Málnás Semmifreddo

.... ebben a melegben csakis a fagyi az egyetlen hű(s) társ...

Vagy a Semmi Freddo. Ez az eredetileg Olaszországból származó recept egyre népszerűbb idehaza is, pláne azért is, mert viszonylag gyorsan ellehet készíteni mindamellett, hogy nem kell túl nagy gyakorlat az elkészítéséhez. Mondom én, aki még sosem készített ilyen, vagy ehhez hasonló jégkrém-desszertet. Andi vette át a fakanalat most, -akarom mondani a robotgépet-, hogy elkészítse ezt a jégkrémet. Gyakorlatilag bármilyen gyümölcs jól illik ebbe az édességbe, de szerintem a savanykás gyümölcsök a legjobbak hozzá. Hiszen ebben a melegben úgyis valami savanykásra vágyunk, pláne ha hideg. Mindegy hogy folyékony, vagy szilárd, egy a lényeg: hideg és savanykás legyen. A málna ugyan nem kimondottan savanykás, de ki ne szeretné a málna alapú fagyit, jégkrémet?? Én mindenesetre nagyon szeretem, és mindig emlékeztet a gyerekkoromra, pontosabban arra, amikor sorban álltunk a ABC-ben az éppen beérkező málnahabért. A mai fiatalok nem is tudják, milyen volt az, amikor nem volt mindig minden a boltokban, de ez egy másik sztori...
Mivel bőven tartalmaz ez a recept tejet, tejszínt, így azok akik erre érzékenyek, azok se csüggedjenek, hiszen szerencsére ma már egyre több üzletben lehet kapni laktózmentes tejterméket, így ők is eltudják készíteni abból. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy van, hogy én is laktózmentes terméket, (pl. túrót) veszek, hiszen ugyanolyan az íze mint a hagyományos tejterméknek. Sajnos ezt kevesen tudják. Közel 10 évig jártam ki rendszeresen Ausztriába, így tapasztaltam, hogy ott már szinte minden második termék alpból laktóz, illetve gluténmentes...
Mivel a jégkrém elkészítése kb. 20 perc, a fagyasztása viszont több óra, így érdemes minél előbb elkészíteni, hogy bármikor, amikor megkívánjuk, akkor elő tudjuk venni a fagyasztóból. Másik előnye a bolti jégkrémekkel szemben, hogy tudjuk, miből készítettük, és biztos, hogy gyümölcsöt tartalmaz.

Hozzávalók:

- 5 dl habtejszín

- 2 egész tojás

- 4 ek. porcukor

- 10 dkg málna

- 2 ek. szeletelt mandula

Elkészítése:

A tojássárgákat a cukorral habosra kikeverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A tejszínt szintén habbá verjük. A tojássárgához hozzáadjuk a málnát és a szeletelt mandulát és a tejszínt, majd óvatos mozdulatokkal a kemény fehérje habot is. Egy őzgerinc formát kibélelünk folpackkal és beleöntjük a masszát, majd ráhajtjuk a tetejére a fóliát. Fagyasztószekrénybe tesszük minimum 3 órára. Én egész éjszaka hagytam dermedni, másnap tálalás előtt kb. 10 perccel előbb kivettem a fagyasztóból, a könnyebb szeletelés végett.

Tipp:
Vegyes gyümölccsel is készíthetjük, és/vagy más desszert, pl. Brownie mellé is adhatjuk.

Rizottó busa chipsszel

.....úgy is mondhatnám, hogy textúrák találkozása

Úgy kb. 3 hete egyik délután felhívott Andi, hogy a multiban mi akadt a kezébe. Ez nem volt más, mint a busa chips. Mivel sem ő, sem én nem találkoztunk ezzel az alapanyaggal korábban, -elképzelni el tudtam, hogy milyen lehet- és közel volt a szavatossága, így kértem Andit, hogy csak egyet vegyen belőle. Óvatosságom másik oka az volt, hogy sosem ettem még korábban busát, így nem ismertem a busa ízét. Szóval hiba volt...mármint, hogy csak egyet vettünk meg. Ugyanis nagyon kellemes ízű hal volt ez, és ami még érdekessége, hogy bio minőségű volt a busánk. Maga a termék, a Hortobágyi (Bio) Halgazdaságból származott. Bio ide, bio oda, a busának nem volt sem iszap, sem semmilyen mellékíze, úgy írnám le, hogy "víz" ízű volt. Igaz, a hajszálvékonyra szelt hal nem is tudta volna nagyon éreztetni azt, ha kellemetlen íze lett volna, de így eszméletlenül finom volt. Sajnos sem előtte, sem azóta nem láttuk a multiban ezt a halat, valószínűsítem, hogy leosztásban került ide. Erősen gondolkodom, hogy lobbizok ennek a terméknek a rendszeres polcon tartásáért. Tény, hogy nem olcsó eredeti áron, de mi kedvezménnyel vettük, így azt mondanám, hogy kellemes az ára. Lévén, hogy chips, így sok variáció nem adódik az elkészítésére vonatkozólag, marad a viszonylag bő olajban történő kisütése, és.... szóval innen jönne dilemma. Vagy készítünk hozzá egy mártogatóst, divatosabb nevén deep-et, vagy mint én egy krémes rizottó kiegészítőjeként, mondjuk úgy: feltéteként fogyasszuk el. Esetleg még szóba jöhetne a salátában való megjelenése is. Én a rizottó mellett döntöttem, és nem bántam meg. Ez pont az az étel, amelyben a két különböző textúra kellemesen kiegészíti egymást, pláne ha egy olyan alaplével dolgozunk, amely illeszkedik a hal ízéhez. Milliószor leírtam már, hogy én mindig friss zöldségekből, vagy csontból készítem az alaplevet, és KERÜLÖM, a kockák, porok használatát. Értem én, hogy nincs mindig idő 1-2 óra arra, hogy elkészítsük az alaplevet, de érdemes a vasárnapi húslevesből kb. 0,5 l-et félretenni (1-2 napig fel lehet használni) vagy lefagyasztani, és akkor bármikor elő lehet venni egy jó kis rizottóhoz, vagy krémleveshez. Sokkal finomabb a házi alaplé, mint a bolti kocka, ráadásul egészségesebb is. És ez utóbbin nagyobb a hangsúly.
A rizottó elkészítéséhez csakis két dologra van szükségünk: kb. 18 percre, és türelemre. Ebben a közel 20 percben nem nyomkodjuk a telefont, nem "facsebúkozunk" meg ilyesmiket csinálunk, hanem szépen kevergetjük a rizshez apránként adagolt alaplevet. Slussz. Ennyi. Ha jól dolgoztunk, akkor a közel 20 perc elteltével egy főzelékállagú, krémes egytálételt kapunk. Sajnos még mindig vannak akik a bácskai rizses húst, vagy annak állagát hívják rizottónak, illetve nem egy képet találni a neten, ahol formákba öntik a rizottót, amely megszilárdul, egybeáll, ezáltal elveszíti a lényegét: a krémes, folyós állagát. Szintén elengedhetetlen kelléke a rizottónak a megfelelő fajtájú rizs. Kimondottan a kerek, apró szemű rizs alkalmas erre a célra, bár kíváncsiságból készítettem korábban "A" minőségű rizsből is rizottót. Nem mondom, hogy nem sikerült, de maradjunk abban, hogy az apró, kerek szemű rizs való ehhez.
Amit mindenképpen tanácsolok, hogy a rizottó elkészítéséhez vajat használjunk, esetleg vaj+olíva keveréket. Én a főzés végén, mikor a lángot lezártam az edény alatt, egy kb. diónyi hideg vajat mindig adok a rizottóhoz. Ezzel egyrészt krémesebbé, másrészt finomabbá is teszem az ételt.

Hozzávalók 2 személyre

- kb. 2 maréknyi rizs

- 0,5 l alaplé +0,5 dl száraz fehér/rozé bor

- 5-7 dkg vaj

- 10 dkg busa chips

- reszelt citrom

- 1 szál újhagyma

- só, bors

Elkészítés

Forraljuk fel az alaplevet, majd tartsuk melegen alacsony láng felett. Egy mélyebb lábasban kb. 1 tk. vajat olvasszunk meg, majd adjuk hozzá a rizst. Keverjük alaposan össze, hogy a vaj bevonja a rizsszemeket. Emeljük fel a lángot közepesre, és öntsük hozzá a bort. Ettől kezdve folyamatosan keverjük a rizst. Amikor magába szívta a bort, egyúttal az alkohol elpárolgott, adjunk a rizshez egy merőkanálnyi alaplevet. Folyamatos keverés mellett végezzük mindaddig, míg a rizs puha nem lesz. Ha esetleg az alaplé elfogyna, vagy mert úgy érezzük, hogy túl erős az íze, meleg vízzel helyettesíthetjük, pótolhatjuk a folyadékot. Kb. 18-20 perc alatt készül el a rizottónk. Ha kell sózzuk, borsozzuk, és az aprított újhagymát ekkor adjuk hozzá. Adjunk hozzá még egy darabka vajat, és pár percig fedő alatt pihentessük. Ez idő alatt egy serpenyőben kb. 2 ujjnyi olajon süssük ropogósra a busa chipsszeket. Amikor már szép aranyszínűek, ropogósok, akkor egy papírtörőre szedjük ki őket, itassuk le róluk a felesleges olajat. Tálaláskor a meleg, krémes rizottó tetejére tegyünk a ropogósra sült busa chipsszből.

Tipp:
Tálaláskor megmosott reszelt citromhéjat is adhatunk a rizottóhoz, ezáltal fokozhatjuk az ízeket. Illetve a busa chipsszre is szórhatunk kevés durva sót.

Almával sült kacsacomb vanília rúddal illatosítva

...még, hogy nincs új a nap alatt!!!!

Pedig igenis van. Úgy egy hónappal ezelőttig én sem gondoltam volna, hogy a kacsacombhoz milyen jól passzol a vanília, de ma már egyértelműen kijelentem: nagyon is jól megy a hozzá. Azt szeretném már most leszögezni: semmi édességre utaló íze nem lesz a kacsának, pontosabban a húsnak.
Azt tudtuk, ismertük már eddig is, hogy a kacsának jól áll a gyümölcs, -én különösen szeretem a hús-gyümölcs kombinációt-, illetve tudjuk azt is, hogy almás süteményekbe is remekül illik a vanília, de így együtt, a három alapanyag egyidejűleg való használata magamtól  nem jutott volna eszembe. Magát a receptet Lázár Cheftől lestem el, pontosabban láttam úgy egy hónapja a tv-ben. Ő pedig egy francia szakácsra hivatkozott. Neki, nekem is elsőre fura volt a vanília mint fűszer használata a kacsahúshoz, de higgyétek el, nem tolakodik az ételben az íze. Ha nem mondanám meg, hogy van benne vanília, szerintem kevesen ismernék fel az ízét. Szó szerint inkább megillatosítja az almát, a kacsa húsát, diszkréten a háttérben megtámogatja az alapízeket. Sajnos Lázár Chef receptjét nem tudtam teljes mértékben megjegyezni, a neten sem találtam rá, így próbáltam a saját elképzelésem szerint fűszerezni a húst. Végül úgy döntöttem, hogy a húst sózom, és borsozom, a sütőtálban pedig cikkekre vágott almát, 4 darabba vágott kisebb fej lilahagymát, és egy darabka gyömbért teszek. Erre ültettem a kacsacombokat, amelyekre tettem egy-egy kisebb ág rozmaringot, és csipkedtem rá friss kakukkfüvet, végül ahogy a képen látható: a két kacsacomb közé -a rozmaring ág alatt- dugtam egy rúd vanília rudat. A rudat nem vágtam ketté, nem kell kikaparni a magjait. Semmi zsiradék nem került a hús alá, folyadékot sem öntöttem a combok alá.
Szokásomhoz híven lassú hőmérsékleten 2,5 órán át sütöttem a combokat, a végén pedig rápirítottam.
Köretnek elsősorban a sült, fűszeres almát javasolom, de ahogy a képen látható, készítettem hozzá rösztit, ezt elsősorban Andi miatt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Andi is evett a hús mellé az almából, ami azért is nagy dolog, mert ő nem kedveli a hús-gyümölcs kombinációt.
Annak ellenére, hogy használtam rozmaringot, kevés kakukkfüvet is, külön-külön egyik sem volt érezhető a húson, az ízek a fűszeres almával és a vanília rúddal együtt szépen kiegészítették egymást.
És azt gondolom, hogy pont ez a lényege a fűszerezésnek.

Hozzávalók 2 személyre

- 2 db kacsacomb

- 1 egész alma

- 1 vanília rúd

- 2 kisebb rozmaring ág

- 4-5 "csipet" friss kakukkfű

- egy darabka gyömbér

- só

- bors

Elkészítés

A szobahőmérsékletű kacsacombokat alaposan sózzuk meg, majd tekerjünk rá frissen őrölt borsot. egy hőálló edénybe a cikkekre vágott almákat, a gyömbért, és a negyedelt lilahagymát tegyük bele, majd erre ültessük bőrükkel lefelé a kacsacombokat. A combokra helyezzük a friss fűszernövényeket, és a vanília rudat. Fóliázzuk le a sütőtálat, majd az előmelegített 200 fokos sütőbe tegyük be. 15 perc elteltével vegyük le a főfokot 180, majd újabb 10 perc elteltével 150 fokra a hőmérsékletet. Süssük így kb. 1 órát, majd fordítsuk meg a combokat. Újabb közel 1 órát süssük így, majd vegyük le a fóliát, és 190 fokon pirítsuk addig a combokat amíg szép pirosak, a bőrük pedig ropogós nem lesz.

Tipp:
Köretnek rösztiburgonyát, vagy hercegnőburgonyát készítsünk.

Sertés steak gremolatás fűszervajjal, cukkini lepény ágyon

...végre valami régi hozzávaló, ami ízbombaként hat rám...

Nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára fűszervajat.... úgy talán 10 éve??? Pedig nagyon szeretem. Azt pedig már nem is tudom, hogy miért maradt ki legalább ennyi év??? Most is egy magazinban láttam viszont egy steak-en, illetve a közösségi oldalon a Street Kitchen oldalán. Szóval ez a két bejegyzés adott egy löketett arra, hogy felelevenítsem ezt az általam, -de megkockáztatom: mások által is- elfeledett ízbombát. Mert a fűszervaj tulajdonképen nem más. A steakek, vagy régebben flekkenként ismert szelethúsok kiváló ízesítője a fűszervaj, és ami a legjobb benne, hogy a variációk száma végtelen. Nyilván valamelyest alkalmazkodni kell a hús és a köret jellegéhez, de alapvetően bátran lehet kísérletezni a vaj ízesítésével. Sőt, mivel egyszerre többet, többfajtát is lehet készíteni, így akár a fagyasztóban is tehetjük, hogy egy másik alkalommal, akár egy másik ételhez fel tudjuk használni hónapok múlva.
Én a sertés steaket mindig sertésszűzből készítem. Az egyik kedvenc húsrészem, azt gondolom nem kell különösebben magyaráznom, hogy miért. A steaket nem szokás túlzottan fűszerezni, só és bors a jó barátja a steaknek. Az, hogy ki mikor fűszerezni, az már "iskolája" válogatja, én sütés előtt szoktam közvetlenül, de van egy másik "iskola"  amely azt tanítja, hogy a sütés után fűszerezzük, különösen sózzuk a steaket. Ez hatványozottan igaz ha marhával dolgozunk, de a sertésszűznél is fennállhat az a veszély, hogy a sózás következtében kiszáradhat a hús... de nem nálam. Minden nagyképűség nélkül állítom, hogy jól tudok húst sütni. Igaz, ez több évnyi gyakorlat, tanulás után alakult ki nálam, de erre büszke vagyok. Nálam száraz hús eddig elvétve fordult meg a tányéron.... Most sem szárítottam ki a húst, és nem is készült alul, azaz nem maradt élénk rózsaszín a belseje. Bár az én szeletemet 2 perccel előbb vettem ki a sütőből mint Andiét, ugyanis én szeretem ha egy picit még rózsaszín a hús közepe, Andi viszont úgy szereti ha már kihúzódott a hús. (figyelem: nem kiszáradt!!!)
Mivel egyrészt meleg is van, és a steak amúgy sem igényel bonyolult köretet, így nyúltam a cukkinihez, amelyből 2 db volt készleten. Hagyományos fűszere a cukkininek a kapor, de én valami mást akartam. A kertben hatalmas bokrokban nő a rozmaring, kakukkfű és a bazsalikom, így ebből gondoltam választani. Valami azt súgta, hogy a kissé édeskésebb ízű bazsalikommal próbálkozzak. És most tessék figyelni: ettől fogva, amíg van friss bazsalikomom, kizárólag bazsalikommal ízesítem a cukkinit. Eszméletlenül jól harmonizált vele, legalábbis ebben a receptben. A két kisebb méretű lereszelt cukkinihez, kb. 4-5 csíkokra vágott bazsalikomlevelet adtam. Eszméletlenül jól egészítette ki a Gremolátás fűszervajat, amiben reszelt citrom, aprított petrezselyem és fokhagyma, őrölt bors és egy csipet só van.
Bátran ajánlom akár egy nyári estére egy pohár rozéval, vagy egy illatos irsaival, hiszen hamar elkészül, és valamelyest nem túl hétköznapi fogás.

Hozzávalók 3 főre

- egy egész sertésszűz

Cukkini lepényhez

- 2 kisebb cukkini

- só

- friss bazsalikom

- 1 tojás

- liszt (amennyit felvesz a massza)

- étkezési keményítő (kb. 2 tk.)

- olaj a sütéshez

Gremolátához

- 20 dkg vaj

- egy citrom lereszelt héja

- fél citrom leve

- kisebb csokor petrezselyem

- 3 gerezd kisebb fokhagyma

- só

- bors

Elkészítése

A Gremolátát a sütés előtt legalább 3-4 órával elkészítjük. Ehhez a szobahőmérsékletűre melegedett vajhoz hozzáadjuk a hozzávalókat, és alaposan kikeverjük a vajjal. Egy folpackra helyezzük a masszát, majd mint a szaloncukrot megformázzuk, és egy alufóliával együtt feltekerjük. (a folpackot ki is lehet hagyni) Hűtőbe tesszük legalább 3-4 órára. A cukkinit lereszeljük, sózzuk, majd legalább 15-20 percig hagyjuk állni, hogy a só kivonja a vizet a cukkiniből. Ha ez megvan, a kicsavart, lereszelt cukkinihez adjuk a tojást, az aprított bazsalikomot, a frissen őrölt borsot, a lisztet (annyit amennyivel lágy masszát kapunk) és az étkezési keményítőt. Egy felforrósított serpenyőben kevés olajon a cukkini korongokat megsütjük. (közepes lángon oldalanként 2-3 perc) Egy papírtörlővel leitatjuk a felesleges olajat a lepényekről, és tálalásig lefedve tartjuk.
A húst sütés előtt legalább 1 órával kivesszük a hűtőből, lehártyázzuk és közvetlenül sütés előtt 1-2 perccel megsózzuk. Most nem borsoztam, mert a fűszervaj adta meg az ízét a húsnak, de aki szeretné borsozza is meg bátran. A sertésszűz fejét és a végét levágtam, majd a "derék" részből vágtam 3 vastagabb szeletet. A felforrósított serpenyőben kevés olajon kérgeztem a steakeket, majd az előmelegített 140 fokos sütőbe tettem be a sütésálló serpenyőt úgy, hogy minden szelet húsra egy kevés vajat tettem, és 1 ág rozmaringot tettem a serpenyőben, hogy a rozmaring illata átjárja a húsokat. Kb. 10-13 percig sütöttem így a húsokat, majd egy tányérra szedtem ki őket, letakartam 2-3 percre, majd még melegen tálaltam. Minden szelet húsra tettem egy karika fűszervajat, amelyet a tálaláskor vettem csak ki a hűtőből. A meleg hús hatására a vaj megolvad a húson, és bevonta azt a fűszerekkel. (a maradék fűszervaj mehet vissza a hűtőbe, vagy a fagyasztóba)

Tipp:
Ezt a receptet akár halból, pl. lazacból is el lehet készíteni.

Bulgurral és gombával rétegezett padlizsán

.... egy étel, amely muszakának indult, de más lett belőle...

