Áfonyás-diós csokiszalámi

...az étel emlékeztet... vallom ezt, de ez a mondat elhangzik az Élet ízei c. filmeben is.

Ezzel a recepttel és bejegyzéssel nagymamámra emlékezem.

Kedvenc filmemben hangzott el a bevezető sorban leírt mondat, és mennyire így van. Az apropó amiért is ezt az édességet elkészítette Andi az nem más volt, mint, hogy megjelentünk a Kisalföld c. napilapban, pontosabban megjelent rólunk, a blogról egy bemutatkozó cikk. Ez úton is köszönjük a lehetőséget. A bemutatkozó cikkben is nyilatkoztam, hogy az alapokat, az első lépéséket a főzés terén, azt a nagymamámnak köszönhetem, aki sajnos tavaly itt hagyott minket. Tavaly ilyenkor a Blikk extra receptek magazinban is megjelentünk, azt még megélhette, de a most megjelent cikket már sajnos nem. Mindkét cikkben utalok azokra a gyerekkori első konyhai műveletekre, amelyeket akkor, nagymamám felügyeletet mellett végezhettem. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerű keverem-kavarom-forgatom műveletek voltak, de abszolút meghatározó lépések, amelyek már akkor meghatározták a hobbimat, azaz a főzés szeretetét. Ami az egészben a legérdekesebb, hogy nagyobbrészt édességek készítésében segédkeztem neki, és pont az lett ma a gyengébb vonalam. Továbbra is a húsok, pácok, pékáruk sütését, illetve leveseket vallom hazai pályának, míg Andi az édességes vonalat viszi. Apropó levesek. Nagymamám tanította, hogy a zöldségeket mindig le kell pirítani mielőtt vízzel felengedjük, mert úgy édesebbek lesznek, ezáltal a leves is finomabb lesz. És mennyire igaza volt. Mindig így csinálom. És mindig eszembe jut ez amikor levest főzök.
A csokiszalámi volt az egyik kedvenc édességem gyerekkoromban. Főképp télen készítette a nagymamám, és emlékszem, hogy a két ablak közötti párkányon tárolta, szépen becsomagolva alufóliával. Nem vitte túlzásba, néha tett bele diót, mazsolát, de áfonyát biztos, hogy nem tett bele. Andi ötlete volt, hogy a dió mellé kerüljön bele áfonya is, és nagyon jó döntésnek bizonyult ez. Szerintem ha a mama megkóstolhatta volna, biztos, hogy neki is ízlett volna.
Az étel emlékeztet. Engem ez az édesség a gyerekkoromra emlékeztet, és arra, amikor a ablakpárkányban ott állt 1-2 alufóliával  becsomagolt csokiszalámi, és nagymamám a lehető legnagyobb szeretettel szelt belőle nekünk vasárnap délután.

Hozzávalók 2 rúdhoz:

- 2 dl víz

- 25 dkg porcukor

- 25 dkg vaj

- 5 dkg cukrozatlan kakaópor

- reszelt narancshéj

-1/2 dl rum

- 25 dkg apróra tört háztartási keksz

- 25 dkg darált háztartási keksz

- 5 dkg durvára vágott dió

- 10 dkg fekete és vörös áfonya

Elkészítés:

A vizet, a porcukrot, a kakaót és a vajat egy lábosban feltesszük melegedni. Folyamatosan kevergetve megvárjuk, míg a vaj felolvad, hozzáadjuk a rumot és a reszelt narancshéjat és 3-4 percig kevergetve főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a tört és darált kekszet, a diót és az áfonyát. Jól elkeverjük. Fóliázott formába is simíthatjuk, de én a folpackra öntöttem és szalámi alakúra formáltam. A fóliával feltekerjük és kihűtés után, hűtőszekrénybe tesszük, kb. 3 óra dermedés után lehet szeletelni.

Tipp:
Bármilyen csonthájas, vagy aszalt gyümölccsel készíthetjük, vagy csokidarabokkal, kávéval még fokozhatjuk a csokis ízt.