Indiai paradicsomos csicseriborsó ragu csapatival

.... még mindig imádom a fűszeres, indiai vagy az ahhoz nagyon hasonló ételeket....

Több heti kihagyás után újra fakanalat fogtam, és újra blogolok. Pontosabban az eltelt hetekben is főztem, de szándékosan nem blogra valót. Egyfelől úgy éreztem, hogy kellett egy kis szünet, másfelől (pozitív) változások történtek az életemben amelyek lekötötték az időm nagy részét. 

A héten szabadságon vagyunk, így minden együtt volt arra, hogy az új konyhában tevékenykedjek. Mivel a héten többnyire 30 fok felett volt a hőmérséklet, így nem szándékoztam több órát a konyhában izzadni, így mindenképpen valamilyen egytálételben gondolkoztam. A költözés során a konyhai/spejzi termékek, polcok/szekrények mélyén meglapuló fel nem használt konzervek, tartós alapanyagok ráébresztettek arra, hogy ezekkel bizony ideje kezdeni valamit. Találtam egy flakon barna mártást, amely mivel a szav. ideje lejárt, elköszöntem, de például a csicseriborsó még felhasználható volt. Itt jött a képbe, hogy akkor ne tartogassuk tovább. Friss paradicsomunk a kertből folyamatosan van, de a biztonság kedvéért mindig tartok polcon konzerv paradicsomot, vagy üveges passatát. Idén elég édes paradicsomok nőnek a kertben, így nagy örömmel használtam fel néhány szemet ehhez az indiai csicseriborsó raguhoz. De annyi nem volt most, hogy egy az egyben friss paradicsommal dolgozzak, így egy doboz hámozott bio paradicsom konzervet is bevetettem. Na, meg amit találtam. Volt 3 szál megfáradt sárgarépa, (kidobni nem akartam), így azt is belefőztem a raguba. A hűtő mélyén találtam pár szem padron paprikát is amelyet hetekkel ezelőtt vettem, hogy megsüssem/töltsem, de nem került rá sor, így néhány darabot beleaprítottam ebbe a raguba. Valamint a főzés végén a csicseriborsót, és kb. 1 marék spenótot, amelyet direkt ehhez a recepthez vettünk. 

Mivel ez amolyan "tunkolós" étel, ezért arra gondoltam, készítek hozzá csapatit (lepény kenyér) amelyet megbolondítottam kevés római köménnyel. Inkább úgy fogalmaznék: megillatosítottam, hiszen óvatosan kell ezzel a fűszerrel bánni, mert nagyon erős, így tényleg csak 1 csipetnyit használtam belőle.

Egy óra alatt elkészültem ezzel az illatos-fűszeres egytálétellel, amely akár vacsorára is megállná a helyét.

 Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg csicseriborsó

- 1 konzerv hámozott/darabolt paradicsom

- 3-4 db friss paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 2-3 db padron paprika (elhagyható)

- 2-3 szál kisebb sárgarépa

- 2 marék friss spenót

- kb. 3 tk. indiai fűszerkeverék (én tekerőset vettem, így intenzívebb)

- olaj

- só

Csapati

- kb. 180 g liszt

- 1dl langyos víz

- csipet őrölt római kömény

- só

Elkészítése

A raguhoz egy mélyebb falu edényben kevés olajon dinszteljük meg az aprított vöröshagymát, majd az aprított, -esetleg- reszelt sárgarépát is. Ha ezzel megvagyunk, adjuk hozzá a szintén aprított fokhagymákat, alaposan keverjük el, és adjuk hozzá a konzerv paradicsomot, majd ugyanannyi vizet (kimossuk a konzerv dobozt). Forraljuk fel, majd fedő alatt alacsony láng felett főzzük kb. 1 órát. Félidőben adjuk hozzá a friss, darabolt paradicsomot, a darabolt paprikát. A főzés alatt fokozatosan adjuk hozzá az indiai fűszerkeveréket, kinek-kinek a szája szerint legyen fűszeres. A főzési idő vége előtt kb. 10 perccel adjuk hozzá a csicseriborsót, keverjük el a fűszeres paradicsomos raguval, és pár perccel ezután adjuk hozzá a megmosott spenót leveleket. Keverjük el, és zárjuk el a lángot, majd fedő alatt pár percig hagyjuk pihenni a ragut. Ez idő alatt összeesik a spenót. A csapatihoz a lisztet a sóval, a csipetnyi római köménnyel, valamint a vízzel gyúrjuk össze (lágy, de formázható tésztát kell kapni) és fedjük le egy konyharuhával. Pihentessük kb. 1 órát. A tésztából gombócokat formáljuk, és egy lisztezett deszkán próbáljunk korongokat formázni belőle. Száraz, forró serpenyőben süssük meg oldalanként kb. 2 percig, (akkor jó, ha megfeketedik itt-ott).

Tipp:

Ugyan ez egy egytálétel, de pl. egy szelet marhahús (steak) mellé is adhatjuk, mint köretet.

Paradicsomos zöldborsós tészta

...és eltelt a Karácsony... amennyire vártuk, annyira gyorsan telt el....

Viszont pont az idei volt az első Karácsony, amikor sikerült nem túl ennem magam, azaz nem mondom azt, hogy nem akarok húst látni idén.... És mégis egy húsmentes napot tartottunk ma. Szerintem tök rendben van az, ha az ember heti 1-2 napot kihagy amikor nem eszik húst. Szeretem a főzelékeket, de még jobban a tésztákat. Gyakorlatilag minden nap tudnék enni tésztát. Az olaszok tudják mi a jó. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy a tésztát azt  leginkább előételként eszik, és nem főételként. A rendszerváltásig nálunk sajnos olyan olasznak mondott ételeket nyomtak le a torkunkon, amelyeknek semmi, de semmi közük nem volt az olasz konyhához. Szerencsére az elmúlt egy évtizedben rengeteget fejlődött a hazai gasztrokultúra, és helyére kerültek bizonyos dolgok, azaz ma már mindenki tudja például, hogy a bácskai rizses-hús, az nem egyenlő az olaszok rizottójával, vagy nem illik a pizzára ketchupot kérni, legalábbis egy olasz étteremben nem.... Sorolhatnám még reggelig ezeket, de nem teszem. Az olasz konyhára pozitív értelemben lehet mondani, hogy egyszerű. És ezért is szeretjük, na meg azért mert alapjában véve paradicsomos. És én imádom a paradicsomot. Minden formájában. Reggel kitaláltam, hogy ma paradicsomos tésztát eszünk, viszont nem szimplán, hanem teszünk hozzá valami "feltétet". Eredetileg gombát akartam hozzá párosítani, de a multiban sajnos nem találtam olyan gombát amit jó szívvel eltudtam volna hozni, így jött a "B" terv, hogy akkor veszek zöldborsót, és lesz paradicsomos-zöldborsós tészta. De itt nem álltam meg, ugyanis volt 2 db hegykői sárgarépám, angolzeller alias szárzeller, és természetesen vöröshagymám. Mi következik ebből?? Egy jó sofrito alap, amely az olasz konyha egyik alapja. Friss cserepes bazsalikomom is volt, amely utolsó napjait élte, így egyértelmű volt, hogy ő is csatlakozik majd az ételhez, ráadásul a zöldborsó egyik jó barátja a bazsalikom. Az egész ragut kb. 1,5 óra alatt raktam össze, pontosabban lett kész, szóval ez azért nem annyira gyors étel, de a passata-t azt vissza kell redukálni, amihez idő kell. Minimál fűszerekkel dolgoztam, mert kizárólag sót, frissen őrölt fekete borsot, friss chilit és kevés oregánót használtam. Én nem teszek cukrot a passatához, hiszen a vöröshagyma karamellizálásával és a répa természetes édességével ellensúlyozni lehet a paradicsom savasságát.
Eredeti angol Cheddar sajtom volt itthon, így azzal tálaltam a tésztát, de természetesen ha parmezán sajt lapul a hűtőben, ne legyünk restek használni....

Hozzávalók 4 személyre

- 1 üveg Paradicsom Passata (nálam Dm Bio passata)

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 2 szál angolzeller

- 2 közepes méretű sárgarépa

- kb. 15 dkg zöldborsó ( 2 marék)

- friss bazsalikom

- 2 tk. oregánó

- 1 egész chili

- bors

- só

- olaj

- tészta (nálam Barilla fusilli)

- kemény sajt (nálam Cheddar)

 Elkészítése

Vágjuk apró kockára a hámozott sárgarépát, és a szintén apró kockára vágott angolzellert. A hagymát apróra vágjuk és egy edényben kevés olajon megdinszteljük. Sózzuk meg és pár percig közepes láng felett dinszteljük. Ha a hagyma "megizzadt" akkor adjuk hozzá a paradicsompürét. Alaposan keverjük el, sózzuk, borsozzuk, aprított chilivel fűszerezzük, és alacsony láng felett kb. 1 órán át főzzük. Adjuk hozzá a répát és az angolzellert, valamint az oregánót. További 15-20 percig főzzük a paradicsomos ragunkat, arra ügyeljünk, hogy a répa roppanós maradjon, ne főzzük "rommá". Egy másik edényben a zöldborsót blansírozzuk, azaz a forrásban lévő sós vízbe maximum 2-3 percig főzzük a zöldborsó majd hideg -de még jobb a jeges- vízben merjük át a borsót ha letelt a főzési ideje. Így a színe megmarad, és roppanós is marad. Ha a paradicsomos ragu, és a zöldborsó és kész, akkor főzzük ki a tésztát, és tálaljuk azonnal a paradicsomos raguval. A tészta tetejére sajtot reszelhetünk, és friss bazsalikommal együtt fogyasszuk el.

Tipp:
A sárgarépát reszelhetjük is, így a hagymával együtt piríthatjuk-dinsztelhetjük, sokkal édesebb ízeket érhetünk el.
 

Sheperd's pie alias pásztor pite lila burgonyából

....bakancslista egyel kevesebb....

Ugye milyen érdekes? Az ember egész életében arra vágyik, hogy: legyen egy nagy háza, legyen egy nagy autója, nyerjen a lottón, azaz anyagi értelembe vett kívánságlistája van. Na jó...nem mondom, hogy én nem vágyok részben ezekre, de..... az én bakancslistám alapjában a főzéssel kapcsolatos. És ennek a listának egyik tagja volt a most elkészített pásztor pite. Vagy lánykori nevén: Sheperd's pie. Nem kell hozzá nagy tudomány, különleges alapanyag sem, mégis vagy legalább 6 éve készülök ennek a receptnek az elkészítéshez.... nem tudom megmondani, hogy miért húztam eddig mint a rétest, de ettől még tény: éveket vártunk rá, míg az asztalunkra tettem. Alapvetően ami talán eltérő a hagyományos sheperd's pie-tól, hogy nem hagyományos krumpliból készítettem pürét, hanem lila burgonyából...pardon: krumpliból. Ha már pásztor pite, akkor inkább krumpli. Zárójel bezárva. Életem első lila krumpijából maradt annyi, hogy a chipsszen kívűl mást is készítsek belőle, jelen esetben pürét.

Érdekes étel ez, hiszen ha jól megnézzük, akkor ez tulajdonképpen egy bolgonai ragú krumplival. Mert egy klasszikus sofrito (zöldséges-paradicsomos) alapot kell készíteni ehhez a recepthez, és a darált húst adjuk hozzá. Na meg egy kevés zöldborsót. És ezt a ragut borítjuk be a krumplipürével, amelyet vastagon megszórunk sajttal. Nem sznoboskodásból, de én vettem eredeti angol Cheddar sajtot, (mert ez valahol mégis egy Britt étel) ami eszméletlenül feldobta az amúgy eléggé unalmasnak mondható krumplipürét. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jó a krumplipüré, csak nem várunk tőle sokat. Igaz, én kevés szerecsendiót, és görögszénamagot is kevertem a püréhez, de alapjából valljuk meg: a krumplipürét nem fűszerezzük túl.....

Érdemes elkészíteni ezt az ételt, még ha nekünk magyaroknak kicsit furcsa is lehet a "köret a hús tetején" történet, mert tényleg más. Más ízekben, más állagában. Pardon. Textúrában a püré, ami igazából már nem is püré... hanem ropogós kéreg, ami mégis kissé lágyan folyós... Ugye érthető??? :)

Hozzávalók 4 személyre

- 600g darált sertés hús (marha még jobb)

- 1 közepes vöröshagyma

- 2  gerezd fokhagyma

- 2 közepes sárgarépa

- 2 szál angolzeller

- 1 ek. paradicsompüré

- 1 ág friss rozmaring

- kb. 2 tk.  friss kakukkfű

- 3 marék zöldborsó

-  víz

- 600-700g lila burgonya

- vaj

- liszt

- szerecsendió

- őrölt görögszénamag

- 2dl. tej

- 250g Cheddar sajt (lehetőleg Angol)

- zsemlemorzsa

-só

- bors

 Elkészítése:

 A  húsos raguhoz egy nagyobb serpenyőben olajat hevítünk, és a finomra vágott hagymát az apróra vágott fokhagymával és az kisebb darabokra vágott angolzellerrel együtt üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott sárgarépát és a paradicsompürét, és az egészet nagy lángon lepirítjuk. Hozzáadjuk  a darált húst is, majd amikor kifehéredett a hús, akkor hozzáadjuk a friss zöldfűszereket. Sóval, borssal ízesítjük és kis lángon 20-30 percig rotyogtatjuk. Ha ez az idő letelt, akkor hozzáadjuk a fagyasztott zöldborsót, elkeverjük, ha kell további friss zöldfűszerrel ízesítjük. Ha a ragunk elkészült, egy sütőtálat kivajazunk, kimorzsázunk és eloszlatjuk benne a ragut. Erre a ragura egy kanállal halmozzuk és oszlatjuk el a hagyományos módon készített krumplipürét, amit ízesíthetünk őrölt görögszénamaggal, reszelt szerecsendióval. A sajt felét a krumplipürébe, másik részét az összeállított ragu tetejére reszeljük. A püré tetejét zsemlemorzsával megszórjuk, és a sütőben 180-200 fokon addig sütjük, míg kissé meg nem pirul a sajt.

Tipp:

A húsos raguhoz vörösbort is adhatunk, de a bort alaposan forraljuk ki, hogy az alkohol elillanjon belőle

Aszalt paradicsommal töltött húsgombóc bolognai raguval

...imádom az olasz(os) ételeket. Pláne amiben sok paradicsom van....

És ebben az ételben duplán is került paradicsom. Egyszer a raguba passata formájában, másodszor pedig szárított formában a sertés húsgombócba.
Azt gondolom ahány ház, annyiféle képen készítik, fűszerezik a húsgombócot. Nyilván egy magyarosabb ételnél nem feltétlenül az oregánó kap főszerepet a fűszerezésben, de ebben a receptben bizony ő volt a domináns fűszer. Ugyanis a húsgombócokat semmi mással nem fűszereztem mint oregánóval és sóval. A paradicsomos (bolognai) ragumat kellőképpen megfűszereztem, így nem volt értelme a húsgombócokat is túlzásba vitt fűszerekkel "megkínálni". Magát a ragut egy úgynevezett sofrito alappal indítottam, amely nem állt másból mint: sárgarépa, vörös-és fokhagyma, szárzeller illetve babérlevélből.
Ezek adták meg a paradicsomos ragu alapját. Kevesen tudják, de a répa igenis jól passzol paradicsomos ételekbe, pláne ha jól le van pirítva, ugyanis a benne lévő cukroktól karamellizálódik, így a paradicsom savasságát kellően kiegyensúlyozza. Én nagyon szeretem a szárzellert, alias angol zellert, így előszeretettel használom mindenben amibe csak lehet. Andi kevésbé szereti, de kompromisszumot tudunk kötni. Korábban már többször írtam itt a blogban róla, hogy Jamie Olivertől tanultam egy olyan tippet, miszerint a paradicsomos ételeket fahéjjal nagyon fel lehet dobni. Ezt körülbelül 6 éve tanultam tőle, és azóta mindig így teszek. És mennyire működik!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom, érdemes más ételekbe is belecsempészni a fahéjat, eszméletlenül tud működni. És mivel ebben a receptben kétféleképpen is megjelenik a paradicsom, így még jobban kihozza annak ízét. Már évek óta kapok anyukám barátnőjétől aszalt paradicsomot, amit úgy őrzök, mint a kincset. Mert tulajdonképen az. Egy igazi kincs. Nem holmi boltban kapható olajos lében úszkáló paradicsom, hanem valódi aszalt Lucullus paradicsomból készített házi aszalt paradicsom. A félbe/negyedekbe vágott aszalt paradicsomokkal gondoltam megtölteni a húsgombócokat, ugyanis akartam valami nem túl hétköznapi húsgombócot. Az oregánóval eszméletlenül jól harmonizáltak együtt, pláne a raguval együtt kóstolva.
Ez tipikusan az a viszonylag gyors étel, amely tökéletes választás ebédre, vagy ebben a szép kora nyári időben a teraszon egy pohár bor mellett vacsorára elfogyasztására.

Hozzávalók 4 személyre

- 500 g darált sertéshús

- 1 db vöröshagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 2 szál angol zeller

- 2 db közepes sárgarépa

- 1 konzerv darabolt paradicsom

- kb. 10 dkg. szárított paradicsom

- só

- bors

- őrölt fahéj

- kb. 2 tk. szárított oregánó

- 1 tojás

- olívaolaj


Elkészítése

A szobahőmérsékletűre melegedett húst fűszerezzük sóval, borssal, oregánóval majd az egész tojással és kevés zsemlemorzsával masszát gyúrunk belőle. Ezután vizes kézzel pici gombócokat formázunk belőle úgy, hogy a darabolt aszalt paradicsomokat a gombóc közepébe tesszük. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy mélyebb edényben olajat melegítünk, és hozzáadjuk a kisebb kockára vágott sárgarépát, majd erősebb láng felett pár percig kevergetjük. Utána lejjebb vesszük a lángot, és hozzáadjuk az apróra vágott vörös-és fokhagymát, majd pár perc dinsztelés után a szintén apróra vágott angol zellert és a babérlevelet. Újabb pár perc után hozzáadjuk a paradicsompürét/ passatát, és alaposan elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk az őrölt fahéjat. Fedő alatt, kevés folyadék hozzáadása mellett, kb. 15-20 percig főzzük ezt az alapot. Ez idő alatt egy serpenyőben olajat hevítünk, és a sertés húsgombócokat átpirítjuk, hogy szép színük legyen. Ha ezzel megvagyunk akkor a fűszeres paradicsomraguba helyezzük bele őket, és fedő alatt 15 percig alacsony láng felett pároljuk. Miután letelt ez az idő, fordítsunk a gombócokon, hogy egyenletesen párolódjanak meg. Az utolsó 10-15 percben fedő nélkül főzzük a ragunkat, hogy kellően besűrűsödjön a ragunk.
Tálalás előtt főzzük ki a tésztát, majd a leszűrt tésztára helyezzük a gombócokat, illetve a ragut.

Tipp:
Friss bazsalikommal, és reszelt parmezánnal tovább gazdagíthatjuk az ételünket.

Nyári rizses hús, ami nem rizottó

 Tombol a nyár, sokadik hőhullámom vagyunk túl, és még mindig nincs vége.... most mikor írom ezeket a sorokat, pénteken délután 6 után, legalább 30 fok van itt a házban, így a "védőitalként" kiöntött  búzasörömet is gyorsabban kell meginnom, mert attól tartok felforr, mire a bejegyzés végére érek....
Ezt az ételt szintén a július közepén kivett szabadságom alatt készítettem el, és az ihletet Fűszermánia Gabinak köszönhetem tulajdonképpen. Történt ugyanis, hogy a Facebookon az egyik gasztro csoportba, ahol mind a ketten tagok vagyunk, valaki egy rizses húst posztolt, amelyet rizottónak nevezett, holott az -és Fűszermánia Gabi helyesen megválaszolta helyettem is- rizses hús volt. Sajnos még mindig elég sokon összekeverik a kettőt. A rizottó -inkább- főzelék állagú rizses étel, míg a rizses hús inkább szárazabb egytálétel. Állaga inkább masszív, tömörebb, szárazabb. Nincs ezzel a világon semmi baj, mi így ettük a menzán, csak sajnos ma divatos lett az ilyen típusos rizses egytálételeket is rizottónak hívni. Apropó menza. Speciel nekem jó emlékeim vannak a menzai rizses húsról. Kovászos uborkával kaptuk, és tényleg finom volt. Persze nem cserélném el az általam készített verzióval, no de akkor, ott az finom volt. Nem vártunk tőle sokat, nem is volt túlbonyolítva.
Szóval az ihlet meg volt, a forróság dettó, de ez nem tántorított el attól, hogy én rizses húst készítsek 38 fokban. Amiért nyári ez a rizottó az az, hogy friss zöldségekből ( borsó, paprika, paradicsom, cukkini) készítettem el, és annyi extrával még, hogy nem hagyományos rizzsel dolgoztam, hanem jázmin és vörös rizs keverékéből. Szerintem ez így elég tartalmas volt, de lévén heti 1-2x kívánom a húst, lapockával még megtoldottam ezt a zöldséges-rizses ragut. Nem mondom, hogy nem tudnám megenni hús nélkül, de ez adta meg a "szaftját", ettől lett igazán kerek ez az étel.

Hozzávalók 2 személyre

- 50 dkg sertéslapocka

- 200g jázmin és vörös rizs keveréke

- 2-3 db kisebb paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 kisebb cukkini

- 1 kápia paprika

- 10 dkg zöldborsó

- só

- bors

- őrölt kömény

- olíva olaj


Elkészítése:

A húst vágjuk kisebb kockára, a hagymát, fokhagymát vágjuk finomra. Egy mélyebb edényben kevés olajon pirítsuk meg a húst erő láng felett, majd vegyük ki. A visszamaradt olajon futtassuk meg a hagymát és a fokhagymát, amikor már üveges a hagyma akkor tegyük vissza a húst. Sózzuk, borsozzuk és őrölt köménnyel fűszerezzük. Gyakorlatilag mint egy pörköltet addig főzzük a húst fedő alatt amíg megpuhul. Főzés közben ha szükséges, kevés vízzel pótoljuk az elfőtt levet. Ez idő alatt vágjuk apró kockára a cukkinit, a paprikát és a paradicsomot. Amikor a hús már félig megpuhult, akkor adjuk hozzá a rizst, és a rizs 2x-nek megfelelő mennyiségű vizet és a paradicsomot. A paprikát, a cukkinit és a zöldborsót csak a főzési idő utolsó 10 percében adjuk hozzá, hogy ress, harapható maradjon. Arra ügyeljünk, hogy a rizst néha keverjük meg, és ha esetleg túl sok a folyadék, akkor azt a végén forraljuk el. Végeredményül egy kellően "ragacsos", de nem túl száraz rizses egytál ételt kell kapnunk.

Tipp:
Friss kukoricával is dúsíthatjuk a ragunkat, illetve friss petrezselymet is apríthatunk hozzá.