Azt gondolom, hogy így május utolsó napjaiban nem annyira meglepő ez. Az, hogy eddig a május inkább tavaszias volt, az már talán jobban az. Viszont tegnap óta ránk szakadt a 30 fok, és még tartani is fog legalább egy napig. Na most ilyenkor van az, hogy az ember menekül a konyhából, mint mókus az erdőtűz elől... de enni meg kell, ráadásul a melegben a folyadékot is pótolni kell, -én most éppen egy rozéfröccsel- ezért a leves mint ilyen, fokozottan jólesik. Hetek óta eper dömping van, így az sem meglepő, hogy Andi javaslatára ma eperkrémlevest készítettünk. Pár blog bejegyzéssel ezelőtt már írtam, hogy annyi epret mint idén még sosem ettem. Naponta veszünk "zolikanénitől" 30dkg epret, csak úgy este megenni. Idén tényleg finom epreket lehet kapni, így érdemes kihasználni ezt, ráadásul az ára is kedvezőbb mostanában mint egy hónapja. Szóval Andi javaslatára eperkrémleves készült ma, de egy kis csavarral. Hogy ne legyen snassz a levesünk, így betétet is készített hozzá, méghozzá császármorzsát. Az ötlet -sajnos- nem tőlünk származott, az egyik partnerem napi ajánlatában láttuk, így onnan jött, hogy akkor készítsük el mi is a saját verziónkat. A mi verziónkban a császármorzsa tésztájába került szárított bazsalikom, amely fűszer jól illik az eperhez.
Imádom a császármorzsát, gyerekkoromban az egyik szomszédunknál ettem ilyet először, azóta anyukámnak sokszor kellett készítenie. Házi lekvárral, -pláne eperlekvárral- mennyi étel volt akkor is. Mostanra kicsit háttérbe szorult sajnos. Olyannyira, hogy ugyan Andival közel 3 éve vagyunk együtt, de még sosem ettünk együtt császármorzsát. Most azért annyit készített, hogy maradt külön is, így a tavaly készített rebarbarás-eperlekvárunkkal holnap desszertnek meg is esszük.
Tegnap üzleti ügyben Győrben voltam, és ha már így alakult, akkor anyukámnál ebédeltem. Nagyon finom paradicsomos káposztát készített, és kértem, hogy legyen valamilyen leves is. Fokhagymakrémlevest készített, de itt a krém szót tegyük idézőjelbe. Ugyanis nem tett bele tejszínt, sőt semmilyen zsiradékot amitől krémes lett volna, mégis finom volt. Miközben kanalaztuk a levest, megállapítottuk, hogy mennyire nem kell bele tejszín. Ugyanis a tejszínnel hajlamosak vagyunk túl bőkezűen bánni. Ezáltal elnyomjuk vele a zöldség, vagy éppen a gyümölcs természetes ízét. Pont ezért, úgy egy éve lecseréltem a tejszínt joghurtra. A joghurt annyira krémes mint amilyennek kell lenni, de egyben a kellemes savanyúsága miatt pont jól illik ezekben a nyári melegekben a levesekhez. Én az "I" betűs multiban szoktam venni egy osztrák joghurtot, nagyon meg vagyok vele elégedve, most sem hagyott cserbe. Az eper ízét nem nyomta el, és mégis adott neki egyfajta tartást, visszafogott krémességet.
Ezen a nyáron még biztos, hogy fogunk ilyen levest készíteni, sőt más gyümölccsel is kifogjuk próbálni.
Hozzávalók: ( kb. 3 főre )
A krémleveshez:
- 30 dkg eper
- 150 gr joghurt
- étkezési keményítő
A császármorzsához:
- 150 ml tej
- 5 ek. búzadara
- 2 ek. liszt
- 1 ek. barnacukor
- 2 ek. olaj
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 1 kk. bazsalikom
- csipet só
Elkészítés:
Az epret feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi.Ízléstől függően cukrozzuk. Épphogy megfőzzük, közben a joghurttal kikeverünk keményítőt és hőkiegyenlítéssel az eperhez adjuk, pár percet főzzük és aztán jól kihűtjük.
A császármorzsához a tejet felmelegítjük. A tojás kivételével minden alapanyagot összekeverünk egy tálban. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját a tésztához adjuk, a fehérjét külön tálban kemény habbá verjük. A felvert habot óvatosan a tésztába dolgozzuk. A serpenyőben 1 ek. olajat forrósítunk, majd az egész tésztát beleöntjük, addig sütjük amíg barna nem lesz, majd megfordítjuk - ahogy sikerül - és a másik oldalát is barnára sütjük, ezután fakanál segítségével apró darabokra tördeljük. A darabokat is kicsit pirítjuk.
Tipp:
Tálaláskor egy kevés tejföllel még krémesebbé tehetjük a levesünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése