Polenta puding vaníliás paradicsomlekvár öntettel

Andi mostanában elég gyakran készít esténként pudingot, ami leginkább csoki ízben kerül az asztalra. Aztán van úgy, hogy szimplán felbontunk egy tábla csokit és azt tesszük, bocsánat... teszem magamévá, mivel szó szerint befalok egy tábla csokit sec perc alatt. Aztán máskor megint szóba kerül a puding. De mi van akkor, ha az ember szeretne egy picit csavarni a már megszokott hagyományos pudingon? Akkor bizony ötletel, kutat, keres, és talál. Bevallom őszintén, nem ettem még házi készítésű grízpudingot, csak boltit. Talán két hete vettünk éppen boltit, hát.... maradjunk abba, nem dobtam tőle hátast. Na, innen jött az ihlet, akkor csinálok házilag. De itt nem álltam meg. Ugyan van itthon hagyományos gríz is, de én most kukoricadarából gondoltam elkészíteni ezt a villámgyors desszertet. És, hogy még csavarjak egyet a történeten, a tavaly eltett, valódi vaníliából és a kertben termett paradicsomból készített vaníliás paradicsomlekvárt gondoltam hozzá, egyfajta öntetnek. És milyen jól működött a kettő együtt! A paradicsomlekvárt egyébként még rántott hússal szoktam enni, gyerekkorom óta szeretem a hús-gyümölcs kombinációt. Megoszlanak a vélemények, hogy a paradicsom gyümölcs vagy zöldség, ha engem kérdeznek akkor szerintem mindkettő.Tudom, hogy most nincs szezonja a paradicsomnak, de esetleg hámozott konzerv paradicsomból is el lehet készíteni magát az öntetet. Abban az esetben lehet egy picit darabosra is hagyni, vagy ha ragaszkodik valaki hozzá, akár teljesen püré állagúra is lehet készíteni. Egy valamiből nem tanácsolom az elkészítését. A most kapható narancssárga, íztelen paradicsomból. Abból ne. És tudom, hogy nem olcsó, de talán évente 1-2x belefér, hogy valódi vaníliarudat vegyünk. Ha jól tudom, éppen ezekben a napokban akciós a Lidl-ben a vaníliarúd, 399ft-ért kapható. És ha kikaparjuk a magokat, magát a vanília szárát porcukorba, kristálycukorba tehetjük, ezzel szintén vanília ízt kölcsönözhetünk a normál cukornak.

Hozzávalók:

- 0,5 l tej

- 1 ek. vanília puding

- 3 ek. kukoricadara

- csipet só

- cukor

- paradicsom

- befőző cukor

- vanília rúd

Elkészítése:

Egy edényben feltesszük lassú tűzön a tejet főni a darával és a pudingporral. Csipetnyi sóval és ízlés szerinti mennyiségű cukorral ízesítsük. Érdemes kevesebb cukorral készíteni, mivel az öntet is édes. Foylamatos kevergetés mellett addig főzzük a darát, míg meg nem dagadnak kukorica szemek, a tejet fel nem szívja. Akkor jó ha sűrű, ám még kissé folyékony. Az állaga hasonlít a rizottóéhoz. Ha elkészült a "puding", vizezett formákba töltjük, és hagyjuk kihűlni. Mikor már szoba hőmérsékletűre hűlt, akkor tegyük a hűtőbe minimum 1 órára. A hűtőből kivéve a formákból öntsük ki, ha nem jönne ki azonnal, akkor késsel vágjuk körbe, és borítsuk tányérra, majd kínáljuk az öntettel. (A paradicsom lekvár receptje itt található.)

Tipp:
A formák aljába önthetünk karamellt is. Ebben az esetben mielőtt a tányérra borítjuk a pudingot, a formák alját forró vízbe mártsuk, hogy a karamell megolvadjon. 

Ruccolás-gorgonzolás rizottó

Csak az a szép zöld gyep, csak az fog hiányozni... Ugye emlékszünk erre a mondatra, az Égig érő fű  filmből?

Most, amikor medvehagyma dömping van, akkor valahogy háttérbe szorulnak más zöld színű saláták, zöldségek. Na de mi van akkor, amikor már a könyökünkön jön ki a medvehagyma, és vágyunk valami más zöldre? Akkor alternatívaként ott van a spenót, borsó és... a ruccola. Szerintem elsőre majdnem mindenkinek mint saláta jut eszébe, vagy mint egyfajta pestóként gondolunk rá. Viszont én most rizottót készítettem belőle. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg medvehagymából szerettem volna ezt a gorgonzolás rizottó elkészíteni, de változott a terv, mivel a hét elején vett ruccola tegnapra eléggé leharcolt állapotba került, így adott volt, hogy szereplőcsere lép életbe. A gorgonzolával szerencsém volt, ugyanis tegnap mikor újfent mentem az interspááááááárba vásárolni az akciós osztrák créme fraiche-ből, a sajtpultban "rám kacsintott" az a szép 10dkg-os gorgonzola, amely 50%-os engedménnyel kínálta fel magát. Az alaplevem előző nap már elkészült, ugyanis Bobby macskának farhátat főztem. Szóval minden együtt volt, így pikk-pakk összedobtam egy aromásabb ízű rizottót. Elfogadom, hogy nem mindenki szereti az aromásabb, érettebb sajtokat, én viszont nagyon. Mivel Andi sem rajong érte, így életemben először egy adag rizottót készítettem, és mivel szemre-érzésre mértem a rizst, így féltem, hogy sok lesz a végén. Szerencsére nem lett sok. Ez azért is volt fontos, mert tudjuk jól, hogy a rizottót az elkészülte után rögtön meg kell enni, különben összeáll, és az már nem az igazi. Én egyébként egy picit mindig folyósabbra készítem, -állítólag- így is kell(ene) készülnie.

Hozzávalók:

- fejenként 1 marék rizottó rizs

- 1 kisebb vöröshagyma

- kb. 0,5 l alaplé

- 1dcl száraz fehér bor

- ruccola

- 10 dkg gorgonzola

- só

- vaj

Elkészítése:

A hagymát megpucoljuk, és nagyon finomra aprítjuk. Egy magas falú edényben diónyi vajon futtassuk meg a hagymát végül adjuk hozzá a rizst. Fejenként kb. egy marék rizst vegyünk alapul. Emeljük magasabbra a lángot az edény alatt. Ha a rizst jól összekevertük a vajas-hagymás alappal, akkor öntsük hozzá a bort, és forraljuk el az alkohol tartalmát. Ezután a forró alapléből adjunk 1 merőkanálnyi mennyiséget a rizshez, folyamatosan kevergessük, és csak akkor adjuk hozzá a következő adagnyi alaplevet, ha már a rizs magába szívta az előző mennyiséget. Kb. 15-20 perc alatt puhul meg a rizs. A rizottónak nem szabad száraznak lennie, inkább legyen kissé folyós, mintsem száraz. Ha elkészült a rizottó, akkor adjuk hozzá a vágott ruccolát, és morzsoljuk bele a gorgonzolát. Keverjük el alaposan, fedjük le, és pár percig hagyjuk állni. Azonnal tálaljuk.

Tipp:
Használhatunk más aromásabb ízű sajtot, vagy a ruccola helyett használhatunk spenótot is.

Medvehagymás polenta pizza

Végre itt a medvehagyma szezon! Egyre több helyen tűnik fel a maga gyönyörű zöld színével, és ha nem is látjuk meg egyszerre, elég csak az orrunk után menni, hiszen átható erős fokhagyma illata elárulja merre is van.... pláne ha magunk keressük az erdőben. A Bakonyban, de különösen a Mecsekben található nagyobb számban, szinte szőnyegszerűen terül el. Én mindösszesen csak a piacig mentem érte, de zöldségeseknél, hiper-super marketekben is kapható. Érdemes kihasználni a közel 2 hónapos, meglehetősen rövid szezonját, mivel rendkívül egészséges. Tisztítja a szervezetünket, különösen a nagyvárosokban élőknek ajánlott a fogyasztása. Fokhagyma íze miatt minden olyan ételbe használhatjuk, amibe fokhagymát szoktunk tenni. Szokás egyébként vad fokhagymának is nevezni. Levest, rizottót, pogácsát, tésztát, túrót ízesíthetünk vele, felsorolni is nehéz mi mindenbe tehetünk medvehagymát.
Most egy klasszikusnak nem nevezhető pizzába csempésztem nem kis mennyiségű medvehagymát. Azért sem nevezhető klasszikus értelemben pizzának ez az ételt, mivel kukoricadarából készül a "tészta" és nem lisztből. A pizzára feltétnek barna csiperke gomba, házi füstölt sonka és mozzarella került. A "tésztát" pedig créme fraiche-vel (krem fres) kentem meg. Apropó créme fraiche. Idehaza még kevésbé ismeretes ez a legalább 30%-os zsírtartalmú savanyú tejszín. Nagyon sűrű, krémes tejföl ha "magyarosan" kellene meghatározni. Ausztriából szoktam hozni és most nagyon megörültem amikor az egyik hipermarket katalógusában megláttam, hogy az általam már régóta ismert egyik osztrák márka créme fraiche kapható mindösszesen 199 ft-ért, így most itthon vettem meg. Természetesen a legalább 20%-os bolti -vagy még jobb a házi- tejföllel is lehet helyettesíteni a créme fraiche-t.


Hozzávalók 2 főre:

- 10-15 dkg kukoricadara

- 4-5 szál medvehagyma

- 2 dl tej

- 2 dl víz

- só

- bors

- 15 dkg créme fraiche (Kärntnermilch márkájút használtam)

- 3 db barna csiperke gomba

- 10 dkg füstölt sonka

- 1db mozzarella

Elkészítése:

A kukoricadarát a vízzel és a tejjel tegyük fel főni, ízesítsük sóval, borssal és apróra vágott medvehagymával. Akkor jó az állaga a daránknak ha már az edény falától elválik. Ha ez megtörtént, akkor egy palacsintasütőbe kanalazzuk a "masszát" és simítsuk el kb.3 mm vastagságúra. Ezt természetesen nem kell mérnöki pontossággal megmérni, de a cél, hogy ne legyen túl vastag a tésztánk. Hagyjuk kihűlni. Amikor már a teteje meghúzott, akkor egy tűzforró serpenyőben kevés olajon, magas lángon pirítsuk le a tetszőlegesen felszeletelt gombát. Figyelem! A gombát ne sózzuk meg, mert akkor levet ereszt! Ha ezzel is megvagyunk, akkor a créme fraiche-vel kenjük meg a polenta tetejét, erre helyezzük a pirított gombákat, a füstölt sonkát, a szeletelt (tépet) mozzarellát és tegyük az előmelegített 200 fokos sütőbe mindaddig, míg a mozzarella meg nem pirul. Ha a palacsintasütőnk nyele nem bírja ezt a hőfokot, akkor tekerjük körbe vastagon alufóliával, és utána tegyük csak be a sütőbe. 

Tipp:
Használhatunk másfajta gombát, sajtot is, illetve a füstölt sonka helyet lehet pulyka vagy csirkemell sonkát, esetleg valamilyen maradék sült húst használni.

Currys kacsacomb fahéjas almával

Az úgy kezdődött, hogy találtam a spejzban 2 db. "megfáradt" almát....
Nem vagyok túlzottan oda az almáért, pontosabban nem kimondottan eszem önmagában, inkább eszem sajt mellé, de még inkább szeretem hússal párosítani. Így történt ez most is, amikor kitaláltam, hogy a sorsukra váró kacsacombok méltó párosa, körete lesz.
Nem szoktam a kacsahúst különösebben fűszerezni, de most úgy döntöttem bevetem azt a zöld currymet amelyet még tavaly ősszel szereztem be, és mindösszesen egyszer használtam ezidáig. Az alma úgyis szereti a fahéjat, a fahéj meg jól harmonizál más keleti fűszerrel, szóval nagy baj nem lehet. És nem is lett. Az az illat amely bejárta a házat mialatt a kacsa sült, leírhatatlan volt. Egy picit erőteljesebben pirítottam meg a kacsát, ami egyrészt jót tett a bőrének, másfelől pedig az alma is kellően tudott karamellizálódni.

Hozzávalók:

- személyenként 1 db. kacsacomb

- 2-3 db. alma

- őrölt fahéj

- zöld curry

- só

- kacsazsír

Elkészítése:

Az almákat alaposan mossuk meg, majd vágjuk vastagabb cikkekre. A kacsacombokat dörzsöljük be alaposan sóval, majd szórjuk meg a curry porral. Egy hőálló tepsi alját vékonyan kenjünk ki kacsazsírral, ha ez nincs megfelel az olaj, vagy a vaj is. Tegyük a tepsibe az alma gerezdeket, hintsük meg a fahéjjal, és fektessük rá a fűszeres kacsacombokat. Fedjük le fóliával, és az előmelegített 180 fokos sütőben süssük egy órát, majd a fóliát levéve és a hőfokot 200 fokra megemelve, süssük ropogósra a kacsa bőrét.

Tipp:
Sütés előtt a tepsibe önthetünk kevés száraz fehér bort, vagy 100%-os almalevet, amelyet a sütés végén beforralhatunk, így ízletes pecsenye levet nyerhetünk.

Levendulás Brownie

Itt a tavasz, itt van újra!
Hiába volt ma éjjel is gyenge fagy, most mikor ezeket a sorokat írom -délelőtt- olyan ereje van a napnak, hogy a teraszra kiteregetett ruhák némelyike pár óra elteltével majdnem meg is száradt. A tavasz örömére készítettük el ezt a levendulás browniet.

Családtagok, blogom olvasói tudják jól, hogy nem vagyok egy sütős típus, bár az édességeket, süteményeket nagyon is szeretem. Most is egy könnyebb receptet választottam, és bizony Andi segítségét is kértem. Na nem azért mert egyedül nem ment volna, de biztos, ami biztos kértem a felügyeletét, segítségét. Tulajdonképpen nincs új a nap alatt, mivel korábban készítettünk már egy kávés browniet, ennek a receptjét vettük most is alapul, annyi változtatással, hogy most nem kávéval, hanem levendulával ízesítettük a tésztánkat. Karácsonyra kaptam Andi testvérétől egy többféle fűszerekből álló csomagot, amelyben található például szárított narancsvirág, illetve szárított levendula is. Korábban még nem használtam a levendulát mint fűszert, de tudom nagyon jól, manapság divatos lett "levendulázni". Csak zárójelben jegyzem meg, hogy közel 10 éves vegyi áru kereskedő tapasztalatommal a hátam mögött az elmúlt években egyre több olyan tisztítószert, öblítőt adtunk el amely (tartalmaz levendulát) levendula illatú.
De vissza a konyhába. Talán 5-6 éve is annak már, hogy Heston Blumenthal egyik műsorában láttam egy cserépben tálalt csokis desszertet.Tavaly, mikor életemben először sütöttem kenyeret, azt is cserépben sütöttem. Azóta rákaptunk a cserépben való sütésre. Van benne valami, ami különlegesség teszi magát az ételt. Egy egyszerű brownie is "flancosabb" lesz ezáltal, hiszen csokis kekszmorzsával a tetejét megszórva, olyan érzetet ad, mintha ehető földet, vakondtúrást enne az ember. Ennyi játékosság azt gondolom belefér a konyhába. Sőt, gyerekkel elkészíteni -szerintem- kimondottan élvezetes.

Hozzávalók: (2 db. 11cm-es cseréphez)

- 4 tojás

- 300g cukor (barnát használtunk)

- 200g vaj

- 200g étcsokoládé (60%-os)

- 100g liszt

- 100g kakaópor

-  1 tk. szárított levendula (ízlés szerinti mennyiség)

- csipet só

-  2 tk. sütőpor

A vajat és a csokit vízgőz felett felolvasztjuk egy csipet sóval együtt, majd folyamatos kóstolgatás mellett, apránként adjuk hozzá a szárított levendulát. Arra ügyeljünk, hogy ne legyen erős levendula ízű a csokink. Amíg a csoki megolvad, addig egy keverőtálban a lisztet, a kakaóport, és a sütőport és egy csipet sót alaposan összekeverünk. Az időközben felolvadt csokihoz adjuk a cukorral felvert tojásokat, majd lazán összekeverjük a (lisztes) szárazanyaggal. A cserepeket sütőpapírral béleljük ki, ebbe kanalazzuk bele a csokis masszát, majd az előmelegített 170 fokos sütőben kb. 60 perc alatt süssük meg. Tűpróbával ellenőrizzük 40 perc eltelte után. Figyeljünk arra, hogy mivel a tésztánk vastagabb mint egy normál brownie, ne rutinból süssünk. A sütés letelte után, összetört csokis keksszel díszíthetjük.

Tipp:
A cserépből kivéve korong alakokra is vághatjuk, valamint lekvárral is megkenhetjük.

Az én bajor rakott krumplim

 Nem tudom, hogy ki mit is ért a bajor konyha alatt, de én egy picit meglepődtem a talált recepteken, mikor az elmúlt napokban rákerestem a bajor rakott krumplira az interneten. Gyakorlatilag a legtöbb helyen a szokásos -mi magyarok által ismert- krumpli, tojás, tejföl, kolbász vagy jobb esetben sonkával készült receptekkel találkoztam sajttal megspékelve. Nem tudom, hogy ez mennyire autentikus, de én abból indultam ki, hogy nekem a csülök és a káposzta inkább jellemzően köthető a bajor konyhához. Természetesen nem vitatom, hogy a kolbász és a sonka no meg a sajt messze állna a bajor konyhától, de az én verziómban egyik sem kapott helyet. Sőt, még tojás sem szerepel a hozzávalók listájában. Az én hozzávalóim a következőek: csülök, savanyú káposzta, tejföl és krumpli. Apropó krumpli. A krumplinak itt és most fontos a szerepe, mármint a fajtája, jellegét tekintve. Tapasztalatból mondom, hogy sütéshez a sárga krumpli való, a főzéshez pedig a hagyományos piros. Annál a zöldségesnél ahol vásárolni szoktunk, nagyon finom, kicsit édeskés ízű sárga krumplit sikerült beszereznünk. A rakott krumplihoz egyébként én nem szoktam megfőzni előre a krumplit, mondhatnám úgy is, hogy minek? Vékonyabbra szoktam karikázni, és pont annyival sütöm tovább, mint amennyivel külön a főzéssel elmenne az idő. Amire viszont nem sajnáltam az időt, az a csülök főzése. Előző este tettem fel a nyers csülköt fűszeres -babérlevél, fokhagyma, egész bors, só- vízben megfőni. Közel 4 órát főztem lassú láng felett. A főző vízében hagytam kihűlni, másnap pedig szépen lefejtettem a húst a csontról, bőrével együtt. Annyira omlós lett, hogy kockákat nem is tudtam vágni belőle, csak ahogy adta magát, úgy vágtam kisebb falatokra. Mivel a csülök fűszeres vízben főtt, így nem szerettem volna tovább fűszerezni a sütése során, csak egy picit kiegészíteni más, ízekben hozzá illő fűszerekkel. Házi füstölt fűszerpaprikát, borsot, őrölt köményt és sót kevertem össze, és pár szem babér levéllel fűszereztem a rétegeket. A tejfölből sem mertem nagykanállal, csak módjával.
És hogy mi sült ki a sütőben közel 2 óra elteltével?  Azt gondolom a kép beszél helyettem is...

Hozzávalók:

- 1 kg sárga krumpli

- 2 db első csülök

- 30 dkg. savanyú káposzta

- tejföl

- 2 gerezd fokhagyma

- 4-5 babér levél

- szemes bors

- füstölt fűszerpaprika

- őrölt kömény

- só

- bors

Elkészítése:

A krumplit mossuk meg alaposan, -aki szeretné pucolja meg- és karikázzuk fel kb. 4-5 mm vastagságúra. Az előző este megfőzött csülköt tetszés szerinti méretűre vágjuk fel. Egy tepsit vékonyan olajozzunk ki, és kezdjük el a rétegezést. Krumplival kezdjük, a fűszerekkel ( fűszerpaprika, só, bors, őrölt kömény) megszórjuk, a savanyú káposztával rétegezzük, erre jön a csülök és vékonyan tejföllel -amolyan tessék-lássék módon- kenjük meg. Ezt folytassuk mindaddig amíg van alapanyagunk, a végén krumplival zárjuk az egészet. Kevés olajjal locsoljuk meg, sózzuk meg, majd az előmelegített 160 fokos sütőben kb. 2 órán át süssük. Az utolsó 10 percben emelhetjük a hőfokot 180-200 fokra, de figyeljük nehogy megégjen a krumpli.

Tipp:
Aki szeretné füstölt csülökkel is készítheti.

Fűszeres paradicsomleves bazsalikomos palacsinta betéttel

Az elmúlt héten indult a "Konyha Ördöge" című műsor, amelyben láthattunk, hogy 2015-ben -tisztelet a kivételnek- hogyan is készítik a lencsefőzeléket egyes éttermekben, (menzákon). Aki látta a műsort azt gondolom nem lepődött meg túlságosan a látottakon. Hiszen sajnos még mindig a "vastagon lisztezzük meg, úgy lesz az igazi" szemlélet dominál. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem szeretnék általánosítani, akinek nem inge, az ne vegye magára. Továbbmegyek. Nem is a lisztezéssel van, pontosabban volt a legnagyobb probléma az említett étteremben (én magam ugyan nem így sűrítek) hanem azzal, hogy valahogy inkább egy tapétaragasztóra hasonlít(ott) a végeredmény, sem mint egy kellemes állagú főzelékre. A műsorról nem szeretnék itt és most szólni, maradjunk abban, hogy érdeklődve várom a következő részeket.

Maga a műsor adta az alapötletet ennek a paradicsomleves elkészítéshez, illetve több egyéb tényező is. Arra gondolok, hogy egy egyszerű ételt -jelen esetben a paradicsomlevest- is lehet modernebbül elkészíteni, tálalni. Valamikor hónapokkal ezelőtt láttam az egyik blogger társunknál a paradicsomlevest palacsinta betéttel. Nagyjából emlékeztem, hogy kinél láthattam, és ezt a receptet vettem alapul. Persze egy picit átvariáltam, mondjuk úgy, hogy a saját szám ízére. Gyakorlatilag hívhatnánk a levest egy dupla paradicsomos levesnek is, mivel a Passatan kívül használtam még házi szárított paradicsomot is, amely nem csak a levesbe került, hanem a palacsinta tésztájába is. (A szárított paradicsomért külön köszönet jár anyukám barátnőjének)
A tésztát egyébként még szárított bazsalikommal fűszereztem, azt gondolom ebbe talán jobban illik a szárított, mivel félő, hogy a friss bazsalikom a sütés során megégne. A Passatát fűszereztem chilivel, fokhagymával és egy kevés őrölt fahéjjal. A leves sűrűségéről pedig az ez egy darab kisebb méretű krumpli gondoskodott amelyet szintén belefőztem, végül turmixoltam a levesbe. Ez a módszer egyébként a főzelékeknél is működik, kiváltva a lisztezést. Ha darabos paradicsommal dolgozik valaki, akkor pedig az önmagával való sűrítés nyújt egy másik alternatívát -jelen esetünkben a leves- a kívánt textúra eléréséhez.

Azt gondolom ezt a "snassz", menzai levest is fel lehet "öltöztetni", amely így elegáns, modern étellé válik. Érdemes vele "játszani", a variációk száma végtelen....

Hozzávalók:

- 1 üveg (400ml Passata vagy házi paradicsomlé)

- 1 fej lilahagyma

- 1 db. sárgarépa

- 2 gerezd fokhagyma

- chili

- őrölt fahéj

- őrölt bazsalikom

- aszalt paradicsom

- liszt

- tojás

- bors

- olaj

Elkészítése:

A lilahagymát és répát pucoljuk meg, majd aprítsuk fel kisebb darabokra. Egy edényben kevés olajat forrósítsunk fel, majd dobjuk rá a répát. Folyamatosan kevergessük, nehogy megégjen. A cél, hogy a répa cukortartalma karamellizálódjon. Ha már érezzük az édeskés illatot, akkor adjuk hozzá a lilahagymát, pár perc keverés után adjuk hozzá a Passatát, és az üveg tartalmának megfelelő mennyiségű vizet. Fűszerezzük, ízesítsük sóval, chilivel, egy kevés őrölt fahéjjal, és a megroppantott fokhagymával, végül adjuk hozzá a pucolt, kisebb kockára vágott krumplit és 4-5 db aszalt paradicsomot. Fedő alatt pároljuk teljesen puhára a répát, krumplit. Amíg a leves elkészül, süssük meg a palacsintát a szokásos módon. (Érdemes legalább a tésztát 1 órát pihentetni, mielőtt megsütjük) A tésztához adjunk szárított bazsalikomot, (mennyisége a tészta mennyiségétől függ kb. 1-2 tk.) borsot, és aprított szárított paradicsomot. Amikor a levesben a répa megpuhult, akkor egy botturmix segítségével pürésítsük a levesünket. Ha kell vízzel hígítsuk. Kóstoljuk meg, majd fűszerezzük, ha kell cukorral korrigáljuk a savasságát a paradicsomnak.

Tipp:
Tálaláskor aprított friss bazsalikommal tovább "illatosíthatjuk" a levesünket.