Fish & Chips mentás zöldborsópürével

...szeretjük az egyszerű ételeket, és szeretjük a tiszta ízeket....

Ha esetleg nem volt egyértelmű, arra gondolok, hogy a klasszikus, hagyományos, minimális fűszerezésű ételekre gondolok, amelyeket egy csöppnyi rafinériával lehet feldobni. De. Nem szabad elvéteni azt a szabályt, miszerint a hagyományokhoz ragaszkodni kell. És -remélem- én ragaszkodtam ehhez. Pedig soha nem léptem angol területre, ahol az eredeti autentikus Fish and Chips-et tudtam volna megkóstolni. Eddig. De remélem ez jövőre megadatik. Addig is hagyatkozom Jamie Oliver vagy Heston Blumenthal receptjeire. Mert bizony ezt az ételt is el lehet sajátítani úgy, ahogy a nagyok mutatják nekünk a tévében. Illetve el is lehet rontani, ahogy azt "illik"...gondolok itt arra, hogy nem lesz ropogós a sörtészta, vagy nem lesz ropogós a krumpli.. Ugyanis a krumpli -ami házi, és nem mirelit- kényes arra, hogy nem lesz ropogós. Én nem hiszek, pontosabban lusta vagyok előfőzni vagy kétszer sütni a krumplit, én maradok a jól bevált módszernél: a héjastól sütőben, jó ropogósra sütött krumpliban. Ez nekünk bevált, ráadásul nem kell bő olajban úsznunk, -igaz a halat abban vagyunk kénytelenek sütni-, és még csökkentjük a túlzott zsiradék felhasználását is.
Itt jegyezném meg, hogy amikor ezeket a sorokat megírtam, akkor egy jó kis házi kenyérrel kolbászt, és szalonnát fogok enni..... na jó... vörösbort is iszom, hogy védjem a szívem. Szolgálati közlemény vége.
Na de vissza a halhoz.
Azt tudjuk, hogy a hal nagyon egészséges. És mégis viszonylag keveset eszünk belőle. Szerintem a probléma abból fakad, hogy évtizedeken keresztül csak az édesvízi halakat erőltették nekünk, (lehetett kapni) amely halak szálkásak. De a tengeri halak, filék nem. És itt a lényeg. Olyan alapanyaggal tudunk dolgozni tengeri halak esetében amelyek gyakorlatilag szálkamentesek. És itt nem az előre bepanírozott halrudacskákra gondolok, mert az betiltanám.... De nem akarok most ebbe belemenni.
Vegyük meg -akár fagyasztottan is- a tengeri halfilét, és mi magunk panírozzuk. Vagy -mint én ennél a receptnél-, sörtésztába mártsuk bele. Mert ez a recept erről szó. Finom sörrel tulajdonképen ízesítsük a halat. És hogy mitől lesz ropogós? Egyfelől a sörtől, másfelől a sütőportól, és egy kis trükktől. A sütés közben a halra a sörtésztából újra csorgattam, amolyan amorf formát formázva (mint a beré, cicege, tócsni) és ez is hozzájárult a ropogós bunda kialakuláshoz.
A "panírozáshoz" használt sörtésztát kb. 40 percig a hűtőben pihentettem, és hidegen mártottam bele a halat, és így tettem bele a forró, bő olajba. Amíg a hal sült, addig a krumpli a sütőben készült, és egy másik edényben pedig a zöldborsót főztem meg. Fontos az időzítés, mert csak akkor lesz a hal és a krumpli ropogós, ha egyszerre készülnek el. Hiszen az idő elteltével puhulnak.....
A zöldborsót pedig fel kell dobni egy kevés mentával, hogy legyen valami frissesség, ami az olaj nehézségét ellensúlyozza.
Remek választás ebédre, de még vacsorára is, leginkább egy pohár sör mellé.


Hozzávalók 4 személyre

- 4 db tőkehalfilé

- 3-4 db közepes méretű sárga krumpli

- 300 g zöldborsó

-  5-6 ek. liszt

- 1tk. sütőpor

- 1 tojás

- 1 doboz sör

- olaj a sütéshez (nálam repceolaj)

- só

- frissen őrölt feketebors

- 3-4 levél menta

- darabka vaj (opcionális)

- 1 citrom

Elkészítése:

Készítünk egy sűrű palacsintatésztát lisztből, sütőporból, sörből, tojásból. Sózzuk, borsozzuk meg. Alaposan keverjük össze, és ha már kellően sűrű, de még folyós, akkor tegyük be a hűtőbe legalább 30 percre. Ez idő alatt mossuk meg a krumplikat, daraboljuk fel tetszőleges méretűre. Sózzuk meg a krumplikat, és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre tegyük rá őket. Locsoljuk meg repceolajjal (vagy étolajjal) és az előmelegített 240 fokos sütőbe tegyük be mindaddig, amíg ropogósra nem sülnek. Amíg a krumpli sül, a halat vegyük elő a hűtőből és a sörtésztába "panírozzuk" meg, és bő olajban süssük aranybarnára. Félidőben a palacsintatésztából érdemes rácsorgatni, hogy "amorf" formát vehessen fel, és még ropogósabb legyen a sütés végére. A zöldborsót a mentalevelekkel együtt lobog sós vízben pár percig főzzük, majd utána öntsük le a felesleges vizet, és a visszamarad kevés főzővízzel pürésítsük.
Tálaláskor a ropogós halakat a frissen sült krumplival és a mentás zöldborsópürével tálaljuk.

Tipp:
A zöldborsó pürésítésekor kevés vaj hozzáadásával krémesebb állagot kaphatunk.

Zsályás sertésszűz paszternák pürével, cékla chipsszel és szőlőlekvárral

... az úgy kezdődött, hogy ajándékba kaptam szőlő lekvárt...(is)

Mondhatnám azt is, hogy a gombhoz vettem a kabátot, de azért ez nem teljesen így volt. A recept már tegnap megszületett a fejembe, hiszen anyukám jóvoltából kaptunk egy szép, karcsú sertésszüzet, amely az egyik kedvenc alapanyagom. Innentől kezdve már tudatosan válogattam hozzá a többi hozzávalót. Lévén, hogy ősz van (még akkor is, ha ma 25 fok volt), így olyan alapanyagokat szerettem volna a tányéron viszont látni, amelyek az őszhöz köthetőek. Így jött képbe a cékla, a paszternák, a zsálya, és végül a szőlőlekvár. Én alapból szeretem a gyümölcs-hús kombót, így a szőlőlekvár nem volt annyira merész. De figyelem! Nem édes ez a recept, tehát, a lekvár csak egyfajta ízfokozóként jelenik meg. A szőlőlekvárt pedig az egyik blogger társamnak köszönhettem, és azt gondolom ennél jobban nem is tudom neki hálámat kifejezni mint, hogy rögtön egy recepthez használtam fel. A paszternák püré új belépő volt nálam, tudtam, hogy létezik de valahogy eddig nem vettem. Kár, hogy eddig vártunk vele. Andival közösen állapítottuk meg, hogy valami eszméletlenül finom, és biztos, hogy ezentúl többször veszünk. Az íze -szerintem- kissé édeskés, az illata viszont hasonlít a fehérrépáéhoz. Kevés vajjal és sóval pürésítettem, kellemesen krémes állagra sikeredett.
A zsálya a kertben terem, így frissen szedtem a hús sütéséhez, amely azt gondolom jól illik ebbe az ételbe. Alapjában minimál fűszerezést használtam, mert a zsályán kívül csak sót és frissen őrölt borsot használtam.
A cékla chipsszet egyfelől a színe miatt használtam, másfelől pedig a textúrája miatt. Hiszen jó érzés ráharapni a krémes állag mellett valamilyen ropogósra is.
Lehet, hogy hihetetlen, de ez az étel bruttó 1 óra alatt elkészült, tehát akár a későn kelők is "összedobhatják" egy vasárnapi ebédre.


Hozzávalók 2 személyre

- 1 db sertésszűz (kb. 40dkg)

- 1 cékla (kisebb)

- 2-3 db kelbimbó

- 3-4 db paszternák

- zsálya (3-4 levél)

- vaj (kb. 10dkg)

-szőlőlekvár

-só

-bors

- olaj a chips sütéséhez

Elkészítése

A szobahőmérsékletű sertésszüzet sózzuk, borsozzuk és egy forró serpenyőben kevés olajon kérgezzük meg. A lángról levéve a forró serpenyőbe egy diónyi vajat dobjuk, és adjunk hozzá 2-3 zsálya levelet, majd jól forgassuk össze a hússal. Az előmelegített 100 fokos sütőbe tegyük a húst (serpenyőstül) és 15-20 percig süssük. Félidőben locsolgassuk meg a húst a zsályás-vajas "páccal" majd a sütési idő után egy tányérra tegyük ki a húst, fóliázzuk le, és legalább 10-15 percig hagyjuk pihenni. Ez idő alatt készítsük el a paszternák pürét. A megpucolt paszternákot daraboljuk fel, és sós vízben főzzük puhára, majd turmixoljuk le kb. 2 tk. vajjal. Ha kell sózzuk meg. A céklát pucoljuk meg, majd egy vékony pengéjű késsel vágjunk hajszálvékony szeleteket, és forró olajban süssük ropogósra. Ezután papírtörlőre tegyük, hogy a felesleges olaj lecsepegjen róla.

Tipp:
Ha nem kapunk paszternákot, fehérrépával is elkészíthetjük.

Hal curry thai rizzsel

....mert a hal nagyon egészséges....pláne ha finom fűszerekkel, és kókusztejben úszik.

Az elmúlt közel egy évben heti 1-2x valamilyen formában a hal az asztalunkra kerül. Általában füstölt formában pirítóssal esszük, vagy halas salátát készítünk, de az elmúlt 1-2 hónapban egyre többször szeletben sütjük meg.
Sikerült jófajta tőkehalhoz hozzájutnom, és arra gondoltam, milyen jó volna, ha egy fűszeres-szószos raguban főzném meg. Ebből következett, hogy ez nem is lehet más, mint hal curry. Kókusztej is volt "raktáron", és rengeteg fűszer is, ráadásul volt még zöld currym is, így adott volt a történet. Sőt, Andi a napokban a kertben termesztett chilit is leszedte, így a tüzességet adó fűszer is várta, hogy felhasználjuk. Gyömbér és fokhagyma szintén alap nálunk, tehát semmi akadálya nem volt annak, hogy elkészítsük a hal currynket.
Ez az az étel, amit szentségtörés lenne nem rizzsel enni, abból is valami jobb fajtával. Őszinte leszek: mielőtt nekiálltam ennek a receptnek, abban a hiszemben voltam, hogy csak zacskós rizsünk van. De -szerencsére- tévedtem. Ugyanis találtam egy fél zacskó Thai rizst is, amely pont erre a napra várt.... És ekkor jutott eszembe Jamie Oliver egyik 30 perces receptje, amiben megmutatta, hogy hogyan is kell gyorsan, pergő rizst készíteni. És működött! Semmi extra, semmi méricskélés, keverés, kavarás, fedőzés, meg gőzölés. Ugyanis annyi a dolog lényege, hogy ugyanúgy készítsük el a rizst, mintha tésztát főznénk. Azaz, bő -lobogó- vízbe (akár tízszeres is lehet a víz a rizs mennyiségének) öntsük a rizst, és amikor megpuhult, akkor -mint ha tésztát szűrnénk le-, egy sűrű szűrön öntsük le a vizet a rizsről, és kész. Nekünk működött, pergős lett a rizs. (Köszi Jamie)
Néhány szót a curry-ről is ejtenék.
Volt egy alap zöld currym, amely önmagában is elég lett volna ehhez az ételhez. De. Akkor nem én lennék, ha nem turbózom fel ezt az amúgy is elég intenzív ízbombát. Ugyanis ehhez a fűszer keverékhez őrölt fahéjat, római köményt, kurkumát is adtan. Ezzel a fűszerkeverékkel több részletben ízesítettem a halas currymet. És -tudom, hogy az öndicséret szagos- finom lett ez a hal. Friss gyömbér, fokhagyma, és chili is hozzájárult persze mindehhez.
Ami a legjobb ebben az ételben az az, hogy egy ilyen esős napon mint amilyen ma délelőtt volt, visszahozza a derűt, a melegséget. (Az utóbbiról a chili gondoskodott). És a hab a tortán az, hogy bruttó 40 perc alattt elkészült ez az étel, és amely ételt azért nem mondanék túl hétköznapinak. Éppen ezért akár vendégváráskor is jól lehet(ne) vele villantani, vagy csak úgy mondjuk szombat ebédre elkészíteni.

Hozzávalók 4 személyre

- 400 g tőkehalfilé

- 400 ml kókusztej

- 300 g Thai rizs

- 1/2 ek. friss aprított gyömbér

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 paradicsom

- 2 db 1-2cm-es chili paprika (vagy 1tk. őrölt)

-  2 tk. curry por (nálam zöld)

- kurkuma (1tk.)

- római kömény (1tk.)

- őrölt fahéj (1tk.)

- só

- olaj (nálam Bio repce olaj)

Elkészítése

A halat vágjuk kb. 1,5x1,5cm-es kockára. A gyömbért a fokhagymát és a chilit vágjuk apróra.  Egy serpenyőben melegítsük fel az olajat, majd a gyömbért, fokhagymát és a chilit futtassuk meg alacsony láng felett. Pár perc kevergetés után adjuk hozzá a curry port és a fűszereket, keverjük alaposan össze a gyömbéres-hagymás chilis alappal majd öntsük hozzá a kókusztejet és adjuk hozzá az apró kockára vágott paradicsomot. Sózzuk meg. Emeljük fel a lángot, és tegyük bele a halkockákat. Ettől kezdve inkább rázogassuk, forgassuk a ragut, vagy egy kanállal óvatosan keverjük, hogy ne törjük össze a halkockákat. Addig főzzük-pároljuk a halat, amíg be nem sűrűsödik a ragunk. Amíg ez megtörténik főzzük meg a rizst.
Ha elkészült a hal curry, azonnal tálaljuk.

Tipp:
Tálaláskor friss aprított chilivel, petrezselyemmel (még jobb a friss korianderrel) és ízlésünknek megfelelően akár reszelt gyömbérrel tovább fokozhatjuk az fűszerezést.

Szilvás galette

...ha megkérdezi tőlem valaki, hogy milyen nekem egy igazi őszi sütemény, akkor azt mondom: pont ez...

Mondom ezt annak ellenére, hogy én az olyan típusú édességeket szeretem, amiben rengeteg a krém. Na ebben egy deka krém sincs, és mégis szeretem. Mert mégis könnyen csúszik, hiszen a szilva kellő szaftosságot ad a tésztának, de közben ropogós a vajas tészta, szóval bírom ezt a sütit. Ennyi.
Ebben a sütiben összezártuk a nyarat az ősszel. Alapjában véve a szilva inkább őszi gyümölcs nekem, mint nyári. Tehát a szilva az "ősz". Andi úgy gondolta, hogy a nyáron eltett eper lekvárral keni meg a tészta alapját, tehát az eper maga a "nyár". A mandula íze pedig kerek egésszé tette ezt a házasságot, bár nekem jobban ízlett volna ha kissé megpirul a mandula, de Andi abban bízott, hogy a sütőben kap egy kis "pörkölést" a mandula. Végül nem így lett. Itt-ott valóban kissé megpirult, de ez nekem kevésnek bizonyult.
Vannak édességek amik a viszonylag könnyen elkészíthető kategóriába tartoznak. Na, ez pont ilyen. Mondom én, aki ehhez gyakorlatilag bruttó 1 perc munkát sem tett bele, de mint már annyiszor, úgy most is elmondom: az édességes vonalat Andi képviseli nálunk. És ez így is van jól. Én maradok a húsok, és egyéb sós ételek vonalán belül.
Mivel hamar elkészíthető maga a tészta, és az összeállítás sem igényel egy "teljes műszakot", így akár  szombat vagy vasárnap délután is nekiállhatunk, hogy a délutáni kávé, vagy tea mellé egy szelet forró szilvás galettet együnk. Vagy másnap reggelre dettó ugyanez.... feltéve ha marad belőle, mert nem garantálom, ha elkészíted.....

Hozzávalók 4 személyre 

Tésztához:

- 22 dkg liszt

- 10 dkg vaj

- 1 csipet só

- 3 dkg porcukor

- 1 egész tojás kicsit felverve

"Gyümölcs feltéthez"

-  fél kg szilva

- 1/2 citrom leve

- eper lekvár

- kristálycukor

- szeletelt mandula

A lisztet elmorzsolom a vajjal és a csipet sóval, a porcukorral, a felvert tojással és jól összegyúrjuk. Folpackba csomagolva legalább egy órára hűtőbe tesszük pihenni. Pihentetés után kétfelé vágom a tésztát, így két kisebb galette lesz, de lehet egy nagyobb is. Lisztezett deszkán kinyújtjuk. A kerek alakú tészta közepére lekvárt kenünk és a megmosott, feldarabolt szilvákat rápakoljuk tetszőlegesen. Pár csepp citromlét facsarok rá, majd megszórom kristálycukorral és a szeletelt mandulával, majd az üresen maradt tészta széleket felhajtogatjuk. Tojással lekenjük a tészta szélét. 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Tipp:
Bármilyen szezonális, vagy "spejz" gyümölccsel is ellehet készíteni, és pirított dióval is lehet kísérletezni

Kenyérsaláta fügével és bébispenóttal

...amikor egy saláta is lehet laktató, és flancos...

Gyakorlatilag ezzel tudnám a legjobban jellemezni ezt a receptet, hiszen tényleg laktatós: a kenyértől, flancos: a fügétől, na és attól a dresszingtől amit készítettem hozzá.
Maga a recept szerintem végtelenül egyszerű, és ami a legjobb: nincs is igazán recept. Ezeknek a kenyérsalátáknak pont az a legjobb tulajdonságuk, hogy a maradékok szülik az éppen aktuális "létüket", hiszen az olaszok, ahonnan a kenyérsaláta (alias Panzanella) származik, a maradékok felhasználásával született. Az igaz, hogy nekem nem volt maradék fügém, de minden más tényleg maradék volt. Ugyanis pénteken voltam Győrben, és mint mindig olyankor mikor Győrbe megyek, akkor hozok "A PÉK'-től igazi -forró- kenyeret, amit aznap este kolbásszal, töpörtyűkrémmel, meg efféle"egészségtelen" dolgokkal fogyasztunk el. De mindig marad a kenyérből, így most is maradt. Ennek a péknek viszont olyan kenyere van, amely kenyér még 4-5 nap múlva sem esik atomjaira, finom íze van, viszont a kérge kellemesen szikkadt már. Ez a pék valódi kovásszal dolgozik, -ez lehet a sikerének a titka- mielőtt valaki azt hinné, hogy azért nem esik szét, mert tele van műanyaggal..... Szóval 2-3 nap után már kellően alkalmas mondjuk egy melegszendvicsnek, vagy pirítósnak, vagy mint most: kenyérsaláta elkészítéséhez. A bébispenót is már napok óta várta sorát, a füge viszont friss szerzemény volt, így adott volt, hogy ebből egy salátát dobok össze. De ez nekem nem volt elég. Arra gondoltam, hogy mivel tudnám feldobni a kenyérsalátát, hiszen kellene valamilyen dresszing, ami csúszóssá teszi a salátát. Arra gondoltam, hogy készítek egy édes-sós-savanykás-csípős dresszinget, amely az egész salátát feldobja. De itt még mindig nem álltam meg, mert -bár lehet, hogy merész ötlet volt- de pár szelet füstölt Brandenburgi sonkát is csíkoztam a salátába, amelyet próbáltam egy kevés semleges ízű mozzarellával kiegészíteni. A sonkát megkóstoltam mielőtt felhasználtam, és szerencsére nem volt erősen füstölt, mert akkor nem használtam volna. Elnyomta volna az ízeket, és nem kiegészíti azokat. De szerencsére kellemesen volt csak füstölt.
Így lett komplett, egész a saláta, amely kellően elég volt vacsorára, hozzá 1-1 pohár borral méltó lezárása volt az estének, illetve a nyárnak, hiszen ez az étel egyfajta nyárbúcsúztató étel is volt.
Lezártuk az idei nyarat, amelyről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy időjárás szempontjából igazi nyár lett volna, azt nem. De semmi baj, majd az ősz kellemesen meleg lesz, és hosszú.... legalábbis ebben bízunk.

Hozzávalók 2 személyre

- 3 szelet kenyér

- 2db füge

- 2 marék bébispenót

- 1 zacskó mozzarella golyó

- 3 szelet füstöt sonka (opció)

- 1 tk. szójaszósz

- 1 tk. méz

- 1tk. vörösbor ecet

- 1db kisebb chili

- frissen őrölt bors
 .

Elkészítése:

A szikkadt kenyereket tetszőleges méretű kockákra vágjuk, és egy száraz serpenyőben megpirítjuk, majd tálalásig félretesszük. Egy keverőtálban elkészítjük a dresszinget. A szójaszószt, a mézet, az aprított chilit, a vörösbor ecetet alaposan összekeverjük. Kóstoljuk meg, és ha kell állítsuk be a kellemes egyensúlyt az édes-sós, savanyú arány tekintetében. Ha ezzel megvagyunk, állítsuk össze a salátát. A sonkát csíkozzuk fel, majd egy egy mélyebb keverőtálba tegyük a kenyérkockákat, ehhez adjuk a bébispenótot, a csíkokra vágott sonkákat. Szervírozzuk külön tálkákban, és adjuk hozzá a negyedelt fügéket, és a mozzarella golyókat. Végül csorgassuk meg a dresszinggel és fogyasszuk el azonnal.

Tipp:
A  mozzarella helyett fetát vagy brindzát is adhatunk a salátánkhoz

Zöldfűszeres csirkecomb

...semmi extra, semmi faxni, néha pont az a legjobb ami nem bonyolult. 

Ez az elv vezérelt mikor hozzá láttam ennek a csirkés ételnek az elkészítéséhez. Nem akartam semmi bonyolultat, elhatároztam, hogy a kertben található zöldfűszerekből szedek egy marokra valót, és abból készítem el a "boldog" csirkémet. Amitől is boldog, az az, hogy nem ipari, hanem szabadon nevelkedett, és kukoricát/gabonát is evett, nem csak tápot. Sokan kételkednek ebben, hogy ilyet is lehet kapni a multiban, de nekik üzenem: közel egy éve ilyet veszek, és érzem a különbséget. Már amikor felbontom a tálcát védő fóliát, nem egy "fertőtlenítő szagú csirke" szaga árad ki a tálcából, hanem egy kellemes illatú, mondjuk úgy házi, és minden egyéb adalékmentes csirke. Volt szerencsém valódi, házi csirkét ennem, így tudom milyen az amelyik levegőn kapirgált, látott napfényt, és kapott szemes takarmányt.
Pont az ilyen csirkék ízét vétek agyonfűszerezni, hiszen nem az a cél, hogy elnyomjuk a természetes ízeket, hanem kiegészítsük azokat. Éppen ezért gondoltam, hogy egy marék frissen szedett rozmaringot, kakukkfüvet, kevés fokhagymával pépesítek, és azzal dörzsölöm be a csirkecombokat. Tettem ezt úgy, hogy ezt a fűszer keveréket csak a csirkék bőre alá dörzsöltem be, ezáltal egyrészt védtem a friss zöldfűszereket attól, hogy megégjenek, másfelől az előbb említett csirke alapízét sem nyomtam el.
Lassú hőfokon 2,5-3 órán át sütöttem krumpli, és fokhagyma ágyon, mert szerintem az a legjobb amikor a hús a körettel együtt sül.


Hozzávalók 4 személyre

- 4db felső csirkecomb

- friss kakukkfű

- friss rozmaring

- 6 db sárga krumpli

- 2+4 (héjas) gerezd fokhagyma

- frissen őrölt bors

- olívaolaj

- só

Elkészítése:

A zöldfűszereket, a 2 gerezd fokhagymát kevés sóval pépesre összeaprítjuk. Ezzel a páccal a szobahőmérsékletű csirkéket a bőrük alatt jó alaposan bedörzsöljük. Ezután a csirkecombok mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk. Egy tepsibe cikkekre vágott héjas krumpligerezdeket teszünk, amiket szintén megsózunk, és olívaolajjal meglocsolunk. Erre helyezzük a csirkecombokat, majd letakarjuk alufóliával, és az előmelegített 200 fokos sütőbe tesszük 20 percre, majd levesszük a hőfokot 150 fokra, és újabb 30 percig így sütjük. Ezután levesszük az alufóliát, és újabb 1 órát sütjük a húst. Ezután felemeljük a hőfokot 190-200 fokra és rápirítunk a húsra, hogy ropogós legyen a bőre és a krumpli is ropogós legyen.
Amikor már ropogós a hús bőre, kivesszük a sütőből és tálaljuk.

Tipp:
Héjas fokhagyma gerezdekkel süssük a húst, ezáltal kellemesen édeskés fokhagymákat kapunk a sütés végére.

Koriandermagos sertés rizses hús

....fűszerek amelyek megosztóak. Nem. Nagyon megosztóak....

Valahogy így jellemezném a koriandermagot. Ugyanis alapjában mi magyarok nem nagyon használjuk ezt a fűszert, pontosabban fűszermagot. Pedig nem csak curry-k, mediterrán ételek ízesítője lehet, hanem feldobhatjuk vele a menzán megismert -bár arra azért ne nagyon legyünk büszkék- bácskai rizses húst. Nagyon szeretem az afféle rizses egytálételeket, sőt a rizst igazából így tudom csak megenni. Rizottónak, egytálételnek, de önálló köretnek nem igazán kedvelem. Szóval ez az étel amit most készítettem, tulajdonképen egyfajta bácskai rizses hús, de mégsem az. És ez kimondottan a koriandermag miatt lett más. A bácskai rizses hús is olyan mint a pörkölt. Ahány ház, annyiféleképpen készítik. Talán egy közös pontja van mindegyiknek: a kovászos uborka. Mert szerintem anélkül olyan, mint a kenyér ropogós héj nélkül. Tulajdonképpen az ilyen egytálételeknek az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell órákat a tűzhely mellett állni, -vagy minimum 15 percet, mint a rizottónál, és kevergetni azt- és mégis valami mennyei étel készül el a főzés végére, amely laktató és finom. Kicsit magyaros, kicsit nem, ez attól függ, merre visszük el a fűszerezést. Mint ahogyan azt tettem én is, a koriandermaggal. Nem kell belőle sok, amolyan szemre-érzésre, de valahogy mégis feldobja az ételünket. És pont ez a lényeg. Egy régi, megszokott ételnek adjunk egy friss lendületet. Nem mondom, hogy ezentúl csakis így készítem a "lánykori nevén ismerté vált bácskai rizses húst", de néha érdemes újítani. És akkor nem lesz annyira megszokott, unalmas.

Hozzávalók 4 személyre

- 60 dkg sertés lapocka

- 25 dkg rizs

- 1 nagyobb vöröshagyma

- 1 db paprika

- 1 nagyobb paradicsom

- kb. 1 ek. őrölt pirospaprika

- 1,5 tk. koriandermag

- frissen őrölt bors

- só

- olaj

- petrezselyem

Elkészítése:

A húst felvágjuk körülbelül 1,5x1,5 centis kockákra. A hagymát finomra vágjuk, majd egy mélyebb falú edénybe olajon megfuttatjuk Sózzuk, hogy a levét kiengedje. Ha már üvegesre pirult, akkor adjuk hozzá a húst, majd fehéredésig pirítsuk magas láng felett. Ha ezzel megvagyunk akkor adjuk hozzá a pirospaprikát, és fűszerezzük borssal, és a durvára tört koriandermaggal. Ezután adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot és paprikát is. Főzzük addig amíg a hús meg nem puhul, ha szükséges, öntsük fel vízzel, de nem levest készítünk, ezért csak annyit amennyi nem lepi el a húst. Ha a hús már majdnem puha, akkor adjuk hozzá a rizst, és kb. annyi vizet mint amennyi a rizs. Keverjük el alaposan, majd fedjük le az edényt, és takarék lángon főzzük meg puhára a rizst. Ha a folyadék kevés lenne, akkor pótoljuk, de apránként, és keverjük meg gyakran. Akkor dolgoztunk jól, ha a nem marad folyadék a rizses hús alatt, és a rizs is megpuhult.

Tipp:
Tálaláskor friss petrezselyemmel, vagy ha sikerül beszereznünk friss, aprított korianderrel tálaljuk.