Rakott káposzta füstölt kolbásszal

....és nem szalonnával.

Sokan úgy ismerik ez ételt, hogy füstölt szalonnával kell készíteni. Na már most, amit kell, az régen rossz. Legalábbis nekem. Nem szeretem a muszáj dolgokat, pontosabban a konyhában. Így ennél a receptnél sem. Igaz, nagyban hozzásegített az is, hogy az öcsémtől kaptam kb. 1,5 kg saját maga által készített füstölt kolbászt, így adott volt, hogy mihez nyúljak.
A rakott káposzta tipikus téli étel. Nem készítem máskor, csakis télen. És érdekes, mindig január/februárban kerül terítékre nálam. Szerintem ilyenkor a legjobb, de ha más máshogy gondolja, akkor az úgy van jól. Máskülönben szeretem a rakott ,egyben sült ételeket. Valahogy sokkal finomabbak azok az ételek, amelyek a "körettel" együtt készülnek, azaz sülnek. Egy dologra kell ebben az esetben is figyelni. Mégpedig arra, hogy lehetőség szerint jó minőségű alapanyaggal kezdjünk, ha lehet házi szalonnával, vagy kolbásszal, vagy házi káposztával, és lehetőleg jó sűrű tejföllel készítsük el ezt az ételt. Én előbbi kettőnek megfeleltem, a tejföl pedig az egyik multi 25%-os tejföle volt, amit már sokszor teszteltem már, és tényleg nagyon jó. Sűrű és krémes. Ennyi, nem várunk mást egy jó tejföltől.
Ebben az ételben azt szeretem a legjobban, hogy nem kell túl variálni, nem kell órákat a tűzhely mellett állni, nem kell agyon fűszerezni. Összeállítjuk, és betoljuk a sütőbe kb. 1 órára. Ennyi.
És tudjuk jól, hogy a káposzta felmelegítve jó, tehát akár 2-3 napig is ehetjük, azaz érdemes tényleg egy jó nagy tepsivel készítenünk belőle. Úgysem fog maradni belőle.....

Hozzávalók 4 személyre

- 500g savanyú káposzta

- 400g darált sertéshús

- 1 zacskós rizs

- 1 nagy pohár 25%-os tejföl

- 1 szál kolbász

- 2 tk. borsikafű

- só

- bors

- chili (opcionális)

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- olaj

Elkészítése:

A rizst főzzük meg puhára. Egy sütőtálat kenjünk ki olajjal, és tegyük a le rizst első rétegnek. Erre kerüljön az előzőleg megpárolt darált hús, amelyet chilivel, borsikafűvel, borssal és sóval ízlésünknek megfelelően fűszerezzük. A darált húsra került a savanyú káposzta, melyet gazdagon megkenünk tejföllel. Az előmelegített 200 fokos sütőbe tesszük a rakott káposztát, és kb. 30-40 percig sütjük.

Tipp:
Serpenyőben készített kolbász chipsszel  tálaljuk

Joghurtos kukorica krémleves zsályával

....és kint nagy pelyhekben hull a hó...

Azt gondolom kevés olyan ember él ezen a világon, aki nem szereti a kukoricát. Valahogy a kukoricát nem is lehet nem szeretni. Már a színe is melegséget tükröz, és nem telhet el úgy nyár a strandon, hogy ne pörgetnénk az ujjainkkal egy finoman megsózott cső kukoricát, miközben a lédús kukorica cseppjei harapás után a szánk szélein folyik lefelé.
Persze szeretjük más változatban is a kukoricát. Szeretjük popcorn változatban is a tv előtt vagy a moziban rágcsálni, de szeretjük chilis babban, vagy pizzán is mint feltétet is. Ezek után miért ne csinálnánk belőle krémlevest? Nem, nem én találtam fel a spanyol viaszt, de valljuk meg őszintén: nem sok helyen lehet enni kukorica krémlevest. Nem tudom az okát, hogy miért, de én nem nagyon emlékszem rá, hogy sűrűn szembetalálkoztam volna vele valamelyik étteremben, bisztróba, vagy -akár csak egy- önkiszolgáló étteremben is. Pedig egyszerűen lehet elkészíteni, és nagyon gyorsan, mindösszesen 30 perc alatt.
Mi viszont úgy döntöttünk, hogy pont ezen okok miatt is, pláne ezekben a hideg napokban nagyon is jól fog esni egy ilyen leves. Kint esik a hó, hideg van, pont jó egy krémleves. Semmi fakszni, semmi hűhó, egyszerű ízek, visszafogott fűszerezés. Ennyi. Nem vittem túlzásba a fűszerezését, -a borsot friss gyömbérrel váltottam ki- mert vajon átpörgetett zsályával ettük és mivel a zsálya elég karakteres fűszernövény, nem hiszem, hogy mellette más, intenzív ízű fűszer elfért volna.Természetesen mint mindig, úgy most is csirke alaplével dolgoztam, de itt hívnám fel figyelmedet kedves olvasóm arra, hogy ha valódi csirkéből készített alaplevet használsz, akkor csak módjával használd, mondjuk úgy 1/3 arányban, mert nagyon erősen el tudja vinni olyan irányban az ízeket, amely irányba nem kellene, hogy vigye. Úgy is fogalmazhatnék, hogy erősen csirke ízű lesz a levesünk. Sajnos jártam már így, ezért is írom le ezt. Főleg a farhát tud erős lenni....
Tüzesebb kedvű olvasóim tehetnek még chilit is ebbe a levesbe, szerintem bitang jól passzol a kukoricához.
A leves színe, íze abszolút a napsütést, a meleg nyári napokat idézi fel. Bár én szeretem a telet, pláne mint most amikor havazik, de amikor ránézek erre a levesre, egyfajta nyári "feeling" lesz rajtam úrrá.

Hozzávalók 2 személyre

-  1 doboz konzerv kukorica

- 2 ek. görög joghurt

- 2dl. alaplé

- 4dl. víz

- friss gyömbér

-1 kisebb fej vöröshagyma

-3-4 db. zsálya levél

-vaj

- só

Elkészítése:

Egy leveses edényben kevés vajat olvasztunk, majd az aprított vöröshagymát megdinszteljük rajta. Amikor már üveges, akkor a kukoricát ráöntjük, alaposan elkeverjük és felöntjük annyi alaplével + vízzel amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, majd takarék lángon főzzük pár percig. Figyelembe véve az alaplé sós ízét, óvatosan sózzuk, friss gyömbérrel fűszerezzük, és tovább főzzük. Kb. 10 perc főzés után egy botturmix segítségével összeturmixoljuk, majd a joghurtot hozzáadjuk. Újra felforraljuk, ha kell vízzel beállítjuk a sűrűségét a levesnek. Ha a leves elkészült egy serpenyőben diónyi vajon a zsálya leveleket átfuttatjuk, majd a tálaláskor a leves tetejére teszünk belőle.

Tipp:
Zsálya helyett snidlinget is használhatunk, és bacon chippsel is tálalhatjuk a levesünket.

Almarózsa dióval és baracklekvárral

Azt mondják, hogy az újszülöttnek minden vicc új......

...valahogy így voltam ezzel a recepttel én is valamikor tavaly tavasszal, amikor ez egyik blogger társamnál találkoztam az almarózsával. Addig sosem láttam ilyen desszertet, pláne nem ettem.
Akik ismernek, és akik rendszeresen olvassák a blogunkat, azok tudják jól: nem erősségem az édesség vonal a konyhán belül. Egy jól elkészített szaftos hús, na az az én "stílusom", de valahogy a cukor, vaj, liszt, tojás meg a méricskélés, az nem. Az nem én vagyok. De nem is rejtettem eddig sem véka alá ezt, és pont ezért vagyunk jó páros a konyhában Andival, ugyanis ezt a vonalat ő képviseli, míg én a "nemédességszekciót". Punktum. Így kerek a világ.
Tehát ezt a receptet Andi készítette el, nekem "csak" a fogyasztó szerepe jutott, illetve némi utómunka, beleértve az írást.
Házi baracklekvárral és dióval dolgozott Andi, és a tésztát is ő maga állította össze, nem holmi boltival volt dolga. Hozzáteszem, nincs semmi baj a boltival, de ha van az embernek ideje, kedve, akkor miért is ne készítsen házi tésztát? Meg úgy minden egyebet, amit lehet. Sokkal finomabb, sokkal tartalmasabb, úgy is mondhatnám: lelke van a házi dolgoknak.
Aki ismer, az tudja jól, hogy nem túlzottan rajongok azokért a desszertekért, amelyek "szárazak". Valahogy sokkal jobban szeretem azokat, amelyeket csak "nyelni" kell, vagyis sok-sok, -mit sok- rengeteg krémből állnak. Hát ez a desszert nem tartalmaz sok krémet. Sőt. Egyáltalán nincs benne krém. De. Nem is hiányzott belőle, mert a házi baracklekvár adott annyi szaftosságot a tésztához, hogy nem is hiányzott belőle más. Ja, egyvalami hiányzott volna belőle. Ha nem került volna bele a -szintén- házi dió. De mivel benne volt, így tökéletes volt nekem. És ennyi elég is volt, hogy egymás után vegyem el a tálcáról az újabbnál újabb almarózsákat. És mivel gyorsan elfogyott a matéria, kellett volna nagyobb elismerés Andinak? Szerintem nem. De ezt tudja ő nagyon jól.....

Hozzávalók:

 A vajas tésztához:
- 12 dkg vaj

- 25 dkg liszt

- 1 tojás

- 3 ek. víz

- 1 csipet só

A töltelékhez:
- 4 db alma

- baracklekvár ( nálunk házi )

- durvára vágott dió

- 1 citrom leve

Elkészítés: 
Kimérjük a hozzávalókat. Egy keverőtálba a lisztet, sót, tojást és a vizet beletesszük, majd a hideg vajjal együtt összemorzsoljuk, végül tésztává gyúrjuk. Az így kapott tésztát hűtőben legalább 30 percig, de inkább 1 órán át letakarva pihentetjük. A hűtőből kivéve a tésztát egy lisztezett deszkán kb. 2-3mm vastagságúra kinyújtjuk és kb. 5 cm-es csíkokat vágunk belőle. A tészta csíkokat megkenjük baracklekvárral és megszórjuk a vágott dióval. Az almákat hámozatlanul hajszálvékony szeletekre vágjuk és egy tálban a meleg, citromos vízbe tesszük kicsit áztatni. Az almákat nem kell megfőzni, az ázástól hajlékonyabb lesz. Ezután papírtörlővel leitatjuk a felesleges vizet az almákról és a tésztacsíkokra fektetjük úgy, hogy az almák íves fele van felül félig a tésztán és így tesszük félig lefedve egymásra sorban az alma darabokat. Ezután a tésztacsík alját felhajtjuk az almaszeletek -nagyjából- feléig és elkezdjük feltekerni a tésztacsíkot. Végűl sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük és az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40-45 percig sütjük. A sütőből kivéve porcukorral megszórjuk.

Tipp:
Fahéjjal is ízesíthetjük az almákat, vagy fahéjas-porcukorral szórhatjuk meg tálaláskor

Fehérboros-kapros savanyú káposzta krémleves

...és elérkeztünk az idei év első receptjéhez. 

Az elmúlt napok havas, meglehetősen hideg napjai éppen bőven adtak arra okot, hogy valamilyen forró levessel melegítsük fel magunkat. Sajnos az irodába én nem szoktam levest enni, és bevallom: nagyon hiányzik hétköznap a leves. Ezért általában a leves mindig hétvégére tevődik nálunk.
Ezzel a levessel Borbás Marcsinál, pontosabban a Gasztroangyal műsorban "találkoztunk". A múlt heti adásban láttuk meg ezt a levest, összenéztünk Andival, és egyszerre mondtuk: ezt el kell készítenünk nekünk is. Akik ismernek, azok tudják jól, hogy én nem tudok egy az egyben recepteket lemásolni, ugyanúgy elkészíteni, nekem mindig kell valamin változtatni a látottan. "Asszem" ezt hívják inspirációnak...
Tegnap amikor megvásároltuk "Zolikanénitől" a savanyú káposztát, már akkor mondtam Andinak, hogy a mi változatunkban kapor is helyet kap majd. Hiszen a kapor valahogy jól passzol a savanykás ételekhez. És be kell vallanom, -nem öndicséretből mondom- tényleg jó döntés volt a kapor használata. Sőt, a főzéshez használt fehér bor is remek választás volt. Van egy forrásom, akitől neszmélyi bort veszek mostanában, fehéret és vöröset egyaránt. Épp tegnap hozta meg a friss "muníciót" a forrás, -aki maga termelő- így adott volt, hogy ebből "főzök". Amúgy Királylányka volt a "matéria", legalábbis én így tudom. A leves alapját pedig az előző nap főzött csirke farhát adta, amit Andi készített. Semmi tolakodó csirke íze nem volt az alaplének. Szerintünk ezt azzal érte el Andi, hogy tett egy darab krumplit is az alaplébe, amely magába szívta az erős csirke ízt. Magát a farhát darabokat a háznál tartott 3 macskának főzte, ugyanis hetente/két hetente összekötjük a kellemessett a hasznossal, azaz ha tudjuk, hogy kell valamilyen ételhez alaplé (pl. rizottó, krém leves) akkor főzünk alaplevet. A csontos húsokat a macskák eszik meg, míg az alaplevet pedig mi használjuk fel. A leves krémességéről néhány szót is ejtenék, pontosabban, hogy mitől lett krémes. Nos, egyfelől a vajtól, de nagyobbrészt attól a 2 evőkanál krémsajttól, amit a főzési idő végén hozzáadtam.
A sűrítésről pedig az az egy darab krumpli gondoskodott ami a káposztával együtt főtt, másfelől pedig a botturmix gondoskodott.
Ennyire egyszerű, ám annál komplexebb ízű levest eddig még nem ettem. Egyszerre volt kellemesen savanykás a káposztától, illatos a bortól, és krémes a krémsajttól. Nálunk most ez a favorit.


Hozzávalók 4 személyre

- 300g savanyú káposzta

- kb. 500ml alaplé

- 1 dl. száraz fehér bor

- 2-3 szem borókabogyó

- 1 db. babér levél

- 1 db krumpli

- 2 ek. krémsajt

- só

- kb. 5 dkg vaj

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- friss kapor

Elkészítése

Egy leveses fazékba olvasszuk meg a vajat, majd az apróra vágott hagymákat pároljuk üvegesre. Ezután adjuk házzá a szálas káposztát, és öntsük fel annyi alaplével amely éppen ellepi. Adjuk hozzá a bort, és forraljuk fel. Ezután sózzuk, adjuk hozzá a megroppantott borókabogyókat, és a babér levelet. Amíg újra felforr a levesünk, addig pucoljunk meg egy darab krumplit, vágjuk kisebb kockára és adjuk azt is leveshez. Ha ezzel is megvagyunk, fedjük le a levest, és közepes lángon főzzük kb. 40-50 percig. Ha már a krumpli megfőtt, akkor vegyük ki a babért, a borókabogyót és egy botturmix segítségével turmixoljuk össze a leves tartalmát. Adjuk hozzá a krémsajtot, majd ha kell alaplével, vagy annak hiányában vízzel állítsuk be a leves sűrűségét. Ha kell sózzuk, borsozzuk. Frissen aprított kaprot adjunk hozzá.

Tipp:
Pirított zsemlekockával tálaljuk

Vöröslencse krém

....és eljött a 2015-ös év utolsó napja, annak is délutánja, mikor ezeket a sorokat írom.

Minden év utolsó napján számot vetünk arról, hogy milyen is volt az eltelt esztendő, és tervezzük, hogy milyen legyen az új. Milliónyi fogadások hangzanak el ezekben az órákban, amelyeket vagy megtartunk, vagy nem. Szerintem az utóbbi inkább valósabb. De ki tudja? Lehet, hogy most rácáfolunk. Én mindenesetre most nem megyek bele különösebb fogadalmakba, azaz, egy valamit megígérhetek neked kedves olvasóm: Igyekszem jövőre is folytatni ezt a blogot, lelkes amatőrként újabbnál újabb recepteket hozok, amit te is el tudsz otthon készíteni profi módon!
Koccintsunk erre, és kívánom neked, hogy egészségben és  sikerekben gazdag új év köszöntsön rád!


Az év utolsó receptje nem is lehetne más, mint egy lencsés recept. Azt gondolom mostanában egyre divatosabbak az úgynevezett fingerfood ételek, amelyek tulajdonképpen nem mások mint egyfajta party falatok. És mivel az új évhez a lencse köthető, így a kettőt ötvöztük, és egy lencse krémet készítettünk, amelyet bagettra fogunk kenni ma este.
Szeretem a lencsét, -na nem a hagyomány miatt- különösen a vörös lencsét szeretem. Azt gondolom, hogy mind ízben, mind állagában ez a fajta lencse alkalmasabb krém készítésére. Nagyon hamar megfő, nem kell beáztatni. Nem variáltam túl a dolgot, minimál fűszereket használtam, és rengeteg vajat. Szerencsére volt még abból a kedvenc osztrák vajunkból amit a múlt hónapból hoztunk Ausztriából, így azzal dolgoztam. Alpesi tejből készült, zsíros, krémes... pont jó volt ebbe a receptbe.
Azt gondolom, hogy a pezsgő mellé, vagy bármilyen jófajta ital mellett megfér, -csókálló is- hiszen mindösszesen 1 gerezd "foki" van benne, amely szinte nem is érezhető.
És persze nem csak szilveszterkor fér meg az asztalon ez a "kence", hanem bármikor, amikor már unjuk a felvágottat, meg a májkrémet....


Hozzávalók 4-6 személyre  

- 200g vörös lencse (1 zacskó)

- kisebb vöröshagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- mustármag  (kb. 10-15db)

- koriandermag (kb. 3-4db)

- só

- bors

- vaj + olaj

 Elkészítése

Egy edénybe olvasszunk fel egy tk. vajat + pár csepp olajat. Ezen a zsiradékon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát, illetve az apróra vágott fokhagymát. Fedő alatt kis lángon pároljuk 5-10 percig. Ha kell adjunk hozzá kevés folyadékot. Ha a hagyma elveszítette a nyers ízét, akkor adjuk hozzá a lencsét, adjunk hozzá annyi vizet, hogy éppen elfedje a lencsét. Sózzuk, borsozzuk és fedő alatt főzzük addig, míg fél puha nem lesz (kb. 15 perc). Ha a lencse már félpuha, akkor egy mozsárban, vagy annak hiányában egy sodrófával megtört mustár- és koriander magot adjunk hozzá és főzzük teljesen puhára a lencsét. Időközben kóstoljunk, és ha kell fűszerezzük, sózzuk, ha kell adjunk hozzá folyadékot, de csak keveset. Amikor már teljesen elfőtte magát a lencse, és krémesen puha, akkor egy botturmix segítségével pürésítsük. Nem kell teljesen homogénre, maradhatnak benne lencse darabkák is. Adhatunk hozzá még vajat, attól sokkal krémesebb lesz. Mikor kihűlt a lencsekrém, akkor friss bagettel, pirítóssal fogyasszuk el.

Tipp:
Snidlinggel dekorálhatjuk tálaláskor, illetve kolbász chipssel is fogyaszthatjuk

Villámgyors tejszínes-gombás tészta zöldfűszerekkel

Elmúlt az idei karácsony, és gondolom mindenki úgy van vele, hogy húst egy pár napig biztosan nem kíván meg. Az ilyen napokon jöhet jól olyan étel mint pl- ez a gombás tészta étel, ami amolyan jolly joker, hiszen nem csak ebédre, hanem vacsorára is remekül passzol. Annyi hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi ezt ebédre, ráadásul 24-én ettük tudván jól, hogy kacsamellet készítek vacsorára, ugyanis az volt az ünnepi fogás. Viszont ebédre is jólesett valamilyen gyorsan elkészíthető meleg étel, így esett a választásunk erre a -tényleg- villámgyorsan elkészíthető ebédre. A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy 24-én délelőtt elmentem a multiba, hogy vegyek még ezt-azt, és a zöldséges részlegen találtam magam szembe ezekkel a gyönyörű, nagyon apró barna csiperke gombákkal, amik úgy vonzottak magukhoz, mint mágneshez a szegek. Szívem szerint legalább 2-3 dobozzal vettem volna belőlük, de mivel másnap, és utána Győrben az anyukám látott el minket ebéddel, így attól féltem, hogy mire visszajövünk, "meggyengülnek" a gombáink. Végül nem is baj, hogy így döntöttem, mert anyukám verhetetlen gombócos káposztájából még mára is maradt, így biztos nem tudtam volna mit kezdeni több doboznyi gombával.
Szóval a vásárlástól számított 10 percen belül már a konyhában találták magukat a gombáim, és azonnal mozgósítottam Andit, hogy a kertből szedjen pár ág kakukkfüvet, és petrezselymet, mert bizony ezek a zöldfűszerek a legjobb barátai a gombának, pláne ha tényleg frissen használjuk őket. A gomba másik legjobb barátja a frissen tekert fekete bors, amelytől tüzessé válik. Azt észrevettem, hogy a gomba és a bors valahogy felerősíti egymást, sokkal karakteresebb a gomba íze, és intenzívebb a bors is.
Mindent egybevéve 15 perc alatt elkészült ez a finom ebéd, amely kellően megalapozta a késő délutáni kacsa vacsoránkat. Mert azt tudjuk jól, hogy az Olaszok elő-, és nem főételként eszik a tésztát. Igaz, nem biztos, hogy tartanak közötte 3-4 órás pihenőt, de mi itt Tatán addig is míg nem készítettük el a rozéra sült kacsamelleket- lesétáltuk a tó körül ezt a "csekély" szénhidrát mennyiséget.

Hozzávalók 2 személyre

- 1 doboz (250-300g) barna apró csiperke gomba

- kb. 250g tészta (nálunk bolti, friss tészta)

- kb. 1/2 ek. vaj

- 200ml tejszín ( min. 30%-os)

- só

- bors

- friss kakukkfű

- petrezselyem

- olívaolaj


Elkészítése

A gombákat mossuk meg, a tönkjeiket nem kell levágni. Egy edénybe forraljuk vizet a tésztához. Amikor felforrt, sózzuk meg, majd adjuk hozzá a tésztát. Amíg a tészta fő, elkészül a gomba is. Egy serpenyőbe fél diónyi vajat olvasszunk meg pár csepp olívaolajjal együtt. Ha elolvadt a vaj, tekerjük fel magasra a lángot, adjuk hozzá a szárazra törölt gombákat, és pirítsuk meg őket alaposan. Sót NE adjunk hozzá ilyenkor, mert vizet von el a gombából, és akkor párolódik, és nem pirul a gomba! Ha megpirult a gomba, (pár. perc) akkor sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a tejszínt és forraljuk össze. Egy kevés hideg vajat adhatunk hozzá, hogy még krémesebb, selymesebb legyen. Ha elkészültünk, vegyük le a tűzről, és aprított petrezselyemmel, és tépkedett kakukkfűvel ízesítsük. A megpuhult (harapható állagú), leszűrt tésztával alaposan forgassuk össze a tejszínes-zöldfűszeres gombákat, és azonnal tálaljuk.

Tipp:
Tálalás után valamilyen keményebb típusú sajttal (pl. grana padano) megszórhatjuk a tésztánkat. 

Bőrös karaj aszalt paradicsomos gersli rizottóval

...és elérkeztünk Advent 4. vasárnapjához.
Tegnap reggel mikor felébredtünk és megterveztük ezt a hétvégét, egyben biztos voltam: ma nem akarok főzni. Legfeljebb csak köretet. Nem akartam ma az időt a konyhában tölteni, mert számolva az arany vasárnap "hozadékával", tömegre számítottam a boltokba, így minél előbb gondoltam az ebédet elfogyasztani, hogy utána -kora délután- beleveselkedjünk a tömegbe. Majd mindezek után még a tatai adventi vásárba gondoltuk kimenni, hogy egy bögre forralt borral lezárjuk ezt a napot. Nos, ez sikerült is, de ehhez az kellett, hogy tegnap megsüssem a húst amelyet mára, és holnapra gondoltam ebédre. Mivel tegnap Győrben barangoltunk az ottani adventi vásárban, így nem tudtam máshogy kivitelezni a történetet, csak úgy, hogy tegnap este mikor visszajöttünk Győrből -9-kor- betettem a húst a sütőbe, hogy ma, azaz éjjel 1 óra előtt nem sokkal vegyem ki azt.
Milliószor elmondtam már itt, hogy nálam a hús sütése egy félnapos művelet, mivel fanatikus elkötelezett híve vagyok a lassan, alacsony hőfokon történő, akár 4-5 órán át tartó sütési módnak. Amely jelen esetünkben még jobban kellett, hiszen a 1,5 kg-os csontos, bőrös karajnak kellett ez az idő. Tegnap délután mielőtt elindultunk volna Győrbe, jó alaposan befűszereztem ezt a gyönyörű példányt, amiért közel 15 percet álltam sorba a multinál, de megérte, mert tényleg szép karajt sikerült megkaparintanom. Kellő vastagságú zsír réteg volt a hús és a bőr között, amely gondoskodott arról, hogy a hús szaftos legyen, ami a karaj esetében nem hátrány. A fűszerezésről csak annyit, hogy nem vittem túlzásba, hiszen a fokhagymát jelöltem ki fő csapásiránynak, olyannyira, hogy visszatértem egy -általam régen használt- módszerhez, azaz a húst több helyen is megszúrtam. és a lyukakba 1-1 gerezd fokhagymát dugtam. Kívülről pedig egy saját magam kikísérletezett fűszerkeverékkel alaposan bedörzsöltem a húst, hogy mire este a sütőbe kerül, jól átjárják a fűszerek. Ebbe a fűszerkeverékben van frissen őrölt fekete bors, őrölt kömény, szegfűbors, és fokhagyma.
A köret pedig úgy jött, hogy mivel mostanában ettünk krumplit, rizst eleget, kerestem egy harmadik alternatívát, amely végül a gersli, alias árpagyöny lett. Erről azt érdemes tudni, hogy rendkívül egészséges, jótékony hatással van az emésztésre, könnyen emészthető és antioxidáns hatásokkal bír. Tudom, hogy sokan bátortalanul közelítik meg ezt a gabonafélét, félnek használni. Nekik üzenem, hogy feleslegesen ódzkodnak tőle. 30-40 perc alatt elkészíthető belőle egy jó gersli rizottó, ha beáztatják, talán előbb is "megpuhul". Azét írtam így, mert nem lesz teljesen puha, de érezhető, hogy amikor ráharapunk, már könnyen pattan szét a fogunk között. Én szeretem ezt a fajta textúrát, pláne ha több, különböző alapanyaggal dolgozunk. Mivel nincs túl szép színe a gerslinek, így mindenképpen érdemes valami zöldet hozzáadni, én a petrezselyem mellett tettem le a voksot, hiszen a kertben még ez található meg most is frissen, harsányan zölden. Az aszalt paradicsom ad hoc jelleggel jött, a rizottó készítése közben ugrott be, hogy anyukám barátnője pár hete küldött nekem egy jó adaggal, így jött, hogy akkor használjam. Az aszalt paradicsom nem más mint a koncentrált nyár, édes íze kitűnően passzolt a gersli kellemesen sós, ízekben gazdag alaplevével, amelyet a tegnap előtt főtt húslevesből mentettünk meg. Én SOSEM használok bolti kockákat, meg porokat, MINDIG valódi zöldségekből, és csontból főzök alaplevet.
Nekünk nagyon bejött ez az étel, biztos, hogy ezen a télen még elfogom készíteni újra...és újra....

Hozzávalók 4 személyre

- 1,5 kg bőrös karaj

- kb. 4 marék gersli (árpagyöny)

- 1 fej fokhagyma

- 8-10 db aszalt paradicsom

- őrölt szegfűbors

- őrölt kömény

- fekete bors

- fokhagyma granulátum (nem a sós!)

- só

- olaj

- kb. 1,5 liter alaplé

- petrezselyem

- 1 vöröshagyma, gyökérzöldségek ( sütéshez, a hús "ágyazásához)

- 2 ág rozmaring


Elkészítése

Elkészítjük a fűszerkeveréket. Az őrölt szegfűborsból, fekete borsból, fokhagyma granulátumból, köményből készítünk egy keveréket, amellyel a húst alaposan bedörzsöljük. A hús bőrős részét beirdaljuk, majd a hús hegyével több helyen kisebb lyukakat csinálunk, majd ezekbe a lyukakba teszünk 1-1 fokhagyma gerezdet. Ez azért jó, mert a fokhagyma íze belülről is átjárja a húst. Ha ezzel megvagyunk legalább 3-4 órára pácoljuk a húst. Akár 1 éjszakát is hagyhatjuk. Sütés előtt alaposan sózzuk a húst, és az előmelegített 200 fokos sütőbe tesszük be úgy, hogy a sütőtál aljába teszünk pucolt, darabolt gyökérzöldségeket, darabolt vörös- és fokhagymát. Erre a "zöldségágyra" ültetjük a húst, mellé/rá tesszük a rozmaring ágakat, és kevés olajjal meglocsoljuk. Lefóliázzuk és a sütőben 200 fokon kezdjük a sütést, majd 20 perc elteltével levesszük 170, majd újabb 20 perc elteltével 130 fokra a hőfokot, és így sütjük 3-4 órán át. A sütési idő elteltével grill funkcióra kapcsolunk, és 200 fokon ropogósra sütjük a bőrt. Sütés után legalább 1 órán át pihentetjük a húst, és utána vágjuk fel. A legjobban akkor tudjuk vágni, ha mát kihűlt. A gersli rizottót úgy készítjük, hogy a megmosott rizottót olajon átfuttatjuk, majd ahogy a hagyományos rizottót készítjük, mindig apránként adjuk hozzá a forró alaplevet. Amikor felszívja az alaplevet, akkor adjuk hozzá az újabb adag forró alaplevet. Ha kell sózzuk. Kb. 30-40 perc alatt készül el, a főzési idő előtt 10 perccel hozzáadjuk az aprított szárított paradicsomot, majd a főzés legvégén aprított friss petrezselyemmel gazdagítjuk.

Tipp:
A hús sütése után a zöldségekből, és a kifolyt húsléből készíthetünk pecsenyelevet, amellyel a húst tálaláskor meglocsolhatjuk.