Tudom, hogy ez most úgy hangzott mintha valamilyen eget verő nagy tettet hajtottam volna végre, de higgyétek el, végre megcsináltam.
Legalább már 1 éve készülök chilis babot készíteni, de mindig voltak olyan ételek, receptek, amelyek beelőzték őt. Végül is a jó munkához idő kell, nem igaz? Az, hogy mennyire sikerült jól, nos azt kell mondanom: nagyon jól sikerült. És nem öndicséret miatt mondom ezt, hanem mert tényleg jól sikerült. Egyszerre volt kellemesen csípős a chilitől, kellemesen kesernyés a kakaóportól, és friss a gyömbértől, no meg illatos a római köménytől és fahéjtól. A savasságáról a paradicsom gondoskodott, szóval szép kerek lett ez az egész étel.
Óvatosan bántam ezekkel a fűszerekkel, most tényleg követtem a többször kevesebb elvét, különösen a kakaópor használatával. Nem akartam elvinni az étel valami olyan irányba, amely már talán az édesség határát súrolná, így sokszor keveset adtam belőle. A legjobban az tetszett, sőt: inkább ízlett ebben az ételben, hogy nem lehetett megállapítani benne külön-külön az összetevőket, hanem komplex, egészben adták meg az étel karakterét. Talán a paradicsom savasságát lehetett egy picit jobban érezni, de az sem volt vészes. Ma (pénteken) mikor írom ezeket a sorokat, még mindig érzem az ízeket a számban, pedig egyfelől eltelt 5 nap mióta készítettem, másfelől a jelenleg kitöltött sörömet kortyolgatom. De mégis érzem az ízét a számban ennek az ételnek. És szerintem valahol itt kezdődik az, amit kulináris élvezetnek mondunk. Az emlékek újra és újra előhozzák az ízeket bennünk.
Tudom, hogy mi magyarok kicsit félreértelmezzük ezt az ételt, mert sajnos nagyon magyarosítjuk, mint oly sok más ételt. Van aki még chilit sem tesz bele, más meg a paradicsomot túlozza el, és inkább "olaszos" irányba viszi ezt az ételt. Pedig a lelke egyfelől a chili, másfelől a marha hús, és a fűszerek. A csavar pedig a kakaópor, vagy a fekete csoki. Egy kis játékosság kell bele.
Nem állítom, hogy az én chilis babom autentikus volna, de azt viszont bátran állítom, hogy ez talán hasonlít ahhoz amit eredetileg chili con carne-nak hívnak.
Hozzávalók 4 személyre
- 500g darált marha hús (nálam nyak)
- 1 konzerv hámozott paradicsom
- 1 konzerv vörösbab
- 1 kisebb konzerv édes kukorica
- 1 fej hagyma
- 1 tk. őrölt római kömény
- 2 csipet őrölt fahéj
- 1 tk. őrölt chili
- 1 tk. friss reszelt gyömbér (elhagyható)
- kb. 1 tk. kakópor
- só
- olívaolaj
Elkészítése:
Egy serpenyőben olajt melegítünk, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk. Ehhez adjuk hozzá a darált húst, majd fehéredésig pirítjuk, közben alaposan kevergetjük, hogy jól szétessen. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy mélyebb edénybe átöntjük ezt a húsos-hagymás keveréket, és felöntjük a hámozott paradicsommal, kevés vizet adva hozzá. Közepes láng felett kezdjük el főzni. Fűszerezzük a római köménnyel, gyömbérrel, sóval, chilivel, fahéjjal. Fedő alatt legalább 1 órán át pároljuk, időnként megkeverve. Ha kevés lenne a folyadék alatta azt pótoljuk. Ha a hús már kellően puha, akkor a kakaóport apránként hozzáadjuk, de folyamatosan kóstoljuk, mert nem szabad túlzásba vinni. Ehhez a ragúhoz adjuk hozzá a kukoricát, babot és pár percig összeforraljuk. Kóstoljuk újra, ha kell a fűszerekkel újra erősítsünk rá.
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy korianderrel tálaljuk, és tortilla chipssel vagy friss kenyérrel együk meg.
Tipp:
Egy kevés barna sörrel is lehet ízesíteni, ebben az esetben akár el is hagyható a kakaópor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése