Sertéskaraj aszalt paradicsommal töltött omlettel

....sokszor vagyok úgy, hogy mit is kellene főzni vasárnap ebédre.....

Na, ez most hétvégén sem volt máshogy. Tegnap reggel miután megébredtem folyamatosan azon gondolkodtam, mit vegyek a boltban, amiből finom vasárnapi ebédet lehet letenni az asztalra. De semmi nem jutott az eszembe. Aztán miután a reggeli kávémat kortyolgattam átkapcsoltam a kedvenc tv csatornámra, ahol éppen David Rocco főzött. Őt amúgy is kedvelem, több receptet vettem át tőle eddig is. Igazából most nem konkrét receptet láttam tőle, hanem egy nagy, amolyan igazi olasz eszem-iszom jamborit, amikor egy pillanatra megmutatta azt az ételt, amelyre azt mondtam: na ez lesz a vasárnapi ebéd. Egy göngyölt sertésszeletet, amely omlettel és pármai sonkával volt megtöltve. Na, ez adta  az ötletet, amelyet átvettem tőle. Mivel én nem szeretek egy az egyben átvenni másoktól receptet, -jelen esetben nem is láttam receptet- így elkezdtem gondolkodni, hogy mivel tudnám feldobni az omlettet. Mivel a kertben hatalmasra nőtte ki magát az oregánó, és a rozmaring bokor, így adott volt, hogy milyen fűszerekkel dolgozom. És ha oregánó, akkor már paradicsom. Van itthon friss koktél paradicsomunk is, de volt a spejzben kb. 2 evőkanálnyi fűszeres-ecetes olajban eltett aszalt paradicsomunk is, amely azt gondolom pont erre az alkalomra várt. És fejben összeraktam a receptet. És minden nagyképűség nélkül állítom, hogy életem legjobb omlettjét készítettem el. Nagyon jól állt neki a zöldfűszer, a fűszeres-ecetes aszalt paradicsom, és.....a karamellizált vöröshagyma. Ugyanis ezzel indítottam az omlettet. Vagyis nem. Egy jó nagy hideg rozé fröccsel....... 

Szóval sült hús zsíron nagyon lassan, közel 20 percig pároltam a nem túl finomra vágott vöröshagymát, amely kellemesen megédesedett. Szenzációs alapja volt az omlettnek, pláne úgy, hogy tudtam, hogy az aszalt paradicsom pikáns ecetes-fűszeres olajban fürdőzött. A húst megnyitottam  sóval és frissen őrölt fekete borssal, és némi zúzott fokhagymával fűszereztem. Kb. 1 órán át pácoltam így, majd "szerkesztettem" bele a fűszeres-paradicsomos omlettet, végül feltekertem.
Azt gondolom nem csak ebédre, hanem vacsorára, mint egyfajta hideg sült is remek választás lehet, némi salátával.

Hozzávalók 4 személyre

- kb. 1 kg egész, csont nélküli sertéskaraj

- 3 tojás

- 2 ek. aszalt paradicsom

- 2 tk. friss oregánó

- 2 tk. friss rozmaring

- 1 egész fokhagyma

- 1 fej vöröshagyma

- só

- frissen őrölt fekete bors

- sertészsír

Elkészítése

A húst nyissuk ki, sózzuk, borsozzuk majd zúzott fokhagymával alaposan dörzsöljük be. Legalább 1 órán át pácoljuk így. Ez idő alatt készítsük el az omlettet. A felvert tojásokba aprítsuk bele a zöldfűszereket, az aprított aszalt paradicsomokat, végül sózzuk meg. Egy serpenyőben kevés zsíron lassú láng felett a nem túl finomra vágott vöröshagymát addig pároljuk, ameddig szép barna színe nem lesz, és kellemesen édeskés-karamelles íze nem lesz. Ha ez megtörténik, akkor adjuk hozzá a fűszeres felvert tojásokat. Alufóliával fedjük le, és alacsony láng felett süssük meg az omlettet. Akkor jó, ha már nem folyós állagú az omlett. Ha kihűlt, töltsük meg vele a pácolt sertéskarajt és göngyöljük fel. A húst beáztatott kötöző zsineggel kössük meg, hogy sütés során ne nyíljon ki. Az előmelegített sütőben egy kizsírozott sütőtálban süssük meg a húst. 

Tipp:
A göngyölt húst 1-1 ág friss rozmaring ággal süssük, így még jobb ízhatást érhetünk el a sütés végére.

Shakshouka fetával (mediterrán lecsó)

A Shakshouka (Sak-Su-Ka) tulajdonképpen nem más mint  egyfajta fűszeres tojásos lecsó, (kolbász nélkül) amelyet elsősorban az arab illetve zsidó konyha ismer. Természetesen nem szeretném ezt egy az egyben kijelenteni, de ezt olvastam az interneten, erre alapozom a kijelentésemet. Ennél az ételnél is igaz, hogy ahány ház (ország) annyi módon készül. Igazából ebből indultam ki én is, így készítettem el az én Shakshouka verziómat is, amelybe tettem fetát is, illetve rengeteg bazsalikomot is, így azt gondolom inkább mediterrán jellegű az én a "lecsóm", mintsem arab. A Shakshouka egyébként "összekeveredettet" jelent, ami jelentésnek az én verzióm abszolút meg is felelt. Legalábbis ami a fúziókat illeti. A fűszerezésnél ahogy írtam, inkább mediterrán jellegű a bazsalikomtól illetve a fetától, viszont került bele még római kömény is, illetve egy kevés őrölt piros paprika is, no és egy egész erős paprika is. Nem chili, hanem jófajta magyar csípős paprika. Az alap Shakshouka receptben tudomásom szerint piros húsú paprika, paradicsom (passata), fokhagyma, fehér/vörös hagyma, őrölt kömény, illetve tojás szerepel. Az én változatomban a paprikák változatosságára is nagyobb hangsúlyt fektettem, ugyanis használtam: piros-sárga-zöld húsú paprikát, kápia paprikát, és egy erős paprikát is. Illetve a paradicsom is kétféle módon szerepel ebben a verzióban. Mivel most már szezonja van, így használtam friss, szabadföldi paradicsomot, illetve egy evőkanálnyi mennyiségű paradicsompürét is, mivel ez koncentráltabban hozza a paradicsom ízét. De pár hét múlva, amikor már dömping lesz a friss paradicsomból, akkor már nem feltétlenül kell hozzáadni paradicsompürét. Amire még szintén érdemes odafigyelni, hogy a paprikákat nem kell, sőt tilos rommá főzni. Akkor jó, ha még van egy kevés haraphatósága, azaz tartása!
A kenyeret magam sütöttem előző nap, így a Shakshouka szaftját kellőképpen fel lehetett vele "tunkolni".
Ez az az étel, amelyet lehet reggel, délben, este fogyasztani azaz: bármikor.

Hozzávalók 4 személyre:

- 1-1-1 db zöld, sárga, piros paprika

- 1 db kápia paprika

- 1 db erős paprika (elhagyható)

- 1 db vörös hagyma

- 2-3 db gerezd fokhagyma

- 2-3 db közepes paradicsom

- 1 ek. paradicsompüré

- 1 tk. őrölt római kömény

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 4 egész tojás

- 10-15 dkg feta sajt

- 1 csokor bazsalikom

- só

- bors

- olaj


Elkészítése: 

Gyakorlatilag egy lecsót készítünk, ezért csak nagy vonalakban írom le a főzés menetét. A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, karikára vágjuk. A paradicsomokat megmossuk, negyedeljük. Egy lábasban olajat melegítünk, a megpucolt, félkarikára vágott hagymát megdinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymákat, majd a paprikákat illetve a paradicsomokat. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a pirospaprikával és a római köménnyel. Lefedjük, és annyi ideig főzzük így, amíg félpuhára puhulnak zöldségek. Ezután, hogy a levét nagyobbrészt elfője, a fedőt levesszük. Amikor már majdnem puhára főttek a zöldségek, akkor a tojásokat egyesével ráütjük a lecsóra, majd az előmelegített sütőben kb. 160 fokon addig sütjük, amíg a tojások megsülnek. (kb. 10-15 perc) Érdemes kicsit folyósra, lágyabbra hagyni. Tálalás előtt feta sajtot morzsolunk a lecsó tetejére, végül friss, aprított bazsalikommal szórjuk meg a tetejét. Kenyérrel tálaljuk.

Tipp:
Petrezselymet is használhatunk a bazsalikom helyett, illetve juhtúrót a feta helyett.


 

Kacsahúsos omlett saját készítésű provance-i gyökérkenyérrel

Húsvét előtt pár nappal azt gondolom ki-ki a maga módján készül gasztronómiai szempontból az ünnepre. Jó magyar (vendégváró) szokás szerint ilyenkor húst-hússal eszünk, sonka, kacsa, bárány kerül ilyenkor az ünnepi asztalra. Kijelenthetjük azt is, hogy biztos ami biztos alapon az ember hajlamos túlvásárolni magát, és bizony elfelejtik néhányan, hogy ilyenkor is csak egy gyomra van az embernek. Persze a sült hús napokig is eláll a hűtőben, -pláne ha mondjuk konfitálva készül és a zsiradékkal teljesen ellepve kerül be a hűtőbe- de azért 2-3 nap után az emberfia bizony nem mindig kívánja meg jóízűen a többnapos ételt. Nekünk abból a szempontból szerencsénk van, hogy van egy Bobby nevű macskánk, aki -szerintem- direkt arra "bekkel", hogy minél több maradékunk keletkezzen. De nem mindenkinek van otthon macskája vagy éppen kutyája. És tudjuk jól, hogy ételt kidobni vétek, ezért érdemes a maradékok újbóli felhasználásáról -időben- gondoskodni. Azért is írom, hogy időben, mert érdemes egy-két szelet hússal direkt többet sütni, hogy 2-3 nap múlva egy omlettben "újjá" szülessen. Mindenkit óva intek azonban attól, hogy szagos húsokat mentsen meg a szemetestől, hiszen attól, hogy újra hőkezeljük, nem fog a minősége feljavulni.
Kacsacomb volt nálunk pár nappal ezelőtt, és éppen úgy adódott, hogy 1 darab combnak nem akadt gazdája. Eltelt 2 nap, és még mindig ott árválkodott a hűtőben. Persze adhattam volna Bobby macskának is, de most irigy voltam. (azért ő sem maradt éhen, lazacos macska konzervet bontottam neki) Mivel közeleg a húsvét, és vagy 40 db tojás állt rendelkezésünkre, így gondoltam 6 db-ot feláldozok a kacsához, és összedobok egy omlettet. Tehettem volna az omlettbe mondjuk kockára vágott sült/főtt krumplit, de én most gyökérkenyeret sütöttem hozzá. Kenyeret  hetente sütök, viszont gyökérkenyeret eddig még nem készítettem. Gyakorlatilag ugyanúgy készítettem mint a hagyományos kenyeret, csak a kelesztés után a tésztát kinyújtottam, feltekertem, végül mint a vizes törölközőt, megcsavartam. A kenyér tésztáját provance-i fűszerkeverékkel ízesítettem, szerintem ez a fűszer remekül illik a kacsához.
Összegezve. Egy darab maradék kacsacomb, 500g liszt, élesztő, 6 db tojás, és kész volt egy fejedelmi vacsora.
Másnap a maradék gyökérkenyérből pedig egy bivalymozzarellás, csirkés, créme fraiche-s uborkás szendvicset készítettem.

Bivalymozzarellás-csirkés szendvics

Hozzávalók 2 személyre 

Omlett:

- 1db maradék kacsacomb

- 6 db lehetőleg házi tojás

- só, bors

- 1 db kisebb vöröshagyma

- friss rozmaring

Gyökérkenyér

- 500g liszt

- 2 dkg. friss élesztő

- 2 tk. provance-i fűszer

- só

- 2-3 ek. olaj

Elkészítés:

A kacsahúst fejtsük le a csontról és vágjuk fel apró darabokra. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy kevés olajat, és pirítsuk meg rajta az apróra vágott hagymát. Ha megpirult, adjuk hozzá a kacsahúst, majd a felvert tojásokat. Egy-két kavarással oszlassuk el benne egyenletesen a húsokat, majd az előmelegített 180 fokos sütőbe tegyük kb. 10-15 percre. Amikor a tojás kezd megemelkedni akkor már kivehetjük. Figyeljünk arra, hogy csak olyan serpenyőt tegyünk a sütőbe aminek a nyele bírja a hőt! Az elkészült omlettet friss rozmaringgal szórjuk meg és a frissen sütött kenyérrel tálaljuk.

Tipp:
Koktélparadicsomot is tehetünk az omlettbe, vagy esetleg friss, lágy sajtot is. Köretnek pedig jól illik még hozzá valamilyen saláta (pl. rukkola)

Pagoda karfiol leves, buggyantott tojással

Egy újabb -eddig csak a tv-ből ismert- zöldséggel volt szerencsém megismerkedni. A minap amikor a zöldségesemhez mentem, szembetalálkoztam VELE. Igen, így nagy betűkkel. Mert kérem szerelem volt ez első látásra amely a Pagoda Karfiol és közöttem szövődött.
Örülök minden olyan újításnak amit a zöldségesek azért tesznek, hogy minél színesebben és ízben kicsit másképpen főzhessük, különösen ilyenkor télen. Sajnos tapasztaltam ott a helyszínen, hogy legalább 3-an is visszatették ezt a gyönyörű zöldséget, lévén nem ismerik. Hiába magyarázta a zöldséges, hogy nem kell tőle félni, ugyanúgy kell vele bánni mint mondjuk a brokkolival vagy a karfiollal, mégsem vették meg. Na de én! Büszkén vittem haza, és magamban mosolyogtam azokon a csodálkozó tekinteteken amelyekkel akkor találkoztam, mikor szembe jött velem 1-1 ember és méricskélték a szemükkel a pagodámat. Pedig nem új keletű zöldség a pagoda karfiol, csak ugye a hipermarketek nem árulják, legalábbis itt vidéken nem. És tudjuk jól, ha valami nincs a "teskkkkkóban' akkor az vagy nem jó, vagy olyan izéééé.. fura.
Szemfüles olvasóim kérdezhetnék tőlem, hogy miért nem krémleves a pagodám, miért csak leves? Nekik és másoknak üzenem: krémleves ez, csak nem a tejszíntől, hanem a buggyantott tojástól. Ugyanis egyre jobban elfordulok attól az iránytól, miszerint egy krémleves csak akkor jó, ha belezuttyantunk egy "veder" tejszínt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt megcáfoljam. Ugyanis már ott elkövetik -szerintem- sokan a hibát, hogy 10, 20%-os  főzőtejszínt használnak. A tejszín ugyanis kérem nem 10-20, hanem 30%-os. És nem főző, hanem (hab)tejszín. Én mindig habtejszínt használok főzéshez is. Viszont ennek az a hátránya, ha véletlenül meglódul a matéria, akkor a tejszín zsírossága miatt elvész az ételünk elsődleges íze. Nagyon nehéz eltalálni az arany középutat ahhoz, hogy ne legyen sok, és ne legyen kevés a tejszín az ételbe.Viszont a tojássárgája pont annyira teszi krémessé -jelen esetünkben- a levest amennyire krémesnek kell lennie. Még egy ok amiért nem tettem ebbe az ételbe sem tejszínt sem vajat az az, hogy érezni akartam a pagoda ízét. Amit viszont használtam de a zsírossága miatt szintén kizárta a tejszínt ebből az ételből, az a csirke alaplé. Lévén van egy szép kandúrunk, hetente egyszer a gyári macskaeledelen felül 1 kg farhátat egyszerre megfőzök neki, ennek az az előnye, hogy nekem lesz alaplevem, hátránya, hogy eléggé zsíros. Ha ehhez még a tejszínt hozzáadnám, akkor az orvos eltiltana a főzéstől...

Hozzávalók:

- 1 db pagoda karfiol

- kb. 0,5l csirke alaplé

- fejenként 1 tojás

- só, bors


Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk. A kisebb rózsákat félretesszük levesbetétnek. Egy edényben a nagyobb karfiol rózsákat belehelyezzük és annyi alaplével öntsük fel, amennyi ellepi őket, illetve egy kevés csapvízzel még felhúzathatjuk, hiszen úgyis elpárolog a főzés során. Finoman sózzuk, borsozzuk meg, egyéb fűszert nem igényel. Teljesen főzzük puhára majd turmixoljuk le. Ha túl híg lenne akkor keményítővel, ha sűrű lenne, akkor alaplével javíthatunk a konzisztencián. Időközben egy kisebb edényben, vagy párolóban a kisebb fej karfiol rózsákat roppanósra, haraphatóra pároljuk meg. A buggyantott tojást pedig úgy készítsük el, hogy egy edényben annyira melegítsünk fel vizet, hogy az finoman gyöngyözzön, de ne forrjon. Ha ez megtörtént, akkor egyesével helyezzük bele a tojásokat, nem kell kavargatni, nem kell örvénylő víz, nem kell ecet, hanem 3 perc türelem kell. Ennyi idő alatt a fehérje kicsapódik, a sárgája pedig krémes marad. Tálaljuk a levest a megpárolt karfiol rózsákkal és a buggyantott tojással.

Tipp:
Aki szeretné az natúr vagy esetleg sajtos bagettel, pirítóssal is fogyaszthatja a levest.

Rakott krumpli variácó (tapas)

A kép láttán a következő jelenet jutott az eszembe, mégpedig az, amikor az éhes férj az egész napos kemény fizikai munkából hazaérve ezt a kis adagot kapja az asszonykától vacsorára....

Gondolkodtam rajta, hogyan lehetne ezt a méltán népszerű, -és valljuk meg egyszerű- ételre egy új kabátot adni úgy, hogy az azért kinézettre hozza az eredeti "formáját", de ne is legyen tepsimennyiségű, és gyorsan el is készíthető legyen. Ez a "ráncfelvarráson" átesett rakott krumpli tokkal-vonóval 35 perc alatt az asztalunkon volt, így talán Jamie Oliver 30 perces ételeibe is beleférhetett volna. Fontos, hogy sűrű tejfölt használjunk ami tulajdonképpen "ragasztóanyagként" funkcionál, hiszen most nem sütjük az egészet egybe, csak külön-külön az alapanyagokat. Amikor a ropogósra sütött chorizó találkozik a krémes tejföllel, a puha krumplival, és a lágy tojással, akkor érezzük, hogy ebben az ételben van valami "flanc". Egyszerű, de mégis picit más. Ez az én változatomnak a lényege. Elsősorban szingliknek ajánlom, vagy olyan pároknak akik csak egyszer, és csak egy adagot szeretnének megenni ebből az ételből. De ha valakinek van türelme hozzá, akkor egy egész családnak is "összelegózhatja" ezt a változatot....

Rakott krumpli

- 2 db kisebb, esetleg közepes krumpli

- 2 db tojás

- chorizo kolbász (szeletelt)

- tejföl (min. 20%-os)

- olaj

- só

Azt gondolom, hogy magát a receptet bővebben nem szükséges leírni. Annyiban tértem el a klasszikus változattól, hogy a krumplikat nem főztem meg csak megpucoltam, vékony szeletekre vágtam, (a chipsnél vastagabbra azért) olajjal vékonyan meglocsoltam, sóztam és egy sütőpapírral kibélelt tálcán az előmelegített 160 fokos sütőben 20 perc alatt megsütöttem.Vigyázzunk arra, hogy ne süssük túl, mert nem chipset készítünk! Ez idő alatt a chorizókat egy kevés olajon serpenyőben pár perc alatt megpirítottam, a tojásokat megfőztem. A végén pedig a képen látható módon összeraktam az alapanyagokat.

Tipp:
Használhatunk másfajta kolbászt is, esetleg sonkával is kipróbálhatjuk.