Azt gondolom kevés olyan ember él ezen a világon, aki nem szereti a kukoricát. Valahogy a kukoricát nem is lehet nem szeretni. Már a színe is melegséget tükröz, és nem telhet el úgy nyár a strandon, hogy ne pörgetnénk az ujjainkkal egy finoman megsózott cső kukoricát, miközben a lédús kukorica cseppjei harapás után a szánk szélein folyik lefelé.
Persze szeretjük más változatban is a kukoricát. Szeretjük popcorn változatban is a tv előtt vagy a moziban rágcsálni, de szeretjük chilis babban, vagy pizzán is mint feltétet is. Ezek után miért ne csinálnánk belőle krémlevest? Nem, nem én találtam fel a spanyol viaszt, de valljuk meg őszintén: nem sok helyen lehet enni kukorica krémlevest. Nem tudom az okát, hogy miért, de én nem nagyon emlékszem rá, hogy sűrűn szembetalálkoztam volna vele valamelyik étteremben, bisztróba, vagy -akár csak egy- önkiszolgáló étteremben is. Pedig egyszerűen lehet elkészíteni, és nagyon gyorsan, mindösszesen 30 perc alatt.
Mi viszont úgy döntöttünk, hogy pont ezen okok miatt is, pláne ezekben a hideg napokban nagyon is jól fog esni egy ilyen leves. Kint esik a hó, hideg van, pont jó egy krémleves. Semmi fakszni, semmi hűhó, egyszerű ízek, visszafogott fűszerezés. Ennyi. Nem vittem túlzásba a fűszerezését, -a borsot friss gyömbérrel váltottam ki- mert vajon átpörgetett zsályával ettük és mivel a zsálya elég karakteres fűszernövény, nem hiszem, hogy mellette más, intenzív ízű fűszer elfért volna.Természetesen mint mindig, úgy most is csirke alaplével dolgoztam, de itt hívnám fel figyelmedet kedves olvasóm arra, hogy ha valódi csirkéből készített alaplevet használsz, akkor csak módjával használd, mondjuk úgy 1/3 arányban, mert nagyon erősen el tudja vinni olyan irányban az ízeket, amely irányba nem kellene, hogy vigye. Úgy is fogalmazhatnék, hogy erősen csirke ízű lesz a levesünk. Sajnos jártam már így, ezért is írom le ezt. Főleg a farhát tud erős lenni....
Tüzesebb kedvű olvasóim tehetnek még chilit is ebbe a levesbe, szerintem bitang jól passzol a kukoricához.
A leves színe, íze abszolút a napsütést, a meleg nyári napokat idézi fel. Bár én szeretem a telet, pláne mint most amikor havazik, de amikor ránézek erre a levesre, egyfajta nyári "feeling" lesz rajtam úrrá.
Hozzávalók 2 személyre
- 1 doboz konzerv kukorica
- 2 ek. görög joghurt
- 2dl. alaplé
- 4dl. víz
- friss gyömbér
-1 kisebb fej vöröshagyma
-3-4 db. zsálya levél
-vaj
- só
Elkészítése:
Egy leveses edényben kevés vajat olvasztunk, majd az aprított vöröshagymát megdinszteljük rajta. Amikor már üveges, akkor a kukoricát ráöntjük, alaposan elkeverjük és felöntjük annyi alaplével + vízzel amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, majd takarék lángon főzzük pár percig. Figyelembe véve az alaplé sós ízét, óvatosan sózzuk, friss gyömbérrel fűszerezzük, és tovább főzzük. Kb. 10 perc főzés után egy botturmix segítségével összeturmixoljuk, majd a joghurtot hozzáadjuk. Újra felforraljuk, ha kell vízzel beállítjuk a sűrűségét a levesnek. Ha a leves elkészült egy serpenyőben diónyi vajon a zsálya leveleket átfuttatjuk, majd a tálaláskor a leves tetejére teszünk belőle.
Tipp:
Zsálya helyett snidlinget is használhatunk, és bacon chippsel is tálalhatjuk a levesünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése