Kalácspuding

Húsvét utáni maradékok felhasználása vs. új étel......

Közel egy hét telt el húsvét óta, és mint annyi háztartásban, úgy nálunk is a maradékok felhasználása adott feladatott, hogy új ételeket készítsünk belőlük. Mivel anyutól egy szép csülköt kaptunk, így annak maradékából tejszínes-tormás mártásban fürdetett csülköt sütöttem össze medvehagymás tésztával. Ezt ettük két napig... na de mi legyen a kalács sorsa??? Mivel az édesség vonal Andi reszortja, így ő vállalta magára a feladatot, hogy készít a szikkadt kalácsból valamit.... Az interneten történő keresgélés meghozta az eredményt, hiszen a kalácsfelfújt mellett tette le a voksát tegnap. Az elméletet tettek követték, hiszen ma délután mire hazaértem, elém tette a képen látható kalácspudingot. Az illata nagyon jó volt, és egyúttal a pár nappal ezelőtt vett eper is felhasználásra került, legalábbis a maradék 4-5 szem. Ha nagyon megvizsgáljuk a munkafázist, akkor ez a "mindent pakoljunk össze és süsük egybe" kategória, de mivel nem én készítettem, így nem állíthatom ezt egy az egyben.

Egy biztos. Függetlenül, hogy húsvétról vagy máskor marad meg maradékunk, -jelen esetben kalács-, próbáljunk belőle új ételt kihozni. 

Hozzávalók:

- 25 dkg kalács

- 2,5 dl tej

- 3 egész tojás

- 2 ek. lekvár

- 1 csomag vaníliás cukor

- 5 dkg dió

- pár szem eper

- vaj a forma kikenéséhez

- pici só

Elkészítése

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tojásokat beleütjük egy tálba, kissé felverjük, hozzáadjuk a pici sót, hozzáöntjük a tejet. A kalácsot szeletekre vágjuk, egy tálba tesszük és a tojásos-tejes keverék felével meglocsoljuk. Amíg egy kicsit puhul a kalács, kivajazunk egy formát. Ezután elkezdjük a kalácsokat rétegezni, kevés lekvárt kenünk a kalácsok közé, megszórjuk a vaníliás cukor felével. Majd ha végig raktuk ráöntjük a maradék tojásos tejet, megszórjuk a vaníliás cukor felével és apróra vágott dióval, majd negyedelt epreket is rátesszük. Alufóliával lefedve 50-55 perc alatt megsütjük, az utolsó 10 percben vegyük le a fóliát és úgy süssük. Tálaláskor porcukorral hintjük.

Tipp:
Dió helyett mandulát vagy pisztáciát is használhatunk

Csokis-narancsos-diós-gyömbéres fudge

....holnap szenteste, és azt hiszem nem biztos, hogy idén végre nekiállok bejglit sütni....

Meg tulajdonképpen semmit, ami édes. Mert ez továbbra sem az én asztalom. Azt érzem, hogy már nem is lesz az.. De azért nem leszünk édesség nélkül, hiszen Andi elkészítette ezt a tömény csoki -általam parány csoki- kockának nevezett édességet, ami hozza a karácsonyi ízeket, illatokat.. Na, és bejgli nélkül sem maradunk, mert anyukám végül is beadta a derekát és utolsó előtti pillanatban mégis izzította a sütőt, amiben a bejgliket megsütötte.

Szerintem ezekben az órákban nem egy lakás illatozik a mákos, diós bejglik illatától. És ez így van jól. De van élet a bejglin túl is, példának okáért álljon itt ez a recept, amely hivatalosan a Fudge nevet kapta. Alapjában nem mondanám tipikus karácsonyi édességnek, de ha belemegyünk abba, hogy dió is van benne, meg narancs is, meg azért a gyömbért is vegyük figyelembe, akkor ez van annyira karácsonyi, mint a diós bejgli. Amit megszerettem ebben az édességben az az, hogy tömény csoki. Ebből tényleg elég 1-2 kocka és megvan az az öröm, amit máskor egy tábla csoki "lenyelése" okoz nekem. Mert nálam hamar eltűnik egy tábla csoki.. mondjuk 1-2 perc alatt..... csak nyelem és nyelem.. Na ezt nem lehet csak úgy nyelni. Ezt szó szerint élvezni kell. Nem baj ha feltapad a szájpadlásra a csoki kocka, annál jobb. Ennek talán pont ez a lényege. Létezik olyan verziója is a Fudge-nak, amely tejkaramell, nekem az annyira nem tetszetős, én maradok a csokis verziónál.

És ami még előnye a Fudge-nak más édességekkel szemben, hogy ezt napokig lehet tartogatni, és semmit, de semmit nem veszít az élvezeti értékből.

De most őszintén, hol marad ebből akár 2 napnál is tovább??? Mert nálam nem, az biztos.....

Hozzávalók:

- 17 dkg étcsokoládé

- 1 tubus sűrített tej ( 17,5 dkg )

- 1 narancs reszelt héja

- 1 mk. friss gyömbér

- 5 dkg dió

- 1 csipet só

- 1 tk. méz

Elkészítés:

Egy lábasban vizet forralunk és gőz fölött felolvasztjuk az összetört csokit, mézet és belekeverjük a sűrített tejet. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a felaprított diót, a reszelt gyömbért, narancshéjat és a csipet sót. A csokis masszát egy sütőpapírral bélelt dobozba simítjuk. Hűtőbe tesszük dermedni. Hűtés után sütőpapírral együtt kiemeljük és kockára vágjuk.

Tipp:

Különböző aszalt gyümölcsökkel is érdemes próbálkozni, sőt egy kevés chilivel is feldobhatjuk a fudge-t

Áfonyás-diós csokiszalámi

...az étel emlékeztet... vallom ezt, de ez a mondat elhangzik az Élet ízei c. filmeben is.

Ezzel a recepttel és bejegyzéssel nagymamámra emlékezem.

Kedvenc filmemben hangzott el a bevezető sorban leírt mondat, és mennyire így van. Az apropó amiért is ezt az édességet elkészítette Andi az nem más volt, mint, hogy megjelentünk a Kisalföld c. napilapban, pontosabban megjelent rólunk, a blogról egy bemutatkozó cikk. Ez úton is köszönjük a lehetőséget. A bemutatkozó cikkben is nyilatkoztam, hogy az alapokat, az első lépéséket a főzés terén, azt a nagymamámnak köszönhetem, aki sajnos tavaly itt hagyott minket. Tavaly ilyenkor a Blikk extra receptek magazinban is megjelentünk, azt még megélhette, de a most megjelent cikket már sajnos nem. Mindkét cikkben utalok azokra a gyerekkori első konyhai műveletekre, amelyeket akkor, nagymamám felügyeletet mellett végezhettem. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerű keverem-kavarom-forgatom műveletek voltak, de abszolút meghatározó lépések, amelyek már akkor meghatározták a hobbimat, azaz a főzés szeretetét. Ami az egészben a legérdekesebb, hogy nagyobbrészt édességek készítésében segédkeztem neki, és pont az lett ma a gyengébb vonalam. Továbbra is a húsok, pácok, pékáruk sütését, illetve leveseket vallom hazai pályának, míg Andi az édességes vonalat viszi. Apropó levesek. Nagymamám tanította, hogy a zöldségeket mindig le kell pirítani mielőtt vízzel felengedjük, mert úgy édesebbek lesznek, ezáltal a leves is finomabb lesz. És mennyire igaza volt. Mindig így csinálom. És mindig eszembe jut ez amikor levest főzök.
A csokiszalámi volt az egyik kedvenc édességem gyerekkoromban. Főképp télen készítette a nagymamám, és emlékszem, hogy a két ablak közötti párkányon tárolta, szépen becsomagolva alufóliával. Nem vitte túlzásba, néha tett bele diót, mazsolát, de áfonyát biztos, hogy nem tett bele. Andi ötlete volt, hogy a dió mellé kerüljön bele áfonya is, és nagyon jó döntésnek bizonyult ez. Szerintem ha a mama megkóstolhatta volna, biztos, hogy neki is ízlett volna.
Az étel emlékeztet. Engem ez az édesség a gyerekkoromra emlékeztet, és arra, amikor a ablakpárkányban ott állt 1-2 alufóliával  becsomagolt csokiszalámi, és nagymamám a lehető legnagyobb szeretettel szelt belőle nekünk vasárnap délután.

Hozzávalók 2 rúdhoz:

- 2 dl víz

- 25 dkg porcukor

- 25 dkg vaj

- 5 dkg cukrozatlan kakaópor

- reszelt narancshéj

-1/2 dl rum

- 25 dkg apróra tört háztartási keksz

- 25 dkg darált háztartási keksz

- 5 dkg durvára vágott dió

- 10 dkg fekete és vörös áfonya

Elkészítés:

A vizet, a porcukrot, a kakaót és a vajat egy lábosban feltesszük melegedni. Folyamatosan kevergetve megvárjuk, míg a vaj felolvad, hozzáadjuk a rumot és a reszelt narancshéjat és 3-4 percig kevergetve főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a tört és darált kekszet, a diót és az áfonyát. Jól elkeverjük. Fóliázott formába is simíthatjuk, de én a folpackra öntöttem és szalámi alakúra formáltam. A fóliával feltekerjük és kihűtés után, hűtőszekrénybe tesszük, kb. 3 óra dermedés után lehet szeletelni.

Tipp:
Bármilyen csonthájas, vagy aszalt gyümölccsel készíthetjük, vagy csokidarabokkal, kávéval még fokozhatjuk a csokis ízt.

Almarózsa dióval és baracklekvárral

Azt mondják, hogy az újszülöttnek minden vicc új......

...valahogy így voltam ezzel a recepttel én is valamikor tavaly tavasszal, amikor ez egyik blogger társamnál találkoztam az almarózsával. Addig sosem láttam ilyen desszertet, pláne nem ettem.
Akik ismernek, és akik rendszeresen olvassák a blogunkat, azok tudják jól: nem erősségem az édesség vonal a konyhán belül. Egy jól elkészített szaftos hús, na az az én "stílusom", de valahogy a cukor, vaj, liszt, tojás meg a méricskélés, az nem. Az nem én vagyok. De nem is rejtettem eddig sem véka alá ezt, és pont ezért vagyunk jó páros a konyhában Andival, ugyanis ezt a vonalat ő képviseli, míg én a "nemédességszekciót". Punktum. Így kerek a világ.
Tehát ezt a receptet Andi készítette el, nekem "csak" a fogyasztó szerepe jutott, illetve némi utómunka, beleértve az írást.
Házi baracklekvárral és dióval dolgozott Andi, és a tésztát is ő maga állította össze, nem holmi boltival volt dolga. Hozzáteszem, nincs semmi baj a boltival, de ha van az embernek ideje, kedve, akkor miért is ne készítsen házi tésztát? Meg úgy minden egyebet, amit lehet. Sokkal finomabb, sokkal tartalmasabb, úgy is mondhatnám: lelke van a házi dolgoknak.
Aki ismer, az tudja jól, hogy nem túlzottan rajongok azokért a desszertekért, amelyek "szárazak". Valahogy sokkal jobban szeretem azokat, amelyeket csak "nyelni" kell, vagyis sok-sok, -mit sok- rengeteg krémből állnak. Hát ez a desszert nem tartalmaz sok krémet. Sőt. Egyáltalán nincs benne krém. De. Nem is hiányzott belőle, mert a házi baracklekvár adott annyi szaftosságot a tésztához, hogy nem is hiányzott belőle más. Ja, egyvalami hiányzott volna belőle. Ha nem került volna bele a -szintén- házi dió. De mivel benne volt, így tökéletes volt nekem. És ennyi elég is volt, hogy egymás után vegyem el a tálcáról az újabbnál újabb almarózsákat. És mivel gyorsan elfogyott a matéria, kellett volna nagyobb elismerés Andinak? Szerintem nem. De ezt tudja ő nagyon jól.....

Hozzávalók:

 A vajas tésztához:
- 12 dkg vaj

- 25 dkg liszt

- 1 tojás

- 3 ek. víz

- 1 csipet só

A töltelékhez:
- 4 db alma

- baracklekvár ( nálunk házi )

- durvára vágott dió

- 1 citrom leve

Elkészítés: 
Kimérjük a hozzávalókat. Egy keverőtálba a lisztet, sót, tojást és a vizet beletesszük, majd a hideg vajjal együtt összemorzsoljuk, végül tésztává gyúrjuk. Az így kapott tésztát hűtőben legalább 30 percig, de inkább 1 órán át letakarva pihentetjük. A hűtőből kivéve a tésztát egy lisztezett deszkán kb. 2-3mm vastagságúra kinyújtjuk és kb. 5 cm-es csíkokat vágunk belőle. A tészta csíkokat megkenjük baracklekvárral és megszórjuk a vágott dióval. Az almákat hámozatlanul hajszálvékony szeletekre vágjuk és egy tálban a meleg, citromos vízbe tesszük kicsit áztatni. Az almákat nem kell megfőzni, az ázástól hajlékonyabb lesz. Ezután papírtörlővel leitatjuk a felesleges vizet az almákról és a tésztacsíkokra fektetjük úgy, hogy az almák íves fele van felül félig a tésztán és így tesszük félig lefedve egymásra sorban az alma darabokat. Ezután a tésztacsík alját felhajtjuk az almaszeletek -nagyjából- feléig és elkezdjük feltekerni a tésztacsíkot. Végűl sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük és az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40-45 percig sütjük. A sütőből kivéve porcukorral megszórjuk.

Tipp:
Fahéjjal is ízesíthetjük az almákat, vagy fahéjas-porcukorral szórhatjuk meg tálaláskor

Csőben sütött kecskesajtos-diós sütőtök

Nem múlhat el hét, hogy valamilyen sütőtökös ételt ne készítsek. Sokszor fejben rakok össze egy-egy receptet, aztán van úgy, hogy nem lesz belőle semmi, és ad hoc jelleggel egy másik verzió kerekedik ki az eredetileg eltervezett helyett. Ez többnyire akkor van így, amikor az üzletben valamilyen "fain" alapanyagot tudok jó áron beszerezni, jelen esetben a füstölt kecskesajtot. Dió van bőven itthon, a kecskesajt meg szereti a diót, így ez a párosítás adott volt. Persze pici aggályom azért volt, mégpedig az, hogy a sütőtök a füstölt kecskesajttal mennyire fog jól működni. De szerencsém volt, mivel egyrészt a tök nem volt túl édes,-ezt ugye előre nem tudja az ember- másfelől a kecskesajt sem volt túl intenzíven füstös. A fűszernek használt zsálya pedig szerintem eleve jól passzol a sütőtökkel, tehát nagy reményekkel vágtam bele késemmel a sütőtökbe. Azaz, nem is a késemmel, de ezt majd lentebb úgy is olvassátok..

Hozzávalók:

- 1 kisebb sütőtök

- 2-3 db közepes krumpli

- 2 marék dióbél

- 10 dkg füstölt kecskesajt

- 200ml tejszín

- 3-4 szál zsályalevél

- só

- bors

- vaj



Elkészítés:

A sütőtök hosszabbik részét vágjuk le, pucoljuk meg. A krumplikat szintén pucoljuk meg. A sütőtököt és a krumplikat egy mandolin szeletelő segítségével szeljük karikára úgy, mintha házi chipset készítenénk, azaz kb. 2-3 mm vastagságúra. A diókat morzsoljuk össze, vagy késsel szaladjunk át rajta, nem kell finomra vágni. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy hőálló tálat kenjük ki vékonyan vajjal, (esetleg morzsázhatjuk is) és kezdjük el a rétegezést, úgy mint ha rakott krumplit készítenénk. Kezdjük a krumplival, majd sózzuk-borsozzuk meg, erre helyezzük rá a sütőtökök chipseket, majd szórjuk meg dióval. Ezt a rétegezést addig végezzük amíg a tálunk pereiméig érünk. Ekkor dióval és a zsályalevelekkel zárjuk le a réteget, és öntsük a tejszínt a sütőtökös-krumplis-diós rétegre. Reszeljük rá a kecskesajtot, és vajdarabkákat is tegyünk rá. Az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 50 perc alatt süssük meg, az utolsó 5-10 percben piríthatjuk is, hogy szép színe legyen.

Tipp:
Tehetünk a rétegek közé is aprított zsályát, esetleg rozmaringot vagy kakukkfűvel is kísérletezhetünk. Ha valaki nem szereti a kecskesajtot, akkor feta sajttal is elkészítheti ezt az ételt.

Almás-diós sült zabkása

Ezt a receptet Mautner Zsófi műsorából lestem el, és mivel minden alapanyag adott volt hozzá, így nem volt kétséges számomra, hogy még aznap én is megcsinálom. Már csak azért is, mivel hónapok óta kb. 20 dkg Bio zabpehely árválkodott a polcon, így ez is elfogyott végre valahára, továbbá szép -saját termésű- piros diónk és almánk is van, szóval minden alapanyag adott volt. Egyedül banánt kellett venni hozzá, bár utólag gondolva nekem annyira nem hiányzott volna belőle. Ezért is adtam én az Almás-diós elnevezést a receptnek. Fűszernek pedig a fahéj tökéletesen elég ebbe a.... tulajdonképpen minek is nevezzük? Desszertnek nem igazán mondanám, bár akár abba a kategóriába is belefér(het). Nekem inkább amolyan házi müzli "fílingre" hajaz. Egy biztos. Reggelinek tökéletes, mivel tejet, gyümölcsöt, és nem utolsósorban rostot tartalmaz. A zabpehelyről érdemes tudni, hogy gazdag B vitaminban és E vitaminban, továbbá vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található benne. Szerintem kijelenthetjük, hogy ha ezzel indítjuk a napunkat, akkor nem csak hosszan tartó energiát nyerünk, hanem eleget tettünk az egészségünk megőrzésének érdekében. Másik nagy előnye, hogy gyorsan, bruttó 50 perc alatt elkészíthetjük. Szóval egészséges, gyorsan is elkészíthető mi kell még egy reggelihez? Igen. Egy finom kávé.

Hozzávalók:

- 25 dkg (Bio) zabpehely

- 2 db közepes méretű alma

- 10-15 dkg dió

- 6 dl tej

- őrölt fahéj

- méz

- 1 egész tojás

 - só

- 1 cs. sütőpor

Elkészítés:

Az almák magházait távolítsuk el, majd kisebb darabokra vágjuk fel. A diót aprítsuk fel, de elég az is, ha kézzel összemorzsoljuk. A tejbe kanalazzunk kb. 4 ek. mézet, ha valaki édesebben szeretné akkor tegyen többet, ha valaki kevésbé édesebben szeretné az kevesebbet tegyen belőle. Ebbe a mézes tejbe egy csipet sót, és egy egész tojást tegyünk, majd alaposan keverjük el egy kézi habverővel. Egy keverőtálba a zabpelyhet 2 tk. fahéjjal és a sütőporral keverjünk össze, majd egy kivajazott hőálló tálba a fahéjas-zabpehely felét egyenletesen simítsuk el. Erre tegyük az almákat, és a diót, majd a zabpehely másik felével "takarjuk" be az almákat. Aki szeretné, az egy pici cukorral meg is szórhatja. Simítsuk el a réteget, de nem baj, ha itt-ott kilátszik az alma vagy a dió. Mézes tejjel öntsük le, elsőre soknak fog tűnni a tej, de ezt a zabpehely felszívja majd a sütés közben. Az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt összesül.

Tipp:
Aszalt gyümölcsökkel is készíthetjük, vagy a dió helyett mandulát is használhatunk.