Medvehagyma krémleves kókusztejjel és gyömbérrel

....és eljött újra a medvehagyma ideje...

Szerencsére. Mert -nekem- az egyik kedvenc zöldfűszerem, alapanyagom. A medvehagymát szokás vadfokhagymának is hívni, mert annyira átható "foki" illata van, hogy közel-és távol lehet érezni ha éppen olyan erdőben sétálunk, ahol szőnyegszerűen terül el. Elsősorban az erdőkben találhatjuk meg szabadon, de mint érdekességképpen írom: itt, nálunk a kertben is van az almafa alatt egy jó nagy bokorral, amely évről-évre kihajt. Jelenleg úgy néz ki, hogy a jövő héten tudok először szedni belőle, addig be kell érnem "import" medvehagymával, amelyet jelen esetben anyukámtól kaptam. Ebben a bő egy hónapban amikor szezonja van a medvehagymának amibe lehet, abba teszek belőle. Gyakorlatilag minden olyan ételbe amelybe a fokhagyma amúgy is belekerülne. Most, mikor ezt a bejegyzést írom, éppen a pizzatészta keleszti magát, amely tésztába szintén tettem nem kevés aprított medvehagymát. A medvehagymának egyébként rengeteg jótékony hatása van a szervezetünkre. Kedvezően hat a szervezet védekezőrendszerére, erősíti azt, továbbá az emésztőrendszerünket is kedvezően befolyásolja. Kiváló vértisztító, és gyulladáscsökkentő hatással bír.
Érdemes ilyenkor minél több olyan ételt készíteni, amelybe ez a gyógynövény benne van, mert a télen kimerített szervezetünket kellőképpen megtámogatja, felerősíti.
Az elmúlt hetekben egyre több medvehagyma recept került fel a netre. A legtöbben pogácsát vagy levest készítettek, én ez utóbbi táborhoz csatlakoztam. De egy picikét azért csavartam a dolgon. Tegnap céges buliban voltam, (10 éves a cég) és bár nem küzdöttem macskajajjal, de ma kimondottan jólesett egy meleg leves ebédre. Azt tudtam, hogy van kókusztejünk is itthon, és vagy 30 dkg gyömbér is, így élből jött, hogy ezeket a többnyire friss alapanyagokat összeházasítom. Ráadásul Andi napok óta küszködik erős náthával, és én is több zsebkendőt használtam el az elmúlt egy hétben, mint az utóbbi 6 hónapban, így pont jól jött egy immunerősítő forró leves. A medvehagyma vírusölő hatását felerősítettem a friss gyömbérrel, amelyet még kevés chilivel is megtámogattam. Ezt az egészet egy csirkealaplével és kókusztejjel főztem össze, és eszméletlenül finom leves kerekedett ki belőle. És ha azt mondom, hogy az egész 30 perc alatt elkészült, akkor abszolút nem túlzok. Szombat délben nem is kell komplett nagy menüt letenni az asztalra, pont egy ilyen leves az, amire az emberfia vágyik. Szerintem. Szerintünk....


Hozzávalók 4 személyre

- egy csokor medvehagyma

- konzerv kókusztej

- 2 tk. friss gyömbér

- 300ml csirke alaplé + 300ml víz

- só

- chili

- olívaolaj

- 1 ek. étkezési keményítő

Elkészítése:

Egy leveses edényben egy kevés olívaolajt melegítünk, amelyhez hozzáadjuk a friss reszelt gyömbért. Pár percig alacsony láng felett megfuttatjuk a gyömbért, majd a friss, vagy szárított chilit is hozzáadjuk. Alaposan összekeverjük az egészet, és a kókusztejjel felöntjük. Ha felforrt, az alaplevet és a vizet is hozzáadjuk. Sózzuk, és ha kell borsozzuk. A levest 5-10 percig közepes láng felett főzzük, majd az aprított medvehagymát hozzáadjuk, és 1-2 percig főzzük. Étkezési keményítőt kevés hideg vízzel kikeverünk, és a forrásban lévő leveshez öntjük. Újraforraljuk a levest, és ha kellően krémes és sűrű, akkor lezárjuk alatta lángot.

