...valahogy így voltam ezzel a recepttel én is valamikor tavaly tavasszal, amikor ez egyik blogger társamnál találkoztam az almarózsával. Addig sosem láttam ilyen desszertet, pláne nem ettem.
Akik ismernek, és akik rendszeresen olvassák a blogunkat, azok tudják jól: nem erősségem az édesség vonal a konyhán belül. Egy jól elkészített szaftos hús, na az az én "stílusom", de valahogy a cukor, vaj, liszt, tojás meg a méricskélés, az nem. Az nem én vagyok. De nem is rejtettem eddig sem véka alá ezt, és pont ezért vagyunk jó páros a konyhában Andival, ugyanis ezt a vonalat ő képviseli, míg én a "nemédességszekciót". Punktum. Így kerek a világ.
Tehát ezt a receptet Andi készítette el, nekem "csak" a fogyasztó szerepe jutott, illetve némi utómunka, beleértve az írást.
Házi baracklekvárral és dióval dolgozott Andi, és a tésztát is ő maga állította össze, nem holmi boltival volt dolga. Hozzáteszem, nincs semmi baj a boltival, de ha van az embernek ideje, kedve, akkor miért is ne készítsen házi tésztát? Meg úgy minden egyebet, amit lehet. Sokkal finomabb, sokkal tartalmasabb, úgy is mondhatnám: lelke van a házi dolgoknak.
Aki ismer, az tudja jól, hogy nem túlzottan rajongok azokért a desszertekért, amelyek "szárazak". Valahogy sokkal jobban szeretem azokat, amelyeket csak "nyelni" kell, vagyis sok-sok, -mit sok- rengeteg krémből állnak. Hát ez a desszert nem tartalmaz sok krémet. Sőt. Egyáltalán nincs benne krém. De. Nem is hiányzott belőle, mert a házi baracklekvár adott annyi szaftosságot a tésztához, hogy nem is hiányzott belőle más. Ja, egyvalami hiányzott volna belőle. Ha nem került volna bele a -szintén- házi dió. De mivel benne volt, így tökéletes volt nekem. És ennyi elég is volt, hogy egymás után vegyem el a tálcáról az újabbnál újabb almarózsákat. És mivel gyorsan elfogyott a matéria, kellett volna nagyobb elismerés Andinak? Szerintem nem. De ezt tudja ő nagyon jól.....
Hozzávalók:
A vajas tésztához:
- 12 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 1 tojás
- 3 ek. víz
- 1 csipet só
A töltelékhez:
- 4 db alma
- baracklekvár ( nálunk házi )
- durvára vágott dió
- 1 citrom leve
Elkészítés:
Kimérjük a hozzávalókat. Egy keverőtálba a lisztet, sót, tojást és a vizet beletesszük, majd a hideg vajjal együtt összemorzsoljuk, végül tésztává gyúrjuk. Az így kapott tésztát hűtőben legalább 30 percig, de inkább 1 órán át letakarva pihentetjük. A hűtőből kivéve a tésztát egy lisztezett deszkán kb. 2-3mm vastagságúra kinyújtjuk és kb. 5 cm-es csíkokat vágunk belőle. A tészta csíkokat megkenjük baracklekvárral és megszórjuk a vágott dióval. Az almákat hámozatlanul hajszálvékony szeletekre vágjuk és egy tálban a meleg, citromos vízbe tesszük kicsit áztatni. Az almákat nem kell megfőzni, az ázástól hajlékonyabb lesz. Ezután papírtörlővel leitatjuk a felesleges vizet az almákról és a tésztacsíkokra fektetjük úgy, hogy az almák íves fele van felül félig a tésztán és így tesszük félig lefedve egymásra sorban az alma darabokat. Ezután a tésztacsík alját felhajtjuk az almaszeletek -nagyjából- feléig és elkezdjük feltekerni a tésztacsíkot. Végűl sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük és az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40-45 percig sütjük. A sütőből kivéve porcukorral megszórjuk.
Tipp:
Fahéjjal is ízesíthetjük az almákat, vagy fahéjas-porcukorral szórhatjuk meg tálaláskor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése