A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bazsalikom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bazsalikom. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 28., szerda

Paradicsomos zöldborsós tészta

...és eltelt a Karácsony... amennyire vártuk, annyira gyorsan telt el....

Viszont pont az idei volt az első Karácsony, amikor sikerült nem túl ennem magam, azaz nem mondom azt, hogy nem akarok húst látni idén.... És mégis egy húsmentes napot tartottunk ma. Szerintem tök rendben van az, ha az ember heti 1-2 napot kihagy amikor nem eszik húst. Szeretem a főzelékeket, de még jobban a tésztákat. Gyakorlatilag minden nap tudnék enni tésztát. Az olaszok tudják mi a jó. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy a tésztát azt  leginkább előételként eszik, és nem főételként. A rendszerváltásig nálunk sajnos olyan olasznak mondott ételeket nyomtak le a torkunkon, amelyeknek semmi, de semmi közük nem volt az olasz konyhához. Szerencsére az elmúlt egy évtizedben rengeteget fejlődött a hazai gasztrokultúra, és helyére kerültek bizonyos dolgok, azaz ma már mindenki tudja például, hogy a bácskai rizses-hús, az nem egyenlő az olaszok rizottójával, vagy nem illik a pizzára ketchupot kérni, legalábbis egy olasz étteremben nem.... Sorolhatnám még reggelig ezeket, de nem teszem. Az olasz konyhára pozitív értelemben lehet mondani, hogy egyszerű. És ezért is szeretjük, na meg azért mert alapjában véve paradicsomos. És én imádom a paradicsomot. Minden formájában. Reggel kitaláltam, hogy ma paradicsomos tésztát eszünk, viszont nem szimplán, hanem teszünk hozzá valami "feltétet". Eredetileg gombát akartam hozzá párosítani, de a multiban sajnos nem találtam olyan gombát amit jó szívvel eltudtam volna hozni, így jött a "B" terv, hogy akkor veszek zöldborsót, és lesz paradicsomos-zöldborsós tészta. De itt nem álltam meg, ugyanis volt 2 db hegykői sárgarépám, angolzeller alias szárzeller, és természetesen vöröshagymám. Mi következik ebből?? Egy jó sofrito alap, amely az olasz konyha egyik alapja. Friss cserepes bazsalikomom is volt, amely utolsó napjait élte, így egyértelmű volt, hogy ő is csatlakozik majd az ételhez, ráadásul a zöldborsó egyik jó barátja a bazsalikom. Az egész ragut kb. 1,5 óra alatt raktam össze, pontosabban lett kész, szóval ez azért nem annyira gyors étel, de a passata-t azt vissza kell redukálni, amihez idő kell. Minimál fűszerekkel dolgoztam, mert kizárólag sót, frissen őrölt fekete borsot, friss chilit és kevés oregánót használtam. Én nem teszek cukrot a passatához, hiszen a vöröshagyma karamellizálásával és a répa természetes édességével ellensúlyozni lehet a paradicsom savasságát.
Eredeti angol Cheddar sajtom volt itthon, így azzal tálaltam a tésztát, de természetesen ha parmezán sajt lapul a hűtőben, ne legyünk restek használni....



Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg Paradicsom Passata (nálam Dm Bio passata)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 2 szál angolzeller

- 2 közepes méretű sárgarépa

- kb. 15 dkg zöldborsó ( 2 marék)

- friss bazsalikom

- 2 tk. oregánó

- 1 egész chili

- bors

- só

- olaj

- tészta (nálam Barilla fusilli)

- kemény sajt (nálam Cheddar)





 Elkészítése

Vágjuk apró kockára a hámozott sárgarépát, és a szintén apró kockára vágott angolzellert. A hagymát apróra vágjuk és egy edényben kevés olajon megdinszteljük. Sózzuk meg és pár percig közepes láng felett dinszteljük. Ha a hagyma "megizzadt" akkor adjuk hozzá a paradicsompürét. Alaposan keverjük el, sózzuk, borsozzuk, aprított chilivel fűszerezzük, és alacsony láng felett kb. 1 órán át főzzük. Adjuk hozzá a répát és az angolzellert, valamint az oregánót. További 15-20 percig főzzük a paradicsomos ragunkat, arra ügyeljünk, hogy a répa roppanós maradjon, ne főzzük "rommá". Egy másik edényben a zöldborsót blansírozzuk, azaz a forrásban lévő sós vízbe maximum 2-3 percig főzzük a zöldborsó majd hideg -de még jobb a jeges- vízben merjük át a borsót ha letelt a főzési ideje. Így a színe megmarad, és roppanós is marad. Ha a paradicsomos ragu, és a zöldborsó és kész, akkor főzzük ki a tésztát, és tálaljuk azonnal a paradicsomos raguval. A tészta tetejére sajtot reszelhetünk, és friss bazsalikommal együtt fogyasszuk el.

Tipp:
A sárgarépát reszelhetjük is, így a hagymával együtt piríthatjuk-dinsztelhetjük, sokkal édesebb ízeket érhetünk el.
 

2016. július 20., szerda

Bulgurral és gombával rétegezett padlizsán

.... egy étel, amely muszakának indult, de más lett belőle...

Szabadságom 3 napján végre fakanalat ragadtam, így a sok-sok betervezett recept közül, az egyiket elkészítettem. Azaz majdnem azt, amit elterveztem. Ugyanis muszakát (húsos, rakott padlizsánt) terveztem, de valahogy annyira felteltem az elmúlt hetekben a hússal, hogy -rövid eszmecsere után, amit anyukámmal folytattam ez ügyben- sikerült meggyőznöm magamat, hogy nem kell ebbe az ételbe hús. És bizony, nagyon jó volt ez az étel hús, sőt, sajt nélkül is. Ugyanis a másik vesszőparipám az efféle rakott ételekkel, hogy szinte mindenki reszeli a trappppístát, meg a füstölt sajtot, mint ha muszáj lenne. Elnézést, ha valakit megbántottam ezzel a mondattal, de jó volna ha végre eljutnánk már oda, hogy nem kell mindent magyarosítani. Nem kell minden tetejére sajtot reszelni. Ha valaki, akkor én imádom a sajtokat, napi szinten is eszem, főleg a finom, érett sajtokat szeretem, de már unom, amikor olvasok recepteket, és szinte a vége az, hogy "szórjuk meg sajttal"...  Amint az a képen látható, nekem is megpirult a rakott padlizsánnak a teje, de nem a sajttól, hanem a besamelltől. Igen, a jó zsíros vaj, liszt, és tej csodákra képes. Nem mondom, hogy egy jófajta kecskesajtot nem tudtam volna rámorzsolni a rétegek tetejére, de az nem volt, így maradt a besamell.
Mikor a receptet fejben összeraktam, picit féltem, hiszen a padlizsán nem túl gyakran párosodik a gombával. Viszont a bulgurral igen. És talán ezért is bíztam a sikerben. A paradicsomragu mindkét alapanyaggal jól harmonizál, a viszonylag semleges ízű beamell meg eleve megy minden ilyen rakott ételhez. Mivel a kert tele friss fűszernövényekkel, így nem spóroltam velük. A gomba pirításának utolsó fázisában friss kakukkfüvet, a paradicsomragu utolsó percében pedig egy hatalmas csokor friss bazsalikomot adtam hozzá. Külön-külön egyik fűszer sem éreztette magát, viszont a végén szépen kiegészítették egymást.
A bulgurt én mindig alaplével öntöm fel, így történt ez most is. A "Triumvirátusnak" (Bobby, Rody, Dorka macskák) főztem csirkefarhátat amit: zellerzölddel, és gyömbérrel ízesítettem, így ezzel a fűszeres, ízes alaplével adtam az íztelen bulgurnak egy alapízt.
A besamelt sem szoktam kihagyni a jóból, azaz fűszerezem. Most frissen reszelt szerecsendiót, és őrölt görögszénamaggal ízesítettem.
Majd elfeledkeztem a paradicsomraguról. 2 doboz hámozott paradicsomot használtam, amelyet fokhagymával, frissen őrölt borssal, és fahéjjal fűszereztem, és mivel eléggé savas volt a paradicsom, így kevés barnacukorral "kereszteltem" meg.
Fűszerek, ízek házasodtak, sültek egybe ebben a receptben, amelyet nyugodt szívvel ajánlok akár ebédre, akár vacsorára. Egy biztos: ha elkészíted, nem fog maradni belőle.....