Szabadságom 3 napján végre fakanalat ragadtam, így a sok-sok betervezett recept közül, az egyiket elkészítettem. Azaz majdnem azt, amit elterveztem. Ugyanis muszakát (húsos, rakott padlizsánt) terveztem, de valahogy annyira felteltem az elmúlt hetekben a hússal, hogy -rövid eszmecsere után, amit anyukámmal folytattam ez ügyben- sikerült meggyőznöm magamat, hogy nem kell ebbe az ételbe hús. És bizony, nagyon jó volt ez az étel hús, sőt, sajt nélkül is. Ugyanis a másik vesszőparipám az efféle rakott ételekkel, hogy szinte mindenki reszeli a trappppístát, meg a füstölt sajtot, mint ha muszáj lenne. Elnézést, ha valakit megbántottam ezzel a mondattal, de jó volna ha végre eljutnánk már oda, hogy nem kell mindent magyarosítani. Nem kell minden tetejére sajtot reszelni. Ha valaki, akkor én imádom a sajtokat, napi szinten is eszem, főleg a finom, érett sajtokat szeretem, de már unom, amikor olvasok recepteket, és szinte a vége az, hogy "szórjuk meg sajttal"...  Amint az a képen látható, nekem is megpirult a rakott padlizsánnak a teje, de nem a sajttól, hanem a besamelltől. Igen, a jó zsíros vaj, liszt, és tej csodákra képes. Nem mondom, hogy egy jófajta kecskesajtot nem tudtam volna rámorzsolni a rétegek tetejére, de az nem volt, így maradt a besamell.
Mikor a receptet fejben összeraktam, picit féltem, hiszen a padlizsán nem túl gyakran párosodik a gombával. Viszont a bulgurral igen. És talán ezért is bíztam a sikerben. A paradicsomragu mindkét alapanyaggal jól harmonizál, a viszonylag semleges ízű beamell meg eleve megy minden ilyen rakott ételhez. Mivel a kert tele friss fűszernövényekkel, így nem spóroltam velük. A gomba pirításának utolsó fázisában friss kakukkfüvet, a paradicsomragu utolsó percében pedig egy hatalmas csokor friss bazsalikomot adtam hozzá. Külön-külön egyik fűszer sem éreztette magát, viszont a végén szépen kiegészítették egymást.
A bulgurt én mindig alaplével öntöm fel, így történt ez most is. A "Triumvirátusnak" (Bobby, Rody, Dorka macskák) főztem csirkefarhátat amit: zellerzölddel, és gyömbérrel ízesítettem, így ezzel a fűszeres, ízes alaplével adtam az íztelen bulgurnak egy alapízt.
A besamelt sem szoktam kihagyni a jóból, azaz fűszerezem. Most frissen reszelt szerecsendiót, és őrölt görögszénamaggal ízesítettem.
Majd elfeledkeztem a paradicsomraguról. 2 doboz hámozott paradicsomot használtam, amelyet fokhagymával, frissen őrölt borssal, és fahéjjal fűszereztem, és mivel eléggé savas volt a paradicsom, így kevés barnacukorral "kereszteltem" meg.
Fűszerek, ízek házasodtak, sültek egybe ebben a receptben, amelyet nyugodt szívvel ajánlok akár ebédre, akár vacsorára. Egy biztos: ha elkészíted, nem fog maradni belőle.....

Hozzávalók 4 személyre

- 2 db közepes méretű padlizsán

- 3 gerezd fokhagyma

- 2 doboz hámozott vagy aprított paradicsom

- 200 g bulgur

- 250 g apró csiperke gomba

- kb. 5 dl tej

- 10 dkg vaj

- kb. 2 ek. liszt

- só

- bors

- friss bazsalikom (ízlés szerint)

- friss kakukkfű (ízlés szerint)

- kb. 5 dl alaplé (csirke, zöldség, NEM KOCKÁBÓL!!!)

- 1tk. szerecsendió

- 1tk. őrölt görögszénamag

Elkészítése

A padlizsánokat vágjuk vékony, kb. 2-3mm vastag szeletekre. Sózzuk, borsozzuk meg őket, és olajat csurgassunk rájuk, majd az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 15 percig süssük őket. Vegyük ki ezután majd hagyjuk kihűlni. Készítsük el a paradicsom ragut. Egy edényben kevés olajon futtassuk meg az aprított fokhagymákat, majd öntsük rá a paradicsomot. Fakanállal törjük össze, majd sózzuk, borsozzuk, őrölt fahéjjal ízesítsük. Forraljuk be annyira, hogy sűrű, főzelék állagú legyen. (közepes lángon kb. 40-50 perc). A főzés végén, friss, aprított bazsalikommal fűszerezzük. Egy serpenyőben kevés olajon a szeletelt/darabolt gombákat erős láng felett pirítsuk meg, (pár perc) sózzuk, és friss kakukkfűvel ízesítsük. A bulgurt forró alaplében főzzük meg puhára, majd szűrjük le, tegyük félre. A besamellt vajból, lisztből, tejből készítsük el, végül fűszerezzük az őrölt szerecsendióval, és görögszénamaggal.
Egy tűzálló edényt kenjünk ki vékonyan olajjal, és kezdjük el a rétegezést. Padlizsán, bulgur, gomba, paradicsomragu. Ezt ismételjük amíg van alapanyagunk, majd a tetejére öntsük a besamellt. Az előmelegített 200 fokos sütőben addig süssük, míg a besamell pirulni nem kezd. (kb. 30 perc)

Tipp:
Morzsolt fetasajtot is tehetünk a besamellre.

Friss fűszernövények, avagy miért is jobbak mint a szárított társaik

A blog 2 éves fennállása óta eddig egyetlen olyan bejegyzés volt, ami nem konkrét receptet tartalmazott. Akkor a "tatai farsang"-ról írtam, amely a nevével ellentétben nem egy "buli", hanem egy gasztronómiai verseny.

Az elmúlt hónapokban többször megfordult már a fejemben, hogy szívesen írok a kertben található friss fűszernövényekről, amolyan kedvcsinálónak, hátha más is kedvet kap ahhoz, hogy a multi polcáról levett szárított fűszernövényeket felcserélje friss fűszernövényekre. És nem kell messze menni, mármint a multin belül. Nagyobb multikban ugyanis már -szerencsére- évek óta a zöldség osztályokon lehet kapni friss, cserepes fűszernövényeket. Sajnos nem foglalkoznak velük, (nem öntözik), így az amúgy is gyenge földbe ültetett fűszernövények max. 1 hét alatt leharcolódnak...hacsak nem viszi valaki haza őket, és ülteti át vagy a kertbe, vagy egy nagyobb cserépbe, és öntözi, gyéríti (használja) gyakran. A fűszernövény nagyon meghálálja a gondoskodást, olyannyira, -pláne kertbe ültetve- hogy pár hét alatt a kétszeresére nő meg, így 1-2 hónap alatt gyakorlatilag bokorrá tud nőni.

A mellékelt fotón az elmúlt hónapok, illetve évek eredménye látszik. A háttérben egy kb. 80-100cm magas rozmaring bokor látható, amelyet 2 éve vettem a multiban mint cserepes rozmaringot (3-4 ággal) és azóta eszméletlenül megerősödött, olyannyira, hogy a múlt héten ebből a bokorból vágtunk nyársnak valót, amelyre gombát, sertésszüzet, hagymát, paprikát szúrtunk fel. A recept itt található.

A rozmaring bokor előtt látható egy friss -kb. 1 hónapja ültetett- bazsalikom, amely szintén a multiból került bele a földbe. Eredetileg ez sem volt nagyobb mint 20-30cm, most a 2x-re nőtt meg, és rengeteg friss bazsalikom levél nőtt ki belőle az elmúlt hetekben.

A fotó legszínesebb fűszernövénye a chili, ugyan még csak 3 hete került be a földbe, de már most látszik a fotón, hogy egyre nagyobb, egyre több a paprika rajta, és mondhatjuk, hogy jól érzi magát a bazsalikom, rozmaring szomszédságában.

A fotón nem látszik, de a rozmaring mellett  egy hatalmas kakukkfű bokor is található, amiről lentebb a virágzó fázisát örökítettem meg.
Én nagyon szeretem amikor este kimegyek a kert ezen részébe, és -szinte naponta- látom, hogy megint lett egy újabb hajtás a növényeken, vagy öntözés után, vagy mint a mai esős nap után szinte feszesre duzzadnak a bazsalikom levelei. Elég csak a kezünket végighúzni rajtuk, olyan illatokat érzünk, amelyeket nem lehet utánozni semmivel, pláne helyettesíteni.

Itt a kertben még zsálya, petrezselyem, és menta bokor éli évek óta az életét. Pont ez az előnye a legtöbb friss fűszernövénynek, hogy áttelelnek. Sajnos az egyik kedvenc fűszernövényem a bazsalikom pont nem telel át, de azt a 6-8 hónapot kibírom nélküle, és következő évben ültetek egy újabbat. Tapasztalatom az, hogy a bazsalikom szeptember után már elfárad, bebarnul. De addig lehet vele számolni, és bőven "szüretelni".
Tulajdonképen nem kell semmi extra botanikai tudás a nevelésükhöz, elég 1-2 naponta megöntözni, és hetente-kéthetente csipkedni róluk, a többit a természet intézi. Nem baj, ha nagyon megbokrosodnak, annál többet tudunk szüretelni belőlük.

Virágzik a kakukkfű

Miért is jobb a friss fűszernövény mint a szárított?
Pontosabban úgy mondanám, hogy majdnem mindig jobb. A kakukkfű az egyetlen olyan fűszer, amelynél nem érzem a nagy különbséget a szárított és a friss között, de..... maga az érzet, hogy kimegyek, leszakítom, és már azonnal használom, szóval ez az érzés nem pótolható.... A bazsalikomnál kimondottan érezhető a különbség, természetesen a friss javára. A bazsalikom illóolaja csakis akkor érvényesül a legjobban, amikor frissen felaprítjuk. A bazsalikomnál azt tapasztaltam, hogy akkor a legintenzívebb az aromája, ha nem vágom túl apróra. Én úgy szoktam, hogy a leveleit feltekerem, és inkább csíkokat vágok belőlük. De ez az ételtől, recepttől is függ, hogy milyenre vágom.
A rozmaringot viszont apróbbra vágom, sőt a frissel kimondottan csínján kell bánni, ugyanis a fenyős, gyantás íze el tudja vinni az ételt egy olyan irányban amelybe nem biztos, hogy akarjuk, hogy menjen. A pizza tésztájába is szoktam aprítani belőle, nagyon kellemes ízt ad neki.

Főzés előtt, vagy a végén használjuk a friss fűszernövényt?
Sokan itt hibáznak, és lehet, hogy ezért is csalódnak a friss fűszernövények használatában. Ugyanis ha valaki mondjuk készít egy ragut amelyet hosszan kell főzni, és a friss rozmaringot, valamint a kakukkfüvet az étel elején teszi hozzá, akkor ne csodálkozzon, ha nem érzi a fűszerek ízét. Ugyanis az illóolaj elillan a hő hatására, és olyan mint ha bele sem tettük volna a fűszereket. Én a friss fűszereket mindig a főzés utolsó 1 percében teszem bele az ételbe, vagy csak a tálaláskor, ellentétben a szárított fűszerekkel, amelyeket a főzés alatt több részletben adok az ételekhez.

