A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukorica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kukorica. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 11., szombat

Kukoricás tonhalas tészta

...Amikor abból főzöl amit találsz a hűtőben, és max 20 percet szánsz a főzésre.....

Akkor születnek az ilyen típusú ételek, vagy reprodukálódnak a régi, ismert receptek. Így született nálam újjá ez az étel. Bár én még -talán- sosem készítettem korábban. 
A képen nem látszik, de nálam tejszínnel készült a ragu. Viszont a tejszínezést szándékosan visszafogtam. Nem szeretem ha túl sok egy ételben a tejszín, mert egyrészt kiérződik az íze, -ezáltal elnehezíti az ételt-, másrészt elnyomja az ételnek az ízét. Amivel szintén csak módjával bántam, az a fehérbor, amely ugyan ízében nem volt kiérezhető, de nem is szabadna dominálnia. Mivel ez egy villámgyors tészta étel, nem lenne elég ideje elpárolognia az alkoholnak, ha túl sokat használnánk a fehérborból.Viszont a halhoz jól illik a fehérbor, és amúgy is kell egy kevés sav a tejszín zsírosságát ellensúlyozandó. Az interneten böngészve több helyen találkoztam olyan változattal, ahol paradicsomot használtak a kukorica mellé. Színben biztos, hogy jól harmonizálnak együtt, de nekem egy picit sok lenne együtt a kettő, legalábbis ebben a verzióban. Ami a piros színt adja, -na és az erejét- az ételnek, az nem más mint a chili. Egyúttal a bors szerepét is kiváltottam vele, másfelől én szeretem a szép piros színét. 
A tejszínes ragu pont annyi idő alatt -vagy még kevesebb idő alatt- készült el mint amennyi idő alatt a tészta megfőtt, ezért nem vöröshagymát, hanem újhagymát használtam. A vöröshagymának nem lenne elég ideje elveszíteni a nyers hagyma ízét, de aki szeretné az használja bátran, de tanácsos előtte nagyon finomra aprítani. Azért, hogy hagyma íze legyen a ragunak, egy kisebb fej megroppantott fokhagymát tettem bele, amelyet a tálalás előtt eltávolítottam. Az ízét kiadta, más funkciója nem volt. Összességében egy laktató ebéd vagy meleg vacsora lehet ez a tészta étel, amelyhez ha tehetjük egy pohár száraz fehérbort igyunk, mert tudjuk jól: a hal szeret úszni.



Hozzávalók 2 személyre

- 1 konzerv lehetőleg jó minőségű tonhal (nem aprított)

- kb. 3-4 marék tészta (pl. fusilli)

- 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb vöröshagyma)

- 1 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek. konzerv kukorica (lehetőleg ne az extra édes)

- 1 szál chili

- kb. 0,5 dl száraz fehér bor

- kevés olaj




Elkészítése

Tegyünk fel vizet forrni a tésztához. Amíg a víz felforr, addig egy mélyebb falú edénybe kevés olajon futtassuk meg a karikákra vágott hagymát, illetve adjuk hozzá a megroppantott fokhagymát, és mérsékelt láng felett pároljuk meg. Ha már a hagyma kellően illatozik, emeljük fel a lángot és adjuk hozzá a bort. Várjunk pár pillanatot, amíg az alkohol elpárolog, majd adjuk hozzá a kukoricát, és alacsony láng felett keverjük össze. Ezután a tejszínt is adjuk hozzá, és pár perc alatt forraljuk össze a ragut. Az utolsó percben a tonhal felét valamint a tészta főzőlevéből 1-1 ek. mennyiséget adjuk hozzá. Keverjük alaposan össze a tejszínes-tonhalas ragut a lecsepegtetett tésztával, és azonnal tálaljuk. A megmaradt tonhalat ekkor "morzsoljuk" rá a tésztára és friss aprított chilivel, valamint a karikákra vágott újhagyma zöld szárával együtt tálaljuk.

Tipp:
Aprított friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is tálalhatjuk.

2016. január 23., szombat

Joghurtos kukorica krémleves zsályával

....és kint nagy pelyhekben hull a hó...

Azt gondolom kevés olyan ember él ezen a világon, aki nem szereti a kukoricát. Valahogy a kukoricát nem is lehet nem szeretni. Már a színe is melegséget tükröz, és nem telhet el úgy nyár a strandon, hogy ne pörgetnénk az ujjainkkal egy finoman megsózott cső kukoricát, miközben a lédús kukorica cseppjei harapás után a szánk szélein folyik lefelé.
Persze szeretjük más változatban is a kukoricát. Szeretjük popcorn változatban is a tv előtt vagy a moziban rágcsálni, de szeretjük chilis babban, vagy pizzán is mint feltétet is. Ezek után miért ne csinálnánk belőle krémlevest? Nem, nem én találtam fel a spanyol viaszt, de valljuk meg őszintén: nem sok helyen lehet enni kukorica krémlevest. Nem tudom az okát, hogy miért, de én nem nagyon emlékszem rá, hogy sűrűn szembetalálkoztam volna vele valamelyik étteremben, bisztróba, vagy -akár csak egy- önkiszolgáló étteremben is. Pedig egyszerűen lehet elkészíteni, és nagyon gyorsan, mindösszesen 30 perc alatt.
Mi viszont úgy döntöttünk, hogy pont ezen okok miatt is, pláne ezekben a hideg napokban nagyon is jól fog esni egy ilyen leves. Kint esik a hó, hideg van, pont jó egy krémleves. Semmi fakszni, semmi hűhó, egyszerű ízek, visszafogott fűszerezés. Ennyi. Nem vittem túlzásba a fűszerezését, -a borsot friss gyömbérrel váltottam ki- mert vajon átpörgetett zsályával ettük és mivel a zsálya elég karakteres fűszernövény, nem hiszem, hogy mellette más, intenzív ízű fűszer elfért volna.Természetesen mint mindig, úgy most is csirke alaplével dolgoztam, de itt hívnám fel figyelmedet kedves olvasóm arra, hogy ha valódi csirkéből készített alaplevet használsz, akkor csak módjával használd, mondjuk úgy 1/3 arányban, mert nagyon erősen el tudja vinni olyan irányban az ízeket, amely irányba nem kellene, hogy vigye. Úgy is fogalmazhatnék, hogy erősen csirke ízű lesz a levesünk. Sajnos jártam már így, ezért is írom le ezt. Főleg a farhát tud erős lenni....
Tüzesebb kedvű olvasóim tehetnek még chilit is ebbe a levesbe, szerintem bitang jól passzol a kukoricához.
A leves színe, íze abszolút a napsütést, a meleg nyári napokat idézi fel. Bár én szeretem a telet, pláne mint most amikor havazik, de amikor ránézek erre a levesre, egyfajta nyári "feeling" lesz rajtam úrrá.

Hozzávalók 2 személyre

-  1 doboz konzerv kukorica

- 2 ek. görög joghurt

- 2dl. alaplé

- 4dl. víz

- friss gyömbér

-1 kisebb fej vöröshagyma

-3-4 db. zsálya levél

-vaj

- só




Elkészítése:

Egy leveses edényben kevés vajat olvasztunk, majd az aprított vöröshagymát megdinszteljük rajta. Amikor már üveges, akkor a kukoricát ráöntjük, alaposan elkeverjük és felöntjük annyi alaplével + vízzel amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, majd takarék lángon főzzük pár percig. Figyelembe véve az alaplé sós ízét, óvatosan sózzuk, friss gyömbérrel fűszerezzük, és tovább főzzük. Kb. 10 perc főzés után egy botturmix segítségével összeturmixoljuk, majd a joghurtot hozzáadjuk. Újra felforraljuk, ha kell vízzel beállítjuk a sűrűségét a levesnek. Ha a leves elkészült egy serpenyőben diónyi vajon a zsálya leveleket átfuttatjuk, majd a tálaláskor a leves tetejére teszünk belőle.

Tipp:
Zsálya helyett snidlinget is használhatunk, és bacon chippsel is tálalhatjuk a levesünket.

