Kezdhetném ezzel a Petőfi verssel a bejegyzésemet, mert valóban ősziesre fordult az idő. Bár biztatóak az előjelzések az időjárást illetőleg, de tény: az ősz már a kertünk végén jár(t). Történt ugyanis, hogy a bazsalikom bokrainkat az elmúlt napok hűvös 5 fok körüli reggelei "meggyengítették", megbarnultak a levelei.
Na de térjünk rá erre a receptre. Bármennyire is hihetetlen, ez az étel az idei nyárhoz, pontosabban annak végéhez köthető, mikor is még 35 fok volt. Történt ugyanis, hogy Augusztus utolsó hétvégéjén Révfülöpön jártunk az öcséméknél, akik ajánlottak egy ígéretes éttermet amit gondoltuk, hogy le is tesztelünk. A késő délutánra tevődött ebédre hangolódva egy pálinka elfogyasztása után fel is kerekedtünk, hogy "csekkoljuk" a helyet. Lévén szezon végén voltunk, így nagy dolgokra nem számítottunk, de mivel kánikula volt, így bőven voltak még vendégek az étteremben rajtunk kívül is. Ami elsőre a legszimpatikusabb volt, az az, hogy szezonális napi ajánlatuk is volt. Mivel szeptember -és szüreti időszak- előtt jártunk pár nappal, a napi ajánlat éppen sertés szeletet volt szőlő raguval, tört burgonyával, és egy pohár olaszrizlinggel. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, -bár átlapoztam az étlapot- végül ezt a választottam, sőt amin meglepődtem: Andi is. Ugyanis ő nem szereti a húst gyümölccsel, de most kivételt tett, megkóstolta és nem bánta meg. Vaj puhára párolt sertésszeletet kaptunk, kellemes ízű volt a szőlő ragú is, és a hozzá kínált hagymás tört burgonya sem volt száraz. Már ott eldöntöttem, hogy én is reprodukálom ezt az étel, de azért változtatok rajta. Olyannyira változtattam, hogy szinte teljesen máshogy készítettem el, más alapanyagokból azt a receptet, amelyről mindkettőnknek az a bizonyos révfülöpi hétvége jutott eszünkben... család, nyár, Balaton..
Hozzávalók 4 személyre:
- 60 dkg csn. marhalábszár (esetleg marhanyak)
- gyökérzöldség (sárgarépa, fehérrépa, zellergumó)
- 1 paradicsom
- 1 kisebb darab gyömbér
- szemes bors
- só
- szőlő
- vaj
- olaj
Elkészítése:
A gyökérzöldségeket megpucoljuk, daraboljuk majd egy leveses tálban kevés olajon erős láng felett lepirítjuk. Amikor már karamellizálódtak, felöntjük bőven annyi vízzel, mintha levest főznénk, (gyakorlatilag az is lesz a végén) majd beletesszük a marhalábszárt. Hozzáadjuk a paradicsomot, gyömbért, szemes borsot, sózzuk és lassú tűz felett vaj puhára pároljuk a húst. A főzés során képződött habot merjük le. Mivel több órán keresztül főzzük a húst (3-4 óra) így szükséges lehet az elpárolgott víz pótlása. Amikor a hús megpuhult, emeljük ki a főzőléből, és egy deszkára tegyük át és még forró állapotában késsel aprítsuk fel. Nem kell teljesen homogénre, lehet rusztikus is. Egy alufóliára tegyük át, rendezzük egy csíkba kb. 3-5 cm vastagságúra, és mint a szaloncukrot, csavarjuk fel a fóliát jó szorosra. Amikor már kihűlt a csomag, tegyük be a hűtőbe, másnapra teljesen megdermed, egybeáll. Erre azért van szükség, hogy könnyebben tudjuk szelni. A lábszárban lévő kollagén anyag segít a húst egyben tartani, ezért inkább ezt a részét használjuk ehhez a recepthez. Tálalás előtt a gyökérzöldségeket pürésítsük le, egy kevés vajat adhatunk hozzá, hogy krémesebb legyen. A szőlőszemeket mossuk meg. Egy serpenyőben kevés vajon cukrot karamellizálunk, adjuk hozzá a szőlőszemeket, forgassuk át benne alaposan kb. 1 percig, majd tálaljuk azonnal.
A hideg húst jól kiegészíti a langyos püré, és a forró szőlőragú.
Tipp:
A pürét ízesíthetjük egy kevés citromlével, esetleg 1-2 db menta vagy bazsalikom levéllel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése