiálltam az előkészületnek végig gondoltam mi van "raktáron", mit is tudok felhasználni. Volt egy csomag gyönyörű kápia paprikánk, egy darab póré hagymánk, krumplink, illetve koktél paradicsomunk. Utóbbi a kertből, frissen szedve. Illetve az előbb említett tojások és a tejszín. Szóval ebből gondoltam készíteni egy zöldséges felfújtat. Sok teendőm nem volt az előkészületekkel, hiszen a paprikákat, pórét karikákra vágtam azalatt az idő alatt, ami alatt a krumpli félpuhára főt. Erre azért volt szükség, hogy mind a zöldségek, mind a krumpli egyformán puha legyen a sütés végére. És tényleg az is lett. Továbbá kellően szaftos is, a tojásos-tejszínes keveréktől.
Pár gondolatot szeretnék a tejszínről mondani. Szerintem téved az, aki azt hiszi, hogy 10-20%-os tejszín az nagyon jó, pláne ha növényi vagy főző "tejszínről" beszélünk. A tejszín, az állati eredetű, és nagyon zsíros. Ez van, és kész. Én kizárólag habtejszínnel, azaz min. 30%-os tejszínnel dolgozom. Természetesen akik laktóz érzékenyek, ők érthető okból nem használhatnak hagyományos habtejszínt, de azok akik nem érzékenyek, és megtehetik, nekik üzenem: felejtsék el a főző, meg a nem tudom milyen növényi eredetű "tejszíneket"!
Pár szót ejtenék a fűszerezésről is. Nem bonyolítottam túl túl a dolgot, mindösszesen sóval, borssal és kevés aprított rozmaringgal fűszereztem a tojásos-tejszínes keveréket. Szerettem volna a sült zöldségek (természetes) ízét érezni, nem akartam elnyomni bármilyen intenzív fűszerrel. A rozmaringot is csak a krumpli miatt használtam, hiszen tudjuk jól: ők ketten nagyon jó barátok.
Örök igazság ami most (is) beigazolódott: a legegyszerűbb alapanyagokból lehet a legjobb ételeket elkészíteni. Érdemes néha benézni a spejzba, hűtőbe, hogy mi van "készleten", mert 1-2 hozzávalóból is lehet királyi ételt készíteni. 

Hozzávalók 4 személyre:

- 2-3 db kisebb kápia paprika

- 8 db koktél paradicsom

- 1 nagyobb krumpli

- 1 poré hagyma

- 250 ml habtejszín

- 1 egész tojás (lehetőleg házi)

- zsemlemorzsa

- vaj

- só

- bors

- friss rozmaring


Elkészítése:

A krumplit héjában főzzük félpuhára. Ez idő alatt mossuk meg a zöldségeket, a paprikákat csumázzuk ki, vágjuk karikákra. A pórét is vágjuk karikára, majd egy serpenyőben kevés vajon pároljuk meg. Érdemes lassú láng felett, mivel nem pirított hagymát kell készítenünk. Ha a póré megpuhult, a krumpli is félpuhára főt, akkor vegyünk elő egy hőálló formát (ha van szuflé formánk akkor azt) és vajjal kenjük és morzsázzuk ki. Ez azért kell, hogy ne ragadjon bele a sült zöldség, és ha esetleg kiakarjuk venni a formából, akkor könnyen ki tudjuk venni. Következő lépés a rétegezés. A vékony karikára vágott krumplival rakjuk ki a forma alját, és felváltva rétegezzük a zöldségeket. Ha ezzel megvagyunk akkor öntsük a formákba a tejszínes-tojásos keveréket, és az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt süssük meg zöldségeket.

Tipp:
Sütés előtt érdemes kisebb darabka vajat tenni a formák tetejére, ettől még szaftosabb lesz a felfújtunk, illetve szebben pirulnak meg a zöldségek.

Nyári rizses hús, ami nem rizottó

 Tombol a nyár, sokadik hőhullámom vagyunk túl, és még mindig nincs vége.... most mikor írom ezeket a sorokat, pénteken délután 6 után, legalább 30 fok van itt a házban, így a "védőitalként" kiöntött  búzasörömet is gyorsabban kell meginnom, mert attól tartok felforr, mire a bejegyzés végére érek....
Ezt az ételt szintén a július közepén kivett szabadságom alatt készítettem el, és az ihletet Fűszermánia Gabinak köszönhetem tulajdonképpen. Történt ugyanis, hogy a Facebookon az egyik gasztro csoportba, ahol mind a ketten tagok vagyunk, valaki egy rizses húst posztolt, amelyet rizottónak nevezett, holott az -és Fűszermánia Gabi helyesen megválaszolta helyettem is- rizses hús volt. Sajnos még mindig elég sokon összekeverik a kettőt. A rizottó -inkább- főzelék állagú rizses étel, míg a rizses hús inkább szárazabb egytálétel. Állaga inkább masszív, tömörebb, szárazabb. Nincs ezzel a világon semmi baj, mi így ettük a menzán, csak sajnos ma divatos lett az ilyen típusos rizses egytálételeket is rizottónak hívni. Apropó menza. Speciel nekem jó emlékeim vannak a menzai rizses húsról. Kovászos uborkával kaptuk, és tényleg finom volt. Persze nem cserélném el az általam készített verzióval, no de akkor, ott az finom volt. Nem vártunk tőle sokat, nem is volt túlbonyolítva.
Szóval az ihlet meg volt, a forróság dettó, de ez nem tántorított el attól, hogy én rizses húst készítsek 38 fokban. Amiért nyári ez a rizottó az az, hogy friss zöldségekből ( borsó, paprika, paradicsom, cukkini) készítettem el, és annyi extrával még, hogy nem hagyományos rizzsel dolgoztam, hanem jázmin és vörös rizs keverékéből. Szerintem ez így elég tartalmas volt, de lévén heti 1-2x kívánom a húst, lapockával még megtoldottam ezt a zöldséges-rizses ragut. Nem mondom, hogy nem tudnám megenni hús nélkül, de ez adta meg a "szaftját", ettől lett igazán kerek ez az étel.

Hozzávalók 2 személyre

- 50 dkg sertéslapocka

- 200g jázmin és vörös rizs keveréke

- 2-3 db kisebb paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 kisebb cukkini

- 1 kápia paprika

- 10 dkg zöldborsó

- só

- bors

- őrölt kömény

- olíva olaj


Elkészítése:

A húst vágjuk kisebb kockára, a hagymát, fokhagymát vágjuk finomra. Egy mélyebb edényben kevés olajon pirítsuk meg a húst erő láng felett, majd vegyük ki. A visszamaradt olajon futtassuk meg a hagymát és a fokhagymát, amikor már üveges a hagyma akkor tegyük vissza a húst. Sózzuk, borsozzuk és őrölt köménnyel fűszerezzük. Gyakorlatilag mint egy pörköltet addig főzzük a húst fedő alatt amíg megpuhul. Főzés közben ha szükséges, kevés vízzel pótoljuk az elfőtt levet. Ez idő alatt vágjuk apró kockára a cukkinit, a paprikát és a paradicsomot. Amikor a hús már félig megpuhult, akkor adjuk hozzá a rizst, és a rizs 2x-nek megfelelő mennyiségű vizet és a paradicsomot. A paprikát, a cukkinit és a zöldborsót csak a főzési idő utolsó 10 percében adjuk hozzá, hogy ress, harapható maradjon. Arra ügyeljünk, hogy a rizst néha keverjük meg, és ha esetleg túl sok a folyadék, akkor azt a végén forraljuk el. Végeredményül egy kellően "ragacsos", de nem túl száraz rizses egytál ételt kell kapnunk.

Tipp:
Friss kukoricával is dúsíthatjuk a ragunkat, illetve friss petrezselymet is apríthatunk hozzá.