Hozzávalók 4 személyre

- 2 db közepes méretű padlizsán

- 3 gerezd fokhagyma

- 2 doboz hámozott vagy aprított paradicsom

- 200 g bulgur

- 250 g apró csiperke gomba

- kb. 5 dl tej

- 10 dkg vaj

- kb. 2 ek. liszt

- só

- bors

- friss bazsalikom (ízlés szerint)

- friss kakukkfű (ízlés szerint)

- kb. 5 dl alaplé (csirke, zöldség, NEM KOCKÁBÓL!!!)

- 1tk. szerecsendió

- 1tk. őrölt görögszénamag




Elkészítése

A padlizsánokat vágjuk vékony, kb. 2-3mm vastag szeletekre. Sózzuk, borsozzuk meg őket, és olajat csurgassunk rájuk, majd az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 15 percig süssük őket. Vegyük ki ezután majd hagyjuk kihűlni. Készítsük el a paradicsom ragut. Egy edényben kevés olajon futtassuk meg az aprított fokhagymákat, majd öntsük rá a paradicsomot. Fakanállal törjük össze, majd sózzuk, borsozzuk, őrölt fahéjjal ízesítsük. Forraljuk be annyira, hogy sűrű, főzelék állagú legyen. (közepes lángon kb. 40-50 perc). A főzés végén, friss, aprított bazsalikommal fűszerezzük. Egy serpenyőben kevés olajon a szeletelt/darabolt gombákat erős láng felett pirítsuk meg, (pár perc) sózzuk, és friss kakukkfűvel ízesítsük. A bulgurt forró alaplében főzzük meg puhára, majd szűrjük le, tegyük félre. A besamellt vajból, lisztből, tejből készítsük el, végül fűszerezzük az őrölt szerecsendióval, és görögszénamaggal.
Egy tűzálló edényt kenjünk ki vékonyan olajjal, és kezdjük el a rétegezést. Padlizsán, bulgur, gomba, paradicsomragu. Ezt ismételjük amíg van alapanyagunk, majd a tetejére öntsük a besamellt. Az előmelegített 200 fokos sütőben addig süssük, míg a besamell pirulni nem kezd. (kb. 30 perc)

Tipp:
Morzsolt fetasajtot is tehetünk a besamellre.

2016. május 28., szombat

Joghurtos eperkrémleves bazsalikomos császármorzsával

....itt a nyár, itt van újra!

Azt gondolom, hogy így május utolsó napjaiban nem annyira meglepő ez. Az, hogy eddig a május inkább tavaszias volt, az már talán jobban az. Viszont tegnap óta ránk szakadt a 30 fok, és még tartani is fog legalább egy napig. Na most ilyenkor van az, hogy az ember menekül a konyhából, mint mókus az erdőtűz elől... de enni meg kell, ráadásul a melegben a folyadékot is pótolni kell, -én most éppen egy rozéfröccsel- ezért a leves mint ilyen, fokozottan jólesik. Hetek óta eper dömping van, így az sem meglepő, hogy Andi javaslatára ma eperkrémlevest készítettünk. Pár blog bejegyzéssel ezelőtt már írtam, hogy annyi epret mint idén még sosem ettem. Naponta veszünk "zolikanénitől" 30dkg epret, csak úgy este megenni. Idén tényleg finom epreket lehet kapni, így érdemes kihasználni ezt, ráadásul az ára is kedvezőbb mostanában mint egy hónapja. Szóval Andi javaslatára eperkrémleves készült ma, de egy kis csavarral. Hogy ne legyen snassz a levesünk, így betétet is készített hozzá, méghozzá császármorzsát. Az ötlet -sajnos- nem tőlünk származott, az egyik partnerem napi ajánlatában láttuk, így onnan jött, hogy akkor készítsük el mi is a saját verziónkat. A mi verziónkban a császármorzsa tésztájába került szárított bazsalikom, amely fűszer jól illik az eperhez.
Imádom a császármorzsát, gyerekkoromban az egyik szomszédunknál ettem ilyet először, azóta anyukámnak sokszor kellett készítenie. Házi lekvárral, -pláne eperlekvárral- mennyi étel volt akkor is. Mostanra kicsit háttérbe szorult sajnos. Olyannyira, hogy ugyan Andival közel 3 éve vagyunk együtt, de még sosem ettünk együtt császármorzsát. Most azért annyit készített, hogy maradt külön is, így a tavaly készített rebarbarás-eperlekvárunkkal holnap desszertnek meg is esszük.
Tegnap üzleti ügyben Győrben voltam, és ha már így alakult, akkor anyukámnál ebédeltem. Nagyon finom paradicsomos káposztát készített, és kértem, hogy legyen valamilyen leves is. Fokhagymakrémlevest készített, de itt a krém szót tegyük idézőjelbe. Ugyanis nem tett bele tejszínt, sőt semmilyen zsiradékot amitől krémes lett volna, mégis finom volt. Miközben kanalaztuk a levest, megállapítottuk, hogy mennyire nem kell bele tejszín. Ugyanis a tejszínnel hajlamosak vagyunk túl bőkezűen bánni. Ezáltal elnyomjuk vele a zöldség, vagy éppen a gyümölcs természetes ízét. Pont ezért, úgy egy éve lecseréltem a tejszínt joghurtra. A joghurt annyira krémes mint amilyennek kell lenni, de egyben a kellemes savanyúsága miatt pont jól illik ezekben a nyári melegekben a levesekhez. Én az "I" betűs multiban szoktam venni egy osztrák joghurtot, nagyon meg vagyok vele elégedve, most sem hagyott cserbe. Az eper ízét nem nyomta el, és mégis adott neki egyfajta tartást, visszafogott krémességet.
Ezen a nyáron még biztos, hogy fogunk ilyen levest készíteni, sőt más gyümölccsel is kifogjuk próbálni.




Hozzávalók: ( kb. 3 főre )

A krémleveshez:

- 30 dkg eper

- 150 gr joghurt

- étkezési keményítő

A császármorzsához:

- 150 ml tej

- 5 ek. búzadara

- 2 ek. liszt

- 1 ek. barnacukor

- 2 ek. olaj

- 2 tojás

- 1 citrom reszelt héja

- 1 kk. bazsalikom

- csipet só

Elkészítés:

Az epret feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi.Ízléstől függően cukrozzuk. Épphogy megfőzzük, közben a joghurttal kikeverünk keményítőt és hőkiegyenlítéssel az eperhez adjuk, pár percet főzzük és aztán jól kihűtjük.
A császármorzsához a tejet felmelegítjük. A tojás kivételével minden alapanyagot összekeverünk egy tálban. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját a tésztához adjuk, a fehérjét külön tálban kemény habbá verjük. A felvert habot óvatosan a tésztába dolgozzuk. A serpenyőben 1 ek. olajat forrósítunk, majd az egész tésztát beleöntjük, addig sütjük amíg barna nem lesz, majd megfordítjuk - ahogy sikerül - és a másik oldalát is barnára sütjük, ezután fakanál segítségével apró darabokra tördeljük. A darabokat is kicsit pirítjuk.

Tipp:
Tálaláskor egy kevés tejföllel még krémesebbé tehetjük a levesünket.

2015. augusztus 15., szombat

Sertéshúsgombóc bazsalikomos-zöldborsós spagettivel

Őszinte leszek, ennek az ételnek az alapötletét Mrs.Lipton konyhájából vettem. Bár hasonlót már készítettem korábban, most mégis az ő verzióját vettem górcső alá.
A múlt szombaton amikor a sokadik kánikulai napot kezdtük meg, nem kimondottan volt kedvem órákat ácsorogni a konyhában. Elég volt azt a kb. 1 órát ott töltenem, amíg ez az étel tokkal-vonóval elkészült.
Szóval az ötlet adott volt, a kertben 3-4 hatalmas bazsalikom bokor várja, hogy szedegessük a leveleit, borsó volt a fagyasztóban, így nem volt kérdés: ezt az ételt fogom ebédre elkészíteni. Egy picit azért a magunk ízlésének megfelelően azért átalakítva.
Pár gondolatra visszatérnék a bazsalikomhoz. Amint azt feljebb írtam, 3-4 dús bazsalikom "dzsungel" található meg nálunk a kertben, ebből az egyik fahéj illatú/ízű bazsalikom. Salátákhoz szoktam pár levéllel tépni belőle, de eddig nem különösebben "vetettük" be. Most a hagyományos bazsalikommal együtt használtam, sőt mivel a zöldborsó legjobb barátja a menta, ami szintén bokor nagyságú már nálunk, így a mentából is téptem 2-3 levéllel a zöldborsó pestóhoz. Ehhez az intenzívebb ízű pestóhoz egy visszafogott ízű húsgombócot tudtam elképzelni, ezért minimálra vettem az ízesítését, fűszerezését a darált húsnak. Semmi mással nem fűszereztem a húst, mint római köménnyel illetve sóval. A végeredmény egy kellemesen fűszeres ízű étel lett, amely talán nem túl szokatlan a mai modern konyhában, de azért nem hiszem, hogy egy csárdában lehetne ilyet rendelni. Pedig gyorsan elkészül és tényleg csak pár alapanyag kell hozzá.
Annyit még hozzátennék, hogy mivel nem szeretem a bő olajban való sütést és az órákon át érezhető olaj szagát a légtérben, ezért sütőben sütöttem a húsgombócokat. Ebben a melegben már édes mindegy volt az a plusz 180 fok.....








Hozzávalók 2 személyre

- 400g darált sertéshús

- spagetti

- 1 tk. őrölt római kömény

- zsemlemorzsa

- só

- 1 egész tojás

- 200g zöldborsó

- 2 marék bazsalikom levél

- 2-3 levél menta

- olíva olaj

- vaj


Elkészítése:

A darált húst fűszerezzük az őrölt római köménnyel, sóval, adjuk hozzá a tojást és annyi zsemlemorzsát, hogy formázható masszát kapjunk. Ha ez megvan, akkor kisebb golyókat formázzunk a masszából, majd az előmelegített 180 fokos sütőben süssük szép aranybarnára. Ez idő alatt készítsük el a "pestot". A zöldborsót pár percig főzzük meg sós vízben, majd szűrjük le, adjuk hozzá a kb. 1 tk. vajat, a megmosott bazsalikom és menta leveleket, és turmixoljuk össze. Kóstoljuk meg, ha kell sózzuk. Főzzük ki a tésztát, majd szűrjük le, és a forró tésztával keverjük össze a bazsalikomos-zöldborsós mentás "pestót". Azonnal tálaljuk a húsgombóccal.

Tipp:
Chilivel esetleg csipet fahéjjal a húsgombócot tovább lehet fűszerezni

2015. július 10., péntek

Shakshouka fetával (mediterrán lecsó)

A Shakshouka (Sak-Su-Ka) tulajdonképpen nem más mint  egyfajta fűszeres tojásos lecsó, (kolbász nélkül) amelyet elsősorban az arab illetve zsidó konyha ismer. Természetesen nem szeretném ezt egy az egyben kijelenteni, de ezt olvastam az interneten, erre alapozom a kijelentésemet. Ennél az ételnél is igaz, hogy ahány ház (ország) annyi módon készül. Igazából ebből indultam ki én is, így készítettem el az én Shakshouka verziómat is, amelybe tettem fetát is, illetve rengeteg bazsalikomot is, így azt gondolom inkább mediterrán jellegű az én a "lecsóm", mintsem arab. A Shakshouka egyébként "összekeveredettet" jelent, ami jelentésnek az én verzióm abszolút meg is felelt. Legalábbis ami a fúziókat illeti. A fűszerezésnél ahogy írtam, inkább mediterrán jellegű a bazsalikomtól illetve a fetától, viszont került bele még római kömény is, illetve egy kevés őrölt piros paprika is, no és egy egész erős paprika is. Nem chili, hanem jófajta magyar csípős paprika. Az alap Shakshouka receptben tudomásom szerint piros húsú paprika, paradicsom (passata), fokhagyma, fehér/vörös hagyma, őrölt kömény, illetve tojás szerepel. Az én változatomban a paprikák változatosságára is nagyobb hangsúlyt fektettem, ugyanis használtam: piros-sárga-zöld húsú paprikát, kápia paprikát, és egy erős paprikát is. Illetve a paradicsom is kétféle módon szerepel ebben a verzióban. Mivel most már szezonja van, így használtam friss, szabadföldi paradicsomot, illetve egy evőkanálnyi mennyiségű paradicsompürét is, mivel ez koncentráltabban hozza a paradicsom ízét. De pár hét múlva, amikor már dömping lesz a friss paradicsomból, akkor már nem feltétlenül kell hozzáadni paradicsompürét. Amire még szintén érdemes odafigyelni, hogy a paprikákat nem kell, sőt tilos rommá főzni. Akkor jó, ha még van egy kevés haraphatósága, azaz tartása!
A kenyeret magam sütöttem előző nap, így a Shakshouka szaftját kellőképpen fel lehetett vele "tunkolni".
Ez az az étel, amelyet lehet reggel, délben, este fogyasztani azaz: bármikor.








Hozzávalók 4 személyre:

- 1-1-1 db zöld, sárga, piros paprika

- 1 db kápia paprika

- 1 db erős paprika (elhagyható)

- 1 db vörös hagyma

- 2-3 db gerezd fokhagyma

- 2-3 db közepes paradicsom

- 1 ek. paradicsompüré

- 1 tk. őrölt római kömény

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 4 egész tojás

- 10-15 dkg feta sajt

- 1 csokor bazsalikom

- só

- bors

- olaj


Elkészítése: 

Gyakorlatilag egy lecsót készítünk, ezért csak nagy vonalakban írom le a főzés menetét. A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, karikára vágjuk. A paradicsomokat megmossuk, negyedeljük. Egy lábasban olajat melegítünk, a megpucolt, félkarikára vágott hagymát megdinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymákat, majd a paprikákat illetve a paradicsomokat. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a pirospaprikával és a római köménnyel. Lefedjük, és annyi ideig főzzük így, amíg félpuhára puhulnak zöldségek. Ezután, hogy a levét nagyobbrészt elfője, a fedőt levesszük. Amikor már majdnem puhára főttek a zöldségek, akkor a tojásokat egyesével ráütjük a lecsóra, majd az előmelegített sütőben kb. 160 fokon addig sütjük, amíg a tojások megsülnek. (kb. 10-15 perc) Érdemes kicsit folyósra, lágyabbra hagyni. Tálalás előtt feta sajtot morzsolunk a lecsó tetejére, végül friss, aprított bazsalikommal szórjuk meg a tetejét. Kenyérrel tálaljuk.

Tipp:
Petrezselymet is használhatunk a bazsalikom helyett, illetve juhtúrót a feta helyett.


 

2014. augusztus 14., csütörtök

Bazsalikomos-spenótos túróval töltött paprika, krémes polentával





Megint egy esős napra ébredtünk. Sőt, most mikor ezt a receptet írom is esik. Ráadásul ma már le is hűlt annyira a levegő, hogy öröm volt bekapcsolni a sütőt, hogy a "rövidnacimban" ne fázzak, és este szinte biztos, hogy vörösbort fogok bontani, nem egy lehűtött rozét. Szóval napsütést akartam, akarok de azonnal! Na de vissza még a reggelhez. Miközben a reggeli kávémat kortyolgattam azon gondolkodtam, hogy mit is főzzek, mi is van itthon, mert ebben a szakadó esős időben kedvem nincs elmenni a boltba. Tegnap szedtünk le paprikát meg paradicsomot, a lecsó kézenfekvő lenne, de ahhoz kellene friss kenyér ami jelenleg nem található meg itthon. Benéztem a hűtőbe és találtam 250g túrót, tejfölt, marék bébispenótot. Beindult a fantáziám. Töltsünk meg paprikát túróval. Benéztem a "kincseskamrába" az az a spejzba, és keresgetésem során szembetaláltam magam kb. 2-3 marék kukoricadarával. És akkor már összeállt a kép. Az a kép amit Andi készített, és feljebb illetve itt lent láttok...

Bazsalikomos-spenótos túróval töltött paprika 




- paprika

- 250g túró

- tejföl

- friss spenót

- bazsalikom

- fokhagyma

- citrom

- só, bors

- keményítő


Krémes polenta

- kukoricadara 

- víz

- tej

- vaj

- 1 tojás sárgája

- só

A recept elkészítési ideje kb. 1 óra, így akár vacsorára is tudom ajánlani, mivel egyszerűen, gyorsan elkészíthető ez az étel. Amíg a paprika sül a sütőben addig a polentát is elkészíthetjük. A töltelékhez egy keverőtálba a túróhoz adjuk az aprított spenótot, a bazsalikomot és 1 ek. tejfölt majd hozzáreszelünk egy gerezd fokhagymát és egy alaposan megmosott citrom héját. Ezt a tölteléket tovább fűszerezzük sóval, borssal és fél citrom levével. Ezután kb. 1 ek. étkezési keményítőt keverünk a túróhoz, amely egyrészt a nedvességet is felszívja, másrészt sütés során egyben tartja a tölteléket. A töltött paprikákat egy kevés olajjal kikent sütőtálba vagy tepsibe tesszük és tetejüket meglocsoljuk pár csepp olajjal. A 220 fokos előmelegített sütőben 10 percig, majd 160 fokra visszavéve további 15 percig sütjük. Nem feltétlenül kell betartani ezt a sütési fokot, lehet 180 fokon is végig sütni. Akkor jó, ha picit felhólyagosodik a paprikánk, de ne legyen fekete, illetve maradjon a paprikának tartása.
Amíg sül a paprikánk a polentát is elkészítjük. A polentához pontos mennyiséget nem tudok adni, mert én "szemmel-érzéssel" készítem. Az a lényeg, hogy a forrásban lévő kb. 1,5 l vízhez adunk 2-3 maréknyi polentát és folyamatosan kevergetjük. Ahogy dagadnak a kukoricadara szemek, úgy látjuk, hogy még mennyi darát adjunk hozzá. Akkor sincs baj ha túl sűrűre sikeredik, mert azt tejjel vagy vízzel tudjuk hígítani. Mivel én krémesen folyós polentát akartam, így lágyabbra főztem, és a vízhez kevés tejet is adtam. Amikor a textúrája olyan lett, hogy a kanál fenekét bevonta és lassan folyt le róla, akkor lezártam a lángot és egy diónyi vajat adtam hozzá.

Tipp:
A krémes hatás érdekében egy tojás sárgáját is adhatunk a kész meleg (nem forró) polentához, így válik tökéletesen krémessé a polenta.