2015. december 11., péntek

Chilis bab ahogy én készítem

És igen, végre megcsináltam!
Tudom, hogy ez most úgy hangzott mintha valamilyen eget verő nagy tettet hajtottam volna végre, de higgyétek el, végre megcsináltam.
Legalább már 1 éve készülök chilis babot készíteni, de mindig voltak olyan ételek, receptek, amelyek beelőzték őt. Végül is a jó munkához idő kell, nem igaz? Az, hogy mennyire sikerült jól, nos azt kell mondanom: nagyon jól sikerült. És nem öndicséret miatt mondom ezt, hanem mert tényleg jól sikerült. Egyszerre volt kellemesen csípős a chilitől, kellemesen kesernyés a kakaóportól, és friss a  gyömbértől, no meg illatos a római köménytől és fahéjtól. A savasságáról a paradicsom gondoskodott, szóval szép kerek lett ez az egész étel.
Óvatosan bántam ezekkel a fűszerekkel, most tényleg követtem a többször kevesebb elvét, különösen a kakaópor használatával. Nem akartam elvinni az étel valami olyan irányba, amely már talán az édesség határát súrolná, így sokszor keveset adtam belőle. A legjobban az tetszett, sőt: inkább ízlett ebben az ételben, hogy nem lehetett megállapítani benne külön-külön az összetevőket, hanem komplex, egészben adták meg az étel karakterét. Talán a paradicsom savasságát lehetett egy picit jobban érezni, de az sem volt vészes. Ma (pénteken) mikor írom ezeket a sorokat, még mindig érzem az ízeket a számban, pedig egyfelől eltelt 5 nap mióta készítettem, másfelől a jelenleg kitöltött sörömet kortyolgatom. De mégis érzem az ízét a számban ennek az ételnek. És szerintem valahol itt kezdődik az, amit kulináris élvezetnek mondunk. Az emlékek újra és újra előhozzák az ízeket bennünk.
Tudom, hogy mi magyarok kicsit félreértelmezzük ezt az ételt, mert sajnos nagyon magyarosítjuk, mint oly sok más ételt. Van aki még chilit sem tesz bele, más meg a paradicsomot túlozza el, és inkább "olaszos" irányba viszi ezt az ételt. Pedig a lelke egyfelől a chili, másfelől a marha hús, és a fűszerek. A csavar pedig a kakaópor, vagy a fekete csoki. Egy kis játékosság kell bele.
Nem állítom, hogy az én chilis babom autentikus volna, de azt viszont bátran állítom, hogy ez talán hasonlít ahhoz amit eredetileg chili con carne-nak hívnak.

Hozzávalók 4 személyre

- 500g darált marha hús (nálam nyak)

- 1 konzerv hámozott paradicsom

- 1 konzerv vörösbab

- 1 kisebb konzerv édes kukorica

- 1 fej hagyma

- 1 tk. őrölt római kömény

- 2 csipet őrölt fahéj

- 1 tk. őrölt chili

- 1 tk. friss reszelt gyömbér (elhagyható)

- kb. 1 tk. kakópor

- só

- olívaolaj





Elkészítése:

Egy serpenyőben olajt melegítünk, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk. Ehhez adjuk hozzá a darált húst, majd fehéredésig pirítjuk, közben alaposan kevergetjük, hogy jól szétessen. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy mélyebb edénybe átöntjük ezt a húsos-hagymás keveréket, és felöntjük a hámozott paradicsommal, kevés vizet adva hozzá. Közepes láng felett kezdjük el főzni. Fűszerezzük a római köménnyel, gyömbérrel, sóval, chilivel, fahéjjal. Fedő alatt legalább 1 órán át pároljuk, időnként megkeverve. Ha kevés lenne a folyadék alatta azt pótoljuk. Ha a hús már kellően puha, akkor a kakaóport apránként hozzáadjuk, de folyamatosan kóstoljuk, mert nem szabad túlzásba vinni. Ehhez a ragúhoz adjuk hozzá a kukoricát, babot és pár percig összeforraljuk. Kóstoljuk újra, ha kell a fűszerekkel újra erősítsünk rá.
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy korianderrel tálaljuk, és tortilla chipssel vagy friss kenyérrel együk meg.

Tipp:
Egy kevés barna sörrel is lehet ízesíteni, ebben az esetben akár el is hagyható a kakaópor.