Fokhagymás-rozmaringos csirkecomb

Jelentem, hogy több mint egy hete tombol a nyár, és nem elég nekünk a napi 30-32 fok odakint, megfejelem idebent úgy plusz 150 fokkal. Mert én csak beizzítottam a sütőt. Na jó... azért -lévén este, munka után voltam- "védőital" gyanánt, jó hideg rozéfröccsel védtem magam a "kiszáradástól".
Az alanyként használt "Boldog" csirke most debütált nálunk, kíváncsi voltam, hogy mitől jobb az íze mint az "ipari" csirkének, így nem szerettem volna erősen fűszerezni a combokat. A kertből szedett friss, zsenge rozmaringot és a zöldségesnél vett friss, új fokhagymát vetettem be fűszernek, és egy kisebb citromot feleztem el majd tettem bele a sütőtálba, hogy egy kellemesen fűszeres húst kapjunk a sütés végére. Természetesen még só és frissen őrölt borsot tekertem még a csirkecombokra. Az alacsony hőmérsékleten való sütésnek köszönhetően rendkívül szaftos, omlós combok sültek meg a közel 3 óra alatt. Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja jól, hogy én képes vagyok 3-4 órát is sütni egy húst alacsony hőfokon, mert -és ezt vagy 100 alkalommal tapasztaltam- sokkal jobb állagú húst kapunk így sütés végére, mintha durr bele a 200 fokos sütőbe siettetjük a húst, csak azért, hogy 1 óra múlva már ehessünk. A másik, hogy a friss fűszernövények a magas hőfokon egyszerűen megégnek, és megkeserednek. Ezáltal élvezhetetlenné válik a hús. Én a pirítás ideje alatt a húsok alá dugtam el a rozmaring ágakat, hogy a grillezés során véletlenül se égjenek meg. Fontos, hogy a sütés alatt legalább 2x locsoljuk meg az ízes szafttal a húsokat, mivel így egyformán járja át a húst a fűszer. És persze a sütés alatt a citromból, illetve a fokhagymából kiengedett aromás ízek egy szinttel magasabbra emelik a hús fűszerezettségi szintjét. Nem kell túl variálni egy egyszerű sültet, de mégis lehet egy pici csavart belevinni a sütésbe anélkül, hogy "flancos" hozzávalókkal dolgoznánk.
Köretnek spárgát és új krumplit ettünk, de krumplipürét is el tudnék hozzá képzelni.

Hozzávalók 2 személyre

- 4-5 db csirke felsőcomb

- friss rozmaring

- 1 db fokhagyma

- 1db citrom

- frissen őrölt bors

- só

- olíva olaj


Elkészítése:

A csirkecombokat borssal, sóval dörzsöljük be. Egy sütőtálat vékonyan kenjünk ki olíva olajjal, majd helyezzük rá a combokat. Friss rozmaring levelekkel szórjuk meg őket, majd kevés olíva olajjal locsoljuk meg. A combok mellé helyezzük el a megmosott és félbevágott citromot, és a szintén megmosott, félbevágott fokhagymát. Alufóliával fedjük le, és mehet az előmelegített 150 fokos sütőbe 2,5 órára. Időnként locsoljuk meg a szafttal, végül az utolsó 10-15 percben emeljük meg a hőfokot 200 fokra, és süssük ropogósra a csirke bőrét.

Tipp:
Ha nagyobb sütőtálcán sütjük a húst, akkor érdemes a sütés utolsó órájába a megmosott, héjas krumplit hozzátenni, így együtt sül meg a hús és a krumpli is, amely kellően ízes lesz.

Rebarbarás eperlekvár

Idén -a sok eső ellenére- meglepően finom ízű epret sikerült beszereznünk. Ráadásul többször is. Ez csak azért volt meglepő, mivel amikor érett az eper, és kellett volna neki a nap, akkor éppen az eső esett napokig. Úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban mindig megcukroztuk az epret az öcsémmel, úgy ettük. De idén nem kellett hozzá "petőházi", önmagában is kellemesen édeskés ízű volt az eper. Vagy csak nekünk volt szerencsénk.
Sajnos most már lefutóban van az eper, így már érdemes gondoskodni, tartalékolni azokra az időkre belőle, amikor már nem lesz szabadföldi eper. Erre a legjobb megoldás a lekvár készítés. Most őszintén. Nincs annál jobb, mint amikor egy őszi, pláne téli estén a magunk sütötte kalácsra kanalazunk ebből a nyári finomságból?? Na ugye! Szóval még nem késő, érdemes a napokban beszerezni pár kg epret, hogy elkészítsük a saját lekvárunkat. Viszont ha szeretnénk egy kissé különlegesebb eperlekvárt készíteni, ellensúlyozni az édes ízt valamilyen savanykás hozzávalóval, akkor bátran vegyünk a zöldségesnél rebarbarát, nagyon jó barátja az epernek. Persze minket sem kergetett anyukám az asztal körül gyerekkorunkban, ha nem rebarbarás eperlekvárt ettünk, de ezt a kombót már többször hallottuk külön-külön is Andival, így idén az ő javaslatára el is készült. Pontosabban Andi készítette el. Nekem csupán a blog megírása jutott szereposztásban, és némi utómunka a fotóknál. Nyár ide vagy oda, sajnos mindketten náthával küzdöttünk akkor amikor készült a lekvár, így szerintem egy picit elcsúsztunk a cukor használatával, nekem egy kicsit édesebb lett, de nem annyira, hogy csókra húzná az ember száját.. A recept leírásánál én mindenesetre azt a cukor mennyiséget adom meg, amennyivel dolgoztunk, de ettől azért el lehet térni, ráadásul az eper természetes édes íze is befolyásolja a cukor használatát. Mikor elkészült a lekvár és kóstoltuk, akkor én már ínyenckedtem, ugyanis egy kevés, frissen őrölt fekete borsot tekertem rá. Teljesen rendeben volt úgy is. Ezt egyébként több ismert szakácstól lestem el, és tényleg nagyon harmónikus íz kerekedik ki akkor, amikor az édes találkozik az enyhén csípős ízű borssal. Érdemese kipróbálni, illetve kis adagokban kísérletezni más fűszerekkel is.

Hozzávalók ( kb. 6db közepes méretű üveghez)

- 1kg eper

- 500g rebarbara

- 500g befőzőcukor


Elkészítése:

Az epret megmossuk és apróra vágjuk. A rebarbarát megpucoljuk úgy, hogy kettétörjük, és a vágásnál a szálakat (min a fehér spárgánál) egy késsel lehúzzuk. A megtisztított rebarbarát megmossuk, szintén apróra vágjuk. Egy lekvárfőzésre alkalmas edénybe tesszük az epret és a rebarbarát, majd lassú tűz felett főzni kezdjük. Hozzáadjuk a befőzőcukrot, és addig főzzük míg sűrű lekvár állagot nem kapunk. Ha túl híg lenne, érdemes dzsemfixet használni. A forró lekvárt kimosott (kifőzött) üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk, és fejjel lefelé fordítva hagyjuk kihűlni. Erre azért van szükség mert a forró lekvár gondoskodik arról, hogy amennyiben a fedőben maradnának gomba spórák, akkor azok a hő hatására elpusztuljanak.

Tipp:
Az eperlekvárhoz jól passzol a bazsalikom is, ínyencek a főzési idő vége előtt tehetnek a lekvárba belőle.

Római köményes sertéssült spárgával és újkrumplival

Sajnos a spárga napjai megvannak számlálva, gyanítom ez lesz az idei utolsó spárgás receptem, legalábbis ami a blogba felkerül. Tegnap próbáltam a képen látható spárgából (ugyanott, ugyanattól a termelőtől) beszerezni, de a szortiment már eléggé "megfáradt" volt, így kénytelen voltam lemondani róluk. Pedig most, amikor "szánsájn van meg heppí hétvége", akkor a grillre lehetne őket kényszeríteni, hozzá pedig pácolt húst sütni, majd az egészet egybefogni egy jó pohár rozéval.
A recept elnevezésében azt írtam, hogy sertéssült, ami ugye bármilyen alkatrésze lehet a sertésnek, alias disznónak. Én a hipersuper marketban azt kértem a hölgytől, hogy olyan húst adjon, amely egy kissé zsírosabb mint a karaj, de nem annyira zsíros mint a tarja. Megállapodtunk abban, hogy akkor a karajnak azt a részét adja, amely a tarjához közelebb helyezkedik el anatómiailag a sertésen. A közel 3 órás sütés eredményeképpen egy szaftos, szálaira széteső húst kaptunk vissza a sütőből. A pácolást már előző este elvégeztem, amely a saját magam által összeállított fűszerekből állt. Ennek a keveréknek a főszereplője pedig a római kömény volt, persze módjával használtam, mivel eléggé intenzív tud lenni, ha megszalad vele az ember keze. Mivel nem grillen sütöttem a húst, így használtam füstölt paprikát is, amely kellemes füstös ízt kölcsönzött a húsnak. A spárgával nincs különösebb teendőnk, pláne a zöld spárgával. Pici sóval -amely jelen esetünkben tengeri só-, illetve kevés citromlével ízesítettem.

Hozzávalók 4 személyre

- 1 kg sertéshús (karaj vagy tarja)

- 1 kg újkrumpli

- 500 g zöld spárga

- füstölt paprikapor

- fokhagymapor

- frissen őrölt bors

- 1 tk. római kömény

- olaj


Elkészítése:

Ha sütőben sütjük a húst, akkor egészben süssük, és így pácoljuk be a fűszerekkel. Ezt a legjobb min. 4 órával a sütés előtt elvégezni. Csak a sütés előtt sózzuk meg! Egy sütőtál aljába tegyünk darabolt sárgarépát, és pucolt, darabolt vöröshagymát. Erre ültessük a fűszerezett húst, majd fedjük le alufóliával, és az előmelegített 200 fokos sütőbe tegyük be. Ezen a hőfokon süssük 30 percig, majd vegyük le a hőfokot 170 fokra, majd 30 perc elteltével újra vegyük le a hőfokot 150 fokra. Összességében így süssük kb. 3 órán keresztül, majd vegyük le a fóliát, és emeljük meg a hőfokot 180 fokra, és pirítsuk meg a húst. Ha már szép piros, takarjuk le a fóliával, és pihentessük a húst legalább 30 percig, de lehet ez az idő még több is. Ez idő alatt szépen leülepednek a húsnedvek, így igazán omlós, szaftos lesz a húsunk. Az újkrumplit főzzük elő, amikor már majdnem puha akkor vegyük ki a vízből, vágjuk félbe őket és egy serpenyőben kevés olajon pirítsuk meg. Sózzuk, borsozzuk. A spárgákat mossuk meg, a fás részüknél törjük el őket, majd ugyanabban a serpenyőben mint a krumplikat, erős láng felett sóval, borssal, kevés citromlével grillezzük meg. Elég pár perc nekik, maradjon roppanós a spárga!

Tipp:
A maradék sült hús remekül fogyasztható hidegen, akár szendvicsben, vagy salátával.