Lassan sült (bőrös) sertéslapocka gyökérzöldségekkel

Ugyan a képen nem látszik, de hidd el kedves olvasóm, ez bizony bőrös lapocka volt amikor még bekerült a sütőbe, ahol közel 4 órát töltött el a  zöldségágyon és az illatos fűszerek társaságában.

Amikor nekiállok egy ételnek, fejben már összeáll a végeredmény. Így történt most is. Láttam, mit láttam... hallottam(!)  lelki füleimmel ahogyan a ropogósra sült disznó bőrére harapunk, miközben az omlósra sült hús elolvad a szánkban. Ez gyakorlatilag így is történt, csak éppen külön-külön történt meg mindez. Ugyanis egyvalamivel nem számoltam. Mégpedig azzal, hogy a kőkeményre sült, ropogós bőrt "sima" késsel nem tudom felszelni, ahhoz a fűrészes kés "köllene". Abban a hiszemben voltam, hogy nekünk ilyenünk -a konyhában- van, de aztán kiderült, hogy tévedtem. Az történt, hogy mikor eladtam a győri lakásomat és ideköltöztem Tatára, akkor a költözés során valamelyik dobozba betettük ezt a kést, csakhogy azt a mai napig sem vettük elő, mivel nem hiányzott....
Na de mit tehet ilyenkor az ember? Én azt tettem ami a legegyszerűbbnek tűnt. Egy késsel az omlósra sült húst elválasztottam a ropogós bőrétől úgy, hogy a bőre alatt játszi könnyedséggel végighúztam a kést. Így külön ettem a ropogós bőrt, mintha chips lett volna. Andi részét -ő nem szereti ezt az alkatrészt- pedig Bobby macskának adtam, aki amint megkapta, nyargalt is el vele a kert végébe.

Ennek a sültnek  amúgy több előnye is van. Ugyanis -ahogy látható a képen is- lehet fogyasztani valamilyen körettel, jelen esetünkben grillezett gyökérzöldségekkel, másfelől a maradék húsból tökéletes szendvicset lehet készíteni, ahogy fogom tenni azt én is ma. A fűszerezésére most picit nagyobb hangsúlyt fektettem, mint szoktam. Máskor a szokásos só-bors kombinációt használom, illetve fokhagyma kerül még a sütőedénybe, most  szárított zöld fűszerekkel dörzsöltem be, és egy új belépő kapott helyet a bemutatkozásra, mégpedig a házi füstölt fűszerpaprika. Anyukám ajándékozott meg vele még az ősszel, ha jól tudom talán makói volt a termelő aki a piacon árulta. Gyönyörű színe van, és az illata tényleg mennyei. Szerintem nagyon jól passzol a sültekhez, érdemes -ha van rá lehetőség- beszerezni.

 

Hozzávalók:

- bőrös lapocka

- gyökérzöldségek (2-2 nagyobb sárga-fehér répa, 1db zellergumó)

- rozmaring

- kakukkfű

- zsálya

- füstölt fűszerpaprika

- vöröshagyma

- fokhagyma

- szárzeller

- só

- bors

- olaj

- vaj

- 1 dl. tej

- kurkuma

- paradicsompüré


Elkészítése:

Elkészítjük a fűszerkéregnek valót. A zöldfűszerekből -ha szárítottal dolgozunk-, a borsból a fűszerpaprikából kb. 1-1 tk. mennyiséget összekeverünk egy tálkában, majd a deszkára szórjuk, és ebben hempergetjük meg a húst. Sózzuk meg alaposan a húst, de a bőrös felét ne, vagy csak éppen. A húsnak csak jót tesz ha legalább 1 órát áll ebben a fűzeres pácban. Ha ezzel megvagyunk elkészítjük a zöldségágyat. A pucolt (1-1) répákat, hagymákat és a szálzellert nagyobb darabokra vágjuk és elterítjük a sütőtálban. Sózzuk és kevés olajat locsoljunk rá. Erre ültetjük a húst, kevés vizet vagy bort aláöntve és egy alufóliával letakarva az előmelegített 130 fokos sütőben 3-4 órát sütjük. A sütés vége előtt 30 perccel a fóliát eltávolítjuk és felemeljük a hőfokot 220 fokra. Ekkor egy másik sütőtálcán a pucolt, vékonyra szeletelt (csíkozott) sózott, borsozott és olajjal meglocsolt (1-1) répákat, zellergumót megsütjük. Ha a hús bőre már ropogós, akkor kivesszük és legalább 30 percet pihentetjük, utána szeleteljük csak fel. A zöldségágyat és az összegyűlt pecsenyelevet egy edénybe öntjük, paradicsompürét pirítunk hozzá, kevés liszttel megszórjuk, felöntjük kevés vízzel és kiforraljuk. Közepes lángon 10-15 perc alatt beforraljuk, majd leszűrjük, és a tálaláskor ezt a pecsenye levet adjuk a húshoz. A grillezett gyökérzöldségek felét a tejjel, kevés vajjal és kurkumával leturmixoljuk. Tálaláskor a turmixolt zöldségekre kerülnek a grillezett zöldségek, erre ültetjük a szeletelt húst, és meglocsoljuk a pecsenyelével.

Tipp:
Ha tehetjük akkor friss fűszernövényeket használjunk, illetve savanykásabb almát is darabolhatunk a zöldségágyba.       

Ilyennek láttuk a 13. tatai "Farsang kupa" gasztronómiai versenyt

Idén 13. alkalommal rendezték meg Tatán az olimpiai edzőtábor területén a Farsangi kupa elnevezésű gasztronómiai versenyt, amely versenyt a már végzett, vagy a jövőben végző szakács, cukrász, felszolgáló illetve pék tanulóknak rendeztek meg. Ezen a versenyen megmutathatták tudásuk legjavát, bemutatásra kerültek olyan gasztronómiai alkotások, remekművek amelyek tükrözik a legújabb trendeket, technológiákat. A helyszínül választott olimpiai edzőtábor tökéletesen megfelelt eme színvonalas rendezvény lebonyolításához.Sajnos nem rendelkezünk olyan profi fényképezőgéppel mint amilyennel szeretnénk, de remélem azért a fotók visszaadják azokat a csodálatos gasztronómiai alkotásokat, már-már remekműveknek nevezhető étel kreációkat, amelyekről a helyszínre kilátogató népes nézősereg személyesen tudott meggyőződni. Nem lehet, és nem is szeretnék átsiklani afelett, miszerint tanulók (!) keze munkái alól is kerültek ki a prezentált ételek mind a szakmai, mind a nem szakmai zsűrik elé. Bevallom, nem egy olyan ételkreációt láthattunk, amelyről nem mondtuk volna meg, hogy "csak" egy tanuló készítette el. Legyen szó melegen vagy hideg elkészített ételről, vagy éppen cukrászati remekműről. Akik ismernek, illetve a blogomat olvassák ők tudják, hogy én inkább a főzés, azaz a szakács szakma felé orientálódom. Egyenlőre a sütés, azaz a cukrász világ (még) távol áll tőlem. Ezért én inkább azokra a pályaművekre fókuszáltam jobban ahol a szakácsok mutatkoztak be, pontosabban az ő ételeik. Nem tudom, hogy más rendezvényeken milyen arányban képviseltetik magukat a szakácsok, cukrászok, -szerintem- itt a cukrászok voltak nagyobb létszámban. Az ételek prezentációjának a koncepciója -valószínűleg- tudatosan volt felépítve, hiszen a csarnokba belépve rögtön a hideg-meleg ételekkel találtuk szembe magunkat, majd ahogy egyre beljebb kerültünk a sorokat követve, úgy váltotta fel mindezt az édes kreációk sokasága, végül de nem utolsósorban pedig a pékek mutatkoztak be. Erről a következő képek -a teljesség igénye nélkül- is árulkodnak.

A rengeteg hideg előétel közül néhány, amelyekből szívesen "csipegetnék"....

Füstölt lazac fehér zománc kéregben, zöld fűszerekkel

Egyetlen kellemetlen jelenséggel találkoztunk a rendezvényen, mégpedig azzal, hogy voltak olyanok akik nem vettek tudomást arról, hogy mások is szeretnének egy pár percet elidőzni 1-1 kreáció mellett "noch dazu" még fotót is szeretnének készíteni. Sajnos mi kifogtunk egy idősebb "naccsasszonyt" aki folyamatosan tolt minket előre, így Andi hiába próbált fotózni, sokszor vagy lemaradt a leírás, vagy éppen csak látszódott, így a fenti képen sem tudjuk utólag prezentálni teljes mértékben mindazt, ami látható. Annyit tudunk még, hogy fésűkagyló, bébi polip, vajhal rolád és borzselé (?) látható még.

Ezeket is szívesen megkóstoltam volna...

Az "édesség részlegen" is számtalan, jobbnál jobb alkotásokkal találkoztunk, nem is szeretném a sorokat szaporítani, beszéljenek inkább a képek, természetesen itt is a teljesség igénye nélkül.

És végül egy torta amely picit "megfáradt", de ettől még szép és biztos finom is..

A "pék" részlegen időztünk ugyan a legkevesebbet, itt amúgy is kevesebb volt a látnivaló, de azt gondolom ez nem volt akkora "tragédia".

Ilyen kenyér méltó társa lenne egy jó paraszttálnak...

 


Összefoglalva:
Nagyon jó kis gasztronómiai rendezvényt hoztak össze a szervezők, és mindazok akik kilátogattak,  találhattak maguknak -stílusosan fogalmazva- minden olyan szépet, mi szemnek és szájnak ingere.
Remélem, és ezt kívánom is a rendezőknek, hogy jövőre is sikerüljön megtartani a következő tatai Farsang Kupát, és akkor már ne legyen elég a csarnok mindehhez...

Céklás Quiche (kis)

Ismerős az amikor valamit előzetesen eltervezel és a végeredmény pontosan olyan mint amilyennek gondolatban összeraktad? Igen? 

Na, én pont így voltam ezzel a recepttel. Pont ilyennek képzeltem, és pont ilyen lett. Pedig nem indult valami jól a történet. Ugyanis eddig még sosem készítettem ilyet, és bár nem egy nagy dolog ilyet elkészíteni, mégis megijedtem amikor a kosárkákat a sütőbe téve az első pár perc elteltével úgy tűnt, mintha a tészta "elolvadt" volna a kosárkákban. A vérnyomásomat emelendő tényezőként ráadásul a macska is folyamatosan értem "nyávogott", szóval kellően "feszkós" hangulatban telt az az első 10 perc, míg végül megpillantottam a kosárkák szélein enyhén megemelkedett tésztát.. Szóval innentől  kezdtem el megnyugodni. Amikor szép aranysárgára kezdett sülni a tészta, és a cékla körül bugyogott a tejszínes-tormás egyveleg, na akkor már tudtam: révbe ér az a bizonyos hajó. A sütési idő leteltével pedig büszkén vettem ki a sütőből a céklás Quichemet, és elégedetten nyugtáztam, hogy most már ilyet is tudok sütni.
Az íze tényleg fantasztikus volt. Az édesre sült céklához tökéletesen passzolt a torma visszafogottan érezhető ecetes íze, a kakukkfű íze-illata pedig tökéletesen passzolt mindehhez.
Mivel holnap Valentin nap lesz, azt gondolom, hogy akár egy villantós vacsora is lehet(ne) ez az étel. Tokkal-vonóval 40-50 perc alatt elkészül, de ha valaki a tésztát egy nagyobb formába helyezi és nem "aprózza" el úgy mint én, akkor 10-15 perccel is lerövidül a folyamat.

Hozzávalók: (12db kis kosárhoz)

- 1 csomag jó minőségű leveles tészta

- 1 kisebb cékla

- 1,5 dl. habtejszín

- 1 tojás

- 1 tk. ecetes reszelt torma

- friss és szárított kakukkfű

- vaj

- só

- bors

Elkészítése:

A kosárkákat (formákat) olvasztott vajjal vékonyan kenjünk ki, majd a tésztával béleljük ki. Egy tálba a tejszínt a tojással, a tormával, sóval, borssal és a szárított kakukkfűvel verjük fel, majd öntsük a tésztákba. A céklát hámozzuk meg, majd amennyire lehet vékony szeletekre vágjuk fel és helyezzük a tejszínes-fűszeres krémbe úgy, hogy azért ne lepje el a folyadék. Az előmelegített 180 fokos sütőbe tegyük be a kosárkákat, és süssük szép aranybarnára. A sütőből kivéve ha van, friss kakukkfűvel még megszórhatjuk.

Tipp:
Kecskesajttal/tejszínkrém sajttal, illetve dióval is ízesíthetjük a tejszínes krémünket.

Vörös káposzta leves almával

Meglátni és megszeretni. Tartja a mondás. Én pontosan így voltam ezzel a levessel amelyet Mautner Zsófia műsorában láttam. Viszont mivel nem szeretek, és nem is igazán tudok egy az egyben átvenni recepteket, így nem volt kérdés, hogy egy kicsit változtatok az "eredeti" recepten. Útban a boltba már tudtam, hogy gyömbért biztos fogok tenni az én levesemben, és a Zsófi által használt almaecetet pedig balzsamecetre fogom cserélni. Továbbá, mivel nem volt kedvem alaplevet készíteni, így én sima csapvízzel dolgoztam. Ahogy korábban már többször írtam, nálam az alaplé az tényleg csontokból és efféle "alkatrészekből" készül és/vagy zöldségből, most lévén ez nem állt rendelkezésemre, -a kocka, porok és társai tiltólistán vannak- így maradt a víz. Bevallom megfordult a fejembe egy 100%-os almalé fele-fele arányban használva a vízzel, de végül ezt elvetettem. Legközelebb kipróbálom úgy is, és akkor a fűszerezettségben is variálok, gondolok itt egy kevés fahéj használatára.
Amikor elkezdtem főzni ezt a levest még nem tudtam, hogy milyen irányba megyek el ami az édes-sós vonalat illeti. Aztán folyamatos kóstolgatás közben célnak az aranyközép utat jelöltem ki, aztán végül egy hangyányival az édesebb felé hajlott az a képzeletbeli mérleg nyelve. A balzsamecet savasságát mindenképpen ellensúlyozni kellett cukor hozzáadásával, amin viszont meglepődtem, hogy az előzőleg lepirított káposztának nem igazán volt természetesen "édeskés" íze. Ráadásul a gyömbérből is többször kellett reszelnem, hogy érezhető legyen az íze levesben. Összességében 2 teáskanálnyi mennyiség ment bele a kb. 5 adagnyi levesbe.
Csak ajánlani tudom ezt a hagyományosnak nem mondható levest, hiszen nem egész 40 perc alatt elkészül és ránk van bízva, hogy milyen -akár édes- irányban visszük el. Mivel ebben a levesben nincs tejszín, így akár tej- vagy laktózérzékenyek is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

- 1 kisebb vöröskáposzta

- 2 db zöld alma

- friss gyömbér

- 1 kisebb vöröshagyma

- balzsamecet 

- olaj

- só

- cukor

- víz (alaplé)

Elkészítése:

A káposztát egy reszelőn lereszeljük majd egy serpenyőben kevés olajon erős láng felett lepirítjuk, karamellizáljuk. Amíg ez bekövetkezik, egy edényben kevés olajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát. A hagymát nem kell nagyon finomra aprítani, a végén úgy is leturmixoljuk. Ha a hagyma már üveges, akkor adjuk hozzá a lepirított káposztát, és az egyik megpucolt, lereszelt almát. Sózzuk, majd ízlésünknek megfelelő mennyiségű gyömbért reszeljünk hozzá, és öntsük fel annyi vízzel (alaplével) amennyi éppen ellepi. Ha felforrt, akkor adjunk hozzá szintén ízlésünknek megfelelő mennyiségű cukrot, és balzsamecetet. Érdemes folyamatosan 5-10 percenként keverni rajta és kóstolni, hogy az ízeken tudjunk javítani ha kell. Addig főzzük a káposztát amíg meg nem puhul, majd egy botturmix segítségével turmixoljuk össze. Kóstoljuk meg, ha kell adjunk hozzá gyömbért, sót vagy cukrot.

Tipp:
Tálaláskor friss, aprított mentát adhatunk még a leveshez.