Kacsamell, fehérboros körtével

....nem kell, hogy így szeresd, de ez így a tuti...

Mondtam Andinak mikor letettem a képen látható tányért elé. A képre nézve azt hiszem kellő bizonyítékot kapunk a kacsamell szaftosságát illetőleg. Mivel most nem volt túl sok időnk az ebéd elkészítésére, és a fotózást is gyorsan meg kellett ejteni, így a húst csak 2-3 percig tudtam pihentetni. Ennek következménye lett, hogy a szeletelés során a húslé szépen kicsordogált a tányérra. Szerencsére nem volt vészes a helyzet, a hús kellően szaftos maradt, nem kellett rágódni rajta.... Viszont Andi kissé ferde szemmel nézett rám, mikor mondtam neki, hogy akkor jó étvágyat.... De végül bevállalta, így ette meg ő is. Szerepel már itt a blogon néhány kacsamell receptünk, és azt gondolom szó szerinti újat nem nagyon lehet  kitalálni, hiszen a kacsamell általában gyümölccsel kerül tányérra, de azért érdemes néha kísérletezni. Én most nem cifráztam, sőt annyira minimálra, lazára vettem a történetet, hogy mindent, azaz a húst + köretet egy ugyanabba a serpenyőben készítettem el. Ezzel persze megint csak nem én találtam fel a spanyol viaszt, de a mosogatási időt mindenesetre lerövidítettem.Viszont a hús sütése során leégett ízek, húsnedvek kellően meggazdagították az amúgy meglepően édeskés körtét. Nem szoktunk ilyenkor körtét venni, de annyira formás kis körtéket találtam a multiban, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és pár darabot magammal vittem. Az ízeket egy kevés száraz fehérborral hoztam össze, amely egyúttal a savakat is adta, így lett komplex a recept. A kacsamellet csak sóztam, és éppen csak megmutattam a frissen őrölt borsnak. A madársaláta pedig ugyan nem adott sokat az egészhez, de színben mindenképpen jól harmonizált a kacsával és a körtével.

Aki nem szeret órákat tölteni a konyhában, de nem áll be a mirelit pizzázók táborába, neki tudom ajánlani akár ebédre, de vacsorára még annyira is, egy pohár bor mellé.

Hozzávalók 2 személyre

 - 2 kisebb (vagy 1 nagyobb kacsamell)

- 2 kisebb körte

- 1dl. száraz fehér bor (nálunk Irsai)

- kevés cukor (elhagyható, vagy cserélhető mézre)

- só

- bors

- 1 csomag madársaláta

Elkészítése

A kacsamelleket irdaljuk be a bőrös oldalukon. Alaposan sózzuk meg mindkét oldalukon és kevés frissen őrölt borsot tekerjünk rá. Legalább 30 percig pihentessük szobahőmérsékleten. A sütőt melegítsük fel 160 fokra. Egy serpenyőt szárazon forrósítsunk fel, és a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé 3-5 percig közepes láng felett süssük-pirítsuk. Nem szabad a húst mozgatni, "macerálni", fontos, hogy szépen olvadjon ki a zsír a serpenyőbe. Ha már letelt ez az idő, akkor fordítsuk át a másik oldalára a húst, és 1-2 percig süssük tovább. Közben a kifolyt zsírral locsolgassuk a húst. Az előmelegített sütőbe tegyük be a serpenyőt -csak olyan serpenyőt, amelynek a nyele bírja a sütést- (vagy csavarjuk körbe a nyelet alufóliával) és 3-4 percig süssük 160 fokon a húst. Ezután egy tányérra tegyük át a megsült húst, és alufóliával takarjuk le tálalásig. A kisült zsírt a serpenyőből öntsük ki, és kevés cukrot karamellizáljunk a megmaradt zsiradékon, öntsük hozzá a bort, és adjuk hozzá a hámozott, szeletekre vágott körtéket. Közepes láng felett 2-3 perc alatt süssük meg a körtéket. A visszaforralt boros-körtelé, tálaláskor a salátára kerül mint dresszing. 

Átlósan szeleteljük fel a langyos kacsamelleket, ültessük a sült körtékre és tálaljuk salátával.

Tipp:
Kevés gyömbérrel vagy szegfűszeggel a körtét fűszerezhetjük.