Még a két ünnep között az egyik hipermarketben botlottam bele a friss, chilis tésztába. Aztán valahogy csak a hűtőben landolt, hol feljebb, hol lejjebb egy polccal. Ismerős ugye? Aztán csak közeledett a szavatossági idő lejárata, így egy indokkal több lett, hogy készítsek belőle valamit. Na de mit?
Tavaly történt, hogy -akkor- egy kézműves vásáron vásároltunk chilis tésztát, de az annyira csípős volt, hogy a belőle készült rakott tészta fele a kukában landolt. Akkor megfogadtam, hogy egy darabig nem veszünk chilis tésztát. A fogadalmam nem tartott sokáig..
Most nem rakott és nem is szezonális alapanyagokban gondolkodtam, törekedtem az egyszerűségre. Illetve arra, mi van a hűtőben illetve a spejzban. Kézenfekvőnek tűnt egy bolognai alap is, vagy egy keleti ízvilág is, de most egyiket sem kívántam. A tegnap elfogyasztott hurka után ma inkább egy letisztult, kevésbé fűszeresebb ételre vágytam. Ez olyannyira sikeredett, hogy a darált sertés-marha húsomat mindösszesen borsikafűvel fűszereztem. Na jó, azért egy vöröshagymás-fokhagymás alappal kezdődött minden...
Hozzávalók:
- 400g darált marha-sertés hús
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 konzerv sűrített paradicsom
- 1 csomag chilis tészta
- 8-10 szál ceruzabab
- 2 tk. borsikafű
- só
- olaj
Elkészítése:
Egy kevés olajon az apróra vágott vöröshagymát és a fokhagymát megdinszteljük. Érdemes kevés folyadékot is hozzá adni, így sokkal szaftosabb lesz a végeredmény. Ha kellőképpen megdinszteltük, akkor adjuk hozzá a paradicsompürét, majd egy rövid ideig pirítsuk is le. Ezután ehhez az alaphoz adjuk a darált húst és alaposan forgassuk össze a hagymás-paradicsompürés alappal. Várjuk meg míg kiengedi a saját levét, ha kell kevés vizet adjunk hozzá. Sózzuk, ha valaki szeretné borsozhatja is. Fedő alatt főzzük puhára a húst, időként az elpárolgott vizet pótoljuk. A főzési idő közepén és vége előtt, azaz 2 részletben adjuk hozzá a borsikafüvet. Egy másik edényben a ceruzababot kevés, enyhén cukrozott vízben blansírozzuk, azaz 2-3 percig főzzük, majd hideg vízbe tegyük át. Ezzel egyrészt haraphatóan roppanós marad a bab, másfelől megőrzi, vagy csak kisebb mértékben veszíti el a szép zöld színét. Ha ezzel is megvagyunk, a tésztát főzzük ki amolyan harapható, fogkemény állagúra.
Tipp:
Lágy, friss kecske sajtot, vagy -épp ellenkezőleg- kemény sajtot (parmezán) is reszelhetünk a tálaláskor a tésztára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése