Az elmúlt napok havas, meglehetősen hideg napjai éppen bőven adtak arra okot, hogy valamilyen forró levessel melegítsük fel magunkat. Sajnos az irodába én nem szoktam levest enni, és bevallom: nagyon hiányzik hétköznap a leves. Ezért általában a leves mindig hétvégére tevődik nálunk.
Ezzel a levessel Borbás Marcsinál, pontosabban a Gasztroangyal műsorban "találkoztunk". A múlt heti adásban láttuk meg ezt a levest, összenéztünk Andival, és egyszerre mondtuk: ezt el kell készítenünk nekünk is. Akik ismernek, azok tudják jól, hogy én nem tudok egy az egyben recepteket lemásolni, ugyanúgy elkészíteni, nekem mindig kell valamin változtatni a látottan. "Asszem" ezt hívják inspirációnak...
Tegnap amikor megvásároltuk "Zolikanénitől" a savanyú káposztát, már akkor mondtam Andinak, hogy a mi változatunkban kapor is helyet kap majd. Hiszen a kapor valahogy jól passzol a savanykás ételekhez. És be kell vallanom, -nem öndicséretből mondom- tényleg jó döntés volt a kapor használata. Sőt, a főzéshez használt fehér bor is remek választás volt. Van egy forrásom, akitől neszmélyi bort veszek mostanában, fehéret és vöröset egyaránt. Épp tegnap hozta meg a friss "muníciót" a forrás, -aki maga termelő- így adott volt, hogy ebből "főzök". Amúgy Királylányka volt a "matéria", legalábbis én így tudom. A leves alapját pedig az előző nap főzött csirke farhát adta, amit Andi készített. Semmi tolakodó csirke íze nem volt az alaplének. Szerintünk ezt azzal érte el Andi, hogy tett egy darab krumplit is az alaplébe, amely magába szívta az erős csirke ízt. Magát a farhát darabokat a háznál tartott 3 macskának főzte, ugyanis hetente/két hetente összekötjük a kellemessett a hasznossal, azaz ha tudjuk, hogy kell valamilyen ételhez alaplé (pl. rizottó, krém leves) akkor főzünk alaplevet. A csontos húsokat a macskák eszik meg, míg az alaplevet pedig mi használjuk fel. A leves krémességéről néhány szót is ejtenék, pontosabban, hogy mitől lett krémes. Nos, egyfelől a vajtól, de nagyobbrészt attól a 2 evőkanál krémsajttól, amit a főzési idő végén hozzáadtam.
A sűrítésről pedig az az egy darab krumpli gondoskodott ami a káposztával együtt főtt, másfelől pedig a botturmix gondoskodott.
Ennyire egyszerű, ám annál komplexebb ízű levest eddig még nem ettem. Egyszerre volt kellemesen savanykás a káposztától, illatos a bortól, és krémes a krémsajttól. Nálunk most ez a favorit.
Hozzávalók 4 személyre
- 300g savanyú káposzta
- kb. 500ml alaplé
- 1 dl. száraz fehér bor
- 2-3 szem borókabogyó
- 1 db. babér levél
- 1 db krumpli
- 2 ek. krémsajt
- só
- kb. 5 dkg vaj
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- friss kapor
Elkészítése
Egy leveses fazékba olvasszuk meg a vajat, majd az apróra vágott hagymákat pároljuk üvegesre. Ezután adjuk házzá a szálas káposztát, és öntsük fel annyi alaplével amely éppen ellepi. Adjuk hozzá a bort, és forraljuk fel. Ezután sózzuk, adjuk hozzá a megroppantott borókabogyókat, és a babér levelet. Amíg újra felforr a levesünk, addig pucoljunk meg egy darab krumplit, vágjuk kisebb kockára és adjuk azt is leveshez. Ha ezzel is megvagyunk, fedjük le a levest, és közepes lángon főzzük kb. 40-50 percig. Ha már a krumpli megfőtt, akkor vegyük ki a babért, a borókabogyót és egy botturmix segítségével turmixoljuk össze a leves tartalmát. Adjuk hozzá a krémsajtot, majd ha kell alaplével, vagy annak hiányában vízzel állítsuk be a leves sűrűségét. Ha kell sózzuk, borsozzuk. Frissen aprított kaprot adjunk hozzá.
Tipp:
Pirított zsemlekockával tálaljuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése