Magic cake alias "varázs süti"

...nem, ez nem "olyan" varázs süti, amitől jól fogod magad érezni....vagy mégis?

Kicsit félreérthető a "varázs süti" elnevezés, vagy fordítás, mert ugye van a varázsgomba, ami halucinogén... 

Na, de azt gyorsan felejtsük is el, és véletlenül se tévesszük össze ezzel a finom, trendi süti okozta mámorító érzéssel. A magic cake nem új keletű sütemény, de mégis az elmúlt években kapták fel idehaza, pontosabban az elmúlt hónapokban találkoztunk vele más bloggereknél is. Maga a sütemény nagyon egyszerű összetevőkből áll. A "varázslat" igazából a sütés közben történik. Sütés közben a rétegek elválnak egymástól, az egyik réteg szilárdabb lesz, a másik krémes állagú lesz. Kinézetre olyan mint egy krémes, vagy egyfajta puding kocka, pedig nem az. A jófajta tejtől nekem a szilárdabb réteg (a süti alsó rétege) olyan ízt adott, mintha tejbedarát ettem volna, szóval nem tudnám pontosan meghatározni, hogy milyen is valójában ez a süti. Mivel nem túl drága alapanyagokból áll össze ez a süti, én mindenképpen javasolnám, hogy zsírdús tejjel, azaz 3,6%-os tejjel dolgozzunk, vagy még jobb a házi tej. Mi mostanában az 'A' betűs áruházban veszünk osztrák 3,6%-os Bio tejet, nagyon telt ízű, tényleg érezhető a különbség a többi tejtől. Sajnos házi tojást nem tudtunk beszerezni, de ha valakinek az van otthon + házi tejet is tud szerezni, az volna a legjobb. 

Mivel nem én, hanem Andi sütötte, így nem mondhatom, hogy könnyű elkészíteni, de annyit megtudtam, hogy nem olyan bonyolult. Konyhai mérleg legyen, mert ez a lelke minden édességnek, pontosabban az elkészítésének. A többi pedig megy magától...

Hozzávalók:

- 115 gr liszt

- 4 tojás

- 1 ek. hideg víz

- 125 gr vaj

- 150 gr cukor

- 500 ml tej

- 1 kisebb citrom leve

- 1 tk. vaníliakivonat

- csipet só

Elkészítése:

Először a vajat egy lábosban felolvasztjuk, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Ezután szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjét félretesszük. A tojássárgájához hozzáadjuk a cukrot és robotgéppel addig verjük, amíg világos, habos masszát nem kapunk, majd hozzáadjuk az egy evőkanál hideg vizet és a vaníliakivonatot. Amint felvertük a keveréket, hozzáadhatjuk az olvasztott vajat, egy csipet sót, lisztet, citromlevet és a tejet. Mindeközben folyamatosan keverjük robotgéppel.(Érdemes kisebb részletekben adagolni a hozzávalókat) A tojásfehérjét felverjük pici citromlével. A tojássárgás viszonylag híg masszához adagoljuk óvatosan a felvert tojásfehérjét. A masszát egy kivajazott, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 150 fokon 80 percig sütjük, akkor jó, ha szép aranybarna a teteje. Ha kihűlt szeletelhetjük és tálaláskor porcukorral meghintjük. 

Tipp:
Elkészíthető csokis változatban is

Kacsamell, fehérboros körtével

....nem kell, hogy így szeresd, de ez így a tuti...

Mondtam Andinak mikor letettem a képen látható tányért elé. A képre nézve azt hiszem kellő bizonyítékot kapunk a kacsamell szaftosságát illetőleg. Mivel most nem volt túl sok időnk az ebéd elkészítésére, és a fotózást is gyorsan meg kellett ejteni, így a húst csak 2-3 percig tudtam pihentetni. Ennek következménye lett, hogy a szeletelés során a húslé szépen kicsordogált a tányérra. Szerencsére nem volt vészes a helyzet, a hús kellően szaftos maradt, nem kellett rágódni rajta.... Viszont Andi kissé ferde szemmel nézett rám, mikor mondtam neki, hogy akkor jó étvágyat.... De végül bevállalta, így ette meg ő is. Szerepel már itt a blogon néhány kacsamell receptünk, és azt gondolom szó szerinti újat nem nagyon lehet  kitalálni, hiszen a kacsamell általában gyümölccsel kerül tányérra, de azért érdemes néha kísérletezni. Én most nem cifráztam, sőt annyira minimálra, lazára vettem a történetet, hogy mindent, azaz a húst + köretet egy ugyanabba a serpenyőben készítettem el. Ezzel persze megint csak nem én találtam fel a spanyol viaszt, de a mosogatási időt mindenesetre lerövidítettem.Viszont a hús sütése során leégett ízek, húsnedvek kellően meggazdagították az amúgy meglepően édeskés körtét. Nem szoktunk ilyenkor körtét venni, de annyira formás kis körtéket találtam a multiban, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és pár darabot magammal vittem. Az ízeket egy kevés száraz fehérborral hoztam össze, amely egyúttal a savakat is adta, így lett komplex a recept. A kacsamellet csak sóztam, és éppen csak megmutattam a frissen őrölt borsnak. A madársaláta pedig ugyan nem adott sokat az egészhez, de színben mindenképpen jól harmonizált a kacsával és a körtével.

Aki nem szeret órákat tölteni a konyhában, de nem áll be a mirelit pizzázók táborába, neki tudom ajánlani akár ebédre, de vacsorára még annyira is, egy pohár bor mellé.

Hozzávalók 2 személyre

 - 2 kisebb (vagy 1 nagyobb kacsamell)

- 2 kisebb körte

- 1dl. száraz fehér bor (nálunk Irsai)

- kevés cukor (elhagyható, vagy cserélhető mézre)

- só

- bors

- 1 csomag madársaláta

Elkészítése

A kacsamelleket irdaljuk be a bőrös oldalukon. Alaposan sózzuk meg mindkét oldalukon és kevés frissen őrölt borsot tekerjünk rá. Legalább 30 percig pihentessük szobahőmérsékleten. A sütőt melegítsük fel 160 fokra. Egy serpenyőt szárazon forrósítsunk fel, és a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé 3-5 percig közepes láng felett süssük-pirítsuk. Nem szabad a húst mozgatni, "macerálni", fontos, hogy szépen olvadjon ki a zsír a serpenyőbe. Ha már letelt ez az idő, akkor fordítsuk át a másik oldalára a húst, és 1-2 percig süssük tovább. Közben a kifolyt zsírral locsolgassuk a húst. Az előmelegített sütőbe tegyük be a serpenyőt -csak olyan serpenyőt, amelynek a nyele bírja a sütést- (vagy csavarjuk körbe a nyelet alufóliával) és 3-4 percig süssük 160 fokon a húst. Ezután egy tányérra tegyük át a megsült húst, és alufóliával takarjuk le tálalásig. A kisült zsírt a serpenyőből öntsük ki, és kevés cukrot karamellizáljunk a megmaradt zsiradékon, öntsük hozzá a bort, és adjuk hozzá a hámozott, szeletekre vágott körtéket. Közepes láng felett 2-3 perc alatt süssük meg a körtéket. A visszaforralt boros-körtelé, tálaláskor a salátára kerül mint dresszing. 

Átlósan szeleteljük fel a langyos kacsamelleket, ültessük a sült körtékre és tálaljuk salátával.

Tipp:
Kevés gyömbérrel vagy szegfűszeggel a körtét fűszerezhetjük.

Csirkés-gombás cacciatore

...imádom az ilyen egybensült ételeket, vagy úgyis mondhatnám, a tunkolós ételeket!!

Mert nincs is jobb annál, mikor a tányért, de még jobb mikor az edényt amiben főtt/sült az ételünk, egy vagy több szelet kenyérrel kitöröljük, tunkoljuk a szaftot! Ez az igazi lazaság, amit akár pólóban, de feltűrt ingujjban is lazán megtehetünk.
Némi fordítást illik eszközölnöm a recepthez. A Cacciatore olaszul vadászt jelent. Ebből fakadóan elsősorban nyúlból szokták ezt az ételt készíteni, de a nyúl megosztó....velem együtt sokan nem tudják jóízűen elfogyasztani, mert valahogy a nyúl köthető az aranyos, simogassuk, de ne együk meg kategóriába. Ettem már nyúl húst, de tényleg nem esett jól.... Valószínűleg ezért, inkább csirkéből szokás elkészíteni, de én el tudnám képzelni vad húsból is, ha már a cacciatore jelentése vadász. Ami nem hiányozhat belőle az a paradicsom, és a jófajta vörösbor. Én Jamie Oliver receptjét vettem alapul, de ő pl. nem sofritó alappal dolgozott az általam olvasott receptjében, viszont pancetta-t (bacon) használt. Én nem, és ennek csupán az volt az oka, hogy nem volt. De igazából nem is hiányzott belőle. A gombát és az olajbogyót nem igazán tudtam egyszerre elképzelni, de működött. Nem azt mondom, hogy nem lenne meg egyik a másik nélkül, de valahogy mégis így volt harmóniában a kettő együtt. Ami viszont kell, az a türelem, és a lassú tűzön való főzés. Kell idő amíg az ízek összefőnek, és a hús omlósra fő/párolódik. A vörösbor igenis sokat ad ízben hozzá, de nem kell mondanom, hogy nem valami lőre, hanem tisztességes száraz, minőségi bort kell használnunk!
A friss rozmaring sem hiányozhat, amit én a kertből hoztam, igaz szegényemet teljesen megtépázta az idei kemény tél, de a színét leszámítva az íze teljesen rendben volt. És végül is ez a lényeg.
Nagy családi ebédek alkalmával, vagy kerti partik alkalmához én nagyon tudom ajánlani ezt az ételt, mert igazából nincs vele sok teendőnk, és mégis egy nem túl hétköznapi ételt tudunk elkészíteni, ráadásul egy-egy szelet kenyérrel fényesre tudjuk törölni az edényt, tányérokat, szóval mosogatni sem kell nagyon.......

Hozzávalók 4 személyre

- 4 egész csirkecomb

- 1 doboz hámozott paradicsom konzerv

- 1-2 dl paradicsomlé (opcionális)

- 3 szál angolzeller

- 3 közepes méretű sárgarépa

- 1 nagy fej vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 2 babérlevél

- 1 ág friss rozmaring

- só

- frissen őrölt fekete bors

- kb. 1-1,5 dl. száraz vörösbor

- 15-20 dkg barna csiperke gomba

- 1-2 marék fekete olajbogyó

- 1 ek. olaj

Elkészítése

A csirkecombokat alaposan sózzuk-borsozzuk meg. Egy mély edénybe kevés olajon pirítsuk körbe a combokat. Ha ezzel megvagyunk egy tálra tegyük át. A nem túl finomra vágott hagymát dobjuk rá, és pár percig pirítsuk. Ezután adjuk hozzá a karikákra vágott répát, a rozmaringot, és a kisebb darabokra vágott angolzellert, valamint a babérleveleket. Pár percig közepes lángon pirítsuk őket. Ekkor emeljük fel a lángot és öntsük hozzá a vörösbort. Hagyjuk, hogy elpárologjon a bor alkohol tartalma, ez 1-2 perc, majd tegyük bele az edénybe a csirkecombokat. Adjuk hozzá a finomra vágott fokhagymákat, és adjuk hozzá a paradicsomot, és a paradicsomlét. Forraljuk fel, sózzuk, borsozzuk a ragut, és fedő alatt nagyon lassú láng alatt kb. 2 órán át főzzük. Félidőben adjuk hozzá a negyedekbe vágott gombákat, a tönkjükkel együtt, és az olajbogyókat is. A közel 2 órás főzés után fedő nélkül kb. 30 percig főzzük, vagy addig amíg a szaft besűrűsödik. Olyannak kell lenni, hogy "tunkolni" lehessen.

Tipp:
Kakukkfűvel is fűszerezhetjük az ételünket, illetve vargányával vagy más, aromásabb erdei gombával is dolgozhatunk.

Kukoricás tonhalas tészta

...Amikor abból főzöl amit találsz a hűtőben, és max 20 percet szánsz a főzésre.....

Akkor születnek az ilyen típusú ételek, vagy reprodukálódnak a régi, ismert receptek. Így született nálam újjá ez az étel. Bár én még -talán- sosem készítettem korábban. 

A képen nem látszik, de nálam tejszínnel készült a ragu. Viszont a tejszínezést szándékosan visszafogtam. Nem szeretem ha túl sok egy ételben a tejszín, mert egyrészt kiérződik az íze, -ezáltal elnehezíti az ételt-, másrészt elnyomja az ételnek az ízét. Amivel szintén csak módjával bántam, az a fehérbor, amely ugyan ízében nem volt kiérezhető, de nem is szabadna dominálnia. Mivel ez egy villámgyors tészta étel, nem lenne elég ideje elpárolognia az alkoholnak, ha túl sokat használnánk a fehérborból.Viszont a halhoz jól illik a fehérbor, és amúgy is kell egy kevés sav a tejszín zsírosságát ellensúlyozandó. Az interneten böngészve több helyen találkoztam olyan változattal, ahol paradicsomot használtak a kukorica mellé. Színben biztos, hogy jól harmonizálnak együtt, de nekem egy picit sok lenne együtt a kettő, legalábbis ebben a verzióban. Ami a piros színt adja, -na és az erejét- az ételnek, az nem más mint a chili. Egyúttal a bors szerepét is kiváltottam vele, másfelől én szeretem a szép piros színét. 

A tejszínes ragu pont annyi idő alatt -vagy még kevesebb idő alatt- készült el mint amennyi idő alatt a tészta megfőtt, ezért nem vöröshagymát, hanem újhagymát használtam. A vöröshagymának nem lenne elég ideje elveszíteni a nyers hagyma ízét, de aki szeretné az használja bátran, de tanácsos előtte nagyon finomra aprítani. Azért, hogy hagyma íze legyen a ragunak, egy kisebb fej megroppantott fokhagymát tettem bele, amelyet a tálalás előtt eltávolítottam. Az ízét kiadta, más funkciója nem volt. Összességében egy laktató ebéd vagy meleg vacsora lehet ez a tészta étel, amelyhez ha tehetjük egy pohár száraz fehérbort igyunk, mert tudjuk jól: a hal szeret úszni.

Hozzávalók 2 személyre

- 1 konzerv lehetőleg jó minőségű tonhal (nem aprított)

- kb. 3-4 marék tészta (pl. fusilli)

- 2 szál újhagyma (vagy egy kisebb vöröshagyma)

- 1 gerezd fokhagyma

- 3-4 ek. konzerv kukorica (lehetőleg ne az extra édes)

- 1 szál chili

- kb. 0,5 dl száraz fehér bor

- kevés olaj

Elkészítése

Tegyünk fel vizet forrni a tésztához. Amíg a víz felforr, addig egy mélyebb falú edénybe kevés olajon futtassuk meg a karikákra vágott hagymát, illetve adjuk hozzá a megroppantott fokhagymát, és mérsékelt láng felett pároljuk meg. Ha már a hagyma kellően illatozik, emeljük fel a lángot és adjuk hozzá a bort. Várjunk pár pillanatot, amíg az alkohol elpárolog, majd adjuk hozzá a kukoricát, és alacsony láng felett keverjük össze. Ezután a tejszínt is adjuk hozzá, és pár perc alatt forraljuk össze a ragut. Az utolsó percben a tonhal felét valamint a tészta főzőlevéből 1-1 ek. mennyiséget adjuk hozzá. Keverjük alaposan össze a tejszínes-tonhalas ragut a lecsepegtetett tésztával, és azonnal tálaljuk. A megmaradt tonhalat ekkor "morzsoljuk" rá a tésztára és friss aprított chilivel, valamint a karikákra vágott újhagyma zöld szárával együtt tálaljuk.

Tipp:
Aprított friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is tálalhatjuk.

Háromsajtos-spenótos gombóc

...amikor kifogyunk az ötletekből, akkor jönnek a legjobbak....

Pláne ha felcsapunk egy jó szakácskönyvet. Nos, velem pont ez történt az elmúlt napokban. Bevallom őszintén: kifogytam az ötletekből ami a főzést illeti, de úgyis mondhatnám: alkotói válságban szenvedtem. Annyit pontosítanék, hogy alapjából lett volna egy-két ötletem, de ezek többnyire halas receptek lennének, viszont pont olyan halat nem kaptam, ami kellett volna. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Miért van az, hogy egy multiban lehet 2-3 fajta (csomagolású) pangasius filét kapni, de mondjuk jobbfajta tőkehalat, uram 'bocsá pl. vajhalat pedig nem? Vagy például süllőt? A pontypatkó pedig nem vonz. Mert azt lehet kapni. Na jó, ez lehet, hogy az én egyéni problémám, de akkor is, na.... Szóval így kerültem alkotói válságba. Aztán Andi javasolta, hogy a decemberben "kiváltott" (pontokért) Széll Tamás, Mautner Zsófi féle "Lidl" szakácskönyvet lapozgassam át, hátha találok benne valamit. És bizony találtam, nem is egyet. Viszont pont ezt a spenótos gombócot találtam meg először, ami elnyerte a tetszésemet. Eredetileg Tiroli spenótos-sajtos gombóc néven "anyakönyvezték", de mivel én nem kaptam Bergkäse-t, azaz hegyi sajtot, így változtattam rajta, és részben azzal dolgoztam amim volt. Kiegészítve a halas beszerzési tapasztalatomat, szintén megjegyezném: illene ha más nem, az osztrák tulajdonban lévő multinak (Spar) az üzleteiben legalább egyfajta, eredeti osztrák Bergkäse-t tartani. Biztos, hogy az Interspar van, -vagy elvileg van- de gondolok arra, hogy pl. itt Tatán, 3 Spar is van, de nem lehet kapni egyikben sem. Pedig biztos, hogy nem csak egyedül vagyok, aki szeretne a trappista, gouda, füstölt sajtok tömkelegén átlátni, azaz vásárolni -akár- ilyen sajtot is.

Mivel nem kaptam Bergkäse-t, így arra jutottam, hogy juh vagy kecskesajtot veszek, és azzal egészítem ki a mozzarella sajtomat. Viszont Andi nem szereti az aromásabb sajtokat, így azt találtam ki, hogy többfajta sajtot, -jelen esetben- három sajtból készíteném el ezt az étel. A harmadik a kecskesajt lett, amit magamnak reszeltem rá a tálaláskor. A mozzarella adott volt, és mivel Andi minden aromás sajtot kizár, -kivéve a camambert és társait-, így esett a választás egy prémium kategóriájú brie sajtra. És be kell vallanom: nem volt rossz döntés. A spenót ízét kellemesen kiegészíti. Magamnak sikerül venni egy darab kemény, reszelhető kecskesajtot, ami -szerintem- még jobban kiegészítette a spenót ízét. Ami viszont abszolút elengedhetetlen, -ha más nem a textúrák játéka miatt-, az a ropogósra sütött bacon. Ezt vétek kihagyni. Ízben is, állagában is sokat tesz hozzá az ízekhez. Ennek az ételnek az egyik legnagyobb előnye, hogy ha marad szikkadt kenyerünk (nem a bóóóóti felfújt, mert azt nem szabad megvenni) akkor azt ebbe a receptbe tökéletesen tudjuk hasznosítani. És pont ez a lényeg. A maradék, jelen esetben a  többnapos kenyér ésszerű felhasználása. 

Mivel ez az étel eléggé laktató, így egy leves után bőségesen elég második fogásnak, vagy önálló ételnek meleg vacsorára is megállja a helyét.

Hozzávalók 4 személyre

- 300 g aprított/leveles spenót

-  5 szelet kenyér

- kb. 3-4 dl tej

- 4 szál újhagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 200 g szeletelt bacon

- 100 g mozzarella

- 125 g brie sajt

- 100 g kecskesajt (reszelhető)

- 1 ek. vaj

- 2 tojás

- őrölt szerecsendió

- só

- bors

- liszt

Elkészítése

A kenyér szeleteket felkockázzuk, ha nem elég száraz, akkor sütőben 50-70 fokon kiszárítjuk. Egy keverő tálba tesszük a kenyérkockákat, és a langyos tejjel felöntjük. Egy mélyebb falú edényben vajat olvasztunk és a karikára vágott újhagymát, fokhagymát rádobjuk. Sózzuk meg, és pár perc után adjuk hozzá a fagyasztott/friss spenótot. Ha fagyasztott spenóttal dolgozunk, addig pároljuk, amíg teljesen fel nem olvad. Sózzuk, borsozzuk, és a frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor adjuk hozzá az áztatott kenyérkockákhoz. Ha a spenót kihűlt, akkor adjuk hozzá a sajtokat, és a 2 tojást, lisztet, és alaposan keverjük össze. Annyi lisztet adjunk hozzá, hogy egy kellemesen lágy masszát kapjunk, amit formázni tudunk. Gombócokat ( pingpong labda méretű) formázunk vizes kézzel, és gyöngyöző sós vízben 10-15 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük, és a ropogósra sült bacon szeletekkel tálaljuk.

Tipp:
Készíthetünk vaj vagy besamel mártást is hozzá, így sokkal tartalmasabb lesz.

Fűszeres bulgurral töltött gombafejek

...azért van élet a húson túl is...

És mégis jól lehet vele lakni. Nagyjából így lehet összefoglalni röviden, tömören ezt az ételt. Ezzel a recepttel igazából azon kedves ismerős, és kevésbé ismert ismerőseimnek, olvasóimnak adózom, akik ritkán, vagy egyáltalán nem esznek húst. De azoknak is tippet adhatok, akik a rizs, krumpli, tészta szentháromság szorító gyűrűjéből akar kilépni, és olyan köretet keres, amely jól illeszthető be egy kevésbé tartalmas húsétel mellé. És most nagyon, de nagyon őszinte leszek. Ezt a köretet mi az elmúlt vasárnap ettük kakukkfüves csirkecombokhoz. Abszolút jól passzoltak egymáshoz, pláne, hogy igyekeztem a bulgurt olyan fűszerekkel kiegészíteni, amelyek a kakukkfű ízét kiegészítik. Tehát nem túl aromás, inkább ízében megjelenő visszafogott fűszert kerestem, amely -lehet, hogy meglepő- de az oregánó volt ebben az esetben. És mivel édes koktélparadicsommal egészítettem ki a bulgurt, így az oregánó tényleg nem volt tolakodó. De most konkrétan a töltött gombán van a hangsúly, mint önálló ételen. Mert tényleg megállja a helyét ebben a kategóriában. Egy tartalmas leves után 2-3 közepes méretű bulgurral töltött gomba pont annyira teszi jó lakottá az embert, mintha egy szelet húst+ köretet evett volna. Szeretem a bulgurt, mert a semleges ízét jól lehet kezelni, azaz fűszerezni. Nem mondom, hogy mindig "vadulni" kell, hiszen ha csak annyit teszünk, hogy a vasárnapi levesből vesszük hozzá az alaplevet, már sokkal ízletesebb lesz tőle. Én pont ezt tettem. A marha+sertés húsos csontokból készített, gazdagon bezöldségelt húslevessel dolgoztam. De végül még darabolt koktélparadicsomot, és friss petrezselymet, és kevés oregánót is adtam a kész bulgurhoz, így lett kellemesen fűszeres, ízletes. És végül ezt a fűszeres tölteléket kanalaztam bele a gombák belsejébe, és sütöttem össze őket.
Nem csak ebédhez köretnek, de önállóan, akár meleg vacsorára is ajánlom ezt az ételt. A fűszerezésének pedig csak a képzelet szab határt....

Hozzávalók 4 személyre

- 8 db tölteni való gomba

- kb. 2-3 marék bulgur

- 3-4 dl. alapé  ( neeeeem kockából!!!)

- 1 csokor friss petrezselyem

- 2 tk. oregánó

- 3-4 db koktél paradicsom

- só

- frissen őrölt fekete bors

Elkészítése

A gombák tönkjét távolítsuk el, és mossuk meg a gombákat. Ha szeretnénk kissé sózzuk, borsozzuk meg a belsejüket. A bulgurt a forró alaplével öntsük fel, és takarjuk le. Időnként keverjük meg, ha kell melegítsük fel mikróban. (A bulgurt főzhetjük is) Ha felszívta a bulgur az alaplevet, akkor sózzuk (vigyázzunk, mert az alaplé is sós), borsozzuk meg, majd az oregánót, a finomra vágott petrezselymet és az aprított paradicsomot adjuk hozzá. Jól keverjük össze, és töltsük meg vele a gombafejeket. Az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15-20 perc alatt süssük meg.

Tipp:
Kevés feta sajtot is morzsolhatunk a bulgurba, így sokkal gazdagabb lesz tőle az étel

Fehérpecsenye steak birsalma chutney-val

... Véresen, közepesen, vagy teljesen átsütve???

Erre csakis az lenne a válasza egy igazi steak fogyasztónak, hogy: csakis véresen. És bevallom valahogy én is jobban effelé hajlok. De mivel kompromisszumot kell kötnöm Andival, -ő átsütve szereti- így megegyeztünk egy közepesen átsütött marha steakben. Sokan tévhitben vannak, ugyanis sem ez a hús, sem semmilyen hús nem  véres, mikor megvesszük a boltból, vagy a hentestől. Ugyanis minden húst kivéreztetnek. Amit mi véresnek titulálunk, az nem más mint a hús nedve, azaz a szaftja. A csirkének világosabb a "szaftja", a sertésé a marha felé hajaz, míg a marháé olyan, mint ha véres lenne. Pedig ez nem vér, hanem húsnedv. Alias szaft.

A marhánál különösen számít, hogy ezt a szaftot megőrizzük. Ez a szaft adja a hús lelkét ha úgy tetszik. Csak és kizárólag akkor nem lesz cipőtalp a steakünk, ha a húst nem sütjük túl, azaz nem szárítjuk ki. Máskülönben rágódhatunk azon, vajon miért rágjuk a húst.... Természetesen a szárnyasokat át kell sütni, arra a fentebb írtak nem igazak! A sertésnél is vigyázni kell, de ott pl. a szűzpecsenyénél elfogadott az úgynevezett rozéra való sütés, ( illetve a kacsamellnél is lehet), de minden más esetben a húst át kell sütni.

Na, de vissza a marha steakhez. Viszonylag jó áron jutottunk hozzá fehérpecsenyéhez, amely azért nem annyira steaknek való, mert eléggé száraz, de.... most ez volt jó áron, ezzel dolgoztam. A steaknél talán még hatványozottabban igaz, hogy legyen a húsnak zsírszövete, hiszen egyfelől ízt ad a húsnak, másfelől ezek a zsírszövetek gondoskodnak arról, hogy a hús, amennyiben jól van sütve, ne száradjon ki. 

Minden nagyképűség nélkül állítom, hogy jól ráérzek arra, hogy mikor és hogyan kell húst sütni úgy, hogy az szaftos maradjon, de azért a marhánál én is sokkal jobban koncentrálok. Nem számolom a perceket, de jobban figyelem a húst, hallgatom a sistergést, figyelem a kifehéredését, illetve nyomkodom a felületét, és figyelem, érzem, hogyan rúg vissza az. Ha könnyen benyomható, akkor azt jelenti, hogy még "véres", ha kissé visszarúg akkor közepes, ha nem tudjuk benyomni, akkor baj van.... teljesen átsült. Erre mondom azt, hogy a marha kétszer halt meg... 

A másik fontos tényező, hogy a húst sütés után fólia alatt legalább 2-3 percig pihentetni kell, ugyanis ennyi idő minimum kell, hogy a húsnedvek, azaz maga a szaft "elterüljön" a húsban. Ha sütés után azonnal felszeletelnénk, akkor egyszerűen kifolyna a szaft, és kárba vészne mindaz ami pont a lényege lenne a marha steaknek.  

Essen szó a fűszerezésről is. A marhahúst nem szabad, sőt egyenesen tilos túlfűszerezni. Csak só és bors. A só használata is megoszlik, hogy sütés előtt közvetlenül, vagy csak a sütés után szabad sózni a húst. Én mindig akkor szoktam, mikor a húst már sütöm, kivéve most. Ugyanis elfelejtettem sózni, csak borsoztam a húst. Viszont nem volt akkora tragédia, mivel a házi steak krumplit jól megsóztam, és a birsalma chutney is eléggé intenzíven fűszeres volt. Szóval egyben kóstolva nem volt akkora gond, hogy a húst nem sóztam meg. 

Chutney-t sosem készítettem eddig. De....ezentúl rendszeresen fogok. Egyfelől nem bonyolult, másfelől annyira egyszerű és izgalmas a fűszerezés határtalansága miatt, hogy nem akarom kihagyni ezt a lehetőséget. Egy nagyobb darab birsalma árválkodott kb. 3 hete a spejzban, így jött az ötlet, hogy valamit kellene kezdeni vele. Szóval így lett belőle chutney.

Mindent egybevéve egy nem túl hétköznapi, nem túl bonyolult étel ez a steak, amely kiváló ebéd, de akár egy könnyű vacsora is lehet, amely egy pohár vörösbor mellé remek választás. Vagy fordítva. 

Hozzávalók 2 személyre

- kb. 25 dkg fehérpecsenye

- 2db közepes méretű sütni való krumpli

- 2 tk. kakukkfű

- só

- bors

- olaj

Birsalma chutney-hoz 

- 1 birsalma

- 1 fej lilahagyma

- 1 angolzeller

- 2 ek. barna cukor

- 2 tk. fehérbor ecet

- 1tk. gyömbér

- fahéj

- szegfűbors

- 1tk. őrölt kardamon

-  1db babérlevél 

- 1 chili

- só

-vaj


Elkészítése

A szobahőmérsékletű húst borsozzuk meg, majd egy felforrósított serpenyőben kevés olajon kérgesítsük meg. Ha ezzel megvagyunk akkor az előmelegített sütőben 130 fokon kb. 4-5 percig süssük a húst. Ezután egy tányérra tegyük át, és alufóliával takarjuk le legalább 5-6 percig. A birsalma chutney-t előző nap is elkészíthetjük. A meghámozott, magházától megszabadított, és kisebb kockára vágott birsalmát egy szegfűborsos, fahéjas, babérleveles, cukros vízben harapható állagúra főzzük. Ezután kevés főzőlevet felfogunk, a többi levet leöntjük. Egy edényben kevés vajat olvasztunk, majd az apróra vágott lila hagymát közepes láng felett pároljuk, pirítjuk. Ne sózzuk, hogy a természetes cukor tartalma miatt könnyebben tudjon karamellizálódni. Ha ezzel megvagyunk, akkor a félkarikára vágott angol zellert rádobjuk, átforgatjuk, és az előzőleg megfőtt birsalmát hozzáadjuk. Alaposan elkeverjük, és a birsalma főzéséhez használt, visszafogott kevés fűszeres főzőlével felöntjük. Ezt elforraljuk a későbbiekben. Amikor elforrt, akkor hozzáreszeljük a gyömbért, hozzáadjuk a kardamont, a finomra vágott chilit, kevés fehérborecetet és csipetnyi sót. Ha összeforrt akkor kóstoljuk meg. Végeredménynek egy édes-savanyú csípős fűszerese íznek kell lennie. Ha valamelyik ezek közül hiányzik, akkor adjunk hozzá belőle. Ha rendben vannak az ízek, egy villával törjük össze a fűszeres birsalmát, de maradhatnak kisebb darabkák is. Tálaláskor a hús és krumpli mellé adjunk ebből a forró chutney-ből.

Tipp:
A krumplit helyettesíthetjük ruccolával vagy más zöld salátával, így könnyű vacsora is lehet ebből az ételből.