Összefoglalva
Nincs azzal semmi baj, ha valaki pl. szárított rozmaringgal készíti el a paradicsom ragut, de a frissnek van egy nagy-nagy előnye. Amely nem más, mint a tudat, hogy mi neveltük. Ez ad egy plusz érzetet, amitől biztos, hogy jobb, finomabb lesz az étel, mintha csak egyszerűen kibontunk volna egy zacskót, és abból morzsolunk bele valamennyit az ételbe... és akkor még nem is beszéltem arról, hogy ki tudja, mi van a zacskóban???

Remélem sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy akár a lakás ablakpárkányán, akár a teraszon, pláne a kertben friss cserepes fűszernövényeket ültessetek ki.

Rozmaring nyárson sült sertésszűz

...szerintem pont az a legjobb a nyárban, hogy annyira lazán lehet sütni-főzni, hogy csak a kertkapu szab határt a lazaságnak...

Legalábbis nálunk. Annyira lazára vettük a figurát, hogy a képen látható rozmaring nyárson sült húst a fotózás után a kertben, "lazán" kézzel-lábbal ettük meg, és csak úgy lazán dobtuk el a csupasz rozmaringágakat a földre, azaz adtuk vissza a természetnek, ahol már évek óta nevelkedtek. A kertes háznak az az egyik előnye, hogy az ember fia szabadon tud nevelni többek között zöldfűszereket, és nincs is annál jobb érzés, mint amikor közvetlen főzés előtt az ember kisétál a kertbe, és frissen leszakítva a tőről, -mit tőről- bokorról, a konyhában felhasználja azt a fűszert, amelyet azért nevelt, hogy valami más ízeket tudjon adni annak az ételnek, amit szívvel és lélekkel készít el. Nálunk a kertben 2 hatalmas rozmaring bokor, 1 bazsalikom, 1 chili, és egy kakukkfű bokor található meg. Ebből most a rozmaring, és a kakukkfű kapott főszerepet. A kakukkfű a pácolásban vállalt szerepet, míg a rozmaring a sütésnél lépett színpadra. Nem mondom, hogy egy nagy találmány, sőt mások is készítettek már rozmaring nyársat, de mégis büszkén írom ezeket a sorokat a fentebb írtak miatt.
Gyönyörű sertésszüzet vett Andi tegnap, (protekciónk van, az igaz) és ezt a húst pácoltam be tegnap este olajos-fokhagymás-kakukkfüves pácba. A kakukkfű azért is jött be a képbe, mert a rozmaringnyárs egyik fő eleme a gomba volt, amelyről tudjuk, hogy nagy barátja a kakukkfűnek.
A sertésszűz egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon hamar elkészül, így a nyársra feltűzdelt gomba, lilahagyma, kaliforniai paprika nem lett túlsütve, azaz valamelyest megmaradt a ress-roppanós vonalon belül.
Mivel hamar elkészül a rozmaring nyárs, így egy nyári estén, mondjuk egy grill party-n tökéletes választás lehet, és lehet hozzá inni finom borokat, vagy söröket....

Hozzávalók kb. 10 rozmaring nyársra

- 10 rozmaring ág (lecsupaszítva)

- egy darab sertésszűz

- 1 lilahagyma

- 1 kaliforniai paprika

- 250g apró csiperke gomba

-1 erős zöldpaprika (opcionális)

- só

A páchoz:

- bors

- fokhagymapor

- olaj

- 2 ág kakukkfű (vagy 1 tk. szárított kakukkfű)

Elkészítése

A sertésszüzet lehártyázzuk, majd vastagabb csíkokra vágjuk. A pácoláshoz elkészítjük a fűszerkeveréket. A borsból, fokhagyma porból 1-1 tk. mennyiséget veszünk, a frissen morzsolt kakukkfüvet hozzáadjuk, és kb. 2 ek. olajjal jól elkeverjük, majd a csíkokra vágott húsokat jól bedörzsöljük vele. Zárható edényben tesszük, és másnapig a hűtőben pácoljuk. Felhasználás előtt a hűtőből kb. 1 órával kivesszük. A lecsupaszított rozmaringágakra tetszőleges sorrendben feltesszük az alapanyagokat, majd megsózzuk a nyársakat, és a pácoláshoz használt olajjal megkenjük a nyársakat, és vagy grillen, vagy serpenyőben folyamatos forgatás mellett átsütjük a nyársakat (oldalanként kb- 3 perc) Vigyázzunk arra, hogy a hús ne száradjon ki, ezért lassan süssük, és forgassuk gyakran.

Tipp:
Sült krumplival és szósszal tálalhatjuk

Bőrös sertéscomb tejfölös-burgonyás kelkáposztával

...amikor eltervezel valamit és nem az lesz belőle aminek indul....

Mert szó szerint ez történt most. Na most ha nagyon egyszerű akarok lenni, akkor azt mondom, pontosabban írom: ez az étel egyfajta kelkáposzta-krumpli (pardon: burgonya) főzelék sertés combbal. De.... A krumpli főzelék átalakult amolyan mártás féleséggé, illetve került bele sült paprika is. Viszont így még mindig nem teljes a történet. Ugyanis ez a recept alapból a bőrös hús és kelkáposzta kombóval került volna "megrendezésre", azonban egyéb tényezők elfordítottak az eredeti recepttől, amelyben az lett volna a nagy kunszt, hogy a kávé, mint fűszer kapott volna hangsúlyt, mint pác. Így is indult a  történet, de a kávé nem lett annyira hangsúlyos, mint ahogyan azt elterveztem. Persze lehet, hogy nem baj, de én szerettem volna érezni, milyen az amikor a kávé érződik a húson. Aztán kutakodtam a neten, és Széll Tamás egyik receptjét találtam meg, pontosabban video receptjét, ahol kvázi kelkáposzta-krumpli főzeléket készített fasírozottal, és sült paprikával. Na már most, nekem ehhez minden adott volt. Pontosabban addigra már megsült a hús, hiszen azt tegnap este tettem be a sütőbe, és sütöttem éjjel 1-ig. Szóval a hús már adott volt, de emellett volt egy gyönyörű kelkáposztám, illetve 3db kaliforniai paprikán, és kb. 5 db kisebb méretű krumplim is. És így keresgéltem valami köretet. Eredetileg kelkáposzta pürét és kockára vágott krumplit gondoltam a húshoz, de ekkor jött Széll Tamás, és az ő receptje.
Innen üzenem Széll Tamásnak, hogy egy fenomenális receptet tanultam meg tőle, és egy isteni finom étel kerekedett ki, pontosabban kerül rá a tányérunkra. A történethez az is hozzátartozik, hogy egy gyönyörű bőrös sertéscombot sikerült vennem, és a saját magam készítette (mondjuk mindig én keverem a fűszereket) páccal sikerül olyan bitang jó húst összehoznom, hogy 2x is vettem a tányérra, pedig "embörös" adagot vettem ki először is. És ebben a pácban volt a kávé....is. De erről majd lentebb, maradjunk abban, hogy ez az étel igenis felkerült ebben a változatban az első TOP 10-ben, legalábbis nálam. A kelkáposztát egyenesen imádom, mert a gyönyörű szép színe, és az íze kimondottan jól harmonizál a sertéshússal. A krumplifőzelék pedig inkább mártás volt, és a sült kaliforniai paprikával nem csak színt, hanem egyfajta kellemesen fűszeres ízt is adtam neki. A kelkáposztát és az alapjában száraznak mondható combot nagyon jól kiegészítette a krémes krumplimártás. Apropó comb. Eredetileg lapockát akartam venni, de annyira szép volt ez a 1,2 kg bőrös comb, hogy nem volt szívem otthagyni a hentesnél. Alacsony hőmérsékleten, 4 órán át sütöttem, így próbáltam meg egy kis természetes szaftot hagyni a húsban.
Mivel fotózás után ettük meg az ebédet, addigra minden langyosra hűlt, megállapítottuk, hogy bizony így is nagyon finom volt. Sőt.... szerintem így volt a legjobb.

Hozzávalók 4 személyre

-1-1,5 kg bőrös sertéscomb

- fűszerkeverék( 1-1 tk. fokhagyma por, őrölt kömény, citrombors, füstölt paprika)

- 3 tk. főzött kávé
 
- 4 gerezd fokhagyma

- 1-1 sárga, fehér répa

- 1 kelkáposzta

- 5 db kisebb krumpli

- 1 kaliforniai paprika

- 1 ek. tejföl

- olaj

- só

- bors

- őrölt kömény

Elkészítése:

Készítsük el a pácot. A fűszerkeveréket a kávéval alaposan keverjük össze, majd a húst dörzsöljük be vele alaposan. Legalább egy fél napot hagyjuk pácolódni így a húst. Ha letelt ez az idő, sózzuk meg, és egy serpenyőben kevés olajon kérgezzük meg a húst. Ezután egy sütőtálba helyezzük a répa, fokhagyma ágyra, és kevés folyadékot (lehet alaplé, vagy sör/bor) öntsünk alá. Alufóliával takarjuk le, és 130 fokon legalább 4 órán át süssük meg. Hagyjuk pihenni a húst (legjobb előző este elkészíteni, így a sütőben szépen, lassan hül ki másnapig) és csak utána szeljük fel. A krémes krumplifőzelékhez a krumplit pucoljuk meg, vágjuk tetszőleges méretűre és sós vízbe tegyük fel főni. Az apróra vágott kelkáposzta leveleket sós, lobogó vízben 1-2 percig blansírozzuk, majd hideg (jeges) vízben tegyük át, hogy a szép zöld színűk megmaradjon. A kaliforniai paprikát tegyük gázlángra, és feketedésik süssük meg. Ha ez megtörtént, akkor egy késsel a fekete héját távolítsuk el, és a húsát vágjuk kisebb kockára. A lecsöpögtettet kelkáposztát kevés olajon pirítsuk meg, de arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg, inkább csak éppen forgassuk át az olajon, hogy ress, roppanós, szép zöld maradjon. A megfőtt krumplit turmixoljuk le a sült paprikával és kevés olajjal, majd a tejföllel krémesítsük.
Tálaláskor a krumplikrémet kenjük el a tányér alján, erre helyezzünk el kelkáposzta leveleket, azokra a húst, és a végén dekoráljuk sült fokhagymával, és sült paprikával.

Tipp:
A krumpli pürésítésekor köményt is adhatunk hozzá, esetleg kevés rozmaringot is.