Tipp:
Pirított zsemlekockákkal tálaljuk, és aprított medvehagymát is szórhatunk még a leves tetejére

Fűszeres sertésoldalas házi rösztivel

....a legjobb dolog ami egy krumplival történik.

Bármennyire is furcsa, itt most a köreten van a hangsúly, azaz a rösztin. Nem tudom azt mondani, hogy megértem azokat, akik bolti, mirelit rösztit vásárolnak. Miért? Bruttó 30 perc alatt elkészült az én kívűl ropogós, belül krémesen puha házi rösztim, és ebből 15 perc volt az az idő amikor a só megdolgozta a lereszelt krumplit, hogy kiadja magából a nedvességet. Ez azért kellett, mert csakis így garantálható a ropogós krumpli. Ja, és arról nem is beszélve, hogy 240Ft-ért vettem 1kg sárga krumplit, míg a gyári röszti ennek 2-3x-a. Most őszintén: megéri a bolti????
Aki ismer, és pláne olvassa a blogunkat, az jól tudja: nálunk nincsenek előre gyártott ételek, porok, kockák, stb-ik... nálunk minden eredeti, és az is marad. Na, de vissza a rösztihez. Maga az ötlet, hogy rösztit készítsek az onnan jött, hogy az egyik kollégám pénteken menüt hozatott, ahol röszti volt a köret. Ekkor jutott az eszembe, hogy bizony már elég rég nem készítettem rösztit. És bár önmagában is megállja a helyét, mondjuk egyfajta tejfölös "kencével", én mégis maradtam annál a tervnél, hogy sütök hozzá valamit, ami jelen esetben egy sertésoldalas volt. Úgy is mondhatnám, hogy a gombhoz vettem a kabátot. Egy kellően szaftos, fűszeres, és kimondom: zsíros oldalast képzeltem el a röszti mellé, ecetes uborkával. És pontosan így is lett, így is ettük. Szeretjük a sertésoldalast, vagy hétköznapi nevén az "óóóódalast". Az oldalasban egyszerre keveredik a nyers, ősi kinézet a mai, modern ízlésvilággal. Mert ugye sokan kerti partik alkalmával sütik ilyen-olyan pácokkal, mézes kencékkel. Én most -illeszkedve a rösztihez- inkább magyaros fűszert adtam hozzá, azaz azzal pácoltam több mint 1 napig.
Az oldalas sütéséről is megoszlanak a vélemények. Valaki arra esküszik, hogy elő kell főzi a húst, szinte puhulásig, utána fűszerezi és teszi be a sütőbe. Én -bevallom- sosem értettem ezt meg. Hiszen akkor az ízek, kifőnek a húsból. Mint már milliószor eddig, most is elmondom: a titok a sütési hőfok/sütési idő arányában rejlik. Higgyétek el, közel 2,5 órás sütés elteltével olyan oldalast kaptunk, hogy leugrott a csontról a hús, és ami nagyon fontos: szaftos lett. Kellően szaftos lett.
És tudjátok, hogy mi a legnagyobb előnye ennek a húsnak? Hát az, hogy a hideg oldalast a csontról lefejtve  akár egy zsíros kenyérre is kenhetjük.... Ugye nem kell mondanom, hogy ez mennyire finom???? Pláne este....egy pohár borral.


Hozzávalók 4 személyre

- kb. 1 kg oldalas (eldarabolva)

- 2 fej lilahagyma

- 1 egész fokhagyma

- bors

- őrölt pirosparika

- őrölt kömény

- mustár

- 4 nagy sárga krumpli

- szerecsendió

- 1 tojás

- keményítő

- só

- olaj

Elkészítése:

Az oldalast előző este alaposan befűszerezzük ízlésünknek megfelelő mennyiségű borssal, pirospaprikával, köménnyel. Én alapjában mindenből 1 tk. mennyiséget veszek. Ha ezzel megvagyunk az oldalasokat vékonyan megkenjük mustárral, majd egy tároló dobozban lezárva a hűtőbe tesszük pácolódni. A sütés előtt legalább 1 órával kivesszük a hűtőből. Sózzuk meg alaposan, majd egy kiolajozott sütőtepsibe tegyük le őket. A lila hagymát és a fokhagymát pucoljuk meg, szórjuk az oldalasokra és fóliázzuk le a sütőtálat. Az előmelegített 220 fokos sütőbe tegyük be 15 percre, majd vegyük le a hőfokot 200 fokra. Újabb 15 perc elteltével vegyük le a hőfokot 160 fokra,és így süssük 2 órán át. Majd vegyük le a fóliát, és 200 fokon pirítsunk rá a húsokra. Amíg a hús sül, készítsük el a rösztit. A krumplit pucoljuk meg, majd reszeljük le egy edénybe. Alaposan sózzuk meg, majd 15-20 perc után alaposan nyomkodjuk ki a vizet belőle. Adjuk hozzá a tojást, és reszeljünk hozzá szerecsendiót. Alaposan keverjük össze, majd egy serpenyőben forrósítsunk meg kevés olajat, és tegyük bele a krumplit. Süssük közepes lángon kb. 10 percig, majd egy lapátkanállal fordítsuk meg, és a másik oldalát is süssük kb. 5-10 percig. A sütés alatt végig figyeljük, nehogy megégjen a krumpli. Sütés után a rösztiből vágjunk szeleteket, és az oldalassal együtt tálaljuk.

Tipp:
A rösztit ízesíthetjük fokhagymával, rozmaringgal, petrezselyemmel

Kókuszkrémben párolt gyömbéres-chilis csirkemell

....gyorsan valmi egyszerűt, de mégis különlegeset...

Szerintem ez a legjobb elnevezése ennek az ételnek. De nézzük sorban. Gyorsan elkészül mert csirkemellből készül, egyszerű, mert valljuk meg: ma már nem túl nagy kunszt chilivel és gyömbérrel főzni, különleges mert a kókuszkrém ad az egész ételnek egyfajta "sznobságot". Nem a szó szerinti értelmében, de talán ez az egy összetevő ebben az ételben, amely ma még mindig nem annyira hétköznapi alapanyag. Talán az ára miatt?? Nem tudom. Szerencsém volt mert egy márkás kókuszkrémet sikerült megvennem fél áron, és így valóban nem volt annyira drága, mint amennyit alapból kérnek érte. Ami még egy picit különlegesebbé teszi ezt az étel azt a modern megfogalmazásban úgy is hívhatnánk, hogy fúzió, de én azért nem merném ezt így, egy az egyben leírni. Hogy mire gondolok mikor a fúziót említem? Ha jobban megnézzük a képet, akkor láthatjuk, hogy jófajta Maccheroni tészta a körete ennek az ételnek. Bevallom, eredetileg nem ezzel a körettel gondoltam elkészíteni ezt a receptet, de....előtte két napig rizses ételt ettünk, így nem volt nagy hurrááá akkor amikor a rizs került szóba mint köret. És mivel nem volt itthon semmi olyan köret ami a szaftot felszívta volna, így maradt a Maccheroni. Lehet, hogy az olaszok most a szívükhöz kapkodnak, de vállalom. Összességében nem volt annyira rossz választás... De legközelebb azért a basmati vagy a jázmin rizst fogjuk enni ehhez az ételhez. Mert biztos, hogy elkészítjük legközelebb is. Csupa olyan alapanyag van benne, amely pont azért jó, mert friss. Friss gyömbér, chili, a koriander hiányában friss petrezselyem a kertből, és némi citromlé. És egy "boldog csirke", amelyet előnybe részesítünk, pláne féláron.. Erről a csirkéről azt érdemes tudni, hogy a tartása nem ipari szinten történik, amely tényleg érződik az ízén. Sajnos házi csirkét nem tudok venni, de a boltiak között megtaláltuk ezt a fajtát, és mivel nem kapkodják el a borsos ára miatt, így szinte minden héten egyszer hozzájutunk féláron......
A friss fűszerek mellett egy kevés Ras el hanout fűszerrel is megszórtam a csirkét. Ez egy Észak-Afrikai fűszerkeverék, amely legalább 10 fajta fűszerből áll, úgy mint: kardamon, szegfűszeg, fahéj, őrölt paprika, koriander, köménymag, szerecsendió, rózsavirág..... Ezzel a fűszerkeverékkel azért óvatosan bántam, mert eléggé intenzív. Ráadásul a friss gyömbér és chili, no és a fekete fokhagyma eléggé meghatározta az ízért az ételnek, így nem akartam elvinni egy másik irányban. A Ras el hanout fűszerkeverékkel csak kiakartam egészíteni a friss fűszereket.
Ez az az étel, amely tökéletes ebéd hétköznap, vagy vendégeknek vacsorára, és pont az a legnagyobb előnye, hogy nem kell órákig várni míg elkészül. Az egész kb. 30 perc alatt elkészült, és eszméletlen jó fűszeres illat járja át a konyhát.....

Hozzávalók 2 személyre 

- 400g csirkemell filé

- 200ml kókuszkrém

- 1 tk. friss gyömbér

- 1 egész chili

- 3 gerezd fekete fokhagyma

- 1 tk. ras el hanout fűszerkeverék

- kb. 250g maccheroni tészta

- vaj + olaj

- 1 egész citrom

- friss petrezselyem

- só

Elkészítése:

A csirkemelleket csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben kevés vaj+ olaj keverékén az apróra vágott gyömbért és chilit megfuttatjuk majd amikor az intenzív fűszeres illat már kellően belengte a konyhát, akkor a csirkemell csíkokat hozzáadjuk, és közepese lángon megpirítjuk azokat. Hozzáadjuk a fekete fokhagyma gerezdeket, és a kókuszkrémet. Sózzuk, és a Ras el hanout fűszerkeveréket is hozzáadjuk. Addig forraljuk amíg kellően besűrűsödik. Ha ez bekövetkezett, egy citrom levét hozzáadjuk, majd az időközben kifőzött tésztával együtt tálaljuk. Tálaláskor friss, aprított petrezselymet szórunk rá.

Tipp:
Koriander levéllel, esetleg kevés mentalevéllel még frissebb ízt adhatunk az éteknek. 

Fűszeres sertéstarja hagymás krumpliágyon

....vissza a hagyományos ízekhez....

..talán így is kezdhetném ezt a bejegyzést, bár azt is mondhatnám: vissza a gyökerekhez. Mármint a magyar konyha gyökeréhez.

A blog közel 2 éves fennállása óta nagyjából az úgynevezett divatos fűszerezésű ételek kerültek túlsúlyba, (gyömbér, chili, római kömény) amelyek inkább keleti, mintsem magyaros ízvilágúak. Nincs semmi bajom a magyaros ételekkel, de valljuk meg őszintén: a só, bors, pirospaprika, fokhagyma kombináción túl is van élet. De. Mivel magyarnak születtem, és gyerekkoromban sem kergetett anyukám az asztal körül akkor, ha nem ettem meg egy csípős curryt, így havonta egyszer-kétszer klasszikus magyar ételek is asztalra kerülnek nálunk. Mint ahogy éppen ma, ebédre is. Nálam a magyaros ételek általában a zsírosabb sertés alkatrészeket jelentik, úgy mint: csülök, oldalas, vagy éppen mint ma: tarja. Gyönyörű szép tarjákat kaptam tegnap a multinál, amelyeket alaposan befűszereztem, és úgy kerültek be a sütőbe, de nem önmagukban, hanem hagymás krumpliágyon. Nem szeretnék öndicséretbe kezdeni, de állítom: eddigi legjobb sült húsomat sikerült elkészítenem. Azt gondolom, hogy minél többet kísérletezünk a fűszerekkel, annál nagyobb az esély arra, hogy eltaláljuk azok arányát. Sokan azt gondolják, hogy elég csak megszórni ezzel-azzal a fűszerrel a húst, és jól van az úgy. Pedig nem. Tapasztalatom az, hogy teljesen más az íze a húsnak akkor, ha csak megszórjuk fűszerekkel, és teljesen más akkor, ha szó szerint belemasszírozzuk az ízeket, azaz a fűszereket a húsba. És ehhez jön még egy fontos tényező: az idő. A fűszereknek idő kell ahhoz, hogy a hús magába szívja az aromájukat, idő kell míg átjárják az ízek a húsokat. Éppen ezért érdemes már előző nap bepácolni a húsokat, de ha van rá mód és lehetőség, akár 2 nappal előtte is elvégezhetjük a pácolást. Bármelyik opciót is választjuk, egy valami tilos: előre sózni a húst. Ugyanis a só elvonja a hús nedvességtartalmát, ezáltal száraz lesz az. És ki szeret cipőtalpat rágni??? Én mindig 10-15 perccel a sütés előtt sózom a húst, ennyi idő elég a sónak.
Ami még feldobta ezt a sült tarját az nem volt más, mint az édesre sült koktél paradicsom. A sütés vége előtt 15 perccel tettem rá a húsokra, és a sütési idő végére egy koncentrált ízű paradicsom sült rá a húsokra, ezzel is tovább erősítve a magyaros ízeket. A kissé megpirult hagymás-fokhagymás krumplikkal együtt, a kellően szaftos tarja igazi mennyei lakomának bizonyult a húsleves után.....

Hozzávalók 2 személyre:

- 4 szelet sertéstarja

- 3 közepes sárga krumpli

- 1 fej vöröshagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 tk. őrölt kömény

- 1 tk. házi füstölt pirospaprika

- 1 tk. őrölt fekete bors

- 2 tk. fokhagyma granulátum (só nélküli)

- 2 ek. mustár

-  koktél paradicsom

- kevés olaj

 Elkészítése:

Előző este befűszerezzük a húsokat, amelyhez elkészítjük a fűszerkeveréket: pirospaprika, bors, kömény, fokhagymaport alaposan összekeverjük, majd ezzel a fűszerkeverékkel alaposan bedörzsöljük a hússzeleteket. A mustárral a húsokat vékonyan megkenjük, majd a pácolt húsokat a hűtőbe tesszük sütésig. Sütés előtt legalább 1 órával a pácolt húsokat kivesszük a hűtőből, és közvetlen a sütés előtt sózzuk. A krumplikat alaposan megmossuk, -nem pucoljuk meg- és cikkekre vágjuk. Sózzuk meg őket, majd egy vékonyan kiolajozott sütőtálba rakjuk le őket. A vöröshagymát félkarikára, a fokhagymát megroppantva a krumplihoz keverjük. Erre a hagymás-krumplis ágyra fektetjük a pácolt húsokat. Lefóliázzuk, és az előmelegített 220 fokos sütőbe tesszük. 15 perc elteltével a hőfokot levesszük 200 fokra, majd újabb 10 perc elteltével 160 fokra. Így sütjük kb. 1 órán át, majd a fóliát levesszük, és 200 fokon rágrillezünk a húsokra. Ha már pirulni kezd a húsunk, akkor megfordítjuk és a másik felére is rágrillezünk, de ekkor már a paradicsomokat is ráhelyezzük a húsokra.
Ha a húsok megpirultak, akkor  vegyük ki őket a sütőből, fóliával letakarva pihentessük és a krumplikat is grillezzük meg.

Tipp:
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy -szezontól függően- aprított medvehagymával szórjuk meg.

 

Chilis-fekete fokhagymás csirkecomb sült kelbimbóval

....mindig van új a nap alatt. Még akkor is, amikor azt hisszük, hogy nem... pedig de.

Beleszerettem. Nem is tagadom. Hónapokig csak kerülgettük egymást, úgy is mondhatnám, hogy szemeztünk egymással. Pontosabban 3 hónapig. Aztán végül megtettem a lépést feléje....
Szóval valahogy így ismerkedtünk meg egymással a kis feketével, azaz a fekete fokhagymával. Az egyik német multiban találkoztam vele még tavaly decemberben. Szép volt, illatos és drága.... nagyon drága.... Aztán ahogy teltek a hónapok, úgy adta magát lejjebb. Én akkor mondtam igent neki, amikor már fele annyiért kellette magát, mint eredetileg. Megérte várni rá, mert egy igazi kuriózum, egy igazi ínyencség, egy igazi csemege. Fűszer és csemege. Így tudnám bemutatni őt, azaz a fekete fokhagymát. Kellemes csalódás volt az első randink. Amikor igent mondtam neki, határozott illata arra utalt, hogy bizony egy intenzív példánnyal lesz dolgom. De. Pont nem azt adta magából, mint amit mutatott. Hogy milyen is valójában? Kellemesen édeskés, szinte aszalt szilvára emlékeztető ízű, nyomaiban sem emlékeztető fokhagymával találtam magam szemben. Krémesen puha volt, szinte kenhető állagú. Rögtön adott volt a helyzet. Ezt az csemegét, egyfajta keleti ízvilágú ételhez tudtam már akkor elképzelni.  És így is történt.
És, hogy mitől fekete? Én is utána olvastam. Semmi hókusz-pókusz nincs a történetben, mindösszesen kb. 90 napig "érlelik" öregítik, fermentálják a fokhagymát. Az érés során éri el a színét, és az ízét. Azt az ízt, amely nyomokban sem hasonlít hagyományos, fiatal társáéra. Személyes véleményem az, hogy minden olyan ételbe beleilleszthető, amelybe az aszalt szilva. Csirke, pulyka elsősorban a társa. És ami szerintem az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell aprítani, reszelni. Szinte kenni lehet, annyira puha. Én chilit, szójaszószt, mézet, és friss gyömbért választottam mellé. Na, és néhány csirkecombot, amelyek úgy szívták magukba az ízeket, mint szivacs a vizet...

Hozzávalók 2 személyre: 

- 4 csirkecomb

- 1 fej fekete fokhagyma

- 2 ek. szójaszósz

- 1 egész chili

- 1 tk. friss gyömbér

- 1 ek. méz

- kb. 300g fagyasztott kelbimbó

- só

- olaj

Elkészítése:

A csirkecombokat egy éles késsel vágjuk be. Egy tálba öntsük bele a szójaszószt, az aprított chilit, a reszelt gyömbért, mézet, és a fekete fokhagymákat. Az egészet egy kanállal keverjük alaposan össze úgy, hogy a fokhagyma gerezdeket nyomkodjuk szét, azaz pépesítsük. Ha ezzel megvagyunk, akkor a bevagdosott csirkecombokat alaposan kenjünk, masszírozzuk meg ezzel a fűszeres páccal, és legalább egy éjszakán át hűtőbe hagyjuk pácolódni. Másnap sütés előtt legalább 1 órával vegyük ki a hűtőből a pácolt csirkecombokat, majd az előmelegített 200 fokos sütőben fólia alatt 20 percig, után 150 fokon fólia nélkül további 1 órán át süssük. A kelbimbókat vágjuk félbe, sózzuk meg, majd egy tepsire helyezzük el őket. Olajjal locsoljuk meg, és a 180 fokos sütőben kb. 40-50 perc alatt süssük meg. Az utolsó 10 percben grill funkcióra kapcsolva 200 fokon pirítsunk rájuk.

Tipp:
Tálaláskor friss korianderrel, vagy petrezselyemmel és aprított chilivel szórjuk meg a csirkecombokat.

Áfonyás-diós csokiszalámi

...az étel emlékeztet... vallom ezt, de ez a mondat elhangzik az Élet ízei c. filmeben is.

Ezzel a recepttel és bejegyzéssel nagymamámra emlékezem.

Kedvenc filmemben hangzott el a bevezető sorban leírt mondat, és mennyire így van. Az apropó amiért is ezt az édességet elkészítette Andi az nem más volt, mint, hogy megjelentünk a Kisalföld c. napilapban, pontosabban megjelent rólunk, a blogról egy bemutatkozó cikk. Ez úton is köszönjük a lehetőséget. A bemutatkozó cikkben is nyilatkoztam, hogy az alapokat, az első lépéséket a főzés terén, azt a nagymamámnak köszönhetem, aki sajnos tavaly itt hagyott minket. Tavaly ilyenkor a Blikk extra receptek magazinban is megjelentünk, azt még megélhette, de a most megjelent cikket már sajnos nem. Mindkét cikkben utalok azokra a gyerekkori első konyhai műveletekre, amelyeket akkor, nagymamám felügyeletet mellett végezhettem. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerű keverem-kavarom-forgatom műveletek voltak, de abszolút meghatározó lépések, amelyek már akkor meghatározták a hobbimat, azaz a főzés szeretetét. Ami az egészben a legérdekesebb, hogy nagyobbrészt édességek készítésében segédkeztem neki, és pont az lett ma a gyengébb vonalam. Továbbra is a húsok, pácok, pékáruk sütését, illetve leveseket vallom hazai pályának, míg Andi az édességes vonalat viszi. Apropó levesek. Nagymamám tanította, hogy a zöldségeket mindig le kell pirítani mielőtt vízzel felengedjük, mert úgy édesebbek lesznek, ezáltal a leves is finomabb lesz. És mennyire igaza volt. Mindig így csinálom. És mindig eszembe jut ez amikor levest főzök.
A csokiszalámi volt az egyik kedvenc édességem gyerekkoromban. Főképp télen készítette a nagymamám, és emlékszem, hogy a két ablak közötti párkányon tárolta, szépen becsomagolva alufóliával. Nem vitte túlzásba, néha tett bele diót, mazsolát, de áfonyát biztos, hogy nem tett bele. Andi ötlete volt, hogy a dió mellé kerüljön bele áfonya is, és nagyon jó döntésnek bizonyult ez. Szerintem ha a mama megkóstolhatta volna, biztos, hogy neki is ízlett volna.
Az étel emlékeztet. Engem ez az édesség a gyerekkoromra emlékeztet, és arra, amikor a ablakpárkányban ott állt 1-2 alufóliával  becsomagolt csokiszalámi, és nagymamám a lehető legnagyobb szeretettel szelt belőle nekünk vasárnap délután.

Hozzávalók 2 rúdhoz:

- 2 dl víz

- 25 dkg porcukor

- 25 dkg vaj

- 5 dkg cukrozatlan kakaópor

- reszelt narancshéj

-1/2 dl rum

- 25 dkg apróra tört háztartási keksz

- 25 dkg darált háztartási keksz

- 5 dkg durvára vágott dió

- 10 dkg fekete és vörös áfonya

Elkészítés:

A vizet, a porcukrot, a kakaót és a vajat egy lábosban feltesszük melegedni. Folyamatosan kevergetve megvárjuk, míg a vaj felolvad, hozzáadjuk a rumot és a reszelt narancshéjat és 3-4 percig kevergetve főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a tört és darált kekszet, a diót és az áfonyát. Jól elkeverjük. Fóliázott formába is simíthatjuk, de én a folpackra öntöttem és szalámi alakúra formáltam. A fóliával feltekerjük és kihűtés után, hűtőszekrénybe tesszük, kb. 3 óra dermedés után lehet szeletelni.

Tipp:
Bármilyen csonthájas, vagy aszalt gyümölccsel készíthetjük, vagy csokidarabokkal, kávéval még fokozhatjuk a csokis ízt.

Rizottó gombával és camambert sajttal

....idén még nem is ettünk rizottót. Pedig havonta-két havonta szoktunk enni. 

Hát valahogy így jött az ötlet, hogy a múlt hét szombatján rizottó legyen ebédre.
Általában mindig szezonális alapanyagból próbálom a rizottó feltételét meghatározni, de most őszintén: februárban milyen szezonális zöldséget tudunk mondani??
A gomba meg mindig terem. Legalábbis a multik és a zöldségesek polcain. Szóval a gombához nyúltam. A rizottó elengedhetetlen összetevője a vaj mellett a parmezán, vagy bármilyen jó minőségű kemény sajt. Azt gondolom nem sokan engedhetnek meg 5-10.000ft/kg-os sajtokat maguknak még akkor sem, ha 2 főre max. 10 dkg-val számolunk, így opciónak választhatunk valamilyen más, karakteres sajtot is. Szerintem a camambert sajt ennek tökéletesen megfelel. És megfizethető. Nem kell túlzásba sem vinni, mert el tudja vinni az ízét az ételnek, de 1-1 vékony szelet lágy, krémes camambert sajt a forró rizottó tetején, csodákat tud tenni. Na jó. Én egy keveset tépkedtem belőle a rizottóba az utolsó 2-3 percben, az extra krémesség érdekében, de ez elhagyható. Ami viszont nem elhagyható az a sok vaj. Én ezzel sem spórolok, mert vallom, hogy a vaj a krémességen kívül plusz ízt is ad az ételnek. De szerintem ezt a franciák jobban tudják mint mi, magyarok. Ami pedig végképp elengedhetetlen egy jó rizottó elkészítéséhez -az igazi alapleven kívül- az nem más mint a türelem. Azt a 20 percet amit kevergetve töltünk a tűzhely mellett, nem lehet elbliccelni. Ebben a 20 percben nem telefonálunk, nem "lájkolunk" a közösségi oldalon, azaz nem pásztázzuk a hírfolyamunkat, hanem szépen kevergetjük a rizottót, és apránként adjuk hozzá a forró alaplevet. Akinek nincs erre 20 perce, az köszönje meg másnak aki elé teszi a kész rizottót.
Alapjában pont ezért is szeretem az olasz konyhát. Egyszerű, finom, tisztességes jó minőségű alapanyagokkal dolgozik. Semmi hókuszpókusz, semmi parádé. Egy-két pohár bor, és szólhat hangosan a dolce vita!

Hozzávalók 2 személyre

- 2 marék rizottó rizs

- kb. 7dl. alaplé (neeem kockából!!!)

- 0,5dl. száraz bor (nálam most rozé)

- kb. 10db. apró barna csiperke gomba

- camambert sajt (ízlés szerinti mennyiség)

- kb. 5-6 dkg. vaj

- só

Elkészítés:

Egy mélyebb edényben kb. 1 diónyi vajat olvasszunk meg. Ehhez adjuk a rizst, majd alaposan forgassuk össze a vajjal. Ha ez megtörtént emeljük feljebb a lángot és adjuk hozzá a bort. Jól keverjük el, majd amikor a rizs magába szívta a bort, akkor egy merőkanállal a forró alapléből merjünk a rizshez. Innentől kezdve pedig folyamatos kevergetés kezdődik. Ugyanis a cél az, hogy a rizs keményítő tartalmát kikeverjük, amelytől krémes állagot fogunk kapni. Mindig csak egy merőkanál forró alaplevet adjunk a rizshez, és csak akkkor adjuk a következőt hozzá, ha már a rizs felszívta az előző alaplevet. Mindent egybevéve kb. 5-7x kell ezt megismételnünk amíg elérjük a rizottó végleges állapotát, azaz megpuhul a rizs. Nagyjából 18-20 perc alatt következik ez be közepes láng felett. Menet közben sózzuk, borsozzuk a rizottót, de én most nem borsoztam, mert az alaplé eléggé intenzíven volt fűszeres, így a sóval is finomabban bántam. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe. Ha nincs alaplevünk, amely készülhet csirke vagy egyéb csontokból, vagy vasárnapi húsleves maradékból, akkor a zöldség alaplé is megfelel. Ha ez sincs, akkor inkább vizet használjunk, de én mindenkit óva intek a különböző kockák és egyéb mű dolgoktól....
Amikor már elkészült a rizottó akkor tépkedhetünk bele a camambert-ből, de egy diónyi vajat mindneképpen tegyünk bele, alaposan elkeverve, hogy még krémesebb legyen az állaga. Ezután fedjük le és amíg a gomba megpirul, addig pihentessük a rizottót.
A gombákat mossuk meg, töröljük szárazra, majd egy serpenyőt forrósítsunk fel, és kevés olajon pirítsuk le a gombákat. Szó szerint füstölésig emeljük a lángot a serpenyő alatt, mert csak akkor lesz igazán pirított a gomba. Sót csak pár perc után, mielőtt a gomba elkészül, szabad hozzá adni, ellenkező esetben a só vízelvonó hatása miatt, nem pirulna, hanem párolódna a gomba.
Tálaláskor a forró rizottó tetejére tegyünk a camambert-ből, és friss petrezselyemmel, vagy snidlinggel tálaljuk.

Tipp:
Apró kockára vágott házi kolbásszal megszórhatjuk a rizottónkat, ezáltal is fokozhatjuk az ízeket.