Itt van a tél, itt van újra... Vagyis a disznóvágások ideje elérkezett. És ha már disznóvágás, akkor pálinka és hurka. Ugyan nem vettem részt személyesen annak a jószágnak a levágásán amiből ez a hurka készült, de tény, hogy ezt a receptet friss, házi hurkából készítettem. Magát a hurkát István készítette, akit még a nyáron ismertem meg horgászat közben, -pontosabban ő horgászott- és nagyon megörültem annak amit mondott, miszerint ő télen hétvégente disznót vág. Amíg Győrben éltem, megvolt a forrásom a friss hús és füstölt portékák beszerzésének céljából, sajnáltam is, hogy az a vonal a költözésem miatt megszakadt.
Szóval egyik nap csörög a telefonom, István hívott miszerint megkezdi a "szezont". Hurkát rendeltem tőle, és nem csalódtam. Sőt olyannyira nem, hogy életem legfinomabb véres illetve májas hurkáját sikerült beszereznem tőle. Ellátott jó tanáccsal ami a sütést illeti. Azt javasolta, hogy légkeveréses sütőben 50-60 fokon süssem 1 óra hosszat a hurkát, semmi víz alá -mondjuk én eddig sem tettem alá, max. kevés zsírt-, semmi szúrka-piszka és higgyem el nem fog kidurrani a hurka. Én mondjuk 100 fokra csavartam fel a sütőt, mivel nem kapcsoltam be a légkeveréses funkciót, és tényleg nem durrant ki. Igaz, nem lett ropogós a bőre a hurkának, na de valamit valamiért. Remek fűszerezése volt a hurkának, a májasban kimondottan érződött a majoranna, finoman megtámogatva a friss máj ízét. Szóval a hurkák egyik felét frissen sütött kenyérrel ettük meg, a másik felét lefagyasztottuk. Mivel hetek óta érett a fejembe a hurka wellington módra, így ezt készítettem a véres hurkák másik feléből. Nem állítom, hogy én találtam fel a spanyol viaszt, de nem találtam ilyen receptet a neten. Mivel ez a prototípus volt, így van még mit fejlesztenem rajta, leginkább azt, hogy kevesebb gombapépet használjak, illetve legközelebb ne felolvasztott leveles tésztával dolgozzak. Ugyanis kicsomagolás után sajnos törött darabokkal találtam magam szemben, és mint anno a technika órákon, úgy kellett össze gyurmáznom a hurka köré a tésztadarabokat.
Mivel ez egy önálló étel, így nem igényel köretet, de én egy tormás-almás kencével azért tovább fokoztam az ízeket.
Hozzávalók:
- 50 dkg véres hurka
- 1 csomag leveles tészta ( én Tante Fannyt használtam)
- 50 dkg barna csiperke
- friss kakukkfű
- tormakrém
- tejfől
- olaj
- 1 db alma
- 1 tojás
- só, bors
Elkészítés:
A gombákat megmossuk és apróra vágjuk majd kevés kevés olajon lepirítjuk. Megsózzuk és addig pároljuk még a levét teljesen el nem fövi, a gyorsabb cél elérése érdekében magasabb lángon végezzük ezt. Amikor már teljesen "száraz" a gomba, akkor adjunk hozzá borsot, és friss kakukkfüvet. Egy botturmix segítségével péppé dolgozzuk össze, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha ez megtörtént akkor a hűtőből elővett leveles tésztát egy sütőlapra terítsük ki, majd a hurka méretének megfelelő méretben kenjük rá a gombakrémet és helyezzük rá a hurkát. Ezután tekerjük fel, hajtsuk rá a tésztát. Szorosan nyomkodjuk össze, hogy jól záródjon. A tészta külsejét finoman sózzuk meg, majd egy felvert tojással kenjük le, és az előmelegített 180 fokos sütőben süssük aranysárgára. Tálaláskor adjuk hozzá a tejfölben elkevert ízlésünknek megfelelő ecetes tormát, és az apró kockára vágott almát.
Tipp:
Aki szeretné az a klasszikus Wellington mód szerint sonkával is feltekerheti a tésztát, illetve a csiperke helyet/mellett más aromásabb gombát is használhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése